Gfv.X.30.093/2010/3.szám A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a D. és A. Ü. Iroda ... ügyintéző: dr.Dobrossy István ügyvéd) és dr.M. J. jogtanácsos által képviselt C. C. Pénzügyi Szolgáltató Zártkörű Részvénytársaság ... felperesnek a dr.Tóth Veronika ügyvéd ... által képviselt P. Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaság ... I.rendű, K. B. ... II.rendű és K. A. ... III.rendű alperesek ellen készfizető kezességvállalás alapján fennálló tartozás megfizetése iránt a Debreceni Városi Bíróságon 8.G.40.530/
- számon indult perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2.Gf.41.111/2009/
- számú ítélete ellen az alperesek által
- sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Legfelsőbb Bíróság a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2.Gf.41.111/2009/
- számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja. Kötelezi az I-II-III.r. alpereseket, hogy az államnak - az illetékes állami adóhatóság külön felhívására - egyetemlegesen fizessenek meg 235.700 (Kettőszázharmincötezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s: A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő: kérelem A felperes és az I.r. alperes
- november 18-án Szállító Faktoring Keretszerződést kötött (FBP050170) az I.r. alperesnek a B. - B. Termelő, Fejlesztő, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft-vel szemben fennálló és a későbbiekben keletkező számlaköveteléseinek faktorálására 6.250.000 forint keretösszegben. A felperes a vételár 80 %-ának megfizetésével a számlakövetelést a járulékokkal együtt megszerezte. Megállapodtak, hogy a felperes a behajtást követően a fennmaradó 20 %-ot fogja a minden megkezdett 10 napra számított, a vételárra vetített 0,45 % faktordíjjal csökkenteni, s ennek alapján számol el az I.r. alperessel (szerződés
- pontja). A szerződés 7/c. pontjában megállapodtak, hogy az I.r. alperes készfizető kezességet vállal az engedményezett követelések megtérüléséért, az engedményezés fejében kapott ellenérték (vételár) erejéig. A
- pontban az I.r. alperes vállalta a megvásárolt számlakövetelés nem teljesült részének, illetve a késedelem idejére késedelmi kamatnak a megfizetését, melynek mértékét a bruttó számlaértékre számítva 20 %/évben határozták meg. Az engedményezés tárgya az I.r. alperes 144.,
- és
- számú számlájában megjelölt
- február 17.,
- és
- napján esedékes 4.996.620 forint + ÁFA, összesen 6.245.775 forint volt. Az engedményezés tényéről a felperes és az I.r. alperes
- november 22-én értesítette a követelés kötelezettjét, a B.-B. Kft-t. Részteljesítés csak a
- számú számlára történt, melyből - a kamat elszámolása után -
- december 22-én már csak 838.333 forint tőketartozás maradt fenn. A felperes két alkalommal is felszólította a kötelezettet a fizetésre, majd
- április 13-án megállapodást kötöttek. Ennek nem teljesítése után a felperes felszámolási eljárást kezdeményezett a B.-B. Kft. kötelezettel szemben, azonban abban az eljárásban az adósként szereplő kötelezett először haladékot kért, majd ismételt megállapodást kötött a felperessel, s erre tekintettel a felek közösen kérték a felszámolási eljárás szünetelését. Ezt követően többször egyeztettek, több megállapodás-tervezet készült, melyeket nem írtak alá, és a kötelezett csak részben teljesítette a tartozását. A felszámolási eljárásban az eljárás folytatását nem kérték, az 6 hónapos szünetelést követően megszűnt. Egy párhuzamosan futó felszámolási eljárásban egy másik faktorcég (P. Zrt.) is kezdeményezte a kötelezett B. B. Kft. felszámolását, ott szintén részteljesítés történt, majd a felek kérték a szünetelés megállapítását. A kötelezett B.-B. Kft.
- augusztus 25-én elhatározta végelszámolással való megszűnését
- szeptember 16-tól kezdődően, végelszámolóként a K. Gazdasági Tanácsadó Szolgáltató Kft-t jelölve ki. A végelszámoló
- december 12-én kérte ennek a szünetelő felszámolási eljárásnak a folytatását és az adós felszámolásának elrendelését. A Fővárosi Bíróság a 16.Fpk.01-08-
- számú ügyben
- március 31-én közzétett felszámolást elrendelő végzésével a B.-B. Kft. felszámolását megindította, felszámolóként a korábbi végelszámoló K. Kft-t jelölve ki. A felperes a hitelezői igényét 3.645.775 forint tőke és 1.213.789 forint kamat összegben jelentette be a felszámolóhoz. Az I.r. alperes a cégjegyzékben Cg.06-06-006642 cégjegyzékszám alatt bejegyzett betéti társaság, beltagja
- március 25-ig a II.r. alperes volt, ezt követően pedig a III.r. alperes. A felperes által az alperesek ellen
- március 6-án benyújtott fizetési meghagyásból perré alakult eljárásban a Debreceni Városi Bíróság 8.G.40.238/2007/
- szám alatt meghozott ítéletét a HajdúBihar Megyei Bíróság 2.Gf.41.030/2008/
- számú végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban a felperes többször módosított keresetében 3.928.558 forint tőke, annak a szerződés
- pontjában meghatározott mértékű késedelmi kamata, valamint faktoringdíj megfizetésére kérte kötelezni az I-III.r. alpereseket, a perrel felmerült költségeivel együtt. Az I.r. alperes elleni keresetének jogcímét a Ptk.
- §
(2)bekezdésében és 330. §
(1)bekezdésében, valamint
- §-ában jelölte meg, s a szerződésük 7/c,
- és
- pontjára alapította. Az alpereseket azzal a fenntartással kérte kötelezni, hogy az alperesek tartozásának tőkeösszege maximum az I.r. alperes által az engedményezés fejében kapott ellenérték összege, azaz 4.996.620 forint. A II. és III.r. alperest a gazdasági társaságokról szóló
- évi IV. törvény (Gt.)
- §
(1)bekezdése alkalmazásával egyetemlegesen kérte kötelezni, mögöttes felelősségük alapján. Az I-III.r. alperesek kérték a kereset elutasítását. Viszontkeresetet terjesztettek elő a felperessel szemben 1.249.195 forint, valamint ennek
- február 21-től számított késedelmi kamatainak megfizetésére. Álláspontjuk szerint a felperes mulasztása okozta azt, hogy nem sikerült behajtani a kötelezettől teljes egészében a tartozást, hiszen a felperes a megindított felszámolási eljárásban hozzájárult a szüneteléshez és az eljárást hagyta megszűnni anélkül, hogy kérte volna a folytatást, holott a kötelezett a tartozását nem fizette ki. Miután ebben az időszakban a kötelezett még működő cég volt, ki tudta volna fizetni a teljes tartozást. A követelés faktorálása miatt az I.r. alperesnek nem volt lehetősége fellépni a kötelezettel szemben, ezért kár érte a fenti összegben a felperes mulasztása miatt. A felperes kérte a viszontkereset elutasítását. Nem vitatta, hogy az általa kezdeményezett felszámolási eljárás szünetelés folytán megszűnt, de állította, hogy ebben mulasztás nem terheli, mert minden tőle elvárhatót megtett a követelés behajtása érdekében. Az elsőfokú bíróság kötelezte az I.r. alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek a B.-B. Termelő, Fejlesztő, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. „f.a." adóssal egyetemlegesen 3.928.558 forint összegű tőkét, és ennek késedelmi kamatát, de legfeljebb összesen 4.996.620 forintot. Amennyiben az I.r. alperes társasági vagyona a tartozást nem fedezi, mögöttes felelőssége alapján a II.r. és III.r. alperes egyetemlegesen köteles helytállni a fenti kötelezettségért. Az alperesek viszontkeresetét a bíróság elutasította. Kötelezte az I.r. alperest elsődlegesen, s amennyiben a társaság vagyona nem fedezi, a II.r. és III.r. alperest egyetemlegesen, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 nap alatt 585.700 forint perköltséget, valamint rendelkezett az illeték fizetéséről. Az elsőfokú bíróság az I.r. alperes felelősségét készfizető kezességvállalása alapján állapította meg azzal, hogy a szerződésben az I.r. alperes csak az első részlet erejéig 4.996.620 forintig - vállalta a készfizető kezességet, ezért csak ezen összeg erejéig terjed a felelőssége. Az elsőfokú bíróság a fennálló valamennyi tartozás tekintetében ezt az összeghatárt vette figyelembe, ezért a tőkén és az eddig az összeghatárig érvényesíthető kamaton felül érvényesített faktordíjjal érdemben már nem foglalkozott. A II.r. és III.r. alperesek felelősségét a Gt.
