Bf.296/2009/9 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(7)bekezdés b/ pontja] állapította meg és ezért őt 6 év börtönbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. A

1. számú Zrt. magánfél által előterjesztett polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasította, egyben felhívta a sértettet a vádlott ingatlanára, gépkocsijaira és a
2. számú Lakáskasszánál lévő megtakarítására elrendelt zár alá vétellel kapcsolatosan a polgári eljárás megindításának igazolására, rendelkezett a lefoglalt dolgok iratok között történő kezeléséről, és kötelezte a vádlottat a felmerült 135.790 Ft bűnügyi költség megfizetésére, annak megállapításával, hogy a fennmaradó 446.592 Ft költséget az állam viseli. Az ítélet ellen az ügyész a kiszabott főbüntetés súlyosítása és pénzmellékbüntetés kiszabása végett fellebbezett, a vádlott megalapozatlanság, téves minősítés és a büntetés enyhítése végett, a védő a büntetés enyhítése érdekében terjesztette elő perorvoslatát. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.789/2009/
3. számú átiratában a vádlott részbeni beismerő vallomása és az egyéb bizonyítékok (tanúvallomások és okirati bizonyítékok) alapján a vádlottra nézve kedvezően megállapított tényállást megalapozottnak jelölte meg, pontosítását csak a kár összegének vonatkozásában kérte. Egyetértett a vádlott bűnösségének megállapításával és a cselekmény jogi minősítésével, indítványozta a szabadságvesztés büntetés súlyosítását, az ügyészi fellebbezést a pénzmellékbüntetés kiszabásával kapcsolatban azonban nem tartotta fenn. Indítványozta a magánfél polgári jogi igényének érdemi elbírálását az ítélet kihirdetésekor is hatályos Be. 335.§

(2)bekezdése alapján 64.901.784 Ft erejéig, és csak a fennmaradó polgári jogi igényt kérte egyéb törvényes útra utasítani, ez utóbbi indítványát a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a perbeszédében nem tartotta fenn, mert a sértett kártérítési igényét polgári perben kívánja érvényesíteni. A sértett képviselője bejelentette, hogy az általuk indított polgári per jelenleg szünetel, a büntetőeljárás jogerős befejezése után az 1. számú Zrt. kártérítési igényét ott kívánja érvényesíteni. A védő fellebbezésének írásbeli indokolásában és perbeszédében a nyilvános ülésen részletesen kifejtette, hogy a vádiratban írt kár bekövetkezte nem nyert bizonyítást, a vádlott vallomása szerint a kárérték összege nem haladja meg a 20.000.000 Ft-ot, az elsőfokú bíróság a kár mértékét eltúlzottan állapította meg. Az eljárás során kihallgatott tanúk valamennyien a sértett cég dolgozói voltak, ezért vallomásuk nem tekinthető befolyásolástól mentesnek, illetve a nyomozás során is voltak a sértett cég és a nyomozó hatóság kapcsolatára vonatkozó adatok, amelyek megkérdőjelezik a bizonyítékok hitelességét. Az elbírálás idején hatályos Btk. alkalmazásával a börtönbüntetés enyhítését, és részbeni felfüggesztését indítványozta, egyetértett a pénzmellékbüntetés mellőzésére irányuló ügyészi indítvánnyal. A vádlott az utolsó szó jogán elismerte a cselekmény elkövetését, de vitatta az okozott kár mértékét, állítása szerint havonta kb. 100.000 Ft plusz jövedelme keletkezett, amelyet felélt. A fellebbezések nem alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla a kétirányú perorvoslatok alapján felülbírálta a Pest Megyei Bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását (Be. 348.§

(1)bekezdése). Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság részletesen és rendkívüli alapossággal folytatta le a bizonyítási eljárást, melynek során a perrendi szabályokat maradéktalanul megtartva, körültekintően és lelkiismeretesen teljesítette ügyfelderítési kötelezettségét. Az így beszerzett, rendelkezésére álló bizonyítékokat értékelési körébe vonva, egyenként és egymással összevetve gondosan mérlegelte, és e tevékenységéről meggyőzően számot is adott, megalapozottan döntött egyes nyomozás során beszerzett bizonyítékok kirekesztéséről, indokolási kötelezettségének színvonalasan eleget tett. A vádlott az eljárás során elismerte bűnösségét, nem tagadta, hogy az

