Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.264/2010/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla dr. Bárdos Rita ügyvéd (...) által képviselt ... Fióktelepe (...) felperesnek, a Benke és Társa Ügyvédi Iroda (...) által képviselt ... Zártkörűen Működő Részvénytársaság (...) I. rendű alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fejér Megyei Bíróság
- szeptember
- napján kelt 15.G.40.016/2009/
- számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről
- sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú vonatkozásában helybenhagyja. bíróság ítéletét az I. rendű alperes A Fővárosi Ítélőtábla kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 40.000 (negyvenezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A ... Kft. és az I. rendű alperes
- október 16-án keretszerződést kötött közúti áruszállításra; ennek alapján - a ... közreműködésével - az I. rendű alperes fuvarmegbízást kapott televíziókészülékek ... viszonylatában történő közúti fuvarozására; a fuvarfeladat teljesítésével az I. rendű alperes a ... Korlátolt Felelősségű Társaságot (továbbiakban: II. rendű alperes) bízta meg. A
- november 4-én kiállított CMR-fuvarlevél szerint a II. rendű alperes a bruttó 7.079 kg súlyú rakományt - mely az áruszámla szerint 273 db, 150.618 euro értékű televíziókészülékből állt - hiánytalanul átvette és a fuvarozást megkezdte a ... forgalmi rendszámú ponyvás pótkocsi szerelvénnyel. A gépjárművezető
- november 6-án este éjszakai pihenésre megállt az ... ... autópálya melletti ... pihenőhelyen, ahol
- november 7-én hajnalban a járműszerelvény ponyvájának jobb oldali felvágásával és a pecsét feltörésével ismeretlen tettesek 42 db televíziókészüléket eltulajdonítottak. A lopásról a gépjárművezető az illetékes rendőrségen feljelentést tett; a kárról a felperes megbízásából
- november 8-án kárfelmérés-jelentés készült. A hiányzó áruról kiállított számla szerint az elveszett rakomány súlya 1092 kg, értéke 29.135,40 euro; ennek alapján a ... Kft.
- november 9-én kelt levelében az alperesek felé kárigény-bejelentést tett; majd biztosítójával, a felperessel
- november 29-én kötött engedményezési megállapodással - helytállására tekintettel - az alperesekkel szembeni követelését az önrésszel együtt a felperesre engedményezte, melyről az alperesek
- január 2-án kelt felperesi levél alapján értesültek. A II. rendű alperes biztosítója, az ... Rt.
- február 13-i kárszámítás alapján 680.130 forint önrész levonásával - 2.040.392 forint kárt megtérített a felperesnek; az önrésszel egyező kár kifizetésére a felperes többször, eredménytelenül hívta fel az alpereseket. A felperes
- augusztus 30-án beérkezett keresetet terjesztett elő az alperesekkel szemben; a CMR Egyezmény
- cikk
- pontja és a Ptk.
- §
(2)bekezdése alapján egyetemlegesen kérte kötelezni az alpereseket 703.905 forint és annak - a felszólamlás kézhezvételétől -
- november 15-től a kifizetésig járó évi 5 %-os késedelmi kamata megfizetésére, hivatkozva arra, hogy az áru fuvarozás alatti részbeni elveszése okán kárfelelősséggel tartoznak. Kárszámítása szerint bruttó 1089 kg súlyú áru hiányzik, ez felszorozva 8,33 SDR-rel, valamint 1,162700 euro-val, 2.744.297 forint kárt eredményez, melyből levonásba helyezte a II. rendű alperes biztosítási jogviszonya alapján megtérült 2.040.392 forintot. A felperes a per során a keresetét felemelte, követelése számítását arra hivatkozva korrigálta, hogy tévesen nettó súlyt vett alapul; a kárszámla szerinti nettó 1092 kg áru bruttó súlya - 1,24-es szorzó alapján - 1354,08 kg-ot tett ki, így a kárösszeg a
- március 29-i beadványában részletezettek szerint 1.371.910 forintra módosult. Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmében jogalap hiányában a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes jogelődjével nem fuvarozási, hanem szállítmányozási szerződést kötött, melyben szállítmányozási és kézbesítési szolgáltatásokra vállalt kötelezettséget. Ezt támasztja alá a keretmegállapodás 1.
- és 1.
- pontja, valamint az, hogy szállítmányozási díj megfizetésére vállalt a megrendelő kötelezettséget. A felperes jogelődje előtt is ismert volt, hogy az I. rendű alperes kizárólag szállítmányozási tevékenységet végez, fuvarozáshoz szükséges járművekkel, valamint CMR-biztosítással nem is rendelkezett. Az I. rendű alperes szállítmányozóként a saját nevében, a megbízó javára kötött fuvarszerződést a II. rendű alperessel; a szállítmányozási szerződés alapján őt terhelő kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tett. A Ptk.
- §
(2)bekezdése szerinti jogszabályi feltételek teljesülése hiányában az áru elveszéséért fuvarozóként nem felelhet. Mindezekre figyelemmel a felperes a keresetében alaptalanul hívta fel a keretmegállapodás 3.9. pontjában, a Ptk. 498. §
(2)bekezdésében, valamint a CMR Egyezmény
- cikkében és
- cikk
- pontjában foglaltakat, vele szemben a kereset elutasításának van helye. A II. rendű alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság
- szeptember
- napján kelt 15.G.40.016/2009/
- számú ítéletével egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül 1.371.910 forintot, annak
- november 15-től évi 5 % késedelmi kamatát, 82.320 forint ügyvédi munkadíjat, valamint 82.300 forint egyéb perköltséget. Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmében foglaltakra figyelemmel az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy a felperes jogelődje és az I. rendű alperes között milyen jogviszony jött létre; álláspontja szerint az okirat angol nyelvű elnevezéséből nem egyértelmű a szállítmányozási jelleg, helytálló a fuvarozás megjelölés is, továbbá a felek megnevezésében az I. rendű alperest fuvarozóként tüntették fel és a szállítmányozás fogalma alatt az áru tényleges szállítását értették. Emellett a fuvarozó feladatai között sorolja fel a szerződés a saját járműpark fenntartását, fejlesztését, karbantartását, a legoptimálisabb útvonal kiválasztását, biztonságtechnikai eszközök alkalmazását, melyek mind a fuvarozás bonyolításával kapcsolatosak. Ugyancsak fuvarozási jogviszony létrejöttét támasztja alá, hogy a felperes jogelődje megbízásából a ... cég szállítmányozóként lépett kapcsolatba az I. rendű alperessel, így további szállítmányozó bevonása az ügy intézésébe szükségtelen lett volna. Kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a Pp,
- §
(3)bekezdése alapján tájékoztatta az I. rendű alperest az őt terhelő bizonyítási teherről, ennek ellenére bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, így az okiratban foglaltak alapján a védekezése alaptalanságára vont következtetést és megállapította, hogy mint fuvarozó felel a bekövetkezett kárért. Az
- évi
- számú törvényerejű rendelettel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény (CMR)
- cikk,
- cikk
- pontja alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesek nem a szerződésben foglaltaknak megfelelően jártak el; nem kerültek betartásra azok a biztonsági szabályok, amelyek alkalmazását a szerződés előírta és amellyel a káresemény elkerülhető lett volna, így - kimentés hiányában - az áru elveszéséért fennálló egyetemleges kárfelelősségüket megállapította. Az elsőfokú bíróság a kár számítását - figyelemmel a II. rendű alperesi biztosítótársaság nyilatkozatára is megalapozottnak minősítette és felperes felemelt keresete szerint marasztalta az alpereseket, a CMR
- cikk
- pontja alapján késedelmi kamattal terhelten. Az ítélet ellen az I. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatását, vele szemben a kereset elutasítását kérte. Fenntartotta az első fokú eljárás során kifejtett álláspontját a felperesi jogelőddel kötött szerződés jogi minősítésére, hivatkozva arra, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási terhet tévesen telepítette, a szerződés elnevezése szerint szállítmányozási jogviszony volt, ennek ellenkezőjét a felperesnek kellett volna kétséget kizáróan bizonyítani. Utalt arra, hogy a szállítmányozás gyakorlatában ismert az, hogy a szállítmányozó vagy saját maga jár el fuvarozóként vagy harmadik személyt bízhat meg, így a fuvarozói elnevezés szerepelhetett a szállítmányozási szerződés szövegében. Fenntartotta, hogy saját fuvareszközzel nem rendelkezett, mely tényt a felperes nem tette vitássá. Álláspontja szerint a kárfelelőssége kizárólag akkor lett volna megállapítható, ha a fuvarozó kiválasztásában, utasításokkal történő ellátásában nem a szállítmányozótól elvárható gondossággal járt volna el, erre azonban adat nem merült fel. Elfogadhatatlan az elsőfokú bíróság álláspontja az angol nyelvű szóhasználat ellentmondásosságára vonatkozóan is. Amennyiben a jogviszony minősítéséhez további bizonyítás szükséges, ez esetre kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és újabb eljárás elrendelését. A jogorvoslati eljárás során a felperes bejelentette, hogy követelést a II. rendű alperessel szemben nem támaszt, keresetét az I. rendű alperessel szemben tartja fenn, ezért a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.264/2010/
- sorszámú végzésével a II. rendű alperessel szemben a pert megszüntette és vonatkozásában az elsőfokú bíróság 15.G.40.016/2009/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezte, a Pp.
- § e) pontja alapján és a Pp.
- §
(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel. Az I. rendű alperes fellebbezése nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság az ítéletében a tényállást a jogvita elbíráláshoz szükséges mértékben feltárta és helytálló az abból levont jogi következtetése is. Az I. rendű alperes a fellebbezését a perbeli jogviszony nem helytálló jogi minősítésére, és a bizonyítási teher téves telepítésére alapította, ebből következően a Fővárosi Ítélőtábla - figyelemmel a Pp. 253. §
(3)bekezdésében foglaltakra - az elsőfokú bíróság ítéletének a megalapozottságát e vonatkozásban vizsgálta. A felperes a keresetében árukár megtérítésére támasztott igényt, azt állítva, hogy jogelődje fuvarozási szerződést kötött az I. rendű alperessel, akit az átvett áru fuvarozás alatti részbeni elveszéséért fuvarozói kárfelelősség terheli. A Pp. 164. §
(1)bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Ezen jogszabályi rendelkezésből következően a kárigénnyel fellépő felperest terhelte annak bizonyítása, hogy érvényesített joga fuvarozási jogviszony alapján áll fenn; ennek alátámasztására
- október 16-án kelt keretszerződést csatolt. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a fenti szerződésben foglaltakat helytállóan értelmezte és értékelte, nem tévedett, amikor az okiratot felperesi előadást alátámasztó bizonyítékként vette figyelembe. A szerződés tartalmának a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján történő vizsgálata során az elsőfokú bíróság helytállóan döntően az okirat szövegezéséből és nem annak vitatott fordítású elnevezéséből indult ki, helyesen állapította meg; az, hogy abban az I. rendű alperest fuvarozóként nevesítették, szolgáltatásként az áruszállítást magát és nem annak szervezését határozták meg és az I. rendű alperes szerződéses kötelezettségei - így megfelelő műszaki állapotú gépjárműpark fenntartása és szükség szerinti fejlesztése, az útvonal biztonságos meghatározása, lopást megelőző óvintézkedések megtétele - a Ptk. 492. §
(1)bekezdésében és 493. §
(1)bekezdésében meghatározott, kifejezett fuvarozói kötelezettségek, a Ptk.
- §-a szerinti fuvarozói jogviszony létrejöttének a megállapítására ad alapot. A fentiekből következően nem osztja a Fővárosi Ítélőtábla az I. rendű alperes azon fellebbezési érvelését, hogy az okirat szállítmányozási szerződést igazolt és az abban foglaltakkal szemben a felperest terhelte bizonyítás, ellenkezőleg; a felperes a bizonyítási kötelezettségének eleget tett, így az okirattal szemben az I. rendű alperest terhelte annak igazolása, hogy közte és a felperes jogelődje között szállítmányozási jogviszony jött létre, ezen kötelezettségének azonban nem tett eleget. A szállítmányozó fuvarozókénti szerepeltetése a szállítmányozási kereskedelmi gyakorlatban olyan általános fellebbezési előadás, amelyből az egyedi, konkrét szerződésre kétségmentes következtetetés nem vonható; a fuvareszközök tulajdonlásának hiánya pedig ugyancsak nem zárja ki a szerződés fuvarozókénti teljesítését, tekintve, hogy a gépjárműpark eltérő jogi konstrukcióval is biztosítható, emellett a felperes e körben nem tett a Pp.
- §
(2)bekezdése szerint minősíthető nyilatkozatot. Arra pedig, hogy az egyedi szerződés megkötésére nem a keretszerződés alapján került volna sor, az I. rendű alperes maga sem hivatkozott. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű, Pp. 206. §
(1)bekezdése szerinti értékelésével fogadta el a felperesi igényérvényesítés alapjaként a fuvarozási jogviszonyt, így nem tévedett, amikor a kárigényt a fuvarozói kárfelelősségre irányadó, a Ptk. 506. §
(1)bekezdésén keresztül alkalmazandó CMR szabályok szerint bírálta el. A fellebbezésben előadottak eltérő tényállás és jogi következtetés levonására nem adtak alapot, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az I. rendű alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint köteles a felperes jogorvoslati perköltsége megfizetésére, mely a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdésében foglaltak figyelembevételével, mérlegeléssel megállapított bruttó 40.000 forint összegű jogi képviseleti munkadíjból áll. Budapest,
- november
- Dr. Bánki Horváth Mária s.k., a tanács elnöke Levek Istvánné dr. s.k., előadó bíró A kiadmány hiteléül: ... Dr. Rédei Anna s.k., bíró