Kfv.37218/2010/5 – Kúria

Kfv.IV.37.218/2010/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a felperesnek az Országos Rendőr-főkapitányság /1139 Budapest, Teve u. 4-6./ alperes ellen közigazgatási bírság tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Zala Megyei Bíróság

1. szeptember
2. napján kelt 7.K.20.999/2009/
3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Zala Megyei Bíróság 7.K.20.999/2009/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 20.000 /húszezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget. A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A Vas Megyei Rendőr-főkapitány - mint elsőfokú közigazgatási szerv - a 21000-173-1081/2008.ált. számú határozatával a felperest 30.000 Ft közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint a felperes által üzemben tartott gépjárművet
6. június 24-én Nagykanizsán ax X számú ház előtt az 1/
7. /II. 5./ KPM-BM rendelet /a továbbiakban: KRESZ/
8. § /1/ bekezdés a/ pontjában foglalt - a járművel történő megállásra és várakozásra vonatkozó - előírást megszegve helyezték el. A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek során az alperes a 21000-173-1081/4/2008.ált. határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. elbírálása másodfokú Az elsőfokú közigazgatási szerv a 21000-173/1040/2008.ált. számú határozatával a felperest úgyszintén 30.000 Ft közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte, ugyanezen magatartás miatt, amelyet
9. június 12-én követett el. A felperes ezen határozat ellen is fellebbezett; az elsőfokú határozatot az alperes a 21000173/2040/4/2008.ált. számú másodfokú határozatával helybenhagyta. A felperes keresettel támadta meg az alperesi határozatokat; a megyei bíróság a felperes kereseteit egyesítette, és együttesen bírálta el. A felperes kereseteiben az alperes határozatainak felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Sérelmezte, hogy az eljárások megindításáról őt a hatóság nem tájékoztatta, továbbá a határozat indokolása nem jelöli meg a megállapított tényállás alapjául elfogadott bizonyítékokat. Előadta a felperes, hogy a "megállni tilos" tábla eredetileg 10 méteres távolságra utaló, kiegészítő táblával volt elhelyezve, azonban a felperes egyik esetben sem észlelte, hogy e kiegészítő táblát ismeretlenek leszerelték. A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte, és az alperes 21000-173/1040/4/2008.ált. számú, és a 21000-1731081/4/2008.ált. számú határozatait - az elsőfokú, kapcsolódó határozatokra kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásokra kötelezte. Ítéletének indokolásában az Alkotmánybíróságról szóló
10. évi XXXII. törvény
11. § /1/ bekezdésére, a Ket.
12. § /2/ és /3/ bekezdésére,
13. § /3/ bekezdésére,
14. § /1/ bekezdésére,
15. § /1/ bekezdésére,
16. § /3/, /4/, /5/ bekezdésére,
17. § /1/ és /6/ bekezdésére,
18. § /1/ bekezdésére,
19. § /1/ bekezdésére,
20. § /1/ és /3/ bekezdésére, valamint a közúti közlekedésről szóló
21. évi I. törvény /a továbbiakban: Kkt./
22. § /1/, /2/, /3/ és /4/ bekezdésére, továbbá a közigazgatási bírsággal sújtandó közlekedési szabályszegések köréről, az e tevékenységek vonatkozó rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, felhasználásának rendjéről, és az ellenőrzésben történő közreműködés feltételeiről szóló 410/
23. /XII. 29./ Kormányrendelet /a továbbiakban: R./
24. § /1/ bekezdésére,
25. §-ára és
26. számú mellékletére hivatkozott, valamint a KRESZ
27. § /1/ bekezdésében foglaltakra. Elsődlegesen megállapította a megyei bíróság, hogy az Alkotmánybíróság a 47/B/
