Bf.542/2010/8 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(5)bekezdés I. fordulat], társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette [Btk. 176.§

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pont,

(4)bekezdés], és 2 rendbeli könnyű testi sértés vétsége miatt [Btk.170.§

(1)bekezdés] négy év fegyházbüntetésre és négy év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A megyei bíróság II.r. vádlottat társtettesként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete [Btk.170.§

(1)bekezdés,

(5)bekezdés I. fordulat] és társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette [Btk. 176.§

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pont,

(4)bekezdés] miatt 2 év 6 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá az eljárás során lefoglalt tárgyak sorsáról és a felmerült bűnügyi költség viseléséről. Az első fokú ítélet ellen I.r. vádlott és védője az ítéleti tényállás megalapozatlanságára hivatkozással felmentés érdekében, a védő másodlagosan enyhítés végett is fellebbezett. I.r. vádlott írásban indokolt fellebbezésében sérelmezte az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének társtettesi minősítését is. E körben a sértettek vallomására hivatkozott, miszerint II.r. terhelt ütötte meg sértettet, míg ő a sértetti hozzátartozókkal verekedett. Álláspontja szerint a tényállás a jogos védelem körében felderítetlen. Az első fokú ítélet II.r vádlottra nézve 2010. július 9. napján jogerőre emelkedett. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt a fellebbezéssel érintett I.r vádlott vonatkozásában. A perorvoslatok alaptalanok. Az ítélőtábla a Be. 361.§

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen eljárva a Be. 348.§

(1)bekezdés alapján - a Be. 349.§

(1)bekezdésre figyelemmel - teljes terjedelmében bírálta felül a megyei bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását a fellebbezéssel érintett I.r. vádlott vonatkozásában. Ennek során az ítélőtábla megállapította, hogy a megyei bíróság a megismételt eljárásban a perrendi szabályok megtartásával folytatta le a büntetőeljárást, melynek során a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.304/2009/17. számú végzésében írt iránymutatásnak is eleget tett. A bizonyítékok egyenként és összességükben is történő értékelését, mérlegelését követően megalapozott ítéleti tényállást állapított meg. A megyei bíróság helytállóan vetette el a terheltek felelősséget hárító, sértetti kezdeményezésre és támadásra hivatkozó, ellentmondásos védekezését sértettek objektív bizonyítékokkal - rendőri jelentés, helyszíni szemle és lefoglalások jegyzőkönyvei, igazságügyi orvosszakértői vélemény, I.r. vádlottnak korábbi család sérelmére elkövetett bűncselekmények miatti elítélései - is alátámasztott, ezáltal hitelt érdemlő vallomásainak egyidejű elfogadása mellett. E mérlegelő tevékenységének kellően kifejtett, logikailag helyes indokait is adta ítéletében. Nem tévedett, mikor a sértetti ingatlanra erőszakkal behatoló, sértetteket támadó terhelti cselekvőség alapján kizárta a terheltek jogos védekezésének lehetőségét. A felmentést célzó fellebbezések az ítéleti tényállás megalapozottsága okán a bíróság mérlegelő tevékenységét támadva nem vezethettek eredményre a másodfokú eljárásban. A megyei bíróság okszerűen következtetetett I.r. vádlott bűnösségére. A bűncselekmények törvényi minősítése is helytálló. sértett védekezéseképpen a jobb alkarját érő eszközös támadás intenzitása - mely az alkar darabos törését is eredményezte -, és az eredetileg célzott testtájék (fej), az eszköz akár halálos eredmény okozására való alkalmassága, azonban ezen eszköz használatának módja valóban nem hagynak kétséget afelől, hogy a terheltek szándéka testi épség megsértésére, életveszélyes sérülés okozására irányult, mely kívánt eredmény kizárólag a sértett védekezése miatt maradhatott el. Nem kétséges az sem, hogy I.r. vádlott testvérével, II.r. vádlottal szándékegységben cselekedett az életveszélyes sérülés okozására törekvés terén. sértett védelmére kelt családtagjait ugyanis ütlegelve, nekik könnyebb sérüléseket okozva eltávolította, mely ellenállás, védekezés leküzdését követően maga is csatlakozott nevezett sértett testszerte (fején, lábán, kezén) történő eszközös bántalmazásához. I.r. vádlott II.r. terhelt cselekvőségéről tudva, társa szándékát felismerve cselekedett, maga is bántalmazta a sértettet. Ezért nincs jelentősége annak, hogy a súlyos sérülést ténylegesen ki okozta, az elkövetők társtettesként felelnek a testi épség elleni bűncselekmény kísérletének elkövetéséért, ugyanis közösen törekedtek életveszélyes sérülés okozására. [BH.2007.71.; BH.2010.172.] A megyei bíróság abban sem tévedett, hogy a magánlaksértés bűntette éjjel, felfegyverkezve, erőszakos úton és szintén társtettesként került elkövetésre. Az I.r. terhelt sértettek sérelmére elkövetett bűncselekményének testi sértés vétségeként történő minősítése is helyes. A büntetéskiszabás körében értékelhető körülmények kimerítő felsorolása és megfelelő nyomatékkal történő értékelése a Btk 37.§ és 83.§ szerinti büntetési céloknak és elveknek teljes mértékben megfelelő, szükséges, de egyben elégséges büntetéskiszabáshoz vezetett. A négy év fegyházbüntetés enyhítését sem a bűncselekmények tárgyi súlya, sem az elkövető többszörös visszaesői minősége nem tette lehetővé. A megyei bíróság egyéb rendelkezései is törvényesek. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a Be. 371.§

(1)bekezdés alapján rendelkezett az első fokú ítélet helybenhagyásáról. A kirendelt védő díjazásával összefüggésben felmerült bűnügyi költséggel kapcsolatos másodfokú rendelkezés a Be. 381.§

(1)bekezdésén alapul. Debrecen,

1. október
2. Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke dr. Gömöri Olivér sk. a tanács tagja-előadó dr. Háger Tamás sk. a tanács tagja Záradék: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság
3. július
4. napján kihirdetett 12.B.1375/2009/
5. számú ítélete I.r. vádlott esetében jelen másod fokú végzéssel
6. október
7. napján emelkedett jogerőre és vált végrehajthatóvá. Debrecen,
8. október
9. Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke