← Magyarország

Kfv.35378/2009/6 – Kúria

Obsah (5)Art. 109Art. 108Art. 87Art. 106Art. 97

Kfv.V.35.378/2009/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Hári Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Hári Tibor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szemeti Adelinda jogtanácsos által képviselt

alulírott napon tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Zala Megyei Bíróság 8.K.21.465/2008/13. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg

alperesnek 150.000 /

az százötvenezer/ forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak - külön felhívásra - 416.800 /

az négyszáztizenhatezer-nyolcszáz/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen

ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s

Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a felperesnél

  1. évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a
  2. február
  3. napján kelt 2258432299 számú határozatával 2003.-
  4. évekre a felperes terhére összesen: 7.565.821 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, amelynek a megfizetésére kötelezte a felperest, járulékosan adóbírsággal és késedelmi pótlékkal együtt.

elsőfokú hatóság

  1. évre adókülönbözetet eredményező megállapítást nem tett. A fellebbezés folytán eljárt alperes a
  2. június
  3. napján kelt 1941327652 számú határozatával

elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a felperes

  1. évben: 669.721 Ft,
  2. évben: 629.729 Ft,
  3. évben: 659.631 Ft,
  4. évben: 800.247 Ft,
  5. évben: 789.851 Ft bevallott jövedelemmel rendelkezett, ugyanakkor több közép- és felsőkategóriás gépkocsit vásárolt.

elsőfokú hatóság megállapította, hogy a felperes vagyongyarapodásával és

életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban

adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, ezért helytállóan

adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 109.§-ának /1/-/3/ bekezdései alkalmazásával

adóalapját becsléssel állapította meg, és a fedezet nélküli kiadások összegét - mint forráshiányt -

összevont adóalap részeként, egyéb adóköteles jövedelemnek minősítette.

alperes szerint a felperes nem bizonyította, hogy a vizsgált időszakot megelőzően megtakarítással rendelkezett volna, így a

  1. évben bankszámlájáról felvett 7.600.000 Ft, illetve 150.000 ATS
  2. január 1-jén is a birtokában volt és kifizetései forrásául szolgált, továbbá, hogy a különélő férjétől

IM ... Főosztálya által feloldott elkobzás alá eső értéket kapott volna. E pénz átvételének bizonyítottsága hiányában kapcsolódó vizsgálat lefolytatását a házastársnál

adóhatóság nem tartotta indokoltnak.

alperes szerint nem igazolta továbbá a felperes, hogy a 2005. évben történt valutaátváltások pénzeszköze a tulajdonát képezte.

egy háztartásban élők megélhetési költségeit pedig

elsőfokú hatóság jogszerűen számította ki a KSH létminimum adatai alapján. A felperes keresetében a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és

alperes új eljárásra kötelezését kérte. Vitatta a becslés jogalapját, a terhére megállapított adóterheket, a tényállás tisztázottságát, állította, hogy rendelkezett kiadásai fedezetével. Sérelmezte, hogy

adóhatóság nem fogadta el a megtakarításait, a férjétől kapott támogatásokat, hogy a ... gépkocsival, a ... motorral kapcsolatos bevételeket-kiadásokat nem megfelelően számolta el. Előadta, hogy szerény életvitelük miatt a KSH adatait a revízió nem vehette volna figyelembe.

elsőfokú bíróság jogerős ítéletével

alperes határozatát -

elsőfokú határozatra is kiterjedően - a 2006. évi adóterhek, továbbá a bírság vonatkozásában megváltoztatta, a késedelmi pótlék tekintetében hatályon kívül helyezte, és e körben

alperest új eljárásra kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította. Indokolása szerint

adóhatóság a rendelkezésére álló adatok alapján

Art. 109.§-ának /1/ bekezdése alkalmazásával helytállóan alkalmazott becslést.

A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként pedig

t állapította meg, hogy

adóalaptól való eltérést a felperes hitelt érdemlően nem igazolta - a Volvo személygépkocsi és a Yamaha motor megvásárlásakor a felperes férje által teljesített összesen 1.534.264 Ft vételárelőleg kivételével. A felperes felülvizsgálati kérelmében

ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint

ítélet sérti

Art. 108.§-át, 109.§-át, a polgári perrendtartásról szóló 1952.

évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 164.§-ának /1/ bekezdését. A felperes megismételte és fenntartotta a keresetében foglaltakat.

alperes érdemi ellenkérelmében

ítélet hatályában fenntartását kérte. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 274.§-ának /1/ bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül /Pp. 275.§ /2/ bekezdés/, így a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezéseket nem értékelte.

adóhatóság rendszeresen ellenőrzi

adózókat és

adózásban részt vevő más személyeket.

ellenőrzés célja

adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása [Art. 86.§ /1/ bekezdés].

adóhatóság

ellenőrzés célját

Art. 87

.§-ának /1/ bekezdés a/-f/ pontjaiban meghatározott fajtájú ellenőrzésekkel valósítja meg. A felperesnél a revízió

a/ pont szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott. A bevallások utólagos ellenőrzése során

Art. 106

.§-ának /1/ bekezdése értelmében

adóhatóság

adózó adó-megállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését vizsgálhatja adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is. A közigazgatási eljárásban a bizonyítási teher szabályait, a bizonyítási eszközök meghatározását

Art. 97

.§-ának /4/-/5/ bekezdései tartalmazzák, amelyek szerint

ellenőrzés során a tényállást

adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást

adózó kötelezettségévé teszi. Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen:

irat, a szakértői vélemény,

adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai,

elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai,

adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó adat. A nem bizonyított tény, körülmény a becslési eljárás során

adózó terhére értékelhető /Art. 97.§ /6/ bekezdés/.

Art. 97

.§-ának /4/ bekezdése szerint

ellenőrzés felperesnél alkalmazott fajtájánál is

adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani a tényállást.

Art. 109

.§-ának /1/ bekezdése értelmében, ha

adóhatóság megállapítása szerint

adózó vagyongyarapodásával és

életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban

adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege,

adóhatóság

adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben figyelemmel

ismert és adóztatott jövedelmekre is -

adóhatóságnak

t kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és

életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.

Art. 108

.§-ának /1/ bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Ha

adóhatóság a bizonyítási eljárás során a becslés módszerét alkalmazza, mint ahogyan a felperes ügyében jogszerűen tette, a valós adó alapját valószínűsítenie kell, mivel

alkalmazott módszer csak a valószínűsítést teszi lehetővé.

Art. 108

.§-ának /2/ bekezdése alapján

adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak,

onban

Art. 109

.§-ának /3/ bekezdése lehetőséget szabályoz

adózóknak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolják.

adózó ha bevételeit és kiadásait teljes körűen és hitelt érdemlően igazolja, és a bevételei fedezik a kiadásait, adókülönbözet megállapítására nem kerülhet sor. Fedezethiány esetén, mint ahogyan a felperesnél is,

adóhatóságnak a valós adó alapját meg kell állapítania.

alperes helytállóan jelölte meg határozatában

okat a jogszabályhelyeket, amelyeket

elsőfokú hatóság eljárása során jogszerűen alkalmazott,

Art. 108

.§-át és a 109.§-át, illetve bekezdéseiket nem cserélte fel.

alperes e törvényhelyek alapján való eljárás /a becslési eljárás/ alkalmazását bizonyította és megfelelő jogértelmezéssel megindokolta. E pertípusban,

úgynevezett vagyonosodási eljárásban meghozott adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a /Pp. 324.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó/ Pp. 164.§-ának /1/ bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy

okat a bíróság valónak fogadja el. A felperesnek közigazgatási perben is bizonyítania kell a keresetét,

t, hogy a felülvizsgálni kért határozat

állításának megfelelően jogsértő. Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék,

okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok /Pp. 166.§ /1/ bekezdés/.

elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárásban

adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felpereseknek biztosított igazolási lehetőség alapján lefolytatott bizonyítási eljárást, és

eredményeként meghozott alperesi döntést a kereseti kérelem keretei között, a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményekét - a Pp. 164.§ /1/ bekezdés megfelelő alkalmazásával nagyobbrészt jogszerűnek minősítette. A bizonyítás kötelezettségét, terhének viselését

Art. és a Pp. idézett rendelkezései egyértelműen szabályozzák, eljárási jogszabálysértést e körben sem

alperes, sem

elsőfokú bíróság nem követett el, a felperes ellentétes álláspontja téves. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275.§-ának /1/ bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye.

elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206.§-ának /1/ bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy a felperes keresete részben alapos. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést

onban a felülvizsgálati kérelem alapján,

elsőfokú ítélettel és

adóhatározatokkal való tételes átvizsgálás során a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.

elsőfokú bíróság a Pp. 221.§-ának /1/ bekezdése szerint ítéletében logikusan és okszerű értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, részletesen megindokolta -

Art. 109.§-ának /3/ bekezdésére, a Pp.

164.§-ának /1/ bekezdésére alapított - a keresetet bizonyítottság hiánya okából elutasító döntését, amelyet a Legfelsőbb Bíróság aggálytalanul elfogadott. A felperes férjénél kapcsolódó vizsgálat elrendelését, mint ahogyan

t

alperes és

elsőfokú bíróság helytállóan megállapította, tény, körülmény, bizonyíték nem indokolta, és nem alapozta meg. A felperes gyermekeinek adóügye pedig nem képezte a per tárgyát. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság a pervesztes felperest a Pp. 270.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának /1/ bekezdése alapján kötelezte

alperes felülvizsgálati költségének a megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről a Legfelsőbb Bíróság

illetékekről szóló

  1. évi XCIII. törvény 50.§-ának /1/ bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI.26./ IM rendelet 13.§-ának /2/ bekezdése alapján rendelkezett. Budapest,
  2. március
  3. Dr. Lomnici Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.