Bf.231/2009/9 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(5)bekezdés I. fordulata) minősíti. A vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést 2 (kettő) évi börtönbüntetésre, és 2 (kettő) évi közügyektől eltiltásra súlyosítja. Megállapítja, hogy a vádlott a büntetés fele részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. Egyben elrendeli a Balassagyarmati Városi Bíróság B.123/2000/

1. számú, illetve a Nógrád Megyei Bíróság Bf.300/2001/
2. számú ítéletével kiszabott 2 (kettő) évi, 5 (öt) évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtását. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Váci Rendőrkapitányság 1447/
3. bü. szám alatt
4. év július hó
5. napján nyomozást rendelt el, mert a sértett a városi lakost
6. év július hó 28-án 03,45 óra körüli időben ismeretlen személy a váci kávézóban nyakon szúrta. A nyomozás során a vádlott ellen életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt folyt nyomozás, majd a folyamatban levő büntetőeljárást a Pest Megyei Főügyészség NF.7316/2007/
7. számú
8. év március hó
9. napján kelt határozatában a Be.
10. §

(1)bekezdés b./ pontja alapján - a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése és az eljárás folytatásától sem várható eredmény megszüntette. A határozat indokolásának lényege szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem lehet cáfolni a gyanúsított által előadott védekezést, mely szerint dulakodás közben nevezett véletlenül vágta meg a sértettet. A sértett képviselője az ügyvéd a Pest Megyei Főügyészség eljárást megszüntető határozata ellen a Legfőbb Ügyészséghez panaszt jelentett be. A Legfőbb Ügyészség NF.3301/2008/1-I. számú 2008. év május hó 7. napján kelt határozatával a Pest Megyei Főügyészség NF.7316/2007/8. számú - nyomozást megszüntető határozata ellen bejelentett panaszt - a Be. 228. §-ának

(3)bekezdése alapján elutasította. Tájékoztatta a sértettet, hogy az ügyben a Be. 199. §-a

(2)bekezdésének b./ pontja,

1. §-a és a
2. §-a alapján a határozat kézhez vételét követő 60 napon belül pótmagánvádlóként léphet fel. A határozat indokolása szerint nem kizárt, hogy a sértett késsel támadott, a gyanúsított pedig a jogtalan támadás elhárítása érdekében jogszerűen cselekedett. A testi épség ellen irányuló támadást, testi épséget sértő magatartással hárította el, és ez szándékán túl életveszélyt okozó következményekkel is járt. Nem cáfolható a jogos védelmi helyzet fennállása, amelyet alátámasztó bizonyítékok rendelkezésre állnak, azt a sérelmezett határozat értékelte, figyelembe véve az orvos szakértői véleményt, illetve a panaszos által is hivatkozott ellentmondás feloldására beszerzett kiegészítő orvos szakértői véleményt. A Legfőbb Ügyészség a sérelmezett határozatot megalapozottnak, a nyomozás megszüntetését, hogy bűncselekmény elkövetése nem állapítható meg törvényesnek ítélete meg, ezért a panaszt elutasította. A pótmagánvádló jogi képviselője útján a törvényes határidőben vádindítványt terjesztett elő, amelyben a vádlottat a Btk.
3. §

(1)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettével vádolta. A pótmagánvád lényege szerint: a váci „Vigalmi napok" egyik napjára eső

