Győri Ítélőtábla Pf.III.20.188/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a dr. Menyhárt Ádám ügyvéd által képviselt felperes által, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Jogi Képviseleti Főosztály által képviselt alperes ellen, kártérítés iránt indított perében, a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
- április
- napján kelt, 5.P.20.282/2009/
- számú ítélete ellen az alperes által előterjesztett
- számú fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő Ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 37.500.(harminchétezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget. A másodfokú eljárás során feljegyzett 62.125 (hatvankettőezer-egyszázhuszonöt) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
- április
- napján kelt, 5.P.20.282/2009/
- számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1.035.409.- Ft-ot és ezen összeg után
- december
- napjától járó - a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező - kamatát, kártérítés jogcímén. Kötelezte továbbá 162.500.- Ft perköltség megfizetésére, valamint úgy rendelkezett, hogy az állam által előlegezett 62.125.- Ft illetéket az állam viseli. A határozatának alapjául szolgáló tényállás lényege szerint a felperes és házastársa, valamint "A" között - eredetileg P.20.886/
- számon indult - per volt folyamatban különféle ingókon és ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetése iránt az alperes előtt. Az alperes a P.20.974/2003/
- számú ítéletével a felperest és házastársát értékkülönbözet, értékcsökkenés, elmaradt haszon és kiesett jövedelem jogcímén különböző összegek megfizetésére kötelezte. A per során a felperes - teljesítőképességének igazolására - bírói felhívásra először 1.815.213.- Ft-ot, majd összesen további 3.000.000.- Ft-ot helyezett az alperesnél letétbe, amelyet az alperes a Pk.20.535/2001/
- számú, valamint a Pk.21.173/2000/
- számú végzésekkel teljesítési letétként elfogadott. A letéti idő elteltével - a felperes nyilatkozatának hiányában - a fenti összegeket a bíróság gazdasági hivatalának bevételi számlájára átutalta. Az alperes P.20.974/2003/
- számú ítéletének rendelkező része szerint a „II.rendű alperes neve Gazdasági Hivatala megkeresésével hivatalból intézkedik az ítélet tényállásában felsorolt letéteknek a letevők részére történő visszautalása iránt". Az indokolásban a fent felsorolt letéti összegek szerepelnek. Az ítéletet a Győri Ítélőtábla
- január
- napján kelt Pf.I.20.283/2005/
- számú ítéletével - némi pontosítással - helybenhagyta, a másodfokú ítélet a letétekről nem tartalmaz rendelkezést. A felperes
- január
- napján P.20.974/2003/
- szám alatt bejelentette, hogy az elsőfokú ítéletet az ítélőtábla helybenhagyta, csatolta a kamatszámításait és kérte, hogy a letétként kezelt 4.815.213.- Ft-ot "A" részére a bíróság utalja ki. Az iratoknak az alpereshez való visszaérkezését (
- február
- napja) követően a
- számú bírói utasítás többek között arról is rendelkezett, hogy az iratokat csatolni kell a felperes és házastársa, valamint "A" között folyamatban lévő másik (P.21.182/
- számú) per irataihoz. A
- február 21-én kelt
- számú irattal az alperes megkereste a II.rendű alperes neve Gazdasági Hivatalát az első- és másodfokú ítélet megküldésével, hogy az intézkedését foganatosítsák. A megkeresést a gazdasági hivatal
- március
- napján vette át, amelyre
- július
- napján értesítést küldött egy táblázatban szerepeltetve, hogy a letétekből milyen módon történt kiutalás. Ebből megállapítható, hogy a letéti összegek a gazdasági hivatal bevételi számlájára kerültek átutalásra. Az értesítéssel kapcsolatban bírói intézkedés nem történt. Az alperes
- június
- napján "A" végrehajtást kérő kérelmére 4.815.213.- Ft és járulékai erejéig végrehajtási lapot állított ki a felperessel szemben, ennek alapján 228.I.V.47/
- számon folyt a végrehajtási eljárás "B" önálló bírósági végrehajtó előtt. Az alperes a P.21.182/
- szám alatt folyamatban lévő perben hozott,
- augusztus
- napján kelt
- számú végzésével intézkedett arról, hogy a gazdasági hivatal az összesen 4.815.213.- Ft letéti összeget haladéktalanul utalja ki a felperes részére. Az utasítást a gazdasági hivatal
- augusztus
- napján teljesítette, azonban a fenti összeget nem a felperes, hanem a végrehajtási ügyben eljáró "B" önálló bírósági végrehajtó számlájára utalták át. A végrehajtó később ezt az összeget a végrehajtást kérő "A"nak átutalta. A felperes
- július
- napján kérte a végrehajtási lap visszavonását arra hivatkozva, hogy annak kiállítására törvénysértően került sor, mivel a követelt összeget ő korábban letétbe helyezte. Az alperes 1200.Vh.610/2006/
- számú végzésével a végrehajtási lapot visszavonta és felhívta a végrehajtót, hogy a gazdasági hivatal által átutalt összeget utalja ki a végrehajtást kérőnek. A Győri Ítélőtábla Pkf.III.25.091/2007/
- számú végzésével az elsőfokú végzés megfellebbezett rendelkezéseit megváltoztatva a végrehajtási lap visszavonására irányuló kérelmet elutasította, a kiutalásra felhívó rendelkezést mellőzte. A felperes
- május
- napján végrehajtás megszüntetése iránt pert indított "A" ellen, amelyet a bíróság P.20.203/2007/
- számú végzésével - a felperes keresettől való elállása folytán -
- május
- napján megszüntetett. A felperes időközben,
- december
- napján 1.035.
- Ft-ot átutalt a végrehajtó számlájára, ezzel a végrehajtási eljárás befejeződött. A megyei bíróság álláspontja szerint az alperes tévesen fogadta a felperes által letétbe helyezett összegeket teljesítési letétként, mivel annak a Ptk. 287.§-a, valamint a (letétbehelyezéskor hatályos) 11/
- (XII. 17.) IM rendelet 1.§
(1)bekezdésének a) pontja szerinti feltételei az elfogadáskor nem álltak fenn. Ennek ellenére a P.20.974/2003/
- számú ítélet rendelkezett azoknak a felperes részére történő kiutalásáról, amely rendelkezés
- január
- napján jogerőre emelkedett. Ennek megfelelően jogszerűen kereste meg az alperes a gazdasági hivatalt a letéti összegek kiutalása iránt, amelyet az köteles lett volna végrehajtani. Az intézkedését azonban a gazdasági hivatal
- március
- és
- július
- napja között nem teljesítette, mivel az ekkor kelt kimutatás szerint a letétek továbbra is bevételi számlán voltak. Az alperesnek a gazdasági hivatal értesítése alapján észlelnie kellett volna a mulasztást és ismételten intézkedni az összeg átutalása iránt. A tényleges kiutalás azonban csak a P.21.182/
- számú perben hozott végzés alapján történt meg,
- augusztus
- napján. Az alperes fenti - jogellenes - mulasztásai miatt került a felperes abba helyzetbe, hogy az ellene
- július
- napján indult végrehajtási eljárással kapcsolatos költségeket végül
- december
- napján ki kellett fizetnie. Az alperes hivatkozásával szemben nincs jelentősége annak, hogy a felperes a letéti ügyekben nem kérte a letétek kiutalását a letéti idő elteltével, mivel azokról az alapper ítélete rendelkezést tartalmazott. Ebből következően ezzel az alperes a felelősségét kimenteni nem tudta. A tényállásból megállapítható a bírósági jogkörben okozott kár különös feltételének teljesülése is, mivel a felperes minden jogorvoslati eszközt kimerített (eredménytelenül) annak érdekében, hogy a kárát elhárítsa. Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, kérve annak megváltoztatásával a kereset elutasítását, a felperesnek a perköltségben való marasztalását. Kifejtette, hogy a megyei bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves jogi következtetést vont le. A felperes a teljesítőképességének igazolására helyezte letétbe a szóban forgó összegeket, ami a Ptk. 287.§-a alapján teljesítési letétnek nem tekinthető. Ebből következően a felperessel szemben jogszerűen történt meg a végrehajtási lap kiállítása, így az alperest ezért felelősség nem terhelheti. Úgyszintén nem állapítható meg az alperes felelőssége a letétbe helyezett összegek kiutalásának késedelme miatt sem. A felperes részéről a letétbe helyezés
- szeptember
- napján, valamint
- május
- napján történt meg, ezt követően az alperes több alkalommal felhívta, hogy nyilatkozzon, kéri-e a letét meghosszabbítását, illetőleg az összeget kinek és milyen feltételek mellett kéri kiutalni. Amennyiben a felperes ezeket a felhívásokat teljesíti és megfelelően intézkedik, akkor módja lett volna a letéti összegekkel teljesíteni a kötelezettségét, ezáltal elkerülve a végrehajtást. A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Pp. 256/A.§
(1)bekezdésének f) pontja alapján, tárgyaláson kívül elbírálva megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla álláspontja szerint a megyei bíróság a perben a bizonyítási eljárást a szükséges és egyben elégséges körben lefolytatta, az ott beszerzett bizonyítékokat a Pp. 206.§-ának megfelelően helyesen, okszerűen, összességükben értékelve érdemében helyes tényállást állapított meg, az abból levont jogi következtetése is helyes volt. Egyetértett az ítélőtábla azzal, hogy jelen esetben a bírósági jogkörben okozott kárért való felelősség valamennyi - a Ptk. 339.§
(1)bekezdésében és a Ptk. 349.§
(1)bekezdésében foglalt - általános és különös feltétele megállapítható volt. Jogellenes mulasztást követett el az alperes megyei bíróság, amikor a letét kiutalásáról szóló jogerős ítéleti rendelkezés foganatosítása iránt nem intézkedett, illetve az alperes jogi személyhez tartozó gazdasági hivatal jogellenesen mulasztotta el a későbbi megkeresés teljesítését. Ezzel okozati összefüggésben merült fel a felperesnek - a vele szemben a fentiek miatt elrendelt végrehajtási eljárás során - a keresetben foglalt összegű kára, amely bekövetkeztének elhárításához nem állt rendelkezésére megfelelő jogorvoslat. A jogszerűen indult és lefolytatott végrehajtási eljárást ugyanis megakadályozni nem tudta (mint ahogy az erre irányuló igyekezete nem is vezetett eredményre), illetve az annak során felmerült költségeket alappal nem kifogásolhatta. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel hangsúlyozza az ítélőtábla, hogy jelen esetben a kártérítést megalapozó jogellenes alperesi magatartás a hivatkozott intézkedési késedelem volt, ezzel okozati összefüggésben merült fel a felperes kára. Nincs ezért annak jelentősége, hogy a végrehajtás elrendelésére jogszerűen került-e sor, illetve annak sem, hogy a külön ügyszámon futó letéti ügyekben a felperes a bírósági felhívásokat teljesítette-e. Legkésőbb ugyanis az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedésekor a letét kiutalása iránt intézkedni kellett volna, ennek megtörténte esetén pedig nem került volna sor a felperes ellen végrehajtási eljárásra. Nincs ezért alapja az alperesnek arra, hogy a mulasztását kimentse, mivel egyrészt az egyenesen vezetett a kár bekövetkeztéhez, másrészt pedig nem tekinthető a jogalkalmazás körében végzett olyan mérlegelő tevékenység eredményének, amellyel kapcsolatban a felelősség alóli mentesülés felvethető lenne. A Pp. 78.§
(1)bekezdésének értelmében az ítélőtábla kötelezte a másodfokú eljárásban pervesztes alperest a felperes - a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§-a alapján, mérlegeléssel megállapított - bruttó 37.500.- Ft ügyvédi munkadíjból álló perköltségének megfizetésére. Az Itv. 5.§
(1)bekezdésének c) pontja alapján az alperes teljes személyes illetékmentességet élvez, így a feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az Itv. 4.§
(1)bekezdése alapján az állam viseli. Győr,
- október
- napján Dr. Világi Erzsébet sk. Dr. Maurer Ádám sk. a tanács elnöke előadó bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó: Dr. Havasiné dr. Orbán Mária sk. bíró