- §
(1)bekezdése, a 108. §
(1)és
(3)bekezdése, valamint a 97. §
(1)bekezdése alapján állapította meg. Az alperesek védekezését és viszontkeresetét az elsőfokú bíróság abból az indokból nem találta megalapozottnak, hogy a kötelezettel szembeni felszámolási eljárás még folyamatban van, ezért nem lehet egyértelműen megállapítani a követelés behajthatatlanságát, így a Ptk. 276. §
(2)bekezdésében foglalt feltétel nem áll fenn. Ezen felül azt is megállapította az eljárás adataiból, hogy az adott időszakban a kötelezett likviditási problémákkal küzdött, nem lehet arra következtetni, hogy a felszámolási eljárás folytatása esetén a kötelezett a tartozását megfizette volna. A viszontkereset, mint kártérítési igény elutasítását azzal indokolta, hogy hiányzik a felperes oldalán a károkozó magatartás, azaz nincs olyan jogellenes magatartás, mellyel összefüggésben az I.r. alperes oldalán kár keletkezett volna. Az alperesek előadása csak feltételezésen alapult, állításukat - mely szerint a perbeli követelés a megjelölt időszakban behajtható lett volna -, kétséget kizáró módon nem tudták bizonyítani. Az alperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte az alpereseket egyetemlegesen, hogy fizessenek meg a felperesnek 50 ezer forint másodfokú perköltséget. A jogerős ítélet indokolásában kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság a tényállást kellően feltárta és helytállóak az abból levont következtetései is. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a felperest nem terheli felelősség a követelés behajthatósága tekintetében. Rámutatott, hogy a készfizető kezesség miatt az I.r. alperes nem követelhette, hogy a felperes a tartozást előbb a követelés kötelezettjétől kísérelje meg behajtani, a felperes jogosult volt közvetlenül az I.r. alperes készfizető kezes ellen fordulni. Emiatt fogalmilag fel sem merülhet a jogosult felróható magatartása a behajthatatlanság körében. A felperes ugyanis a kötelezettől (egyenes adóstól) a követelés behajtását sem volt köteles megkísérelni, így nem róható a terhére az, hogy a felszámolási eljárásban az adóssal megállapodott az eljárás szünetelésében. A kezesnek jogi lehetősége volt arra, hogy a követelést a felperes igényének kielégítésével magához váltsa és ezt követően a Ptk. 276. §
(1)bekezdése alapján maga lépjen fel hitelezőként a kötelezett ellen folyó felszámolási eljárásban. A jogerős ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a kereset elutasítását. Állították, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 276. §
(2)bekezdését. Az alperesek jogi álláspontja szerint a kezesi felelősség alól az I.r. alperes szabadult, mert a felperes magatartása miatt a követelés behajthatatlanná vált. Csak a felperesnek állt módjában a kötelezett által nem vitatott követelést beszedni. Nem vitásan a felperes által indított eljárással párhuzamosan folyt egy másik felszámolási eljárás, ahol a hitelező (P. Zrt.) 10.970.925 forintot megkapott, követelése jelentősen csökkent, mert a kötelezett ezen hitelező számára teljesített. Ebből az alperesek azt a következtetést vonták le, hogy a felperesnek az általa indított, majd szünetelt felszámolási eljárás folytatását kellett volna kérnie, hiszen ha abban az eljárásban fizetett a kötelezett más hitelezőnek, akkor a 2006-2007-es időszakban a felperes felé is hajlandó lett volna teljesíteni. Az alperesek előadták továbbá, hogy a Ptk. 276. §
