Pf.20107/2010/7 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.II.20.107/2010/

1. szám A Magyar Köztársaság Nevében! A Pécsi Ítélőtábla a dr. Horváth Kálmán pártfogó ügyvéd (pártfogó ügyvéd címe) által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű és II.rendű felperes neve II. rendű (i-II. rendű felperesek címe) felperesnek - a személyesen eljáró I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű és a dr. Kiss B. Mihály ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) alperes ellen szerződések érvénytelenségének megállapítása és egyéb iránt indított perében a T. Megyei Bíróság
2. január
3. napján kelt 6.P.20.056/2009/
4. számú ítélete ellen a felperesek által
5. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg a II. rendű alperesnek egyetemlegesen 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. A felpereseket képviselő pártfogó ügyvéd díját teljes egészében az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a
6. március
7. napján kelt kölcsönszerződéssel a felperesek az I. rendű alperestől kölcsön vettek 4.080.000 forintot abból a célból, hogy a tulajdonukat képező aparhanti ingatlant terhelő, jelzálogjogokkal biztosított, OTP javára fennálló tartozásukat kiegyenlítsék. A szerződés aláírásának napján a kölcsönösszeg átvétele megtörtént, a kölcsön visszafizetésének határideje
8. május
9. napja volt. A kölcsönszerződéssel egyidejűleg a felperesek tulajdonát képező A. 290 hrsz.-ú, A., J. A. utca
10. szám alatti ingatlanra az I. rendű alperes javára biztosítéki célú vételi jogot alapító szerződést is kötöttek a felek, amely rögzítette, hogy az I. rendű alperes vételi jogát
11. május
12. napjáig 6.000.000 hitelbiztosítéki érték alapul vételével és a kölcsönösszeg beszámításával 1.920.000 forintért gyakorolhatja. A jelzálogjog és vételi jog az I. rendű alperes javára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került.
13. március 9-én a felperesek az I. rendű alperessel engedményezési megállapodást kötöttek, amelyben rögzítették, hogy a felpereseknek ez ideig az I. rendű alperessel szemben fennálló tartozása 4.200.000 forint, az I. rendű alperes hozzájárult az ingatlan tekintetében javára bejegyzett jelzálogjog törléséhez a felperesek hitelfelvételének előmozdítása érdekében, a felperesek pedig vállalták, hogy az OTP-nél felveendő hitelt az I. rendű alperesre engedményezik. Az ingatlanról az I. rendű alperes javára bejegyzett terhek
14. március
15. napján törlésre kerültek, a felperesek a remélt OTP hitelt nem kapták meg, az I. rendű alperes ezért jelzálogjogát az ingatlanra
16. november
17. napján visszajegyeztette.
18. november 30-án az ingatlan-nyilvántartásba az I. rendű alperes javára végrehajtási jog került bejegyzésre a
19. március
20. napján kelt közjegyzői okiratban rögzített felperesi tartozáselismerő nyilatkozat alapján, a B. Városi Bíróság által kibocsátott végrehajtási záradéka szerint.
21. július 25-én a felperesek, mint kölcsönvevők és a II. rendű alperes, mint kölcsönadó 6.100.000 forint tekintetében kölcsönszerződést kötöttek, amelyben a felperesek a kölcsön összegét
22. július
23. napjáig kamatfizetési kötelezettség nélkül vállalták visszafizetni. A kölcsön biztosítására külön okiratban vállalták a tulajdonukat képező aprhanti ingatlan tulajdonjogának átruházását is a kölcsönadóra. Ugyanezen a napon a felperesek és az I. rendű alperes megállapodást kötöttek, amelyben az I. rendű alperes elismerte, hogy a felperesek által megfizetett 5.000.000 forint alapján további követelése a felperesekkel szemben nincs. A felperesek vállalták az ügyben felmerült végrehajtási költségek rendezését is. Ezt követően került sor az ingatlan-nyilvántartásból az I. rendű alperes javára bejegyzett vételi jog és jelzálogjog törlésére.
24. szeptember
25. napján a felperesek és a II. rendű alperes között tartozás fejében történő tulajdon átruházási szerződés jött létre, amely szerint a felek közti kölcsönszerződésből eredő kölcsön visszafizetésének elmaradása miatt a felperesek a II. rendű alperesre ruházták az a.-i ingatlanjuk tulajdonjogát. A II. rendű alperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került.
26. október
27. napján a II. rendű alperes, mint eladó és a felperesek fia, mint vevő tulajdonjog fenntartással kötött adásvételi szerződést kötöttek a fentiek szerint a II. rendű alperes tulajdonába került a.-i ingatlan tekintetében 16.000.000 vételár ellenében, rögzítve, hogy a vételárból az önerő 6.300.000 forint, és a fennmaradó 9.700.000 forintot bankhitelből kívánja a vevő kiegyenlíteni. A szerződő felek
28. június 2-án a szerződést egyező akarattal felbontották. A felperesek keresetükben kérték, hogy állapítsa meg a bíróság, hogy a felpereseknek az I. rendű alperessel kötött kölcsönszerződése, vételi jogot alapító szerződése, engedményezési megállapodása, illetőleg az azt követően kötött megállapodása, valamint a II. rendű alperessel kötött kölcsönszerződése és tartozás fejében történő tulajdon átruházási szerződése érvénytelen a szerződések uzsorás jellegükre tekintettel. Kérték a II. rendű alperes bejegyzett tulajdonjogának törlését és az eredeti állapot helyreállítását is. Arra hivatkoztak, hogy alperesek javára a szerződésekben kikötött feltűnően aránytalan előnyt az jelentette, hogy a támadott okiratok olyan összegekről szóltak, amelyeket a felperesek az alperesektől nem kaptak meg ténylegesen. Állították, hogy az I. rendű alperestől 4.080.000 forinttal szemben csak 3.400.000 forintot, más nyilatkozatuk szerint 2.500.000 forintot, a II. rendű alperestől 6.100.000 forint helyett 5.000.000 kaptak. A II. rendű alperessel kötött kölcsönszerződés uzsorás jellegét a kölcsön visszafizetési határidő rövidségében is megjelölték. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen a II. rendű alperesnek 350.000 forint elsőfokú eljárásban felmerült perköltséget. A bizonyítékok mérlegelésével az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperesek a perben kötelezettségük ellenére nem bizonyították, hogy az I. rendű alperessel kötött kölcsönszerződés alapján a szerződésben és egyéb okiratokban elismert összegtől eltérően nem 4.080.000 forintot, hanem annál kisebb összeget kaptak volna kézhez. Megállapította azt is, hogy a felperesek és a II. rendű alperesek között létrejött kölcsönszerződéssel felvett 6.100.000 forintra a felpereseknek éppen az I. rendű alperes felé fennálló tartozása kiegyenlítése miatt volt szüksége. A két okirat egybevetéséből, illetőleg a felperesekkel szemben indult végrehajtási eljárás költségeire tekintettel a fennálló teljes felperesi tartozás rendezéséhez csaknem 6.000.000 forintra volt szükség, ami indokolttá tette a 6.100.000 forint összegű kölcsön felvételét. A néhány napos visszafizetési határidőt sem tekintette a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előny kikötésének, figyelembe véve azt, hogy a kölcsönszerződés kamatkövetelést nem tartalmazott, és a szerződés megkötésekor közvetlen biztosítékot sem kapott a II. rendű alperes, hiszen a felperesek a kölcsön biztosítása céljából csak azt vállalták, hogy külön okiratban ruházzák a II. rendű alperesre ingatlanuk tulajdonjogát, s ennek a szerződésnek a megkötésére csak
29. szeptember
30. napján került sor. Megállapította, hogy a perben támadott egyik jogügylet esetében sem bizonyították a felperesek az általuk megjelölt érvénytelenségi ok fennállását, és a perben olyan adat sem merült fel, amely miatt egyéb okból lenne megállapítható a keresettel támadott szerződések semmissége. Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és a kereset teljesítése iránt a felperesek terjesztettek elő fellebbezést állítva, hogy az alperesek szorult anyagi helyzetüket kihasználva uzsorás szerződéseket kötöttek, és ez vezetett a felperesek teljes anyagi ellehetetlenüléséhez. Az I. és II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A II. rendű alperes kérte a felperesek másodfokú perköltségben marasztalását. A fellebbezés a l a p t a l a n. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a tényállást helyesen állapította meg, azt a másodfokú bíróság a II. rendű felperes másodfokú eljárásban tett személyes előadására tekintettel annyiban egészíti ki, hogy a felperesek nem rendelkeznek anyagi eszközökkel az eredeti állapot helyreállítása esetén a II. rendű alperes felé a vételár visszafizetéséhez. Az így kiegészített, egyébként helyes tényállás alapján helyes jogi következtetések levonásával hozta meg az elsőfokú bíróság érdemi döntését is. Az elsőfokú ítéletben foglalt helyes indokokon túl utal a másodfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság 2/
31. (VI.28.) PK véleményének
32. pontja alapján arra is, hogy a felperesek megállapításra irányuló kereseti kérelme az I. rendű alperessel szemben azért is alaptalan, mert a megállapítási kereset Pp.
33. §-ában szabályozott feltételei az I. rendű alperessel szemben nem álltak fenn, ugyanis a felperesek a köztük és az I. rendű alperes között létrejött szerződések uzsorás jellegére tekintettel fennálló érvénytelenségének megállapíthatósága esetén az eredeti állapot helyreállítása körében az I. rendű alperessel szemben marasztalást kérhettek volna. A Legfelsőbb Bíróság 1/2010.(VI.28.) PK. véleményének
34. pontja szerint az érvénytelen szerződés alapján kölcsönösen teljesített szolgáltatások visszatérítése is csak kölcsönösen és egyidejűleg történhet. Csak az a fél követelheti eredményesen a neki visszajáró szolgáltatást, aki egyben vállalja, hogy maga is visszatéríti a számára teljesített szolgáltatást, és erre képes is. Az eredeti állapot helyreállítása, mint az érvénytelenség egyik jogkövetkezménye anyagi jogi szempontból egységes jogintézmény. Az eredeti állapot helyreállítása érvénytelen szerződés alapján kölcsönösen teljesített szolgáltatások esetén csak akkor valósul meg, ha a visszatérítés is kölcsönösen megtörténik. Ebből következően csak az a fél követelheti eredményesen a neki visszajáró szolgáltatást - adott esetben a perbeli ingatlan tulajdonjogát - aki a maga részéről is képes és kész az általa kapott szolgáltatás visszatérítésére. Ez tekinthető ugyanis a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megfelelő joggyakorlásnak (Ptk.
35. §