Bhar.159/2010/13 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése) miatt emelt vád alól is felmenti. A magánvádlót kötelezi, hogy fizessen meg az államnak 53.800,- (ötvenháromezernyolcszáz) forint bűnügyi költséget és az eljárás során le nem rótt összesen 12.000,- (tizenkétezer) forint fellebbezési eljárási illetéket. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2009. november 13. napján kelt 5.B.25.212/2004/72. számú ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki 3 rendbeli a Btk. 179. §

(1)bekezdésébe ütköző rágalmazás vétségében, ezért őt 1 évi próbára bocsátotta. Kötelezte az eljárás során felmerült 7.550 forint bűnügyi költség, valamint 5.000,- forint eljárási illeték államnak történő megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a magánvádló súlyosításért, a vádlott felmentéséért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság

1. május
2. napján kelt 20.Bf.VII.5189/2010/
3. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottat az ellene 1 rb. rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A terhére fennmaradó - helyesen 1 rb. - rágalmazás vétsége miatt pedig megrovásban részesítette; kötelezte 5.000.- forint bűnügyi költség magánvádlónak történő megfizetésére, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítélete ellen a magánvádló a vádlott felmentése miatt, valamint súlyosításért, a vádlott a felmentéséért jelentettek be fellebbezést. A harmadfokú nyilvános ülésen a magánvádló fellebbezését fenntartotta. Az elsőfokú bíróság által kifejtettek alapján megállapítható, hogy a vádlott elkövette a rágalmazás vétségét, ez következik az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból, mely a harmadfokú eljárásban is irányadó. Helyesen állapította meg a több rendbeliséget is, mivel önálló jogalanyisággal bíró több sértettről van szó. Erre figyelemmel az ítélőtábla változtassa meg a másodfokú ítéletet és állapítsa meg a vádlott bűnösségét további rágalmazás vétségében. A halmazati szabályok alapján szabjon ki vele szemben büntetést. A magánvádló felszólalásában előadta, hogy az iratokhoz csatolt videokazettán látható és hallható, hogy a vádlott a lottózóban emberek előtt azt állította, hogy a dokumentumot meghamisította. Készült egy másik, 2 és fél órás kazetta is, amelyen elhangzott a szexpartner kifejezés is, azonban ez a kazetta használhatatlanná vált. Mindezekre figyelemmel kérte a vádlott elítélését. A vádlott védője fenntartotta a vádlott fellebbezését és indítványozta, hogy a harmadfokú bíróság a vádlottat bűncselekmény hiányában mentse fel. A tárgyaláson elhangzott kijelentéssel kapcsolatban előadta, hogy az elsőfokú bíróság elfogadta azt, hogy a feljelentés a tudomásszerzéstől számított 30 napon belül történt. Ezzel szemben a polgári peres eljárásban,
4. szeptember 22-i volt a kijelentés, a feljelentés pedig
5. év december 8-án. A videokazettán elhangzottak kapcsán jól kivehető, hogy a meghamisítás kifejezés nem hangzott el a vádlott részéről. A vádlott csatlakozott védője által elmondottakhoz. Tagadta, hogy a
6. év szeptember 22-i tárgyaláson olyan előadást tett volna, hogy a magánvádló szexpartner közvetítésével foglalkozik, legalábbis nem ilyen formában hangzott ez el. Ezt próbálta korrigálni társközvetítésre. A csatolt videokazettán szereplő felvételen nem tett olyan kijelentést, hogy a dokumentum hamis lenne, csak annyit mondott, hogy „honnan tudjam, hogy ez valódi". A Fővárosi Ítélőtábla elsősorban azt vizsgálta, hogy a másodfokú bíróság ítélete ellen van-e helye az un. másodfellebbezésnek. Megállapította, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság a vádlott bűnösségét 3 rb. rágalmazás vétségében állapította meg. A másodfokon eljáró bíróság ezen bűncselekmények közül 1 rb. rágalmazás vétsége tekintetében felmentő rendelkezést alkalmazott, mert a Pesti Központi Kerületi Bíróság
7. szeptember
8. napján tartott tárgyaláson elhangzottak tekintetében nem látta megállapíthatónak bűncselekmény elkövetését, ezért a Be.
9. §

(1)bekezdése alapján a Be. 6. §

(3)bekezdés a./ pontjának I. fordulatára tekintettel bűncselekmény hiányában hozott felmentő rendelkezést. A két ítélet bűnösséget megállapító illetve felmentő rendelkezése e cselekmény tekintetében egymással ellentétes, ezért a Be. 386. §

(1)bekezdés a./ pontja alapján a másodfellebbezés, ennek nyomán a harmadfokú eljárás törvényes előfeltétele fennáll. Nem tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor jogorvoslati lehetőséget biztosított az ítéletével szemben és elfogadta a magánvádló és a vádlott által a másodfokú nyilvános ülésen bejelentett fellebbezéseket, melyek megnyitották a harmadfokú eljárást. Itt jegyzi meg a harmadfokú bíróság, hogy a Fővárosi Bíróság másik rendelkezése - az elsőfokú bíróság által 2 rendbeliként megjelölt rágalmazást 1 rendbeli bűncselekménynek minősített - önmagában még nem nyitotta volna meg a harmadfokú eljárást, mert nem az elítélt vádlott felmentéséről, hanem cselekményének helyes minősítéséről határozott. A harmadfokú eljárás keretében a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 387. §

(1)bekezdése alapján a perorvoslatokkal megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú eljárást bírálta felül. Megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróságok az eljárási szabályok betartásával folytatták le az eljárásukat. A történeti tényállásban azonban pontatlanul rögzítették a magánvádló által becsatolt videokazettán levő kijelentéseket, továbbá az ugyancsak rendelkezésre álló a polgári peres eljárás 2003. szeptember 22-i jegyzőkönyvből hiányosan, így értelemzavaróan idézték az ott elhangzottakat. A Be. 388. §

(1)bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a határozatot arra a tényállásra alapítja, amelynek alapján a másodfokú bíróság a megtámadott ítéletét meghozta, kivéve, ha ez a tényállás megalapozatlan. A

(2)bekezdés szerint, ha az a tényállás, amelynek alapján a másodfokú bíróság a megtámadott ítéletet meghozta megalapozatlan, és a helyes tényállás az iratok alapján megállapítható, vagy a helytelen ténybeli következtetés az iratok alapján kiküszöbölhető, a harmadfokú bíróság a tényállást hivatalból kiegészítheti vagy helyesbítheti. A Fővárosi Ítélőtábla az utóbbi rendelkezésre figyelemmel az iratokhoz csatolt, az elsőfokú bíróság