(2)bekezdése alapján történő mentesülés megállapításához nem feltétlenül kell megbizonyosodni arról, hogy a követelés kiegyenlítést nyert volna. Elegendő annak megállapítása, hogy a jogosult egyáltalán bármely olyan jogról lemondott, amely a követelést biztosította és amelynek alapján kielégítést kaphatott volna. Álláspontjuk szerint ez a rendelkezésre álló adatokból megállapítható és ezért nem helytálló a másodfokú bíróság megállapítása, miszerint meg sem kellett volna kísérelnie a felperesnek a behajtást. A kifejtettek miatt nincs jelentősége annak sem, hogy a kezesnek jogi lehetősége lett volna a követelés magához váltására. Megállapítható, hogy a felperes olyan jogról mondott le, amely a követelése behajtását biztosíthatta volna és követelése kielégítést nyerhetett volna. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának
(2)bekezdése alapján az alperesek felülvizsgálati kérelmének keretei között vizsgálta felül. Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben azt állították, hogy az a magatartás, mellyel a felperes hagyta a szünetelő felszámolási eljárást megszűnni, megfosztotta őket a követelést biztosító olyan jogtól, amely alapján a készfizető kezes kielégítést kaphatott volna, s emiatt az I.r. alperes szabadult a kezesi kötelezettsége alól (Ptk. 276. §
(2)bekezdés). Az alpereseknek ez az állítása téves. A Legfelsőbb Bíróság az eljárás adataiból megállapította, hogy jóval a B.-B. Kft. végelszámolásának megindulása előtt (
- április 4-én) - az alperesek által állított működési időszakban - a felperes érvényesítette az igényét a készfizető kezessel szemben. Ebből következően az alperesek által állított felperesi mulasztásnak az alperesek felelősségének fennállása szempontjából nincs jelentősége, ugyanis a készfizető kezes a jogszerű teljesítésével olyan helyzetbe hozhatta volna magát, hogy kötelezettségének teljesítése után maga léphetett volna fel a kötelezettel szemben olyan időpontban, amikor állítása szerint még lett volna fedezet követelésének az adós vagyonából történő behajtására. A Ptk.
- § bekezdése értelmében saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat. A felperes jelen ügyben úgy járt el, ahogyan számára a jogszabályok lehetővé tették - közvetlenül fellépett a készfizető kezessel szemben, amikor a kötelezettől nem sikerült behajtania a követelést -, ezért a másodfokú bíróság helytállóan helyezkedett arra az álláspontra, miszerint a felperes nem hozta olyan helyzetbe a kezest, hogy emiatt a követelés behajthatatlanná vált volna. A kezesnek ugyanis még az alperesek által állított mulasztás időpontját megelőzően jogi lehetősége volt arra, hogy a követelést a felperes igényének kielégítésével magához váltsa és ezt követően a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján maga lépjen fel hitelezőként a kötelezettel szemben. A kifejtett indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott része nem jogszabálysértő, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be, költsége nem merült fel, ezért a Legfelsőbb Bíróságnak e tárgyban határoznia nem kellett. Az alperesek a felülvizsgálati kérelmük eredménytelensége folytán a Pp. 270. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján költségeiket maguk tartoznak viselni. Az alperesek illetékfeljegyzési jogban részesültek. Felülvizsgálati kérelmük eredménytelensége folytán a le nem rótt illetéket egyetemlegesen kötelesek megfizetni az államnak az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 59. §
(1)bekezdése, valamint a 6/
- (VI.26.) IM. rendelet
- §
(2)bekezdése, 15. §
(1)és
(3)bekezdése alapján. Budapest,
- szeptember
- Dr.Török Judit sk. a tanács elnöke, Dr.Csőke Andrea sk. előadó bíró, Dr.Pethőné dr.Kovács Ágnes sk. bíró