Kfv.37088/2010/5 – Kúria

Kfv.IV.37.088/2010/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kalló János Márk ügyvéd /1136 Budapest, Raul Wallenberg u. 9./ által képviselt Kft. /1132 Budapest, Váci út 72-74./ felperesnek a dr. Hernádi Eleonóra ügyvéd /1149 Budapest, Nagy Lajos király út 199-201./ által képviselt alperes neve /alperes címe/ alperes ellen energiaszolgáltatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perében a Fővárosi Ítélőtábla

1. szeptember
2. napján kelt 2.Kf.27.247/2009/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem elbírálása során, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla számú ítéletét hatályában fenntartja. 2.Kf.27.247/2009/
5. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30.000 /harmincezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A perben nem szereplő panaszos
6. augusztus 4-én az alpereshez fordult, mert az ingatlanához villamos energia-csatlakozás kiépítésére kért ajánlatot a felperestől, aki a
7. június 5-én kelt tájékoztatójában a közcélú villamoshálózatra csatlakozás pénzügyi és műszaki feltételeiről szóló 117/
8. /XII. 29./ GKM rendelet /a továbbiakban: GKM rendelet/ szabályai alapján 269.400 Ft csatlakozási díjat kért, a mintegy 15 m-es földkábeles csatlakozó vezeték megépítéséhez. A felperes álláspontja szerint ugyanis a szabadvezetékes hálózati kiépítéshez képest eltérő igény (a földkábel kiépítése) a villamos energiáról szóló
9. évi LXXXVI. törvény
10. §
11. pontjában, illetve a GKM rendelet
12. § /9/ bekezdés b/ pontjában rögzített legkisebb költség elve alapján a rendelet szerinti 70 %-os díj megtérítéséhez vezet. A panaszos beadványa alapján eljárt alperes ES1840/4/21395/
13. számon
14. szeptember 18-án hozott határozatában megállapította, hogy a felperes az ajánlat megadásakor, illetve a díj felszámításakor jogszabálysértően járt el, és kötelezte őt a GKM rendelet
15. § /1/ bekezdése, valamint
16. § /2/ és /4/ bekezdése szerinti ajánlat megtételére; megállapítva, hogy a GKM rendelet említett szabályai alapján a kérelmező panaszos nem volt kötelezhető a többletigény 70 %-ának megfizetésére, tekintettel arra, hogy a földkábel alkalmazását az adott településen (Délegyháza községben) a helyi önkormányzat településszerkezeti terve és építési szabályzata írja elő. Ilyen esetekben a GKM rendelet
17. § /10/ bekezdése alapján a /9/ bekezdésben írt díjmegosztási szabályok nem alkalmazhatók. Az alperesi határozattal szemben előterjesztett keresetében a felperes annak hatályon kívül helyezését kérte, előadva, hogy a GKM rendelet
18. § /10/ bekezdés a területileg illetékes önkormányzati hatóság hatályos területrendezési tervében foglalt előírásokról tesz említést, így ennek alapján a települési szerkezeti tervben és építési szabályzatban foglalt előírások nem voltak figyelembe vehetők. Az első fokon eljárt Fővárosi Bíróság
19. március 31-én 3.K.34.465/2008/
20. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A GKM rendelet
21. § /9/ és /10/ bekezdései, továbbá a
22. § /1/ bekezdése,
23. § /2/ bekezdés b/ pontjai elemzésével - az abban foglaltak értelmezésével - a bíróság megállapította, hogy a jogszabályok, bár pontatlanul fogalmaznak, a feladat- és hatásköri szabályokból a helyi önkormányzatokra vonatkozó törvényi szabályokból, azok rendszertani értelmezéséből egyértelműen megállapítható, hogy a
24. § /10/ bekezdése a helyi önkormányzat által alkotott településrendezési eszközökre vonatkozik. Az adott településen érvényes, rendelettel megállapított építési szabályzat előírja a földkábel alkalmazását, ezért arra a panaszos nem volt kötelezhető. A bíróság szerint a felperes által hivatkozott, a Budapesti Agglomeráció területrendezési tervéről szóló
25. évi LXIV. törvény a perben nem releváns, nem volt alkalmazható, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
26. évi LXXVIII. törvény /a továbbiakban: Étv./, továbbá a helyi önkormányzatokról szóló
27. évi LXV. törvény /a továbbiakban: Ötv./ szabályai alapján az alperesi határozatban foglalt jogértelmezés nem volt jogszabálysértő. A felperes fellebbezése folytán másodfokon eljárt Ítélőtábla jogerős határozatában az első fokon hozott helybenhagyta. Fővárosi ítéletet Az elsőfokú bíróság indokolásának elfogadása mellett utalt az ítélőtábla arra, hogy a települések szerkezetének, illetve településrendezési szabályainak megalkotása, szabályozása helyi közügyet képez. Az önkormányzati képviselő-testület határozatával jóváhagyott település-szerkezeti terv és az arra épülő településrendezési terv, illetve szabályozási terv - a tervek országos rendszerébe, illetve hierarchiájába csatlakozik, abba épül be, melynek alapját a területfejlesztésről és területrendezésről szóló
28. évi XXXIII. törvény képezi. Az ítélőtábla is utalt arra, hogy a GKM rendelet
29. § /10/ bekezdésében foglalt területrendezési terv szóhasználata önmagában nem cáfolja meg a Fővárosi Bíróság ítéletének jogszerűségét. A helyi önkormányzati rendelet - melyet a képviselő-testület fogad el a jogalkotásról szóló
30. évi XI. törvény /a továbbiakban: Jat./ alapján - mindenkire nézve kötelező jogszabály, annak rendelkezéseit mind a hálózati engedélyes felperes, mind a rendszerhasználó perben nem szereplő panaszos kérelmező, mind az alperes, köteles betartani. A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben - a jogerős ítélet mellett - az első fokon hozott ítélet, továbbá az alperesi határozat megváltoztatásával keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte, melyben a Legfelsőbb Bíróság állapítsa meg, hogy a panaszügyben a jogszabályoknak megfelelően járt el, továbbá törölje az alperesi határozatban szereplő kötelezést; valamint kérte annak megállapítását, hogy az alperes tévesen alkalmazta a GKM rendelet
31. § /10/ bekezdését, valamint a
32. § /2/-/4/ bekezdéseit. Másodlagos kérelme a jogerős ítélet és az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, és emellett az első fokon eljárt bíróság új eljárásra, és új határozat hozatala utasítására irányult. Indokolásképpen előadta, hogy a villamos energia-törvény
33. § /1/ és /2/ bekezdései a legkisebb költség elvének alkalmazását írják elő a villamos energia-hálózat karbantartása, javítása, felújítása és fejlesztése terén. A legkisebb költség elvét meghatározó
34. §
35. ponttal összefüggésben rendelkezik a GKM rendelet olyképpen a
36. § /9/ bekezdésében, hogy amennyiben a rendszerhasználó a jogszabályi előírások és ellátási szabályzatok által meghatározott műszaki színvonalon és tartalommal, valamint a legkisebb költség elvének megfelelően létesíthető csatlakozástól eltérő kivitelű csatlakozásra tart igényt - külön nevesítve a csupasz légvezeték helyett a földkábel alkalmazását -, akkor a többlet-beruházás aktivált értékének 70 %-át meg kell fizetnie. Ezzel szemben áll az alperesi határozatban a GKM rendelet
37. § /1/ bekezdésével összefüggésben elfoglalt jogértelmezés, mely az önkormányzati hatóság hatályos területrendezési tervére hivatkozva állította, hogy a többletberuházást nem lehet áthárítani a panaszos kérelmezőre, mert a felperes - a perben következetesen képviselt álláspontja szerint a helyi önkormányzat területrendezési terve, építési szabályzata nem tekinthető a GKM rendelet
38. § /10/ bekezdésében említett területrendezési tervnek. Ennek alátámasztásaképpen hivatkozott a korábban már említett területfejlesztésről szóló törvény
39. § c/ pontjában foglalt fogalom-meghatározásra, mely szerint a helyi építési rendelet nem tekinthető területrendezési tervnek. Álláspontja szerint a jogerős ítélet tévesen minősítette területrendezési tervnek - és így a többlet-beruházás költsége áthárítását kizáró rendelkezésnek - a helyi építési rendeletet, mert a jogerős ítélet a két fogalmat (terület-rendezési terv, településrendezési terv) felcserélte. Megítélése szerint a jogerős ítélet a hatalmi ágak elválasztásának elvét rögzítő, az Alkotmány
40. § /1/ bekezdésében foglalt jogállamisági klauzulát is sérti; sérti továbbá az Alkotmány
41. § /2/ bekezdését, mert ezzel az értelmezésével a bíróság lényegében jogot alkotott. Az agglomerációs területrendezési terv - álláspontja szerint - az egyetlen dokumentum, mely a GKM rendelet
42. § /10/ bekezdése alkalmazásánál szóba jöhet; ez viszont nem rendelkezik földkábel előírásáról. A felülvizsgálati kérelemmel szemben az alperes terjesztett elő ellenkérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Indokai között hivatkozott arra, hogy az agglomerációs területrendezési terv a globális tervezés alapdokumentuma, nagyléptékű, és értelemszerűen nem foglalkozik az adott település műszaki infrastrukturális hálózatainak konkrét elhelyezésével, illetve az arra vonatkozó egyedi szabályokkal. Álláspontja szerint mind határozata, mind az elsőfokú és az elsőfokú bíróság ítélete helyesen értelmezte a
43. § /10/ bekezdését. A Legfelsőbb Bíróság a polgári perrendtartásról szóló
44. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./
45. § /1/ bekezdése alkalmazásával - a felperes ez irányú kérelme alapján - a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eljárt bíróságok és az alperes is helyesen értelmezték a GKM rendelet
46. § /10/ bekezdésébe foglalt szabályt, mely valóban kissé pontatlanul bár, de kötelező rendeletre, önkormányzati jogszabályra utal. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a GKM rendelet
47. § /10/ bekezdése, illetve az abban foglalt "önkormányzati hatóság hatályos területrendezési tervében" foglalt előírásokra vonatkozó kitétel nem értelmezhető a szövegkörnyezetből, illetve a szabályozási környezetéből kiragadva, így különösen a
48. § /9/ bekezdésétől elvonatkoztatva. Ez utóbbi rendelkezés arra az esetre írja elő a többlet-beruházás aktivált értékének a rendszerhasználóra való terhelését, ha a rendszerhasználó tart eltérő kivitelű csatlakozásra igényt. A /9/ bekezdés megfogalmazása szerint a b/ pontban foglalt 70 %-os díjátvállalás az igénylő rendszerhasználót terheli. A /10/ bekezdésben foglalt esetben azonban nem rendszerhasználó (a jelen perben nem szereplő panaszos kérelmező) igényelte, hanem a helyi önkormányzat rendelete írta elő a legkisebb költség elvének megfelelően létesített csatlakozástól eltérő kivitelű csatlakozás kiépítését. E rendelkezések értelmezése tekintetében a Legfelsőbb Bíróság osztotta az eljárt bíróságok álláspontját, mely szerint a
49. § /10/ bekezdésében rögzített fogalmon a helyi önkormányzat által az Étv., továbbá az Ötv. rendelkezései és keretei között megalkotott helyi szabályozási tervet és építési szabályzatot és az azok alapjául szolgáló szerkezeti tervet is érteni kell. Az Étv. vonatkozó rendelkezései a következőket tartalmazzák. A helyi építési szabályzat az építés rendjét a helyi sajátosságoknak megfelelően megállapító és biztosító települési önkormányzati rendelet (
50. §
51. pont), míg a szabályozási terv az a településrendezési terv, amely a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket megállapító építési előírásokat térképen, rajz formájában ábrázolja. (Étv.
52. §
53. pont) A településszerkezeti terv, a fővárosban alkalmazandó szabályozási keretterv és a szabályozási terv együttesen alkotja a településrendezési tervek körét (Étv.
54. §
55. pont) Az Étv.
56. §