1. november 13-i tárgyalásán lejátszott (
2. számú tárgyalási jegyzőkönyv
3. oldal) videokazettán található, a magánvádlónak a vádlottal folytatott beszélgetésével, továbbá a Pesti Központi Kerületi Bíróság 16.P.85.514/2001/37 számú tárgyalási jegyzőkönyv 4-
4. és
5. oldalán írtakkal a következők szerint egészíti ki a történeti tényállást. · A tényállás
6. pontjában a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 6.P.85514/
7. számú ügyben
8. év szeptember hó 22-én tanúként hallgatta meg a vádlottat, aki a tárgyalási jegyzőkönyv
9. oldal
10. bekezdésében azt a kijelentést tette, hogy „az alperesi cég eközben elköltözött és ott az alperes képviselője megalapította a klubot, amely állítása szerint jól ment". A tárgyaláson beavatkozóként jelen lévő a jegyzőkönyv
11. oldalán írtak szerint kifogásolta, hogy - többek között - nem került jegyzőkönyvezésre a vádlott azon kijelentése a Klubbal kapcsolatban, hogy „az alperesi képviselőnek szexpartner közvetítő klubja van". Kérte ezért a jegyzőkönyv ezzel történő kiegészítését. Az eljáró bíró ugyanezen oldal utolsó bekezdésében a jegyzőkönyvben azt rögzítette, hogy „a fenti beavatkozó nyilatkozattal kapcsolatban a jegyzőkönyvet nem egészíti ki". Erre reagált a vádlott a jegyzőkönyv
12. oldalán írtak szerint, hogy a „szexpartner kereséssel kapcsolatban ezt az alperesi képviselő (magánvádló) társközvetítésnek nevezte és pont ő mondta, hogy nem e akarok ebbe beszállni, mert ez milyen jó buli". · A történeti tényállás
13. pontjából kirekeszti az elsőfokú bíróság ítélet
14. oldal
15. bekezdésében rögzített, a másodfokú bíróság által hibátlannak ítélt azon megállapítást, hogy
16. év november hó második felében a vásárcsarnokban a vádlott olyan kijelentést tett, hogy a „Kft. pénzét a magánvádló átmentette egy másik Kft-be, így a Kft. az ő pénzéből üzemel, ergo az üzletben található valamennyi érték az övé…, a magánvádló által részére bemutatott, a bank által kiállított 5 millió forint befizetéséről szóló banki igazolást meghamisította". · A
17. tényállásban az előbbiek helyett a harmadfokú bíróság azt rögzíti, hogy a felvételen láthatóan a vádlott megjelent a helyiségben, majd amikor a magánvádló emiatt telefonon kihívta a rendőrséget elindult az üzletből, ekkor a magánvádló azzal hívta vissza, hogy „miért mész el, várd meg a rendőrséget". A vádlott (továbbiakban V.): „Majd te megvárod a rendőrséget". Magánvádló (továbbiakban M): „Te várd meg a rendőrséget és gyere ide mutatok neked valamit, hogy milyen hülye vagy, azt. Ha tudsz olvasni elolvashatod, hogy milyen hülyeséget mondtál." V: „Hová tetted a pénzt, hová tetted a pénzt?" M: „Ezt nézd meg, mikor lett befizetve." V: „Honnan tudjam, hogy ez valós? Hová lett a pénz, megítélte a bíróság, miért 10 évig tartott, mi van a Kft-vel, mit csináltál?" M: „Az ügyvezető, fordulj hozzá, ha olyan hülye vagy, hogy kétségbe vonod a banki igazolást." V: „Eddig miért nem jöttél tárgyalásra, mi bajod volt, az agyad lágyult, vagy altesti panaszaid vannak. Elég szarul nézel ki." M: „Lehet, hogy szarul nézek ki, de te is így fogsz kinézni." A beszélgetés és a felvétel félbeszakad. Az első-, illetve másodfokú bíróság által megállapítottakkal szemben az előbbi bizonyítékok hitelesen tartalmazták a vádlott által elmondottakat. Az eljárás során meghallgatott tanúk viszont cáfolták a magánvádló pontosított feljelentését (Pesti Központi Kerületi Bíróság 1.B.25.212/2004/
18. számú jegyzőkönyv
19. oldal), mely szerint a vádlott a polgári tárgyaláson olyan kijelentést tett, hogy ő szexpartner közvetítéssel foglalkozik; az üzlethelyiségében azt mondta, hogy a kft. tőkeemelését az ő pénzéből hajtotta végre; a bank által kiállított igazolást meghamisította. Az iratokhoz csatolt polgári tárgyalási jegyzőkönyvből ezzel szemben az állapítható meg, hogy a beavatkozó indítványozta a tárgyalási jegyzőkönyv kiegészítését, mert - álláspontja szerint - a vádlott olyan kijelentést tett, hogy „az alperesi képviselőnek (a magánvádlónak) szexpartner közvetítő klubja van". Ezt az indítványt azonban az eljáró bíró elutasította és a tárgyalási jegyzőkönyvet nem egészítette ki. A polgári tárgyalás későbbi szakában a vádlott erre hivatkozással nyilatkozta, hogy a beavatkozó által „szexpartner közvetítés"-nek nevezett tevékenységet a magánvádló társközvetítésnek nevezte. Vagyis a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan a vádlott nem tett olyan kijelentést, hogy a magánvádló szexpartner közvetítéssel foglalkozna. A harmadfokú bíróság az előbbiek szerint rögzítette a videón található kijelentéseket. Ezek között nem szerepelt olyan, hogy a magánvádló állítása szerint a Kft. tőkeemelésére az ő pénzéből került volna sor, és olyan sem, hogy a magánvádló a banki igazolást meghamisította. Ezzel szemben csak az volt rögzíthető, hogy a vádlott pénzköveteléssel élt a magánvádlóval szemben, majd amikor bemutatott a magánvádló neki egy papírt, annak valódiságát megkérdőjelezte, de nem állított olyat, hogy ezt a magánvádló meghamisította volna. E kijelentések nem alkalmasak a becsület csorbítására. A pénzkövetelést ugyanis a polgári jog elismeri: ennek érvényesítése érdekében polgári per indítására bárki jogosult. Ugyanitt tisztázható egy igazolás valódisága, bizonyító ereje. Ebből következően az előbbiek peren kívüli megkérdőjelezése nem alapozza meg a rágalmazás vétségének megállapíthatóságát. Tekintettel arra, hogy a rendelkezésre álló objektív bizonyítékokat - a tárgyalási jegyzőkönyvet, a videokazetta anyagát - az egyéb bizonyítékok nem cáfolták, kétséget kizáró bizonyossággal nem volt megállapítható, hogy a vádlott a vád tárgyát képező kijelentéseket tette volna. A harmadfokú bíróság által pontosított, kiegészített tényállás alapján nem tekinthető tévesnek a másodfokú bíróság felmentő rendelkezése az
20. pontban. Megjegyzendő, hogy a másodfokú bíróság által e pontban rögzítettek alapján nem lett volna törvényes a vádlott felmentése. Szemben a másodfokú bíróság indokolásával becsület csorbítására alkalmas ténynek minősül, ha valaki mást szexpartner közvetítésével foglalkozó személyként tüntet fel. Az ilyen magatartás ugyanis - egyéb előfeltételek fennállása esetén - akár a Büntetőtörvénykönyvben szabályozott törvényi tényállás megállapítását is maga után vonhatja. A másodfokú bíróság
21. oldal utolsó,
22. oldal
23. bekezdésében írt indokaival a harmadfokú bíróság nem értett egyet, mivel éppen hogy negatív társadalmi megítélést vonhat maga után az ilyen közvetítő tevékenység. A harmadfokú bíróság által pontosított tényállás szerint azonban ilyen kijelentés megtörténte nem volt bizonyítható a vádlott részéről, ezért az e bűncselekmény alóli felmentésének jogi indoka a Be.
24. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés II. fordulatán, további 6. §

