← Magyarország

Bf.283/2009/8 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.283/2009/8. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2010. év szeptember hó 29. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és 2010. október hó 13. napján kihirdette a következő VÉGZÉST: A hivatali visszaélés bűntette és más bűncselekmények miatt I.r. vádlott és társa ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 15.B.650/2005/54. számú ítéletét mindkét vádlott tekintetében helybenhagyja. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A Fővárosi Bíróság a 2009. március 12. napján kelt 15.B.650/2005/54. számú ítéletével az I. r. vádlottat az ellene a Btk. 225.§-ban meghatározott 1 rb. társtettesként, folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntette és 3 rb. - 1 rb. felbújtóként elkövetett - a Btk. 275.§

  1. a)pontjában meghatározott közokirat-hamisítás bűntette, a II. r. vádlottat az ellene a Btk. 225.§-ban meghatározott 1 rb. társtettesként, folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntette és 1 rb. a Btk. 275.§
  2. a)pontjában meghatározott közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett a járulékos kérdések, így a bűnjelek és a bűnügyi költség viselése tekintetében is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. és II. r. vádlott terhére a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést. Fellebbezése írásbeli indokolásában arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat részben tévesen értékelte és téves következtetésre jutott, valamint anyagi jogszabályt sértett, amikor a vádlottakat társadalomra veszélyesség hiányában mentette fel és nem indokolta meg, hogy ezt milyen konkrét okok alapján állapította meg. Álláspontja szerint a társadalomra veszélyesség fogalom megingott, megszűnt jogalkalmazási kategória lenni, egyúttal utalt az 1/2004. sz. BJE határozatra, valamint a BH 2007.112. és a BH 1983.268. számú eseti döntésre. Az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a vádlottaknak a váddal és a végindítvánnyal egyező elmarasztalását indítványozta. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.431/2009/1. számú átiratában a bejelentett fellebbezést fenntartotta. Nyilvános ülés kitűzésére tett indítványt azzal, hogy azon részt kíván venni. Az elsőfokú bíróság ítéletét felülbírálatra alkalmatlannak tartotta, mert a bíróság részben nem merítette ki a vádat és indokolási kötelezettségének sem tett megfelelően eleget. Kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem adta magyarázatát annak, hogy a vád 5. oldalán leírt, 2003. június 24. napján tartott konzultációt megelőzően készült jegyzőkönyvek átadására miért nem fogadta el elegendő bizonyítékként az I. r. vádlott által is aláírt, a jegyzőkönyvek átadásának megtörténtét rögzítő okiratot,valamint figyelmen kívül hagyta tanú1. tanúvallomásának azon részét, mely szerint a tanú konkrétan nem emlékszik az anyagok átadására, de ennek az emlékeztetőből ki kell tűnnie. Tekintettel arra, hogy a jegyzőkönyvek átadásának bizonyítottsága esetén, azok figyelmen kívül hagyásával a vádlottak hivatali kötelezettségüket megszegték, az indokolás e hiányossága az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését indokolja a Be. 373.§

(1)bekezdés III/a. pontja alapján. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság semmilyen formában nem tért ki a vádirat 20. oldal második bekezdése szerint a 220/2003.bü. számú ügyben az I. r. vádlott által készített nyomozást megtagadó határozat tartalmát érintő kérdésekre, arra, hogy a határozat indokolása valótlan megállapításokat tesz. Mivel a rendelkezésre álló bizonyítékoknak a valótlan feltüntetése vizsgálandó lett volna az I. r. vádlott terhére rótt hivatali visszaélés körében, az elsőfokú bíróság nem merítette ki a vádat, ezért az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése a Be. 375.§
(1)bekezdése alapján is indokolt. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor az I. r. vádlott esetében az általa készített és előre dátumozott 2 db megtagadó határozattal kapcsolatban azt állapította meg, hogy ezeknek a cselekményeknek nincs társadalomra veszélyességük, ezért bűncselekményt nem valósítanak meg. A hatóságok által készített közokiratoknak közhitelűen kell bizonyítania nemcsak a benne foglaltakat, hanem készítésének időpontját is, mert egy eljárási cselekmény időpontjához lényeges jogkövetkezmények fűződnek. Azon a napon, amikor a megtagadó határozatokat az I. r. vádlott dátumozta és aláírta, okiratilag bizonyítottan nem volt Magyarországon, így utólag joggal merülhetne fel aggály az okirat valódiságával szemben, így az ilyen cselekményeknek általánosságban és a konkrét esetben is van társadalomra veszélyessége, ezért alkalmas a vádlott bűnösségének megállapítására. Miután azonban a másodfokú eljárásban ugyanazon vádlott esetében az ügynek egységes elbírálására van csak lehetőség és hatályon kívül helyezési ok áll fenn, a felülbírálat során az utóbbi rendelkezés az irányadó. Ezért mindkét vádlottal szemben az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta. A II. r. vádlott a
  1. szeptember
  2. napján kelt beadványában tett észrevételeket a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség álláspontjára. Annak állítása mellett, miszerint a BRFK-n készült két, szinte szó szerint azonos tartalmú tanúkihallgatási jegyzőkönyvet nem látta, a nyomozószervek közötti megállapodás ellenére jegyzőkönyvet nem kapott. A lehetséges történések vázolása mellett azt hangsúlyozta, hogy a jegyzőkönyvek másolatának részükre történő iratkezelési szabályzatnak megfelelő átadását senki sem tudta hitelt érdemlően igazolni. Utalt arra is, hogy a fellebbezés indokolása vele szemben egyetlen konkrétumot sem tartalmaz, a Fellebbviteli Főügyészség indítványában nincsenek tények, hogy mire alapították a perorvoslati nyilatkozatot vele szemben. A vádirat azon megállapítására, miszerint ő az I.r. vádlott célját elfogadva végezte a feljelentés kiegészítését, azon tényeket emelte ki, hogy a feljelentést július 19-én kapta meg, elolvasás és értékelés után elrendelte a hanyag, illetve hűtlen kezelés miatt az eljárást, erről írásban értesítette az ügyészséget és egy nyomozati tervet készített. Az I. r. vádlottal, akivel kizárólag munkakapcsolatban állt, csak június 23-án találkozott, bemutatta neki az ügyet, majd a terveknek megfelelően hallgatta ki K.-t és kértek iratokat a pénzintézettől. A vádirat egyes megállapításait idézve kifogásolta, hogy az ügyészség sohasem az ügy egészét vizsgálta, hanem egy-egy mozzanatot kiragadott, majd azt különböző feltételezésekkel gyanús körülményként tüntette fel, a vádiratban pedig valótlan dolgokat állított, az elképzelésbe nem illő körülményeket pedig figyelmen kívül hagyta. Mivel az ügyészség által vélelmezett bűncselekményeket nem követte el, az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az I. r. vádlott védője a
  3. szeptember
  4. napján kelt beadványában tette meg észrevételeit a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség fellebbezésére. Az I. pont kapcsán - idézve tanú
  6. október 21-én tett nyomozati, majd a
  7. június 13-án tett tárgyalási vallomásából - azt az álláspontját hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette, hogy tanú
  8. vallomása alátámasztotta a vádlottak vallomását. Az is helytálló, hogy egy jegyzőkönyv, amely csupán annyit rögzít, hogy bizonyos iratok átadásra kerültek, illetve kerülnek, nem lehet elegendő bizonyíték a tényleges átadásra, figyelemmel az ORFK Iratkezelési szabályzatára is, amely egyértelműen dokumentáltsághoz köti a bűnügyi iratok átadását. A II. pont tekintetében a feljelentő
  9. június 26-án írt levelét idézte azzal, hogy az abban írtaknak nem mond ellent a gazdasági igazgató sem, nyilatkozataikat pedig alátámasztották a miniszter aznapi sajtótájékoztatóján elhangzottak. Ezzel pedig a vádirati tényállás kimerítésre került, mert a hivatali visszaélés tényállási elemei nem valósultak meg. A társadalomra veszélyességről, mint jogalkotói, jogalkalmazói kategóriáról folyt jogelméleti vitában pedig a jogász tanulmányára utalt. Mindezekre tekintettel az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a bejelentett fellebbezést és az átiratban foglaltakat fenntartotta. Az átirat
  10. pontját kiemelve arra utalt, hogy a keltezés helye és ideje is az okirat része, aminek jelentősége van az elévülés, a jogorvoslat idejének számításakor vagy egy jogszabályváltozás esetén. Így a tényállásból, mivel az ott leírt cselekménynek van társadalomra veszélyessége, következtetést lehet levonni a bűnösségre. Az átirat
  11. és
  12. pontját illetően megismételte az átirat lényegét, a tényállást
  13. pontja tekintetében pedig - tanácselnöki kérdésre - arra hivatkozott, hogy az átiratban írtakat nem a közokirat-hamisítás, hanem a hivatali visszaélés körében kellett volna vizsgálnia az elsőfokú bíróságnak, mivel a nyomozást megtagadó határozatban valótlan tényként szerepel, hogy az Rt.-nél nincs hiány. Az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. Az I. r. vádlott védője fenntartotta az átiratban foglaltakat azzal, hogy az elsőfokú bíróság részletes indokát adta annak, hogy miért fogadta el tanú
  14. tanúvallomását a vádlottak védekezését alátámasztó bizonyítékként, az iratok alapján pedig kizárt, hogy a jegyzőkönyveket az I. r. vádlott megkapta. Az ügyészségi átirat
  15. pontjával kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy a hivatali visszaélés nem állapítható meg, nincs jogtalan előny, jogtalan hátrány, a feljelentő nyilatkozata és a nyomozást megtagadó határozat tartalma között nincs ellentét. A vádlott által készített határozatokkal kapcsolatban pedig azzal érvelt, hogy a dátumhoz semmiféle következmény nem fűződött. Az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Az I. r. vádlott felszólalásában elsődlegesen azt hangsúlyozta, hogy az alapügyben (K. ügy) még mindig nem hoztak jogerős határozatot, nekik pedig 10 napjuk volt arra, hogy döntsenek az Rt. ügyében. Érvelése szerint az iratok hozzájuk érkezése és K. - akivel akkor találkozott először - meghallgatása között egy munkanap alatt kizárt olyan következtetés levonása, hogy K.-nak milyen iratokat kell benyújtania és milyen bizonyítékokat kell szándékosan figyelmen kívül hagyni annak érdekében, hogy a nyomozás megtagadható legyen. A jegyzőkönyvek átadásával kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az emlékeztető tartalma téves, mert az később készült, tanú
  16. pedig vallomásában mindig azt mondta, hogy „átadjuk" és nem azt, hogy „átadtuk". Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta azt is, hogy kezdettől indítványozta az átadási ív beszerzését, ezt azonban csak az eljáró bíróság kísérelte meg, de közben az iratokat megsemmisítették és a másolatok sincsenek meg annak ellenére, hogy azok banktitkokat is tartalmaznak. Az általa készített iratok dátumozásával kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy aznap 30-40 határozatot írt alá, a gyakorlat pedig az volt, hogy az a dátum került a határozatra, amikor az aláírásra vagy kiadmányozásra került. A jogszabállyal kapcsolatban pedig azt emelte ki, hogy annak van jelentősége, amikor azt a jogorvoslatra jogosult átveszi. A főügyészségi átirat
  17. pontjával kapcsolatban pedig azzal érvelt, hogy a vezérigazgató tette meg, majd vonta vissza a feljelentést azzal, hogy káruk nincs. A gazdasági igazgató vallomásában leírtak alapján pedig egyértelműen megállapítható volt, hogy az ügyletből nyereséggel kerültek ki, tehát káruk nem volt. Egyúttal megjegyezte, hogy a nyomozás megtagadása nem akadálya egy újabb nyomozás elrendelésének. Utalt arra is, hogy a PSZÁF feljelentése alapján indult ügyben - ahol az Rt.-re vonatkozóan részletes és egyező adatok voltak - több adat, bizonylat is rendelkezésre állt, ugyancsak megtagadó határozat született. Védőjéhez csatlakozva az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A II. r. vádlott védője az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta azzal érvelve, hogy az elsőfokú bíróság részletesen eleget téve indokolási kötelezettségének, helyesen vont következtetést arra, hogy a II. r. vádlott bűnösségére nem volt kétséget kizáró bizonyíték, nincs adat arra sem, hogy a II. r. vádlott bárkinek hátrányt, előnyt okozott volna, bármilyen szabályt megszegett volna. Az ügyészi fellebbezés pedig valójában a bírói mérlegelést támadja. A II. r. vádlott felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy az sem bizonyított, miszerint az I. r. vádlott a jegyzőkönyveket megkapta volna, arra pedig semmi adat nincs, hogy az I. r. vádlott továbbította volna. Amikor a konzultáción részt vett, iratok átadására nem került sor, nem szokás tanúkihallgatási jegyzőkönyveket kézbőlkézbe adni. Utalt arra is, hogy a nyomozás megtagadása után el lehet rendelni a nyomozást, ahogy az K. önfeljelentése után meg is történt, mely ügyben és a párhuzamosan folyó nyomozás során is további nyomozási cselekményeket végeztek az I. r. vádlottal együtt. Az utolsó szó jogán tett felszólalásában mindkét vádlott kijelentette, hogy bűncselekményeket nem követették el. A bejelentett ügyészi fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla az ügyészi fellebbezés folytán az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348.§-ának
(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a vonatkozó perrendi szabályok betartásával folytatta le és helyesen foglalt állást a K.-T megillető részleges mentességi jog kérdésében is. Az ítélőtábla - a később kifejtésre kerülő indokok alapján - nem osztotta a Fellebbviteli Főügyészség azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság olyan mértékben sértette meg az eljárási szabályokat, nevezetesen a Be. 373.§
(1)bekezdés III/a. pontját és a Be. 375.§
(1)bekezdését, amelyek az ítéletet felülbírálatra alkalmatlanná teszik. Tény, hogy az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenysége hiányos a BRFK-n készült tanúmeghallgatási jegyzőkönyvek átadásával kapcsolatban. Annak kifogásolása azonban, hogy tanú1. vallomása, mint a vádlotti előadásokat alátámasztó vallomás került értékelésre, valamint az okirati bizonyítékok elégtelen voltára vonatkozó indokolás elmaradása mégsem alapozza meg a Be. 373.§
(1)bekezdés III/a. pontját. Tanú
  1. tanúvallomásai közül egy vallomásrész kiemelése, valamint az I. r. vádlott által aláírt emlékeztető egyik állításának - „átadták" elfogadása a többi bizonyíték elemzése nélkül lényegében a bizonyítékok értékelését, mérlegelését támadja, a vád bizonyítottságát célozza, ami a tényállás megalapozottsága esetén nem vezethet eredményre. Kétségtelen, hogy a vádirat
  2. oldal
  3. bekezdésében a nyomozást megtagadó határozat valóságtartalmával, a 220/2003.bü. számú ügy kezelésével kapcsolatban az igen részletes vádirati tényálláshoz képest az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás kevesebb adatot tartalmaz, részben hiányos, megállapításai pedig több tekintetben is eltérnek a vádirati tényállásban írtaktól. E körben azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vádirat az iratok tartalmával egyező tények mellett olyan adatokra, olyan vallomásokra hivatkozik, amely az iratok ismeretében nem tekinthető teljes körűen feltüntetettnek, így az abból levont következtetés sem egyértelmű. Mivel a tényállás hiányosságoktól és hibáktól mentes megállapításához valamennyi bizonyíték rendelkezésre áll, az ítélőtábla a tényállás megalapozottságának és az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének vizsgálatát követően, a későbbiekben részletesen kifejtettek alapján úgy foglalt állást, hogy nincs indoka a Be. 375.§
(1)bekezdése szerinti hatályon kívül helyezésnek sem. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét érdemi felülbírálatra alkalmasnak találta. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság igen részletes, széleskörű, az indítványoknak helytadó, alapos bizonyítási eljárást folytatott le. A vád tárgyává tett cselekmények elbírálásához szükséges és lehetséges bizonyítékokat feltárta, amikor az ügyben számos tanút hallgatott meg a releváns tényeket és körülményeket illetően, okiratokat szerzett be, megkereséseket foganatosított és figyelemmel volt a kapcsolódó ügyekben folytatott eljárásokra, a meghozott jogerős határozatokra. A rendelkezésére álló bizonyítékokat - ha nem is mindig a kellő részletességgel - , de egyenként elemezte és ami lényeges, hogy azokat egymással összevetette, értékelte, mérlegelte. Nem tévedett akkor sem, amikor az általa megállapított tényekből további tényekre vont le következtetést. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás túlnyomó részében mentes a Be. 351.§
(2)bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól. A tényállás azonban egyes részeiben pontosításra, helyesbítésre és kiegészítésre szorul. Az ítélőtábla a vádlottak által a nyilvános ülésen tett nyilatkozataik és az iratok tartalma alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352.§
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az alábbiak szerint pontosítja, helyesbíti és kiegészíti. Az I. r. vádlott kiskorú gyermekeit saját háztartásában tartja el, élettársa köztisztviselő, 200.000 Ft havi jövedelemmel. A vádlottnak személygépkocsija nincs. A II. r. vádlott havi nyugdíjának összege 220.000 Ft. Vagyonát képezi egy 1,5 millió forint értékű személygépkocsi fele része. Az ítélet
  1. oldalának
  2. bekezdését azzal egészíti ki, hogy a
  3. június
  4. napjával keltezett és nyilvánosságra hozott III.86192/2003/B. számú PSZÁF határozat megállapította, hogy a Tanácsadó és Szolgáltató Kft., az Rt.
  5. és a Kft.
  6. a Rt.2-ben a tőkepiacról szóló
  7. évi CXX. törvény 65.§
(4)bekezdése szerinti befolyással rendelkezik. A nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzés szabályainak megsértése miatt a PSZÁF a Tanácsadó és Szolgáltató Kft.-t 6.000.000 Ft, a Kft.2.-t 5.500.000 Ft bírság megfizetésére kötelezte (I. számú melléklet
  1. kötet
  2. lapszáma). Az ítélet
  3. oldalának
  4. bekezdését azzal egészíti ki, hogy a tanúk meghallgatására
  5. június
  6. napján került sor (
  7. kötet
  8. lapszám és
  9. kötet
  10. lapszám alatti nyomozati irat), tanú2.-t pedig
  11. június
  12. napján hallgatták meg tanúként (
  13. kötet
  14. lapszám). Az ítélet
  15. oldalának 5.,
  16. és
  17. bekezdését a
  18. oldal utolsó bekezdése elé emeli be, egyúttal a bekezdéseket a következőkkel helyesbíti és egészíti ki: Tanú
  19. bejelentését a dandártábornok r. vezérőrnagy utasítására küldte meg tanú3.-nak címezve az eljárás lefolytatása végett az ORFK-nak
  20. június
  21. napján (I. számú melléklet I. kötet
  22. lapszám). A II. r. vádlott azt is rávezette az iratra, hogy a feljelentés kiegészítés tárgya hűtlen kezelés, a határidő
  23. június
  24. (I. számú melléklet I. kötet
  25. lapszám és a 214/2003.bü. számú irat iratborítója). A
  26. július 1-én hatályba lépő jogszabályváltozásokra figyelemmel az ügyészségtől olyan tájékoztatást kaptak, hogy a folyamatban lévő feljelentés kiegészítéses ügyeket
  27. június
  28. napjáig be kell fejezni. A feljelentés kiegészítése keretében
  29. június 19-én lekérésre került az internetes adatbázisból a Kezelő Rt., a Kft
  30. és a Tanácsadó és Szolgáltató Kft. cégmásolata, valamint a külföldi céginformációs szolgáltatótól beszerezték az Llc.re vonatkozó nyilvános adatokat. A II.r.vádlott a feljelentés kiegészítés elrendeléséről
  31. június 19-én jelentést készített (nyomozati iratok
  32. kötet
  33. lapszáma), az I.r. vádlott helyett eljárva pedig ugyanezen a napon arról tájékoztatta írásban a Fővárosi Főügyészség Kiemelt Ügyek Osztályának vezetőjét, hogy a PSZÁF feljelentése alapján feljelentés kiegészítését rendelték el. A feljelentés mellékletei utalásokat tartalmaznak arra, hogy az érintett gazdasági társaságok megsértették a befolyásszerzés szabályait, azonban a rendelkezésre álló adatok alapján bűncselekményre utaló adat nem merült fel (nyomozati irat
  34. kötet
  35. lapszám). Az I.r.vádlott írásban megkereste az Ellenőrzési Iroda vezetőjét a Kezelő Rt.
  36. február
  37. és
  38. május
  39. napja közötti Llc. részére történt utalás iratainak átadása végett (nyomozati iratok
  40. kötet
  41. lapszáma). Az ítélet
  42. oldalának
  43. bekezdés első fordulatát azzal egészíti ki, hogy a megbeszélésen az ORFK részéről rendőr alezredes is részt vett. Tanúmeghallgatási jegyzőkönyv személyes átadására nem került sor. Az ítélet
  44. oldalának
  45. és
  46. bekezdését az ítélet
  47. oldal
  48. bekezdése utáni részbe emeli át, egyúttal azt az alábbiakkal egészíti ki. A de. 9 órakor kezdődő megbeszélésen az I.r. vádlott tájékoztatást adott az osztályukon folyamatban levő 214/
  49. bü. számú ügy állásáról azzal, hogy az eljárás a Rt
  50. részvényeinek a felvásárlásához kapcsolódó pénzügyi tranzakciók vonatkozásában felmerült hanyag, illetve hűtlen kezelés bűntett elkövetésének tisztázására hivatott. Jellemezte a tranzakcióban résztvevő magánszemélyek, befektetői körök, az Rt.ben tulajdont szerzett cégek jogi és pénzügyi helyzetét, a tranzakciók közötti összefüggéseket, tájékoztatást adott arról, hogy meghallgatták K.-t, a Tanácsadó és Szolgáltató Kft. képviselőit, az Rt
  51. képviselőinek meghallgatása, a PSZÁF-nál a fellelhető háttéranyagok beszerzése még folyamatban van. Jegyzőkönyvek személyes átadására nem került sor (nyomozati irat
  52. kötet
  53. lapszám). Az ítélet
  54. oldalának
  55. bekezdése első fordulatát azzal egészíti ki, hogy tanú
  56. 105 lap iratot vett át. Az ítélet
  57. oldalának utolsó bekezdését azzal a kezdéssel egészíti ki, hogy a II.r. vádlott tanú
  58. kérésének megfelelően idézte be meghallgatásra K.-t (nyomozati irat
  59. kötet
  60. lapszámtól II.r. vádlott gyanúsítottkénti vallomása
  61. kötet
  62. lapszám) és akként pontosítja, hogy a meghallgatást követően, a kiemelt ügyekben az osztályon kialakult gyakorlatnak megfelelően átkísérte K.-t az I.r. vádlotthoz (az I.r.vádlott vallomása
  63. számú tárgyalási jegyzőkönyv
  64. oldal
  65. bekezdés). Az ítélet
  66. oldalának
  67. bekezdését azzal egészíti ki, hogy a vádlottaknak az okiratok fiktív voltáról nem volt tudomása. Az ítéleti tényállást a
  68. oldal
  69. bekezdését követően azzal egészíti ki, hogy
  70. június
  71. napján az I.r. vádlott megkereste az írországi társszervet az Ltd.-vel kapcsolatos információk nyújtása végett (nyomozati iratok
  72. kötet
  73. lapszám). Az ítélet
  74. oldal
  75. bekezdésének utolsó mondatát azzal egészíti ki, hogy tanú
  76. az épületből 17,30 óra körüli időben távozott. Az ítélet
  77. oldal
  78. bekezdését követően a tényállást azzal egészíti ki, hogy I.r.vádlott
  79. június
  80. napján megkereste a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot a Kezelő Rt. alapító okiratának, annak módosításainak, az éves beszámolónak, a
  81. évi üzleti tervnek, az igazgatóság és a felügyelő bizottság ügyrendjének megküldése végett (I. számú melléklet
  82. kötet
  83. lapszám). Az ítélet
  84. oldalának
  85. bekezdését azzal egészíti ki, hogy az MNB átirata a PSZÁF-hoz
  86. július
  87. napján érkezett. Az ítélet
  88. oldalának
  89. bekezdését azzal pontosítja és egészíti ki, hogy a feltüntetettek mellett a megkeresésben bekérésre került a Kft
  90. ügyfélszámlájához kapcsolódó megállapodás alapján más részére kiadott fedezetigazolások másolata, a Kezelő Rt.
  91. június
  92. napjától
  93. június
  94. napjáig terjedő időszakra vonatkozó pénzforgalmi és ügyfélszámla forgalmi kivonata (I. melléklet
  95. kötet
  96. lapszám). A megkeresés napján tanú
  97. tanú
  98. r. századosnak 75 lapon a kért iratmásolatokat átadta. E bekezdést követően a tényállást az alábbiakkal is kiegészíti:
  99. június
  100. napján az I.r.vádlott felkereste az PSZÁF-nál tanú2-t, akit tájékoztatott az előző nap tanú8-val folytatott beszélgetésről, az elhangzott álláspontokról és arról is megkérdezte, hogy csak a Kezelő Rt. miatt tettek-e feljelentést, vagy más bűncselekményre is gyanakszanak. Erre tanú
  101. igennel válaszolt azzal, hogy elsősorban pénzmosásra. Egyúttal egyeztettek az PSZÁF által megküldendő iratokról is (tanú
  102. nyomozati vallomása
  103. kötet
  104. oldal és
  105. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
  106. oldal
  107. bekezdés). Az ítélet
  108. oldalának
  109. bekezdését azzal pontosítja és egészíti ki, hogy az I.r. vádlott a PSZÁF-tól a Kezelő Rt.-vel kapcsolatos valamennyi iratot, az Ltd.-vel kapcsolatos rendelkezésükre álló iratot, a Bank Rt. által vezetett ún."hídszámla" forgalmi kivonatát és az érintettek meghallgatása során készült jegyzőkönyveket kérte megküldeni (nyomozati irat
  110. kötet
  111. lapszám). Válaszként több száz oldalnyi iratmásolat érkezett, de a meghallgatási jegyzőkönyvek és azok hanganyaga csak 2004 elején került megküldésre (nyomozati irat
  112. kötet
  113. lapszám alatti rendőri jelentés). Az ítélet
  114. oldal
  115. bekezdését követően a tényállást az alábbiakkal egészíti ki: Az I.r.vádlott
  116. június
  117. napján tájékoztatást adott a Rt3.-nek arról, hogy a PSZÁF feljelentése alapján feljelentés kiegészítést folytatnak és adatokat kért az állampapír vételár változás kimutatásáról a
  118. március
  119. napjától
  120. május
  121. napjáig terjedő időszakra (I. számú melléklet
  122. kötet
  123. lapszám). Ugyanezen a napon a fentiekkel egyező tájékoztatással a Bank Rt. Bankbiztonsági Főosztály vezetőjétől számlákat, dokumentumokat kért be, a számlák forgalmát nyitástól, a számlák felett rendelkező személyek azonosító adatait, igazolásokat (V. számú melléklet
  124. lapszám). Az ítélet
  125. oldalának
  126. bekezdését azzal pontosítja, helyesbíti és egészíti ki, hogy a BRFK a 118358/
  127. bü. számú ügy iratait átadta az ORFK-nak. Az irat a vezérigazgató feljelentését, a gazdasági igazgatóhelyettes meghallgatásának jegyzőkönyvét és a vezérigazgató feljelentés visszavonását is tartalmazta. A BRFK-n
  128. június
  129. napján készült meghallgatási jegyzőkönyvben a gazdasági igazgató a Kezelő Rt. gazdasági igazgatóhelyettese arról tett nyilatkozatot, hogy elvileg minden egyes ügyletről külön kellett volna kapniuk kimutatást a brókercégtől, amik elmaradtak, így az egyes tételek nem azonosíthatók, csupán az biztos, hogy ezt a pénzt ügyfélszámlájukról leemelték, a brókercég számlájára került, annak további sorsa ismeretlen. A brókercég 16.561.793.587 Ft-ot utalt vissza a cégüknek két részletben,
  130. június 20-án és
  131. június 23-án. Az átutalt pénzben már a hozam is benne van, ebben akár a kérdéses 120.000.000 Ft is benne lehet, de ezt majd a belső vizsgálat feltárja. Amikor tudomására jutott a feljelentés ténye, felhívta a vezérigazgató figyelmét arra, hogy a brókercég a befektetési állomány összetételét és sorsát ezideig nem tudta kimutatni, ezért a hatósággal is csupán feltételezéseket tudnának közölni, ami pedig értelmetlen mindaddig, amíg a konkrét tényállást a belső vizsgálat, illetve a PSZÁF vizsgálata meg nem állapította. Ezért született az a levél , amelyben a belső vizsgálat lezártáig a feljelentés semmítését kérték. Az egyeztetési folyamat a brókercéggel jelenleg is tart. A 120.000.000 Ft sorsa mindig csak része volt az összes egyeztetésnek, az egyeztetés folyamánya lett a 16.561.793.587 Ft visszautalása is, tehát nem volt az egyeztetés eredménytelen. Az egyeztetés egy szokványos egyeztetés volt. A vezérigazgató a
  132. június 26-i feljelentést visszavonó beadványában a következőket írta: „A feljelentés tárgyát képező átutalás (
  133. március
  134. napján 120.000.000 (egyszázhúszmillió) forint összeg és a csatolt értékpapír adásvételi szerződés a Bank Rt.-vel jelenleg is folyamatban lévő egyeztetésünk tárgyát képezik. Társaságunk jogtanácsosa nem helyesen értelmezte a jogi lehetőségeket, melyet gazdasági jogban hozzáértő ügyvéddel tegnap este egyeztettünk, ennek során megállapítást nyert, hogy miután a társaságunkat gazdasági hátrány nem érte, ennek következtében a Btk. 319.§-a hűtlen kezelés feljelentése teljesen alaptalan, mert a rendelkezésre álló kimutatás szerint a pénzeszközeink maradéktalanul megvannak. Szükséges további egyeztetés még a Bank Rt-vel, melyre a vonatkozó faxuk részünkre megérkezett a tárgyi bejelentést követően. Ezen egyeztetés eredményétől függően tesszük meg további lépéseinket. Fentiekre való tekintettel kérjük tegnap délután tett bejelentésünket, az utólag megszerzett tények ismeretében tárgytalannak és érdemtelennek tekinteni szíveskedjenek, így a T. Cím részéről jelenlegi állapotban eljárás lefolytatása nem szükséges. Az iratokat tanú
  135. a 214/
  136. bü. szám alatti ügyhöz
  137. sorszám alatt iktatta
  138. június
  139. napján. Az ítélet
  140. oldalán az
  141. bekezdést követően a tényállást a következőkkel egészíti ki: A
  142. június 27.-i megbeszélésen az I.r.vádlott tájékoztatást adott az elrendelt feljelentés kiegészítés állásáról és arról, hogy bűncselekmény gyanúját az eljárás során nem tudják megállapítani, napokon belül az eljárás megtagadásra kerül. Az értekezleten részt vett r. alezredes ORFK-ról, r.dandártábornok BRFK Vezetőjének helyettese, a r.ezredes
  143. bűnügyi igazgató, r.ezredes
  144. a BRFK Főosztály vezetője és tanú
  145. r. alezredes (nyomozati irat
  146. kötet
  147. lapszám). A
  148. oldal
  149. bekezdését „A 214/2003.bü. szám ügyben" pontosítással kezdi. Az ítélet
  150. oldalán az
  151. bekezdést követően a tényállást az alábbiakkal egészíti ki: Az I.r. vádlott az Rt. feljelentése miatti ügyben konzultált tanú10-zel, aki az ügyben összefoglaló jelentést készített
  152. június 30.-i dátummal (II. számú melléklet I. kötet
  153. lapszám). Az ítélet
  154. oldalának
  155. bekezdését az „Ennek megfelelően" kezdés helyett „Az elöljárói jóváhagyás birtokában az I. r. vádlott" kezdésre helyesbíti. Az ítélet
  156. oldal
  157. bekezdését azzal egészíti ki, hogy a 214/2003.bü. szám alatt készített határozat iktatószámát tanú9., a feljelentés
  158. június 30-án történt új 220/2003.bü. számra történt iktatását követően, hibajavító festékkel lefestette és a határozatra az új iktatószámot kézírással rávezette. A határozat a Fővárosi Főügyészségnek megküldésre nem került. A határozatot az Rt. postai úton
  159. július
  160. napján megkapta. Ellene panasszal nem éltek (nyomozati irat
  161. kötet
  162. lapszám). Az ítélet
  163. oldal
  164. bekezdését azzal egészíti ki, hogy a 214/2003.bü. számú ügyben a nyomozás megtagadásáról az I.r.vádlott
  165. június 30.-i dátummal arról tájékoztatta a Fővárosi Főügyészség Nyomozás Felügyeleti Osztályát, hogy az alapos gyanú hiánya miatt megtagadták a nyomozást (III/
  166. számú melléklet
  167. lapszám), majd
  168. július 4.-i keltezéssel az iratok is megküldésre kerültek (III/
  169. számú melléklet
  170. lapszám). A nyomozást megtagadó határozatot a PSZÁF
  171. július
  172. napján postai úton kapta meg. A határozat ellen panasszal nem éltek (nyomozati irat
  173. kötet
  174. lapszám). K. a
  175. július
  176. napján feljegyzésben nyilatkozatot tett arról, hogy kb. 5 évvel ezelőtt elindult egy pilótajátékszerű cselekménye, ami a saját ügyfelei megkárosítására történt, évek óta folyamatosan valótlan tartalmú portfolio jelentéseket adott át (melléklet IV/
  177. kötet
  178. lapszáma). Az Rt
  179. nevében tanú
  181. július
  182. napján tett feljelentést (melléklet IV/
  183. kötet
  184. lapszám). A K. ügyben az I.r.vádlott
  185. július
  186. napján titkos nyomozást rendelt el pénzmosás bűncselekménye miatt (
  187. és
  188. sorszám alatti bírósági irat). A Fővárosi Főügyészség Kiemelt Ügyek Osztálya
  189. július
  190. napján 13011/2003/8-I. számú határozatában hatályon kívül helyezte a 214/2003.bü. számú, nyomozást megszüntető határozatot és nyomozást rendelt el azzal, hogy a nyomozó hatóság a bizonyítékokat nem teljeskörűen értékelte. Az iratok az Rt. sérelmére elkövetett sikkasztás bűntette, valamint pénzmosás bűntette gyanúját alapozzák meg (melléklet III/
  191. kötet
  192. lapszám). Az ügyet az ORFK
  193. augusztus 8-án egyesítette a 225/2003.bü. számon
  194. július
  195. napján a Bank Rt.
  196. július 4-i feljelentése alapján elrendelt nyomozáshoz (III/
  197. számú melléklet
  198. oldal), mely ügyben I.r. vádlott közreműködött K. ausztriai elfogásában és mindkét vádlott a nyomozás elrendelését követően még nyomozati cselekményeket végzett (vádlottak vallomása). A fenti pontosításokkal, helyesbítésekkel és kiegészítésekkel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozottá vált, következésképpen ez a tényállás irányadó volt a másodfokú eljárásban is a Be. 352.§
(2)bekezdése értelmében. Az elsőfokú bíróság részletesen eleget tett indokolási kötelezettségének. A vádlottak védekezését részletesen ismertette, elemezte, a tanúk túlnyomórészt ugyancsak ismertetett vallomásával és egyéb okirati bizonyítékokkal összevetette. E színvonalas mérlegelő tevékenysége eredményeként indokát adta annak, hogy mely bizonyítékot, mely részében és miért fogadott el, és megindokolta azt is, hogy a bizonyítékok közül melyeket, mely részében és miért nem tartott valónak, illetve elfogadhatónak. Az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenysége azonban - kapcsolódóan az ügyészi fellebbezés indokaihoz is - az alábbiak szerint kiegészítésre, helyesbítésre szorul. Az elsőfokú bíróság széleskörű bizonyítást folytatott le annak tisztázása érdekében, hogy a BRFK.-n foganatosított tanúmeghallgatási jegyzőkönyvek (tanú8., tanú2., tanú12.) átadásra kerültek-e az ORFK részére, illetve annak tartalmát a vádlottak ismerhették-e. Az elsőfokú bíróság tanú1 vallomása és a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján helyesen rögzítette tényállásában, miszerint nem állapítható meg, hogy ezek az okiratok eljutottak a vádlottakhoz, annak tartalmát ismerhették volna. Az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét a másodfokú bíróság az alábbiakkal egészítette ki. Tanú
  1. a nyomozás során előadta, hogy „a június 24-ig keletkezett jegyzőkönyveket átadtuk… Ennek tényét illetőleg a megbeszéléseken elhangzottakat emlékeztetők formájában rögzítettük" (nyom. irat
  2. kötet
  3. oldal
  4. bek.). A
  5. június 24-én kelt emlékeztető
  6. oldal
  7. bekezdése ugyancsak azt rögzíti, hogy „…a BRFK az ügyben készült valamennyi, a PSZÁF-nál alkalmazásban lévő tanújegyzőkönyvet eredetben, illetve faxon átadták, illetve átadják az NBH és az ORFK illetékes szerveinek." (nyom. irat
  8. kötet
  9. oldal) Azt a tényt, hogy a jegyzőkönyvek átadására a
  10. június 24-én megtartott konzultáción nem kerülhetett sor, nemcsak a tanú által használt múlt idő, hanem az a vallomása is kizárja, hogy „az információ átadás volt ennek az egész konzultációs fórumnak jórészével a célja." Bennem személyesen az az élmény nincs meg, hogy jegyzőkönyvet is átadtunk." (
  11. tárgyalási jkv.
  12. oldal
  13. bekezdés). Tanú
  14. ezen előadását az alezredes is megerősítette a tárgyaláson - aki jelen volt a június 24.-ei megbeszélésen -, amikor nyilatkozta, hogy 3 vagy 4 megbeszélés volt, amiről írásos emlékeztető is készült, szóbeli konzultáció volt, „nem cipelhetjük oda az iratokat…. ez szóbeli verbális információcsere volt". (
  15. tárgyalási jkv.
  16. oldal
  17. bekezdés) Miután az életvédelmi osztályról csak tanú
  18. volt jelen a megbeszélésen, egyértelműen levonható az a következtetés, hogy június 24-én nem kerülhetett sor a jegyzőkönyvek személyes átadására. Egyébként a tételes átadás-átvételnek az emlékeztetőben nincs nyoma, csak általános megfogalmazást tartalmaz. Amennyiben pedig a jegyzőkönyvek átadására nem a június 24-ei értekezleten került sor, vizsgálni kell, hogy áll-e a bíróság rendelkezésére olyan bizonyíték, amely azt támasztja alá, hogy június 24-e előtt az okiratok továbbításra kerültek-e, a vádlottak átvették-e azokat. Tanú1
  19. június 19-én találkozott az első koordinációs értekezleten - I.r. vádlott távolléte okán - II.r. vádlottal, amely megbeszélésen az alezredes is jelen volt. Erről a megbeszélésről írásos emlékeztető még nem készült. A II. r. vádlott végig vitatta, hogy a kérdéses jegyzőkönyvek a birtokába kerültek volna, de tanú
  20. és az alezredes sem tett olyan vallomást, hogy ezen a találkozón iratok átvétele-átadása történt volna. Ennek az értekezletnek a tárgya kizárólag a tanúk meghallgatására vonatkozó taktika megbeszélése volt. Ekként tehát az is kizárható, hogy a jegyzőkönyvek személyes átadására ekkor került volna sor.
  21. június 19-e és
  22. június 24-e között tanú1, I.r. vádlott és II.r.vádlott személyesen nem találkoztak, de arra sincs adat, hogy a vádlottak a BRFK.-n dolgozó munkatárssal személyesen kapcsolatba léptek volna a jegyzőkönyvek átadása-átvétele céljából. Mindezek kizárását követően a másodfokú bíróság azt vizsgálta, hogy az Életvédelmi Osztály postán, kézbesítési íven vagy faxon megküldhette-e a kérdéses jegyzőkönyveket a Pénzmosási Osztálynak. Tanú1 tanúvallomása szerint a jegyzőkönyvek átadása külső átadóívvel is megtörténhetett, ennek pedig a BRFK-n a nyomozati iratok harmadik kötetében nyoma kell, hogy legyen. (
  23. tárgyalási jkv.
  24. oldal 1-3.bek.) Az elsőfokú bíróság megkeresésére a BRFK a
  25. január 16-án kelt 313-47/
  26. számú átiratában közölte, hogy tanú
  27. ellen súlyos testi sértés miatt indult 118333/2003.bü. számú nyomozati iratokat
  28. augusztus 11-én átadták a BRFK.nak. Az átadásról szóló kézbesítési ív
  29. január 1-jével selejtezésre került. Ez utóbbi Főosztály pedig a
  30. január 24-én kelt 136-135-4/1/2008.ált. szám alatt arról tájékoztatta az elsőfokú bíróságot, hogy nincs irat arra vonatkozóan, hogy tanú8, tanú12 és tanú2 kihallgatási jegyzőkönyvét az ORFK-nak átadták. Mindezen tényekből pedig levonható az a megállapítás, hogy az okiratok átadásának írásos dokumentációja (akár faxigazolás, akár külső átadó ív) az iratok között - beleértve az eredeti nyomozati iratokat is - nem található. A fenti bizonyítékok alapján pedig ítéleti bizonyossággal csak az volt rögzíthető, hogy tanú
  31. kiadta az utasítást a jegyzőkönyvek megküldésére (
  32. tárgyalási jkv.
  33. oldal
  34. bekezdés), de azt a vádlottak nem kapták meg, tartalmukat nem ismerték. A másodfokú bíróság álláspontja szerint e körben is elfogadható az a vádlotti védekezés, hogy a jegyzőkönyvek tartalmának ismeretében sem született volna más döntés, mint a nyomozást megtagadó határozat. A II.r. vádlott és az I.r.vádlott a feljelentés kiegészítésének keretében a PSZÁF székházában beszélt tanú8-val (június 24-én), I.r.vádlott pedig személyesen kereste fel tanú2-t (június 25-én). II.r.vádlott összefoglaló jelentésében részletezte a tanú
  35. által előadottakat (I. melléklet II. kötet
  36. old.) és megállapítható, hogy az Életvédelmi Osztályon felvett jegyzőkönyv sem tartalmaz olyan többlet elemet, amely eltérő tartamú határozat meghozatalát eredményezte volna. Ekként a másodfokú bíróság nem osztotta a Fellebbviteli Főügyészségnek a Be. 373.§
(1)bekezdés III/a. pontjára alapított hatályon kívül helyezési indítványt. A Fellebbviteli Főügyészség álláspontja szerint az Rt. nevében a vezérigazgató feljelentésével kapcsolatban az elsőfokú bíróság nem merítette ki a vádat, mert nem tért ki a határozat tartalmát érintő kérdésekre, a rendelkezésre álló bizonyíték valótlan feltüntetését nem indokolta a határozatában. A másodfokú bíróság az ügyészi álláspontot csak részben osztotta. A Be. 375.§
(1)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja ha a 373.§
(1)bekezdés II. pontjában fel nem sorolt és a másodfokú eljárásban nem orvosolható olyan eljárási szabálysértés történt, amely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, illetőleg a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, illetőleg a büntetés kiszabására, vagy intézkedés alkalmazására. Tényként rögzíthető, hogy az elsőfokú bíróság által a hivatali visszaélés körében megállapított tényállás részben hiányos, azonban ezen részbeni megalapozatlanság az iratok tartalma alapján kiküszöbölhető volt, amelynek a másodfokú bíróság eleget tett. Ekként a kiegészített és így a másodfokú eljárásban is irányadónak tekintett tényállás a hivatali visszaélés elbírálása szempontjából releváns tényeket már tartalmazza (másodfokú határozat tényállás kiegészítése, elsőfokú ítélet
  1. oldal
  2. bekezdés,
  3. oldal
  4. bekezdés). Az elsőfokú ítélet
  5. oldal
  6. bekezdése részletesen rögzíti az I.r.vádlott e körben tett védekezését, a
  7. oldal
  8. bekezdése tanú
  9. vallomását, tehát a bizonyítékok egyenkénti értékelése megtörtént. Az ítélet
  10. oldal
  11. bekezdése e két nyilatkozat összevetéséből - valóban részletes indokolás nélkül - annyit rögzít, hogy a tanú vallomása erősítette a vádlott előadását. Itt jegyzi meg a másodfokú bíróság - mint arra már korábban is utalt -, hogy a vádirat
  12. oldal 2.l és
  13. bekezdése a gazdasági igazgató vallomásának csak egy részét tartalmazza, a vádirat
  14. oldal
  15. bekezdése pedig a vezérigazgató feljelentésének visszavonásával kapcsolatban csak annyit rögzít, hogy az átutalás a Bank Rt-vel jelenleg is folyamatban lévő egyeztetés tárgyát képezi. Mindez pedig a rendelkezésre álló bizonyítékok csak egy részének a kiemelését és értékelését jelenti az ügyészség részéről. A törvényesen kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság a bizonyítékok értékelése körében az alábbiakra mutat rá: Az I.r. vádlott az eljárás során végig következetesen állította, hogy a vezérigazgató feljelentését a mellékletekkel együtt
  16. június 27-én elöljárói döntés alapján kapta meg, majd az iratok átnézését követően, így a feljelentés visszavonása és a gazdasági igazgató tanú meghallgatási jegyzőkönyve alapján úgy látta, hogy a pénz megvolt, ennek pedig az a következménye, hogy a nyomozást bűncselekmény hiányára utalással meg kell tagadni. Az összefoglaló jelentést tanú
  17. készítette. Ezen vádlotti nyilatkozatot támasztotta alá a BRFK
  18. június 27-én kelt 118358/2003.bü. számú átirata, amellyel az osztályvezető az I.r.vádlottnak megküldte a feljelentést és annak mellékleteit, többek között a gazdasági igazgató tanúmeghallgatási jegyzőkönyvét és a feljelentés visszavonását, tehát a vádlott az iratokat - teljes terjedelmében - elöljárói döntés alapján kapta meg. Az ügyészi vád ugyanakkor a gazdasági igazgató tanúmeghallgatási jegyzőkönyvének csak egy részét emeli ki. Kimaradt a vádból, hogy a tanú vallomása szerint -felhívta a vezérigazgató figyelmét, hogy a brókercég a befektetési állomány összetételét és sorsát ezidáig nem tudta kimutatni, ezért a hatóságokkal is csupán feltételezéseket tudnának közölni. Ugyanakkor a 120 millió forint sorsa mindig csak része volt az összes egyeztetésnek, az egyeztetés folyománya lett a 16 millárd 561.793.587 Ft visszautalása is, tehát nem volt az egyeztetés eredménytelen. A vezérigazgató a BRFK-nak megküldött feljelentés visszavonásában pedig rögzíti „hogy megállapítást nyert, miután a társaságunkat gazdasági hátrány nem érte, ennek következtében a Btk. 319.§-a hűtlen kezelés feljelentése teljesen alaptalan, mert a rendelkezésre álló kimutatás szerint a pénzeszközeink maradéktalanul megvannak. Fentiekre való tekintettel kérjük tegnap délután tett bejelentésünket, az utólag megszerzett tények ismeretében tárgytalannak és érdemtelennek tekinteni szíveskedjék, így a T.Cím részéről jelenlegi állapotban eljárás lefolytatása nem szükséges". Tanú
  19. a nyomozás során és a tárgyaláson is egybehangzóan nyilatkozta, hogy mind az I.r.vádlottnak, mind neki - az iratok áttanulmányozását követően - különkülön az volt a szakmai álláspontjuk, hogy a nyomozást meg kell tagadni (nyom. ir.
  20. kötet
  21. old.,
  22. tárgy-i jkv.
  23. oldal). Fenntartotta a tárgyaláson is azon nyilatkozatát, hogy nem volt bűncselekményre utaló nyom. Tanú
  24. nyilatkozta, hogy tanú10-ben megbízott, ő volt az egyik legtapasztaltabb kollega, a határozattal ő is egyetértett, azt aláírta (
  25. tárgyalási jegyzőkönyv
  26. oldal). Az ügyészi vád I.r.vádlott terhére rója továbbá, hogy a feljelentéshez csatolt
  27. március 5-ei dátummal ellátott szerződés része azoknak a hamis okiratoknak, amelyeket K. az I. r. vádlott instrukciója alapján készített és adott át a 214/2003.bü. számú ügyben. Az irányadó tényállás és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azonban az elsőfokú bíróság törvényesen állapította meg, hogy az I.r.vádlott nem mondott olyat K.-nak, hogy „az átvezetéseknél nincs jogcím, nincs ügylet arra, hogy miért mentek innen oda pénzek, nincsenek megfelelően lepapírozva az ügyletek, ennek hiányában nem lehet megtagadni a nyomozást". Ezzel kapcsolatban tanú
  28. a nyomozás során úgy nyilatkozott, hogy a megtagadás időpontjában az Rt
  29. illetve az Rt. két, nagy tőkéjű állami cégként volt ismert, a közöttük létrejött aláíratlan adás-vételi szerződés kapcsán maximum adminisztrációs nyilvántartási hibára gondolt. Tekintettel arra, hogy az iratok áttanulmányozását követően a kívülálló, érdektelen tanúknak ugyanaz volt a szakmai álláspontjuk, mint I.r.vádlottnak, a vezérigazgató feljelentésében közölte, hogy a céget kár nem érte, pénzeszközeik hiánytalanul megvannak, a gazdasági igazgató pedig nem zárta ki, hogy az eredményes egyeztetést követően visszautalt kb. 16 milliárd forintban a 120 millió forint is benne lehet, az I.r.vádlott nem követett el hivatali visszaélést, amikor tanú
  30. összefoglaló jelentésére is figyelemmel a nyomozást megtagadta. Tanú
  31. a nyomozás során és a tárgyaláson is úgy nyilatkozott, hogy a vezérigazgatótól érkezett feljelentést tévesen lajstromozta a 214/2003.bü.számra, ez egy egyszerű adminisztrációs hiba volt, amelyet utólag korrigált és ekkor kapta az irat a 220/2003-a ügyszámot (nyom. ir.
  32. oldal, 34 tárgyalási jegyzőkönyv 14-
  33. oldal). A kiegészített és így teljes körűen megindokolt tényállás alapján pedig az elsőfokú bíróság helyesen vonta le azt a következtetést az ítélet
  34. oldal
  35. bekezdésében, hogy a rendelkezésre álló és értékelt bizonyítékok alapján a hivatali kötelességszegést, valamint a jogtalan előnyt biztosító célzatot nem lehetett megállapítani. A másodfokú bíróság nem osztotta az ügyészi álláspontot a közokirat-hamisítás bűntettének társadalomra veszélyességével kapcsolatban sem. A Btk. 10.§-ban adott bűncselekmény-fogalom meghatározásból következően bűncselekmény csak társadalomra veszélyes tevékenység vagy mulasztás lehet. A társadalomra veszélyesség a bűncselekmény olyan lényeges tartalmi eleme, amelynek hiányában bűncselekmény nem valósulhat meg. A társadalomra veszélyesség meghatározása - és ebben osztotta a másodfokú bíróság az ügyészi álláspontot - alapvetően jogalkotói kompetencia. A jogalkotó értékeli az egyes cselekmény típusok társadalomra veszélyes jellegét és mértékét, ennek alapján határozza meg azok úgynevezett absztrakt társadalomra veszélyességét és rendel mellé büntetést. A társadalomra veszélyesség fokozott voltát a büntetési tétel nagyságában juttatja kifejezésre. Ekként tehát a társadalomra veszélyesség olyan objektív kategória, ami tényállásszerű magatartás esetén a jogalkalmazó számára a cselekmény társadalomra veszélyességét jelenti. Az elkövetés körülményeitől függően a társadalomra veszélyesség foka azonos típusú bűncselekményeknél eltérő lehet, amit a jogalkalmazó - a Btk. 83.§
(3)bekezdése értelmében - a büntetés kiszabásánál, illetve a joghátrány megválasztásánál értékelni köteles. Értelemszerűen ide tartoznak azok az esetek is, amikor a cselekmény társadalomra veszélyessége utóbb szűnt meg, illetve vált csekéllyé. Mindezekből és a Btk. 10.§-ban foglaltakból következően annak jogalkalmazói megállapítására, hogy valamely, egyébként tényállásszerű cselekmény már az elkövetéskor is nélkülözte a társadalomra veszélyességet, csak rendkívüli körülmények fennállása esetén, kivételes jelleggel kerülhet sor és erre az elkövetés körülményeinek elemzéséből lehet következtetést levonni (BH 2007/245.). Az I.r.vdálott vallomásában azt nyilatkozta, hogy a
  1. július 1-én hatályba lépő jogszabályváltozásokra figyelemmel az ügyészségtől tájékoztatást kaptak arról, hogy a folyamatban lévő ügyekben mi a teendő. Az alezredes tanúvallomásával egybehangzóan vallotta, hogy a június 30-a olyan időpont volt, hogy az addig be nem fejezett feljelentés kiegészítésekben döntést kellett hozni. Ha az ügyészség rendeli el, akkor ő fejezi be, ha a nyomozó hatóság rendeli el a feljelentés kiegészítését, akkor ő dönt (
  2. tárgy-i jkv. 10-
  3. oldal). Ha bizonytalanok voltak, akkor esetleg felterjesztették az ügyészségre, ha úgy ítélték meg, hogy nincs megalapozott gyanú, akkor meghallgatták a feljelentőt. Amikor tudtak dönteni, megtagadták a nyomozást. Az elsőfokú tárgyaláson tanú
  4. is emlékezett tájékoztatásra (
  5. tárgy-i jkv.
  6. oldal). Erre a körülményre utal a II. r. vádlottnak a PSZÁF bejelentésére írt feljegyzése is: „Be. 126.§ alapján feljelentés kiegészítést rendelek el, amelynek határideje
  7. június 30-án jár le. Budapest,
  8. június
  9. II.r.vádlott" (I. sz. melléklet I. kötet
  10. oldal). Mindezek alapján megállapítható, hogy a PSZÁF és a vezérigazgató részéről érkezett feljelentés tárgyában
  11. június 30-ig - a rendelkezésre álló adatok alapján - döntést kellett hozni. Az irányadó tényállás szerint az I.r.vádlott
  12. június
  13. napján megtartott koordinációs értekezleten magas rangú rendőrségi vezetőknek azt a tájékoztatást adta, hogy a PSZÁF feljelentése tárgyában a nyomozást meg kell tagadni, illetve ugyanezen a napon azonos tartalmú jelentését is elkészítette a vezérőrnagy felé, amelyet felterjesztett. A megtagadó határozat meghozatalához szükséges elöljárói jóváhagyás pedig
  14. június
  15. napján született meg. Az I.r.vádlott miután tudta, hogy - hétfőtől -
  16. június
  17. napjától hivatalos úton Franciaországban tartózkodik, egy nap, június
  18. állt a rendelkezésére ahhoz, hogy június 30-ra - az előzetes tájékoztatásnak megfelelően - az ügyben végleges döntést hozzon. Ezért ment be a munkahelyére
  19. június
  20. napján - vasárnap és készítette el a nyomozást megtagadó határozatot. Miután pedig munkaszüneti nap nem szerepelhet a határozat keltezéseként arra ezért írt június
  21. napját. A vezérigazgató által tett feljelentés ügyében ugyanezen okokra visszavezethetően került a június 30-i dátum. Megállapítható továbbá, hogy a PSZÁF feljelentésére született határozat tartalmával a legmagasabb szintű rendőri vezetők és a Fővárosi Főügyészség Nyomozás Felügyeleti Osztálya is egyetértett, azt a PSZÁF sem panaszolta meg, de a vezérigazgató sem élt ezzel a jogával. Az elkövetéskor hatályos Be. 191.§
(1)bekezdése értelmében pedig a nyomozás megszüntetése nem akadálya annak, hogy ugyanabban az ügyben utóbb az eljárást folytassák. Az érintetteket abból a szempontból sem érte jogsérelem, hogy a határozatokat később kapták volna kézhez, mert kiadmányozásra és postázásra is csak a következő munkanapon, június 30-án kerülhetett sor, tényleges joghatás pedig a határozat átvételéhez fűződik. Mindezen rendkívüli körülmények összhatásaként - nem vonva kétségbe az ügyészségnek az okiratok hitelességére vonatkozó jogi álláspontját - az ítélőtábla véleménye szerint a 2 rb. a Btk. 275.§ a) pontjába ütköző hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében az I.r.vádlott büntetőjogi felelőssége a társadalomra veszélyesség hiánya miatt kivételesen nem állapítható meg. A másodfokú bíróság vádlottak büntetőjogi felelősségének megítélése szempontjából pedig rendkívüli lényegesnek tartotta az alábbi körülményeket is. A K. ellen I.r.vádlott kezdeményezett titkos információgyűjtést és ennek során hét jelentést is készített, valamint aktívan közreműködött Ausztriában történő elfogásában. A Fővárosi Főügyészség Kiemelt Ügyek Osztálya 2003. július 18-án rendelt el nyomozást a Kezelő Rt. sérelmére elkövetett sikkasztás bűntettében, miután K. „önfeljelentése" és tanú11. feljelentése alapján elegendő adat állt rendelkezésre a 214/2003. bü. számú határozat hatályon kívül helyezéséhez. Mindkét vádlott - meg nem cáfolt előadása szerint - a nyomozásba bekapcsolódott és nyomozati cselekményeket végeztek az ügy felderítése érdekében. Mindezen körülmények pedig továbbmenően is alátámasztják azt a helyes elsőbírói következtetést, hogy a vádlottak nem szegték meg hivatali kötelezettségüket, és nem volt céljuk K.-nak jogtalan előnyt szerezni. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Budapest, a
  1. év október hó
  2. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke Zólyominé dr. Törő Erzsébet sk. előadó bíró . Magócsi István sk. bíró A Fővárosi Bíróság 15.B.650/2005/
  3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.283/2009/
  4. számú végzése folytán mindkét vádlott tekintetében
  5. év október hó
  6. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest, a
  7. év október hó
  8. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Pécsi Orsolya bírósági ügyintéző

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.