Bfv.510/2010/6 – Kúria

(1)bek. b) pont). Ezért őt 10 hónapi végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. A jogerős ítélettel megállapított tényállás lényege a következő. A terhelt nem kóros elmeállapotú, beszámítási elkövetéskor sem volt kizárt, vagy korlátozott. képessége az

1. szeptember 30.-án 19 óra 30 perc körül I.-n, az aznap nagy mennyiségű szeszes italt fogyasztott terhelt megállásra szólította fel a sértettet, aki továbbment, a terhelt pedig utánament. A terhelt a sértettbe belekötött, mellkasánál fogva rángatta. A sértett könyörgött, hogy ne bántsa. A terhelt közölte, hogy nem bántja, ha a sértett négykézlábra ereszkedik. A sértett ennek eleget tett, majd a terhelt felhívására átadta szemüvegét P.Zs-nek. Ezt követően a terhelt egyszer gyomorszájon rúgta a sértettet, mire a sértett felállt. Ekkor a terhelt ököllel az arcának balfelén megütötte, majd pólójánál fogva megragadta, és az általa alkalmazott erőszak hatása alatt álló sértettől elkérte a nyakában lévő - 500 Ft értékű - bizsuláncot. A sértett a láncot levette és átadta, majd el akart menni. A terhelt azonban térddel a bal combjába rúgott és felszólította, hogy a másik nyakláncát is adja neki. A sértettet pólójánál fogva maga felé húzta, a póló elszakadt, mire a sértett a másik láncot is átadta. Ezt követően a sértett a helyszínről elfutott. A bántalmazás következtében a sértett az arc bal felének és a comb térd feletti részének mérsékelt bőrpír sérülését szenvedte el, melynek gyógytartama 8 napon belüli. A sértett magánindítványt nem terjesztett elő. Az eljárt bíróság, a Kecskeméti Városi Ügyészség B.5676/2007/
2. számú vádiratával egyezően mondta ki bűnösnek a terheltet, és állapította meg cselekménye jogi minősítését. A Be.
3. §

(1)bekezdése szerinti indokolásban az eljárt bíróság - többek között - a Btk. 87/C. § a) pontjára, valamint a Be. 534. §

(1), 536. §

(1), 539. §

(1)és

(3)bekezdés - vádirat benyújtásakor hatályos rendelkezésének alkalmazására hivatkozott. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség 2010. április 28.-án a terhelt terhére terjesztett elő - a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontját megjelölve - felülvizsgálati indítványt a cselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabása miatt, megváltoztatás és súlyosabb büntetés érdekében. Indokai szerint a terhelt irányadó tényállás szerinti cselekménye nem kifosztásnak, hanem a Btk. 321. §

(1)bekezdésébe ütköző rablás bűntettének minősül. Ehhez képest pedig az enyhítő szakasz (Btk. 87. §

(2)bekezdés c) pontja) alapján is legkevesebb 1 évi szabadságvesztés lenne kiszabható. A rablás és kifosztás az elvétel módja kapcsán határolható el. Rablás esetében az erőszak célzatos. Bár nem állapítható meg, hogy a terhelt szándéka eleve a sértett értékei elvételére irányult és ezért kezdte el a bántalmazást, azonban ez nem zárja ki a rablás megállapítását. A tényállásból ugyanis kitűnik, hogy az elvétel iránti szándék a bántalmazás során már fennállt, és kétséget kizáróan megállapítható, hogy az elvétel érdekében történt a bántalmazás. A tényállás szerint a terhelt a sértettet bántalmazta, aki azt erőszak hatására és felszólításra az egyik, majd a további erőszak hatására a másik nyakláncát is átadta. A nyakláncok átadására a terhelt szólította fel. Mindezek alapján kizárt, hogy a terhelt szándéka eleve nem az elvételre irányult. Akkor lenne kifosztás, ha a sértett bántalmazása után, a további bántalmazással felhagyva, és az utóbb kialakult szándéka szerint vette volna el a terhelt a nyakláncot. A terhelt fellépése a sértettben komoly félelmet keltett, aki őt előbb megalázta, majd tettleg bántalmazta. Az elkövetés módja és jellege alkalmas volt a sértett akarata megtörésére, amit mutat az is, hogy önként adta át a nyakláncot és a helyszínről futva menekült. A Legfőbb Ügyészség BF.1410/2010. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt - indokaival egyetértve - fenntartotta és a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. A terhelt védője - a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében a felülvizsgálati indítvány elutasítását, megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta. a Álláspontja szerint kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy az elvétel iránti szándék a bántalmazáskor fennállt, az csak a bántalmazást követően, utóbb keletkezett, de legfeljebb egyidejűleg. Ezzel ellentétes megállapításra nincs következtetési alap. A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 420. §-ának

(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a legfőbb ügyész képviselője a felülvizsgálati indítványt fenntartva, írásbeli nyilatkozatában foglaltaknak megfelelő tartalommal szólalt fel és a megtámadott határozat megváltoztatását, törvénynek megfelelő határozat hozatalát indítványozta. A védő pedig ezzel ellentétesen, a korábbi észrevételével egyezően a jogerős határozat hatályban tartását kérte. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be. 416. §ának

(1)bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A Be. 416. §-a

(1)bekezdésének b) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk.

1. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel. Ez azt jelenti, hogy az esetlegesen hibás minősítés nem önmagában, hanem csak akkor képezi felülvizsgálat alapját, ha ennek folytán a kiszabott büntetés (alkalmazott intézkedés), illetőleg a büntetés végrehajtásának felfüggesztése törvénysértő. Másfelől viszont helyes minősítés esetén is felülvizsgálatnak van helye, ha a kiszabott büntetés (alkalmazott intézkedés), illetőleg a büntetés végrehajtásának felfüggesztése önmagában a büntető anyagi jog (más) szabályát sérti. Ha azonban a minősítés törvényes és az annak alapján kiszabott büntetés (alkalmazott intézkedés) is megfelel a büntető anyagi jog szabályainak, illetve a büntetés végrehajtásának felfüggesztése sem ütközik a Btk.
2. §-ába, akkor - a Btk.
3. §

(1)bekezdésének b) pontja szerinti okból - nincs lehetőség a jogerős határozat megváltoztatására. Jelen ügyben - az alábbiak szerint - erről van szó. A Be. XXVI. Fejezete (lemondás a tárgyalásról) alapján hozott ítéletnek a bűnösségre, a tényállásra, a jogi minősítésre vonatkozó - és vádirattal egyező - megállapítása ugyanis törvénysértőnek nem tekinthető. Az eljárt bíróság a megtámadott határozatot a Be. XXVI. Fejezete szerint, tárgyalásról lemondás alapján tartott nyilvános ülésen hozta meg. Az iratokból megállapítható, hogy az ügyész 2008. április 2.-án benyújtott vádiratában kifosztás bűntette (Btk. 322. §

(1)bek. b) pont) miatt emelt vádat, egyben a Be. 534. §

(1), 535. §

(1)bekezdése alapján az ügy nyilvános ülésen való elbírálását indítványozta és bejelentette, hogy azt a vádlott kezdeményezte. A Be. XXVI. Fejezetét a büntetőeljárás időszerűségének javítása céljából a büntetőeljárási törvény módosításáról szóló

1. évi LXXXIII. törvény -
2. augusztus
3. napján hatályba lépett -
4. §-a újraszabályozta. A
5. évi LXXXIII. törvény
6. §-a szerinti átmeneti rendelkezés alapján pedig az eljárást a korábbi szabályok szerint kell lefolytatni, ha a módosítás hatályba lépésének időpontjában az ügyben az ügyész a korábbi jogszabály alapján arra tett indítványt, hogy a bíróság tárgyalásról lemondás alapján járjon el. Helyesen járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor a Be. korábbi hivatkozása szerint vádemeléskor hatályos rendelkezéseit alkalmazta. Ez egyben - értelemszerűen - azt jelenti, hogy a Be.
7. §

(2)bekezdése szerint is ezen eljárásjogi rendelkezések alkalmazásának van jelentősége. (Mindez egyébként megfelel a Be. 11. §

(1)és 605. §

(2)bekezdése egybevetett értelmének is.) A

1. augusztus 12.-éig (így a vádemeléskor) hatályos rendelkezések alapján (melyekkel egyező tartalmú a
2. augusztus 13.-ától hatályos szabályozás): · a Be. XXVI. Fejezet szerinti eljáráshoz a terhelt kezdeményezésének ügyész általi elfogadása, az egymással kötött megállapodás vezet [Be.
3. §

(4)bek., jelenleg 538. §

(8)bek.], ehhez képest a bíróság eljárásának alapja az ügyésznek a vádemeléssel egyidejű indítványa az ügy nyilvános ülésen történő elbírálására [Be. 535. §

(1)és

(4)bek., jelenleg 538. §

(10)bek.]; · a bíróság nyilvános ülésen hozott ítélete ellen nincs helye fellebbezésnek a bűnösség megállapítása, az

1. § szerint (vagyis a vádlott beismerő vallomása és a nyomozás iratai alapján) megállapított, a váddal egyező tényállás, valamint a vádirati minősítéssel egyező minősítés miatt [Be.
2. §