1. számú Zrt. belső ügyviteli hiányosságait felismerve és kihasználva a saját hasznára értékesítette a tonerek és festékkazetták egy részét, azonban vitatta az általa okozott kár mértékét. Vallomása szerint joga volt a raktárból átvenni a fenti kellékeket, és azok nagy részét az egyes boltoknak szállította, illetve küldte el. Az elsőfokú bíróság a vádlott védekezésének ellenőrzésére nagyszámú tanút hallgatott meg a tárgyaláson, illetve a boltvezetőknek és boltvezető helyetteseknek engedélyezte, hogy írásban tegyenek vallomást. Törvényesen járt el a Pest Megyei Bíróság akkor, amikor észlelve a nyomozás során elkövetett eljárási szabálysértést, az írásbeli vallomásokat ismételten, az eljárási szabályok maximális betartásával beszerezte. A kihallgatott tanúk az elkövetés idején valamennyien a sértett cég alkalmazottai voltak - egy részük még ma is az -, de ez nem zárja ki azt, hogy vallomásukat a bíróság bizonyítékként értékelhesse, hiszen az adott vádirati tényállás mellett más tanúktól, mint a vállalat dolgozóitól nem lenne érdemi vallomás várható. Az
2. számú tanú, aki az elkövetési idő vége felé az
3. számú Zrt. sértett informatikai igazgatója volt, beszámolt arról, hogy észlelték a tonerek és a festékkazetták indokolatlan túlfogyasztását, és emiatt belső vizsgálatot folytattak, melynek során felderítették a vádlott személyét, és megállapították az általa elvitt anyagok mennyiségét. A tanú vallomását számos okirat, fénykép is alátámasztja.
4. és
5. számú tanúk vallomásából következik, hogy a vádlottnak egy időben valóban lehetősége volt, a ... raktárból kellékanyagokat elvinni és a boltokba kiszállítani, de ez a jogosultsága abban az időben amikor már
6. és
7. számú tanúk voltak a munkahelyi felettesei kétséget kizáró bizonyossággal megszűnt, tehát ezen időponttól csak a raktár dolgozóinak megtévesztésével szerezhette meg az átvett árukat, mert a boltok - ahogy azt a boltvezetők nyilatkozták is - a nyomtatókhoz való festékanyagot nem a vádlotton keresztül rendelték, hanem a fogyóeszköz-raktárból, rendkívüli esetben pedig más boltokból kértek kölcsön tonert, vagy festékkazettát. A Pest Megyei Bíróság a kétséget kizáróan nem bizonyított tényeket mindenben a vádlott javára értékelve, a rendelkezésére álló adatokat részletesen elemezve állapította meg, hogy a fogyóeszköz raktárban kiállított szállítólevelek bizonyítják a vádlott által elvitt festékanyagok teljes mennyiségét, amit maga a vádlott sem vitatott. Tényből tényre való logikus következtetések alapján állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott az egyes rész-cselekményeket
8. év június hó
9. napjától követte el, és a terhére róható teljes kárösszeg 64.901.784 Ft, amelyet azonban a tényállásban számolási hiba miatt 64.901.781 Ft-ban jelölt meg. Az ítélőtábla a tényállás személyi részét az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetése után bekövetkezett változások, a történeti részét pedig a Be. 352.§

(1)bekezdésének a/ pontjára hivatkozással az iratok alapján az alábbiak szerint pontosítja: A vádlottat a Pesti Központi Kerületi Bíróság a

1. év november hó
2. napján jogerős 4.B.30.173/2008/
3. számú ítéletével a
4. év szeptember hó
5. napján elkövetett ittas járművezetés vétsége miatt 92.500 Ft pénzbüntetésre és 2 év 6 hó közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. (Az erkölcsi bizonyítvány adatai alapján.) Az
6. számú Rt.
7. év szeptember hó
8. napján keresetet terjesztett elő a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon a vádlott ellen 132.413.325 Ft tőke és ennek kamatai megfizetése érdekében. (A sértett képviselője által csatolt másolat alapján.) A vádlott által okozott kár mértéke helyesen 64.901.784 Ft. Az ekként pontosított tényállás minden vonatkozásban megalapozott, és irányadó volt a fellebbezési eljárásban. A Pest Megyei Bíróság a megalapozott tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és a cselekmény jogi minősítése és a minősítés indokolása is törvényes. A vádlott álláspontja szerint a cselekmény sikkasztásként minősülhet, ezt a Pest Megyei Bíróság alapos indokokkal zárta ki, ugyanis jelen esetben a csalás törvényi tényállásának valamennyi eleme megvalósult: a vádlott tévedésbe ejtette a ... raktár dolgozóit, majd a festékanyagok átvételével és saját céljaira történő értékesítéssel jogtalan haszonszerzés végett az
9. számú Zrt. sértettnek az elkövetési magatartással okozati összefüggésben kárt okozott. Helyes a vádlott által hosszú időn keresztül egységes elhatározással elkövetett cselekmény folytatólagosként való megjelölése is. A minősítés a bekövetkezett kár mértéke és az üzletszerűség, mint minősítő körülmény figyelembe vétele folytán ugyancsak megfelel a Btk. rendelkezéseinek. A büntetés kiszabása körében figyelembe veendő enyhítő és súlyosító körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen sorolta fel és azokat a súlyuknak megfelelően értékelte, ezért az általa alkalmazott büntetés arányban áll a vádlott által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyával, az elkövetéskor még büntetlen előéletű vádlott személyi, társadalomra veszélyességével, szükséges és alkalmas a büntetési célok biztosítására, ezért annak lényeges mértékű súlyosítására vagy enyhítésére az ítélőtábla indokot nem látott. A védő által előterjesztett, a jelenleg hatályos Btk. rendelkezéseinek alkalmazásával részben felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására irányuló kérelem nem teljesíthető. A Btk 2.§-a szerint ugyanis a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni, ha pedig a cselekmény az elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni. Tekintettel arra, hogy a vádlott
10. és
11. évben folytatólagosan követte el az ítéletben megállapított bűncselekményt, és az ezt követő időszakban többször is változott a Btk., vizsgálni kell, hogy az utolsó elkövetési időpontban vagy az elbíráláskor hatályos törvényt kedvezőbb a vádlott számára, a következetes bírói gyakorlat szerint nem lehet a két törvényt alkalmazni. Az elbíráláskor hatályos, a
12. évi LVI. törvénnyel
13. év július hó
14. napjától módosított Btk. 83.§

(2)bekezdése - a büntetés kiszabásánál annak középmértéke irányadó - a cselekmény elkövetésekor hatályos jogszabályhoz képest lényegesen szigorúbb szabályokat tartalmaz összhatásában, így annak alkalmazását a Btk. 2.§-a kizárja. A pénzmellékbüntetés alkalmazási feltételeinek hiányával kapcsolatban a Pest Megyei Bíróság ugyancsak megalapozottan foglalt állást. A 2009. évi LXXXIII. törvénnyel 2009. év augusztus hó 13. napjától módosított tehát az elsőfokú ítélet kihirdetésekor már hatályos - Be. 335.§

(2)bekezdése értelmében, ha a bíróság megállapítja a bűncselekménnyel okozott kár összegét, ezen összeg mértékéig az előterjesztett polgári jogi igényt nem lehetett volna egyéb törvényes útra utasítani, hanem azt érdemben kellett volna elbírálni, e körben az elsőfokú bíróság tévedett. A sértett azonban - erre jogerős határozat nem kötelezte kárigényét polgári peres úton kívánja érvényesíteni, így a megyei bíróság fenti rendelkezését nem kellett megváltoztatni. Az ítélet egyéb járulékos rendelkezései törvényesek. A Fővárosi Ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Bíróság ítéletét a Be. 371.§

(1)és

(4)bekezdése értelmében helybenhagyta azzal, hogy a vádlottnak az ítélet rendelkező részében tévesen feltüntetett születési idejét kijavította. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről rendelkezés a Be. 381.§

(1)bekezdésén alapul. Budapest,

1. évi október hó
2. napján Dr. Tóth Éva s.k. a tanács elnöke Dr. Rédei Géza s.k. előadó bíró Dr. Bartkó Levente s.k. bíró A Pest Megyei Bíróság 20.B.127/2008/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.296/2009/
4. számú végzése folytán jogerős és végrehajtható! Budapest,
5. év október hó
6. napján Dr. Tóth Éva s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: tisztviselő