Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.161/2010/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Balla Nóra ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Illés Tibor ügyvéd által képviselt alperes ellen, megbízási díj megfizetése iránt indított perében, a Pest Megyei Bíróság
- április
- napján meghozott, 11.G.25.943/2008/
- számú ítélete ellen, az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 250.000 (kettőszázötvenezer) forint másodfokú perköltséget, valamint térítsen meg az államnak felhívásra 563.700 (ötszázhatvanháromezer-hétszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az alperes, mint megrendelő és a felperes, mint ügynökség
- február 13-án reklámügynökségi keretszerződést kötöttek a
- december 31-ig terjedő időre. A felperes a szerződésben arra vállalt kötelezettséget, hogy a ... Üzletház márkájával, termékeivel, szolgáltatásával kapcsolatos teljes körű marketing kommunikációs feladatokat ellátja. A felperes megbízási díját a felek a szerződésben havonta 220.000 + Áfa-ban állapították meg, betűvel azonban 150.000 forintot írtak ki. A keretszerződés rögzíti, hogy a felek annak feltételeit minden eseti megbízás tekintetében magukra nézve kötelezőnek ismerik el. A szerződés 7.4 pontja tartalmazza, hogy a felperest a médiákkal kötött szerződések után a szerződéses érték 15%-ának megfelelő jutalék illeti meg. Ha az alperessel szerződő média ezt nem tudja kezelni, akkor a felperes a jutalékot az alperes felé jogosult kiszámlázni. A szerződés 7.
- pontja értelmében a felperes költségeinek megtérítésére is igényt tarthat. A szerződés aláírásával egyidejűleg az alperes ügyleti képviseletre vonatkozó meghatalmazást is adott a felperesnek. Az alperes a felperest megillető díjak és költségek összegéből 9.395.414 forintot nem fizetett meg a felperesnek. A felperes
- június 2-án teljesítésre szólította fel az alperest. Az alperes a
- június 13-án kelt válaszában a felperes követelésének felét tartotta elfogadhatónak. A felperes a keresetében 9.395.414 forint tőkének, utána
- július
- napjától a kifizetés napjáig járó, a gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogviszonyában irányadó mértékű késedelmi kamatnak, valamint a perrel felmerült költségeinek a megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét arra alapította, hogy az alperes a megbízási szerződés alapján járó díjat és költségtérítést nem fizette meg. Elismerte, hogy az alperes felé tévesen számlázott 3.575.161 forintot. Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Előadta, hogy a
- január 15-től
- július 2-ig terjedő időszakra kiszámlázott összesen 30.288.571 forintból 17.318.000 forintot megfizetett a felperesnek. Ezt meghaladóan vitatta a felperes követelését. Hivatkozott arra, hogy a felperes olyan hirdetések költségeiről állított ki számlát, amely hirdetéseket nem rendelte meg, illetve azok nem is jelentek meg. Kifogásolta, hogy a felperes egy alkalommal magasabb összegű jutalékot számlázott, mint ami a szerződés szerint megillette. Az alperesi álláspont szerint a felperes nem a megbízási szerződés szerint, az alperes utasításainak és érdekeinek figyelembevételével járt el, hanem csalárd módon kárt okozott az alperesnek. A hirdetési szerződések megkötésekor nem ért el díjkedvezményt az alperes javára, és nem tudta biztosítani az alperes számára a lehető legjobb feltételeket. Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 9.395.414 forintot, ennek
- július
- napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű kamatát, és 500.000 forint perköltséget. Kötelezte a felperest, hogy 198.700, az alperest pedig hogy 563.700 forint le nem rótt illetéket az állam javára külön felhívásra fizessenek meg. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes, mint megbízó és a felperes, mint megbízott között a Ptk.
- §
(1)bekezdésében körülírt megbízási szerződés jött létre. Abból, hogy a felperes havonta 220.000 forint+ Áfa összegű díjról állított ki számlát és ezt az alperes elfogadta, azt a következtetést vonta le, hogy a felek jogviszonyában a 220.000 forint + Áfa összegű díj az irányadó. A perben kihallgatott tanúk vallomásából megállapította, hogy a felperes a megbízási szerződésben vállalt tevékenységet ellátta, az alperes érdekeinek megfelelően járt el. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes kötelme gondossági kötelem volt, eredmény elérését a felperes a szerződésben nem vállalta. Így nem vállalt felelősséget az alperes által üzemeltetett üzletház forgalmának a növekedéséért sem. A díjazásra a felperes a tevékenység ellátásáért és nem az eredmény eléréséért volt jogosult. Az alperes nem bizonyította, hogy a különböző médiaszolgáltatásokat olcsóbban vehette volna igénybe a felperes közreműködése nélkül. Kifejtette, hogy a felperes a nem teljesített szolgáltatásokról kiállított, valamint egyéb helytelen tartalmú számláit korrigálta. Az elsőfokú bíróság a felperesnek járó díj összegét a felek egyező előadása alapján állapította meg. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatása, a kereset elutasítása és a felperes perköltségben marasztalása érdekében. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felperes csalárd módon járt el a számlák kiállításakor, mert több alkalommal is nem teljesített hirdetési tevékenységek ellenértékét számlázta. Ezen kívül egy esetben túlzott mértékű ügynöki jutalékot számított fel. Vitatta az első fokú ítéletnek azt a megállapítását, hogy a felperes a kellő gondossággal intézte az alperes ügyeit. Véleménye szerint a felperes az alperes bizalmával visszaélt, megszegte a Ptk. 474. §
(2)bekezdésében előírt kötelezettségét, ezért díjra és költségeinek megtérítésére nem tarthat igényt. Hivatkozott arra, hogy a felperes magatartása a Ptk. 4. §
(1)bekezdésébe és 277. §
(4)bekezdésébe is ütközik. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges terjedelemben tárta fel, és azt helyesen állapította meg. Helytálló az elsőfokú bíróság tényállásból levont jogi következtetése és az arra alapított érdemi döntése is. Az ítélőtábla mind a döntéssel, mind annak indokaival maradéktalanul egyetért, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése és 254. §
(3)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezésében foglaltakkal kapcsolatban a következőkre mutat rá: A felperes a megbízási szerződésben arra vállalt kötelezettséget, hogy az alperes érdekeinek megfelelően, a tőle elvárható gondossággal fog eljárni. Nem vállalt kötelezettséget arra, hogy másoknál kedvezőbb hirdetési árakat fog elérni, sem pedig arra, hogy tevékenysége növelni fogja az alperes érdekkörébe tartozó üzletház árbevételét. Ezért a felperes kötelme gondossági és nem eredménykötelem volt. A felperest a tevékenység ellátásáért illette meg a díjazás és a költségtérítés, függetlenül tevékenységének eredményességétől vagy eredménytelenségétől. A perben kihallgatott tanúk vallomása kétséget kizáróan alátámasztotta azt, hogy a felperes a szerződésben vállalt tevékenységet az alperes érdekeinek megfelelően ellátta. A hibás számlázás következményeit a felperes orvosolta, a perben a keresetét nagyobb összeggel szállította le, mint amekkora összeget az alperes az ellenkérelmében vitássá tett. Az alperes által kifogásolt felperesi magatartás a számlák kibocsátásával, illetve a számlák tartalmával volt kapcsolatos. A számlák kiállítására a szerződésben főszolgáltatásként meghatározott tevékenység ellátását követően került sor. A téves számlázás a szerződést nem teszi ingyenessé, és nem mentesíti a megbízót a már teljesített szolgáltatások ellenértékének a megfizetése alól. Az alperes helytelen számlázás miatti bizalomvesztésének jogkövetkezménye a megbízási szerződés felmondása lehet. A felmondás azonban a szerződést a Ptk. 321. §
(1)bekezdése és a Ptk. 319. §
(2)bekezdése értelmében a jövőre nézve szünteti meg, és az alperes a már teljesített szolgáltatások ellenértékét köteles megfizetni. A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 239. §-a szerint alkalmazott Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperest másodfokú perköltség megfizetésére, valamint az 1990. évi XCIII. törvény 74. §
(3)bekezdése és a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján a le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viselésére. Budapest,
- november
- . Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke, Dr. Lente Sándor s. k. előadó bíró, Dr. Németh László s. k. bíró