(1)bek., jelenleg 542/C. §

(1)bek.]. A Be. 541. §

(1)bekezdése szerinti, fellebbezést kizáró rendelkezés egyben - értelemszerűen - meghatározza a bíróság döntési jogkörét. Ehhez képest ebben az eljárásban a tényállás, valamint a bűnösség és jogi minősítés megállapítása kizárólag a vádirattal egyező lehet. Vádemelést követően az ügyész indítványozhatja, hogy a bíróság térjen át tárgyalásra (Be. 535. §

(6)bek., jelenleg 539. §

(2),

(3)bek.), a bíróság pedig hivatalból is tárgyalásra utalhatja az ügy elbírálását (ami ellen nincs helye fellebbezésnek; 537. §

(5)bek., 538. §

(1),

(2)bek., 539. §

(2)bek.; jelenleg 539. §

(2)bek., 542. §

(5)bek., 542/A. §

(1),

(2),

(6)bek.). Tárgyalásra utalás következtében az ügy elbírálása kikerül a Be. XXVI. Fejezete - s ekként a Btk. 85/A. § és 87/C. § - hatálya alól és az általános szabályok lesznek irányadók a bizonyítás és a döntési jogkör kapcsán is (Be.

1. §, jelenleg 542/B. §). Ennek hiányában viszont a bíróság döntési jogköre a vádirattal egyezőséghez kötött. Nyilvánvalóan azért, mert a vádirattól eltérés egyben az ügyész és terhelt közötti megegyezéstől eltérést is jelentené, ami pedig a XXVII. Fejezet szerinti eljárás kiindulópontja. A Be. XXVI. Fejezete szerinti eljárás célja - a terhelt szempontjából - nyilvánvalóan a Btk. 87/C. §-a (illetve halmazat esetén 85/A. §-a) szerinti, az adott bűncselekmény Btk. Különös Részi tételkereténél enyhébb büntetéskiszabás, ami a jogi minősítés függvénye. Ennek ellenében a terhelt vállalja, hogy beismerő vallomást tesz, vele szemben a tényállást, a jogi minősítést és a bűnösséget tárgyaláson felvett bizonyítás nélkül (beismerő vallomása és a nyomozás iratai alapján) állapítják meg, ami ellen nem fellebbezhet. Tárgyalásról való lemondása tehát valójában az őt egyébként megillető eljárásjogi helyzetről, illetve ahhoz fűződő garanciális jogokról való lemondást jelent. Mindennek biztosítéka a fellebbezést kölcsönösen kizáró rendelkezés. Ehhez képest az anyagi jogi okból (mint jelen esetben) bejelentett felülvizsgálati indítvány valójában a törvény fellebbezést kizáró rendelkezésének - megkerülése. Olyan kérdést támad, mely kizárólag a Be. XXVI. Fejezete keretében volt elbírálható. A Be.
2. §

(1)bekezdés IV. pontjának b) alpontja szerint felülvizsgálati okot is képező - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha a bíróság a XXVI. Fejezet szerinti eljárást törvényi előfeltételek hiányában folytatta le. A Be. XXVI. Fejezete szerinti eljárás törvényi előfeltételei alá azonban - értelemszerűen - a mérlegelést nem igénylő, törvényben előírt feltételek tartoznak. Ekként ilyen címen nem támadható az eljárt bíróságnak a tárgyalásra utalás kérdésében való nemleges álláspontja, s azon keresztül az ítélet bűnösségre, tényállásra és jogi minősítésre vonatkozó - vádirattal egyező - megállapítása. Ez ugyanis szintén a törvény megkerülése lenne. Következésképpen a megtámadott határozatban megállapított jogi minősítés nem törvénysértő, és a kiszabott büntetés sem ütközik a büntető anyagi jog szabályába. A megtámadott határozat jogszabályi hivatkozása kapcsán megjegyzi ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Btk. 322. §

(1)bekezdés

1. b)pontja szerint 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő kifosztás bűntette kapcsán, tárgyalásról lemondás esetében a büntetéskiszabás jogszabályi alapja - helyesen - a Btk. 87/C. §
2. b)pontja. Ennek azonban a határozatra, illetve jelen felülvizsgálatra érdemi kihatása nincs. Ekként a Legfelsőbb Bíróság - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának

(5)bekezdése alapján hivatalból köteles a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatot a Be.

1. §-a alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
2. §-ának

(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. §-ának

(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. október
2. Dr. Demeter Ferencné s.k. a tanács elnöke, Dr. Márki Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Varga Zoltán s.k. bíró. A kiadmány hiteléül: írnok MV