28. számú határozatával a Kkt. 21/A. § /3/ bekezdése, illetve /5/ bekezdése alkalmazását a jelen perben kizárta. Ugyanakkor - mivel nem a gépjárművet használatba vevő személy kötelezéséről, hanem üzembentartói kötelezésről van szó a perbeli esetben - ezen az Alkotmánybíróság által alkalmazni kizárt jogszabályhelyek nem tartalmaznak az ügy szempontjából releváns rendelkezéseket. Kifejtette a megyei bíróság, hogy a felperes keresetében arra hivatkozott, hogy eljárási szabályt szegett az elsőfokú közigazgatási szerv, mivel őt az eljárások megindításáról nem értesítette, noha nem álltak fenn az értesítés mellőzésének feltételei. A megyei bíróság e felperesi állásponttal utalva az Alkotmánybíróság határozata 2.5.1-2.5.3 pontjaiban kifejtettekre egyetértett. Ez az eljárási szabálysértés, amely meghiúsította a felperes irat-betekintési nyilatkozattételi, bizonyítási jogainak gyakorlását, okot adott az alperesi, illetőleg elsőfokú hatósági határozatok hatályon kívül helyezésére, és az eljárások megismétlésére. Rámutatott, hogy a Kkt. 21-21/B. §-ában szabályozott eljárás egyértelműen a Ket. hatálya alá tartozik, ennél fogva az eljárás során a Ket. szabályainak - amennyiben a Ket. felhatalmazása szerinti jogszabály nem tesz kivételt - érvényesülniük kell. A perbeli esetekben egyértelműen nem állt fenn az eljárás megindításáról való értesítés mellőzésének a Ket.
29. § /4/ bekezdés b/ pontjában írt feltétele, azaz az azonnali érdemi határozathozatal lehetősége. Nem beszélhetünk arról sem - a felperesi fellebbezésekben foglaltak fényében -, hogy a tényállás előzetes tisztázását nem igényelték volna az ügyek. Utalt a megyei bíróság az Alkotmánybíróság álláspontjára, miszerint "A felelősségi vélelem utólagos (az alap közigazgatási eljáráson kívüli) megdöntésének lehetősége fogalmilag zárja ki azt, hogy a hatóság tényállás-tisztázási kötelezettségének, valamint a tisztességes eljáráshoz való jognak, mint alapelvi követelménynek, maradéktalanul eleget tudjon tenni." Azáltal, hogy az elsőfokú hatóság a felperest az eljárás megindulásáról a Ket. előírásainak megfelelően nem értesítette, alapvető, az ügy érdemére (a felperes felelőssége megállapíthatóságára) kiható eljárásjogi szabályt sértett meg. A megyei bíróság ezért - a felperes egyéb kereseti érveit elvetve az alperes határozatait a Pp.
30. § /1/ bekezdése alapján az elsőfokú határozatokra kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságok új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárások vonatkozásában előírta, hogy a Ket. rendelkezéseinek megfelelően kell eljárni a hatóságnak, a felperes értesítendő tehát az eljárások megindulásáról, a Ket.
31. § /5/ bekezdésének megfelelő tartalmú irattal. A megismételt eljárás során a döntéshozatalhoz szükséges tényállást a hatóság kötelessége tisztázni. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Ket.
32. § /4/ bekezdésében,
33. §-ában és a Pp.
34. §-ában foglaltakat. Kifejtette, hogy az elsőfokú hatóság valamennyi határozatában tájékoztatta a felperest, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítést a Ket.
35. § /4/ bekezdése alapján azért mellőzte, mert az ügy egyszerű megítélésű. A képi bizonyítékok és a települési napló alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szabályszegések megtörténtek. Az eljáró bíróság véleményével ellentétben előadta az alperes, hogy a tényállások abba a körbe tartoztak, mely a tényállás előzetes tisztázását nem igényelte, az elsőfokú hatóság részére rendelkezésre álló bizonyítékok elégségesek voltak a határozatok meghozatalához. Az alperes álláspontja szerint az objektív felelősség körében a közigazgatási bírság kiszabásánál a Ket. szabályai szerinti bizonyítási eljárás lefolytatására nem kerül sor minden esetben az elsőfokú eljárásban. Helytelen a megyei bíróság ítéletében foglalt azon következtetés, hogy a Ket.