1. év július hó 28-án hajnali 3 óra után - pontosan meg nem állapítható időpontban - a sértett erősen ittas állapotban bement a váci kávézóba, ahol hangos szóváltás, rövid veszekedés után a vádlott váci lakos a kávézó ajtajába a sértettnek tapétavágó késsel a nyak baloldalán egy 7 cm hosszú szúrt-metszett és kissé lejjebb a baloldalán az álkapocs szögletben 5 cm metszett sérülést okozott. A nyaki verőér közvetlen közelében keletkező metszett sebek súlyos vérvesztést, ezzel együtt életveszélyt eredményeztek, melynek gyógytartama 2-3 hónap, maradandó fogyatékosság lehetősége - a nyaki idegfonatok sérülése miatt a kar mozgáskorlátozottsága elmarad - fennáll. A pótmagánvádló jogi képviselője a bizonyítás eljárás eredményeképpen a tárgyaláson a vádirati tényállást annyiban módosította, hogy a sértett nem szúrtmetszett sérülést, hanem metszett sérülést szenvedett. A Pest Megyei Bíróság a pótmagánvádat befogadta és a bizonyítási eljárás adatai alapján a
2. év június hó
3. napján kelt 23.B.72/2008/
4. számú ítéletével a vádlott bűnösségét gondatlanságból elkövetett testi sértés vétségében [Btk. 170.§

(1)és

(6)bekezdés harmadik fordulata] megállapította, és ezért őt 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 800 Ft-ban állapította meg, azzal hogy 240.000 Ft pénzbüntetést - meg nem fizetése esetén 300 napi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni, és kötelezte a vádlottat a felmerült 273.704 Ft bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen a pótmagánvádló és jogi képviselője a büntetés súlyosítása végett fellebbezett, a vádlott és a védő 3 nap gondolkodási idő után nem nyilatkozott az első fokú ítéletet tudomásul vették. A pótmagánvádló jogi képviselője fellebbezését írásban indokolta - és perbeszédében a nyilvános ülésen is - a vádlott cselekményét szándékos, élet elleni cselekménynek minősítette, álláspontja szerint erre utal a vádlott által leadott második vágás, amely fentről lefelé történt, döfésként értelmezhető. A sérülés bekövetkezésének helye - a nyak - alkalmas életveszélyes sérülés okozására. A vádlott rátámadt a vele szemben álló, eszköztelen sértettre, ilyen körülmények között jogos védelmi helyzet nem állt fenn. A vádlott a sértett felé haladt, zsebéből elővette a tapétázó kését, amelyet vágásra alkalmas helyzetbe hozott, és két alkalommal a sértett nyaka felé vágott, nem menekülni akart, hanem támadott. A második vágásról nem is nyilatkozat a nyomozás során, amely olyan súlyos sérülést okozott, amennyiben a sértett nem kap gyors orvosi segítséget életét vesztette volna. Fellebbezését fenntartva a büntetés súlyosítását indítványozta. A védő perbeszédében azt hangsúlyozta, hogy a vádlott elleni eljárást a Pest Megyei Főügyészség megszüntette, a határozat ellen bejelentett panaszt pedig a Legfőbb Ügyészség elutasította. A sértett a szórakozóhelyen provokálta a vendégeket, a vádlottnak nem volt testi sértésre irányuló szándéka, korábban is csak szétválasztotta a dulakodókat. A vádlott állította, hogy a sértett kést vett elő a zsebéből, ő ez ellen védekezett, a tanúk azonban csak azt igazolták, hogy a sértett benyúlt a zsebébe. A védő álláspontja szerint a vádlott jogos védelmi helyzetben cselekedett, szándéka semmiképpen sem irányult testi sértés okozására, ezért az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A vádlott az utolsó szó jogán megbánását hangoztatta, azzal, hogy megijedt a sértettől és csak védekezett. A pótmagánvádló fellebbezése alapos. A Fővárosi Ítélőtábla a pótmagánvádló fellebbezése folytán a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján felülbírálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást. Ennek eredményeként megállapította, hogy a Pest Megyei Bíróság kellő részletességgel, alaposan és körültekintően folytatta le a bizonyítási eljárást, melynek során a perrendi szabályokat maradéktalanul megtartva, megfelelően teljesítette ügyfelderítési kötelezettségét. A beszerzett bizonyítékokat értékelési körébe vonta, és a logika szabályait megtartva, egyenként és összességében gondosan mérlegelte, és e tevékenységéről részletesen számot adott, indokolási kötelezettségének mindenben eleget tett. Az elsőfokú bíróság részletesen elemezte a vádlott ténybeli beismerő vallomását, amely szerint a korábban mindenkivel kötözködő sértett kihívta verekedni, amit ő el is fogadott, azzal a kijelentéssel „maximum lesz egy kis bunyó", követte a sértettet a szórakozóhelyről kifelé menet, amikor a sértett hirtelen megállt, elővett egy kést a zsebéből és azzal hadonászott. Erre a vádlott elővette nadrágja zsebéből a tapétavágót és azt felmutatva ki akart menni, dulakodás alakult ki közöttük, melynek során a sértett megsérült. Az iratokból kitűnően a pótmagánvádló tanúvallomásában elismerte, hogy ittas állapotban hangoskodott, kötözködött a vendégekkel, azt is, hogy verekedni hívta a vádlottat, amit ő el is fogadott. A sérülés elszenvedésével kapcsolatban csak arra emlékezett, hogy a vádlott a kijáratnál felé fordult, majd vérzett a nyaka. A tanúként kihallgatott - a vádlott ismeretségi körébe tartozó - 1-es, 2-es és 3-as tanúk vallomásában egyezően adták elő, hogy az ajtóban a vádlott és a sértett dulakodott, majd a sértett belenyúlt a zsebébe, de azt nem látták, hogy valami is elővett volna. Az igazságügyi orvos szakértői véleményében kifejtettek, és a tárgyaláson a szóbeli kiegészítettek szerint a sértett sérülései a vádlott által előadott módon nem keletkezhettek, mert a sérülések két különböző kis-közepes erejű hadonászó mozdulat eredményeképpen jöhettek létre. A Pest Megyei Bíróság a vallomások okszerű értékelése után jutott arra a következtetésre, hogy provokatív magatartást tanúsító sértett a kihívását a vádlott elfogadta. Kifelé menet az ajtónál dulakodás közben a sértett a zsebébe nyúlt, a vádlott pedig elővette a tapétavágóját és annak pengéjét kitolta, majd azzal a sértett irányába hadonászott. Az így megállapított tényállás megalapozott, kisebb körben azonban az ítélőtábla a tényállás történeti részét a Be. 352.§

(1)bekezdésének b/ pontja alapján az iratok tartalma és helyes ténybeli következtetéssel az alábbiak szerint pontosítja: A 4. oldal utolsó bekezdésének utolsó mondatát, mellőzi és megállapítja, hogy „a dulakodás közben a vádlott a tapétavágó késsel, kis-közepes erővel a sértett nyakát két esetben megvágta." Az ekként pontosított tényállás teljes körben megalapozott, és irányadó volt a fellebbezési eljárásban. A Fővárosi Bíróság a megalapozott tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, tévedett azonban a cselekmény jogi minősítésében. A sértett verekedni hívta ki az őt csitító vádlottat, aki saját vallomása szerint is, kihívást elfogadta, ebből következően a vádlott testi sértés okozására irányuló szándéka kétséget kizáróan bizonyított. A verekedésre történő kihívásból, illetve annak elfogadásából következik - ahogy azt a Pest Megyei Bíróság is helyesen állapította meg - hogy sem a sértett, sem a vádlott nem hivatkozhat eredményesen jogos védelmi helyzet fennállására, mert ebben az esetben mindkét fél a jogtalanság talaján áll, és az sem eredményezi jogos védelmi helyzet megállapíthatóságát a másik szempontjából, ha az egyik fél a kölcsönös verekedés során ideiglenesen fölénybe kerül. A vádlott különösen veszélyes, az élet kioltására feltétlenül alkalmas eszközt tapétavágó kést - használt, kis-közepes erővel a sértett nyakát két különböző mozdulattal - függőlegesen, majd az állcsúcs alatt vízszintesen - megvágta, és okozott követlen életveszélyes, maradandó fogyatékosságot eredményező 3-4 heti gyógytartamú sérülést. A két sérülést, gyors egymás utáni két erőhatás hozta létre, ezért a vádlott magatartása gondatlan elkövetésként értékelése téves. A bántalmazás kétmozzanatú, a nyakra irányuló eszköz köztudomásúan alkalmas súlyos, életveszélyes, akár halálos eredmény létrehozására is. A vádlottnak a cselekmény elkövetéskori tudattartamát vizsgálva egyértelműen megállapítható, hogy szándéka testi sértés okozására irányult. A bekövetkezett eredmény - a sértett életveszélyes állapota - és a bántalmazás között az okozati összefüggés is kétséget kizáróan bizonyított. A megalapozott tényállásból kitűnően a vádlott előre látta magatartásának súlyos következményeit, azonban könnyelműen bízott azok elmaradásában, így az eredmény vonatkozásában őt tudatos gondatlanság (luxuria) terheli (vegyes bűnösség). A Btk. 15.§-a alapján az eredményhez mint a bűncselekmény minősítő körülményéhez fűződő súlyosabb jogkövetkezmények akkor alkalmazhatóak, ha e vonatkozásban a terheltet legalább gondatlanság terheli, következésképpen a vádlott büntetőjogi felelőssége szándékos. Az ítélőtábla a Btk. 2 §-ára figyelemmel a cselekményt a Btk. 170.§