(3)bekezdés b./ pontjának I. fordulatán alapuló bizonyítottság hiánya. Az előbbiekre tekintettel meglapozatlan volt a magánvádló elítélésért bejelentett fellebbezése. Az elítélése miatti, felmentéséért bejelentett vádlotti fellebbezés alapos, védőjének észrevétele helytálló. Az előző ponthoz hasonlóan a harmadfokú bíróság által rögzített tényállás szerint a vádlott sem a tőkeemeléssel, sem az igazolás hamisításával kapcsolatos kijelentést nem tett. E pontban sem volt így bizonyítható, hogy a vádlott elkövette volna a terhére rótt, a Btk. 179. §

(1)bekezdésébe ütköző rágalmazás vétségét. Nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor a vádlott ezen kijelentéseit 1 rb. cselekményként értékelte. A tényállás változása folytán azonban - az előbb írt indokok alapján - tévesen állapította meg az első- és másodfokú bíróság a vádlott büntetőjogi felelősségét e cselekményben. A Fővárosi Ítélőtábla a vádlottat e pontban is bizonyítottság hiányában mentette fel az ellene emelt vád alól. Tekintettel arra, hogy a vádlottat az ellene emelt vád alól valamennyi vádpontban felmentette a bíróság a Be. 339. §

(1)bekezdésére figyelemmel a Be. 514. §

(1)bekezdése alapján az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére nem lehetett kötelezni. Ebből következően a feljelentésre lerótt 5.000 forint eljárási illeték a magánvádlót terheli. Utóbbi jogszabályhelyre, valamint a Be. 514. §

(4)bekezdésére figyelemmel ugyancsak a magánvádlót terheli a büntetőeljárás során felmerült, az állam által megelőlegezett, összesen 53.800 forint bűnügyi költség, amely a tanúknak kifizetett útiköltségből (7.550 forint), a harmadfokú eljárásban felmerült kazettamásolással kapcsolatos eseti szakértői díjból (31.250 forint), továbbá a magánvádló kötelező jogi képviseletéből (15.000 forint) összegződött. Az illetékekről szóló 1990. évi XCII. törvény 52. §

(1)bekezdése alapján a magánvádas eljárásban a fellebbezés illetéke 6.000 forint. Ezt sem az elsőfokú, sem pedig a másodfokú eljárásban nem rótta le a magánvádló. A Fővárosi Ítélőtábla az előbbi törvényhely alapján e két fellebbezéssel felmerült összesen 12.000 forint le nem rótt illeték megfizetésére kötelezte a magánvádlót. Összességében a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a vádlottat abban az 1 rb. rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól is felmentette, amiben a másodfokú eljárásban bűnössége megállapítása történt; bűnügyi költségekre kötelezését mellőzte, és helyette a magánvádlót kötelezte az állam által idáig megelőlegezett bűnügyi költség, továbbá a fellebbezési illeték megfizetésére. A másodfokú bíróság ítéletét az előbbi rendelkezések tekintetében a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 398. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg az ítélet egyéb, törvényes rendelkezéseit a Be.

1. §-a alapján helybenhagyta. B u d a p e s t,
2. év október hó
3. napján Dr. Nehrer Péter s.k. tanács elnöke Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. Dr. Székely Ákos s.k. előadó bíró bíró A Fővárosi Bíróság 20.Bf.5189/2010/
4. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 3.Bhar.159/2010/
5. számú ítélete folytán a mai napon jogerős és végrehajtható. B u d a p e s t,
6. év október hó
7. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző