Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.271/2010/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Rajkai és Takács Ügyvédi Iroda (1092 Budapest, Kinizsi utca 21-25/b. IV/
- szám, ügyintéző: dr. Rajkai Balázs ügyvéd) által képviselt felperesnek, a Dr. Mrázik Mária Ügyvédi Iroda (2092 Budakeszi, Széchenyi út
- szám, ügyintéző: dr. Mrázik Mária ügyvéd) által képviselt alperes ellen társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- március
- napján kelt 26.G.41.922/2009/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 5.000 (Ötezer) forint+áfa ügyvédi munkadíjban felmerülő másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes keresetében kérte, hogy az elsőfokú bíróság a gazdasági társaságokról szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.)
- §
(2)bekezdése alapján helyezze hatályon kívül az alperes tagok gyűlésének
- augusztus 24-én meghozott, a cégeljárásban előterjesztett határozatait. Az alperes az ellenkérelmében elsődlegesen a per megszüntetését kérte, érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság a
- március 5-én kelt 26.G.41.922/2009/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 25.000 forint perköltséget. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a
- október 17-ével végelszámolás alatt álló kéttagú alperes képviseletére dr. B. S.né végelszámoló jogosult, aki
- augusztus 24-re a tagok gyűlését összehívta. A legfőbb szerv üléséről jegyzőkönyv nem készült, mert a tagok nem tudtak megállapodni a napirendi pontokról, ezért a végelszámoló nem rendelt el szavazást, és a tagok gyűlése a meghirdetett időpontban nem hozott határozatot. A
- augusztus 27-re összehívott újabb ülés elmaradt, határozat meghozatalára ebben az időpontban sem került sor. Az alperes végelszámolója
- szeptember 11-én egy
- szeptember 2-ai emlékeztetőt mellékelve a Fővárosi Bíróságnál mint Cégbíróságnál az alperes törlése iránt kérelmet terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint nem volt vitás a felek között, hogy a
- augusztus 24-ére összehívott tagok gyűlése nem hozott határozatot. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.)
- §
(1)bekezdésében felsorolt záró okiratok elfogadásáról a legfőbb szerv nem döntött, ezért nincs olyan társasági határozat, amely a Gt. 45. §
(1)bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság által felülvizsgálható, és a nemperes cégeljárás körébe tartozik annak elbírálása, hogy a törlés iránti kérelem alapjául csatolt okiratokra tekintettel van-e helye a cég törlése elrendelésének. Az elsőfokú bíróság a perköltségről a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 78. §
(1)bekezdése alapján rendelkezett, és a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 3. §
(3)bekezdése szerint állapította meg a meg nem határozható pertárgy értékű ügyben - három megkezdett órát kitevő tárgyalási jelenlét, valamint a jogi képviselő által benyújtott két beadvány alapján - az összesen 4 óra alapulvételével számításba vett és általános forgalmi adóval növelt mértékű ügyvédi munkadíjból álló perköltséget. Az elsőfokú bíróság ítéletének a per főtárgyát érintő része
- április 10-én jogerőre emelkedett. Az ítéletnek a perköltségre vonatkozó rendelkezése ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen az ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezésének megváltoztatását kérte oly módon, hogy a perköltséget a felek maguk viselik, másodlagos fellebbezési kérelme a perköltség minimális mértékre történő leszállítására irányult. Kérelmének alátámasztásaképpen előadta, hogy az alperes a perre okot adott, mert megtévesztő magatartást tanúsított azzal, hogy a per tárgyává tett, emlékeztető elnevezésű okiratot a társaság legfőbb szerve által hozott határozata megnevezéssel nyújtotta be a cégbírósághoz, és a cég ez alapján kérte a törlését a cégnyilvántartásból. A peres eljárás megindítását indokolta az is, hogy az alperes a cégadatok módosítása érdekében már korábban is benyújtott nem megfelelő megjelöléssel ellátott okiratot, és előfordult, hogy a cégbíróság ilyen esetben a cégadatok módosítását bejegyezte. Az alperes azt elismerte, hogy az emlékeztető nem minősíthető társasági határoznak, ennek ellenére a cégbíróság előtt erre alapítva indította meg a cég törlése iránti eljárást. Az alperes a kérelmet nem vonta vissza, és ezzel a magatartásával összefüggésben szükségtelen eljárások indulnak. Az alperes a perre okot adott, mert az emlékeztetőt a társaság legfőbb szervének határozataként nyújtotta be a cégbírósághoz. A végelszámoló nem tájékoztatta a felperest a törlés iránti kérelemről, ezért a felperes nem élhetett a Ctv.
- §
(1)bekezdésében foglalt lehetőséggel. A felperes a fentiek alapján megalapozottan indított peres eljárást az alperessel szemben, ezért méltánytalan és indokolatlan az alperes perköltségét a felperesre hárítani. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezésének helybenhagyására irányult. Előadta, hogy a felperes téves következtetést vont le, amikor a cégbíróságon eljárva az iratbetekintés során az emlékeztető elnevezésű okiratot olyan határozatnak minősítette, amely alapján a cégbíróság a cég végelszámolási eljárása lezárásával egyidejűleg a törlés iránt intézkedhetett volna. A végelszámoló a hosszú és vitás végelszámolási eljárás során keletkezett és rendelkezésére álló dokumentumokat benyújtotta, kérve a cégbíróságtól, hogy vizsgálja meg a cég jogutód nélküli megszüntetésének lehetőségét. A felperes pervesztességét a felperes által kezdeményezett, minden jogalapot nélkülöző peres eljárás és saját téves felfogása eredményezte, és az alperes a perre okot nem adott. A felperes a Ctv. 109. §
(1)bekezdése alapján jogainak megóvása érdekében a végelszámolási eljárásban is felléphet. Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perköltség viseléséről a jogszabályoknak megfelelően döntött, amely arányban áll az alperes előkészítő munkájával és a jogi képviselő tevékenységével. A fellebbezés megalapozatlan. Az elsőfokú bíróságnak a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezése a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 78. §
(1)bekezdésében foglaltaknak maradéktalanul megfelel, és az ügyvédi munkadíjban felmerült perköltség mértékét a R. 3. §
(3)bekezdésének alkalmazásával az alperes jogi képviselője által kifejtett érdemi tevékenységre fordított munkaórák helytálló mérlegelésének eredményeképpen megfelelően határozta meg. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel érintett rendelkezését csak a fellebbezésben foglaltakra tekintettel egészíti ki. A Pp. 75. §-ának
(1)bekezdése értelmében perköltség a célszerű és jóhiszemű pervitellel kapcsolatban felmerült költség, amelynek viseléséről a bíróság a Pp.
- §-a alapján az ítéletben vagy az eljárást befejező egyéb határozatban dönt. A Pp.
- §-ának
(1)bekezdésében foglaltak szerint a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni; ez alól annyiban van helye kivételnek, amennyiben a 80-
- §-ok eltérően rendelkeznek, vagy a törvény egyéb kifejezett rendelkezése a költséget a per eldöntésétől függetlenül másnak a terhére rója. A jelen perben a Pp.
- §
(1)bekezdésében előírt rendelkezésének alkalmazása alól megnevezett kivételeket tartalmazó szabályok közül kizárólag a Pp. 80. §
(2)bekezdése értékelhető. Az alperes az elsőfokú eljárás során a társasági határozat hatályon kívül helyezése iránti keresetet elismerő nyilatkozatot nem tett. A kereset elutasítására irányuló érdemi ellenkérelmében kifejezetten arra a tényre hivatkozott, hogy társasági határozat meghozatalának hiányában a felperest a Gt. 45. §-ára alapított jog nem illeti meg. A Pp. 80. §
(2)bekezdése szerint az a fél, aki egyes perbeli cselekményeket sikertelenül végez, vagy egyes perbeli cselekményekkel indokolatlanul késedelmeskedik, avagy valamely határnapot vagy határidőt mulaszt, vagy más módon felesleges költségeket okoz, az ebből származó költségeinek megtérítését pernyertessége esetén sem igényelheti, illetőleg az ellenfél ebből eredő költségeinek megtérítésére a per eldöntésére való tekintet nélkül kötelezhető. A polgári peres eljárás folyamán eltérő ténybeli alapból fakadóan különböző költségek merülhetnek fel, és a Pp. 78. §
(1)bekezdése a per folyamán felmerült költségek egészére tartalmaz iránymutató és kötelezően alkalmazandó rendelkezést, amely alól a Pp. 80. §
(1)bekezdése kifejezetten az egyes perbeli cselekmények körében enged eltérést. A felperesnek a perindítással felmerült költségei azzal összefüggésben keletkeztek, hogy egy cégbírósághoz benyújtott kérelem mellékletét képező irat tartalma alapján a Gt. 45. §
(1)bekezdésében szabályozott pert indított. A Gt. 45. §
(1)bekezdése pontosan meghatározza a társasági határozatok bírósági felülvizsgálata iránti pert megindító személyek körét és a bíróság által felülvizsgálható per tárgyát. A per megindításának eldöntése a felperes mérlegelési és kockázati körébe tartozott, míg az alperes a per állásának megfelelően az érdemi ellenkérelmét a Pp. 139. §-ában foglaltak szerint késedelem nélkül előterjesztette, ezért az alperes részéről nem állapítható meg olyan késedelem vagy mulasztás, amely a Pp. 80. §
(1)bekezdésének alkalmazására részben vagy egészben alapot szolgáltatna. A kifejtett indokok alapján az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint az alperes perköltségeinek viselésében a pervesztes felperest marasztalta, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, a fellebbezett részét a Pp. 253. §
(2)bekezdése értelmében - a Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján, utalással annak helyes indokaira helybenhagyta. A felperes fellebbezése sikertelen maradt, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 239. §-a értelmében alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján marasztalta a felperest a másodfokú eljárásban felmerült perköltség megfizetésére. Az alperes a másodfokú eljárásban fellebbezési ellenkérelmet terjesztett elő, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az alperes ügyvédi munkadíjban felmerülő másodfokú perköltségét - a fellebbezési ellenkérelem benyújtására két munkaórát számításba véve - a R. 3. §
(3)és
(5)bekezdésének alkalmazásával állapította meg. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §
(1)bekezdésének b) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- október
- . Koday Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke . Bleier Judit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő Dr. Molnár József s.k. bíró