(1)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősítette. A büntetés kiszabása körében figyelembe veendő enyhítő és súlyosító körülményeket az elsőfokú bíróság lényegében helyesen sorolta fel, az ítélőtábla további súlyosító tényezőként értékelte a különösen veszélyes eszköz használatát a maradandó fogyatékosságot, a vádlott javára enyhítő tényezőként az időmúlást, és nyomatékos enyhítő hatást tulajdonított a kirívóan durva sértetti közrehatásnak. A cselekmény minősítésének megváltoztatására a vádlott által elkövetett bűncselekmény jelentős tárgyi súlyára és büntetési fenyegetettségére, valamint a büntetett előéletű vádlott fokozott személyi, társadalomra veszélyességére tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a vádlottal szemben a kiszabott büntetést 2 évi börtönbüntetésre súlyosította. Egyben a jelentős számú és súlyú enyhítő körülményekre a sértett cselekmény során tanúsított provokatív magatartására figyelemmel a Btk. 47.§

(3)bekezdését alkalmazva, megállapította, hogy a vádlott a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. A Fővárosi Ítélőtábla a Btk. 91. §

(1)bekezdésének b/ pont alapján elrendelte a Balassagyarmati Városi Bíróság B.123/2000. számú ítéletével kiszabott 2 évi börtönbüntetés végrehajtását, mert a vádlott a jelen ügyben elbírált bűncselekményt végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el. A másodfokú bíróság a vádlottat szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, méltatlan a közügyek gyakorlásában részvételre, ezért vele szemben a Btk. 53.§-a és az 55.§

(1)bekezdése alapján 2 évi közügyektől eltiltás mellékbüntetést is kiszabott. A tettarányos büntetés alkalmas a vádlottal szemben a büntetési célok biztosítására. Az ítélet járulékos rendelkezései törvényesek. A kifejtettekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Pest Megyei Bíróság ítéletét a Be. 372.§.

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, az egyéb - törvényes - rendelkezéseit a Be. 371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Az ítélőtábla figyelmezteti a pótmagánvádló jogi képviselőjét, hogy a 26/

1. (VII.1.) IM-BM-PM rendelet, illetve a 7/
2. (III.30.) IM rendelet szerint munkadíj, és készkiadás illeti meg, amelyet a Pest Megyei Bíróságon, a Be. 340.§

(2)bekezdésének alkalmazásával, a Be. 578.§-a szerinti különleges eljárás keretében jogosult érvényesíteni. Budapest,

1. évi szeptember hó
2. napján . Tóth Éva s.k. a tanács elnöke dr. Rédei Géza s.k. előadó bíró dr. Mató Ágnes s.k. bíró A Pest Megyei Bíróság 23.B.72/2008/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.231/2009/
4. számú ítéletében foglalt változtatás mellett jogerős és végrehajtható! Budapest,
5. év szeptember hó
6. napján Dr. Tóth Éva s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: tisztviselő