36. § /1/ bekezdése alapján az ügyfelet az eljáró hatóságnak a bizonyítási eljárás befejezéséről értesítenie kellett volna. A per tárgyát képező közigazgatási ügyben nem folytattak le bizonyítási eljárást, így az eljáró hatóságnak értesítési kötelezettsége a felperes irányában nem volt, mivel az elsőfokú hatóság a Ket.
37. § /4/ bekezdés b/ pontja alapján járt el. Feltéve, de nem megengedve, hogy az értesítési kötelezettségét a közigazgatási szerv nem teljesítette, ez nem minősül olyan eljárási szabálysértésnek, amely az ügy érdemére kihatott volna. Az értesítés kötelezettség elmulasztása nem befolyásolta azt a tényt, hogy a szabályszegés megvalósult, melynek következtében a Kormányrendeletben meghatározott bírságot a közigazgatási szerv kiszabta. Megjegyezte azt is az alperes, hogy csupán az a tény, hogy a felperes előadta, hogy a szabályszegést megelőzően, valamikor, úgy emlékszik, hogy a tiltó tábla alá kiegészítő tábla volt helyezve, nem elégséges annak bizonyítására, hogy a tilalom a felperesre nem vonatkozott; annál inkább sem, mert a szabályszegés elkövetésekor fényképfelvétel bizonyítja azt, hogy a tiltó tábla alatt semmilyen kiegészítő tábla nem volt, a felperes autója a tiltó tábla hatálya alatt került elhelyezésre. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
38. § /1/ A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések, továbbá az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le, azzal a Legfelsőbb Bíróság is egyetért. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy az Alkotmánybíróság 47/B/
39. számú AB határozatának 2.5.2 pontja egyértelműen rögzítette azt, hogy a jogalkotó a közigazgatási bírság kiszabásának szabályait nem vette ki a Ket. hatálya alól, ezért az eljárásnak meg kell felelnie a Ket. garanciális szabályainak. Utalt az Alkotmánybíróság az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a közigazgatási szankciókról szóló R. (91.)
40. számú ajánlására, amelynek
41. számú alapelve a tisztességes közigazgatási eljárás alapelveit kifejezetten a közigazgatási szankciók vonatkozásában fogalmazza meg. Ezzel az ajánlással és az Alkotmány
42. § /1/ bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való joggal való összhangban maga a Ket. is alapelvi szinten írja elő, hogy a közigazgatási hatóság az eljárása során köteles megtartani - és másokkal is megtartatni - a jogszabályok rendelkezéseit. A perbeli esetre vonatkozóan az alkotmánybírósági határozat 2.5.3 pontja egyértelmű iránymutatást és értelmezést tartalmaz, az abban foglaltakat helyesen idézte és alkalmazta a megyei bíróság. Ezzel szemben az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltak nem foghatnak helyt, ugyanis a Ket. alapelvi szintű rendelkezéseiből következően bizonyítási eljárás nélkül megalapozott határozat nem hozható, még egyszerű megítélésű ügyben sem. Az ügy egyszerű megítélhetősége nem a bizonyítási eljárás mellőzhetőségét jelenti, hanem azt, hogy a bizonyítékok rendelkezésre állnak, áttekinthetők és értékelhetők, amelynek szükségessége és mellőzhetetlensége a közigazgatási eljárás során egyértelműen megkövetelendő. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp.
43. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban felmerült felperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság az alperest a Pp.
44. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
45. § /1/ bekezdése szerint kötelezte. Az alperes személyes illetékmentességére tekintettel a feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/
46. /VI. 26./ IM rendelet
47. § /1/ bekezdése és
48. §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
49. november
50. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Patyi András sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő