Bf.99/2010/4 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés), erőszakos közösülés bűntettében (Btk. 197.§

(1)bekezdés), személyi szabadság megsértésének bűntettében (Btk. 175.§

(1)bekezdés) és folytatólagosan elkövetett kényszerítés bűntettében (Btk. 174.§). Ezért - halmazati büntetésül - 16 év börtönbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést enyhítés érdekében. A Győri Fellebbviteli Főügyészség átiratában és képviselője a másodfokú nyilvános ülésen a megyei bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. A védő a nyilvános ülésen a fellebbezést változatlan tartalommal fenntartva arra hivatkozott, hogy a kiszabott büntetés eltúlzottan súlyos, mivel az első fokú bíróság a büntetés kiszabása során az érzelmi oldalt figyelmen kívül hagyta. Így nem értékelte azokat a körülményeket, amelyek nélkül a vádlott részéről az adott bűncselekmény elkövetésére nem került volna sor. A vádlott házassága megromlott, ami részben a tanú 1-el való megismerkedésnek volt köszönhető. Tanú 1 a vádlott gyermekeit nem fogadta el, majd vádlottat elhagyta, rövid időn belül újabb kapcsolatot létesített. Mindezt vádlott érzelmileg nem tudta feldolgozni. Tanú 5 és tanú 1 elutasító megatartása a vasútállomáson ugyancsak közrehatott abban, hogy a vádlott az adott bűncselekményt elkövette. Emellett álláspontja szerint elkerülhető, megakadályozható lett volna a tanú 1 sérelmére elkövetett bűncselekmény is, s e vonatkozásban a sértett adott magatartása sem hagyható figyelmen kívül, hiszen a hosszú út alatt módja és lehetősége lett volna segítség kérésére, ugyanígy tanú 6 részéről is határozottabb fellépés lett volna elvárható, amellyel magakadályozhatta volna a hosszú hónapokig tartó bűncselekmény sorozatot. A vádlott a másodfokú nyilvános ülésen arra hivatkozott, hogy az erőszakos közösülés és a személyi szabadság megsértésének bűntettét nem követte el, mivel a közösülésre közös megegyezésük alapján került sor. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tanú 1 nem kért segítséget, holott arra lehetősége lett volna. E bűncselekmények kapcsán az első fokú bíróság tévedett, amikor a tényállást a sértett vallomására alapította, s ennek számára elfogadható magyarázatával is adós maradt. A többi bűncselekményben bűnösségét nem vitatta, csatlakozott védőjéhez. A fellebbezésekre tekintettel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta a Be. 348.§ /1/ bekezdésének megfelelően. Ennek során megállapította, hogy az első fokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartása mellett teljes körű bizonyítást folytatott le. Beszerzett és tárgyalás anyagává tett minden olyan bizonyítékot, amely a tényállás megalapozott megállapításához szükséges volt. A rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és összességében megvizsgálta, ütköztette megfelelően számot adva arról is, hogy miért az adott bizonyítékot fogadta el a tényállás alapjául. A vádlott maga is azt vallotta, hogy tanú 1 véglegesen megszakította vele az élettársi kapcsolatot, még a találkozási lehetőségek elől is kitért, mint ahogy történt ez a z-i vasútállomáson is. Tanú 1 végig kellett, hogy nézze, amint a vádlott magából kivetkőzve, rendkívül brutális módon tört tanú 5 életére, majd az ő segítségére siető vasúti szolgálattevőt is - a nála lévő késsel - azzal fenyegette meg, hogy megöli, ha a rendőrséget értesíti. Ilyen körülmények közt a kést még mindig magánál tartó, a sértettet megragadó vádlott védekezése, mely szerint tanú 1 nem tanúsított ellenállást a búzatáblához vezető úton, majd ott saját akaratából közösült vele, valóban elfogadhatatlan. Abból a körülményből, hogy a cselekmények hatása alatt lévő sértett az adott helyzetben nem mert, nem tudott védekezést kifejteni, segítséget kérni, nem következik egyúttal az is, hogy a közösülésre önszántából került sor. Az adott szituációhoz képest tanú 1 magatartása mindenben adekvát volt, a megyei bíróság nem tévedett tehát akkor, amikor a vádlotti védekezéssel szemben a sértett vallomását fogadta el bizonyítékul. Az előzetes történések tükrében más ésszerű következtetésre nem lehet jutni, mint hogy tanú 1 sértett alappal érezte saját életét, testi épségét is közvetlen veszélyben, amennyiben a vádlott akaratának nem tesz eleget. Ekként a vádlott felmentésére sem a személyi szabadság megsértése, sem az erőszakos közösülés bűntette vonatozásában nem kerülhetett sor a másodfokú eljárás keretében sem. A megyei bíróság által megállapított tényállás mentes a Be. 352.§ /1/ bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól, így alapját képezhette a másodfokú bíróság határozatának is. A tényállás alapján helyesen vont következtetést a megyei bíróság a vádlott bűnösségére valamennyi tényállási pont vonatkozásában, az adott bűncselekményeket is a büntető anyagi jog szabályainak megfelelően minősítette, nevezte meg. Pontosan és kimerítően felismerte és megjelölte azokat a büntetéskiszabási tényezőket, amelyekre a büntetés kiszabása során figyelemmel volt. Az ítélőtábla is úgy találta, hogy a cselekmények kiemelkedő tárgyi súlya és az egyéb számos súlyosító körülmény mellett az első fokú bíróság által halmazati büntetésként kiszabott szabadságvesztés arányos és egyben nemcsak a generál, de adott esetben a speciál prevenciós célok eléréséhez is szükséges. A védelem által felhozott érvelés arra enged következtetni, hogy a vádlott a mai napig nem nézett szembe cselekménye súlyával, a személyiségében rejlő hibákkal, saját felelősségének felvállalása helyett a sértetti oldalra tereli azt, egyébként minden alap nélkül. Ekként tehát a másodfokú bíróság a szabadságvesztés büntetés tartamának enyhítésére sem okot, sem törvényes lehetőséget nem látott. A börtönbüntetéssel arányos a mellékbüntetésként kiszabott 10 évi közügyektől eltiltás is. Tekintve, hogy az ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek, az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Be. 371.§ /1/ bekezdése alapján helybenhagyta. Az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása a Btk. 99.§-án alapszik. G y ő r , 2010. október 14. napján Dr.Nagy Zoltán sk. a tanács elnöke Dr.Takácsné dr.Helyes Klára sk. a tanács tagja, előadó .Csák Csilla sk. a tanács tagja Záradék: Ezzel a végzéssel a Zala Megyei Bíróság 2010. június 21. napján kelt 3.B.27/2009/30. szám alatti ítélete a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. G y ő r , 2010. október 14. napján .Nagy Zoltán sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: