Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.368/2010/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a ... (...) által képviselt ... Korlátolt Felelősségű Társaság (...) felperesnek a ... Ügyvédi Iroda (...) által képviselt ... (...) alperes ellen fuvardíj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- március 30-án kelt 6.G.41.091/2009/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja; kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 373.165 (háromszázhetvenháromezer-százhatvanöt) forint le nem rótt jogorvoslati illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes
- április 18-a és
- március 9-e közötti teljesítéseiről, mindösszesen 13.051.542 forint fuvardíjról és fuvarhoz kapcsolódó szolgáltatás díjáról állított ki számlát az ... Kft. felé.
- február 21-én az alperes az ... Kft. felperes felé fennálló 12.438.837 forint összegű tartozásából 6.219.418 forint megfizetését vállalta
- január 30-ig, mely tartozásátvállaláshoz a felperes hozzájárult; a megállapodásban rögzítették azt is, hogy „A részletfizetések összege és gyakorisága a kötelezett anyagi helyzetétől függ." A felperes
- február 23-án felszólította az alperest a
- február 21-i megállapodás alapján teljesítésre; az alperes
- március 9-én kelt válaszlevelében közölte, hogy „… jelenlegi helyzetem fent említett összeg kiegyenlítését nem teszi lehetővé, de a fennálló tartozás kiegyenlítése érdekében haladéktalanul intézkedem, továbbá a polgári peres eljárás elkerülése érdekében egyeztetést kezdeményezek az ... Kft.-vel." A felperes
- május 11-én fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő 6.219.418 forint fuvardíj és járulékai megfizetése iránt; az eljárás az alperes ellentmondása folytán - melyben arra hivatkozott, hogy a jogosult felé nincs fennálló, esedékes kötelezettsége - az eljárás perré alakult. A felperes a keresetében 6.219.418 forint és annak
- január 31-től a kifizetésig járó, a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest, hivatkozva arra, hogy az ... Kft.
- áprilisa és
- márciusa között 12.438.837 forint fuvardíjtartozást halmozott fel; az alperes
- február 21-én a fenti tartozás fele összegének, 6.219.418 forintnak
- január 30ig történő teljesítését átvállalta, melynek felszólítás ellenére sem tett eleget. A követelése alátámasztásául csatolta a fuvardíjtartozás alapját képező 25 darab számlát, a tartozásról készített egyenleg-kimutatást, valamint a
- február 21-i megállapodást és az alperessel folytatott levelezést. Az alperes a perré alakult eljárásban a keresetre felhívás ellenére nem nyilatkozott. Az elsőfokú bíróság
- március
- napján kelt 6.G.41.091/2009/
- számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 6.219.418 forintot, annak
- január 31-től a kifizetésig járó, minden naptári félév teljes idején az érintett félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal azonos mértékű késedelmi kamatot, és
- 171 forint perköltséget, megállapította, hogy az ítélet a perköltség kivételével előzetesen végrehajtható. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felperes és az alperes jogelődje között a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti fuvarozási szerződések jöttek létre, az ebből eredő fuvardíjtartozás egy részét az alperes a felperessel kötött megállapodással a Ptk. 332. §
(1)és
(2)bekezdése szerint érvényesen átvállalta, így a keresettel érvényesített követelés kötelezettjévé vált. Az elsőfokú bíróság a felperes fizetési felszólítására adott alperesi válaszlevélben foglaltakat a Ptk. 242. §
(1)és
(2)bekezdése szerint tartozás-elismerésnek minősítette, erre is figyelemmel arra vont következtetést, hogy az alperes a védekezésében előadottakat a Pp. 164. §
(1)bekezdése szerint nem bizonyította; nem igazolta, hogy nincs a felperessel szemben fennálló és esedékes fizetési kötelezettsége, illetőleg, hogy tartozása ne állna fenn, ezért a kereseti kérelemben foglaltak szerint marasztalta. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen minősítette a
- február 21-i megállapodást feltétel és időhatár nélküli tartozásátvállalásnak; az ... Kft. felperes felé fennálló tartozása fele összegét ugyanis az anyagi helyzetétől függően vállalta
- január 30-i megfizetni azzal, hogy amennyiben ezen időpontig nem áll módjában a teljesítés, akkor azt követően ismét az ... Kft. a kötelezett. A Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint felfüggesztő feltétel nem teljesült, az anyagi helyzete a tartozás rendezését nem tette lehetővé. Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy a
- március 9-i alperesi levél tartozás-elismerésnek minősül; az okirat egyfelől a ... részére és nem a felperesnek került kézbesítésre, másfelől a szövegezése sem értelmezhető a felperes felé fennálló tartozás elismeréseként, ellenkezőleg, abból az tűnik ki, hogy az ... Kft. adóssal kezdeményez az alperes egyeztetést, és haladéktalanul intézkedik ennek kapcsán a tartozás kiegyenlítéséről. Ezen levélben az alperes ismételten hivatkozott arra, hogy a
- február 21-i megállapodásban anyagi helyzetétől tette függővé a tartozásátvállalást, és az jelenleg sem teszi lehetővé a követelés teljesítését. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte, hivatkozva arra, hogy az elsőfokú bíróság a
- február 21-i megállapodásban, valamint a
- március 9-i nyilatkozatban foglaltakat helytállóan értékelte; az előbbi okiratból nem tűnik ki, hogy az alperes a tartozásátvállalást feltételtől függően tette, az anyagi helyzete a megfizetendő részletek szempontjából bírt volna jelentőséggel, az utóbbi okirat pedig egyértelműen tartozás-elismerést tartalmaz. Tekintve, hogy az átvállalt tartozást határidőben nem teljesítette, a követelés alaptalanságát nem bizonyította, ezért az elsőfokú bíróság ítélete ténybelileg és jogilag egyaránt megalapozott. Az alperes fellebbezése nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság az ítéletében a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges mértékben feltárta, és helytálló az abból levont jogi következtetése is. Az elsőfokú bíróság a
- február 21-én kelt okiratba foglalt alperesi nyilatkozatot helytállóan értékelte a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti tartozásátvállalásnak, melyhez a felperes jogosultként a hozzájárulását adta, így a Ptk. 332. §
(2)bekezdése alapján az alperes a felperes felé fennálló 6.219.418 forint tartozás erejéig az ... Kft. kötelezett helyébe lépett. Nem osztja a Fővárosi Ítélőtábla az alperes azon fellebbezési okfejtését, hogy a tartozás átvállalását a teljesítőképességéhez kötötte és időben korlátozta; ezen védekezését az okiratba foglalt nyilatkozat szövegének Ptk. 207. §
(1)bekezdésének megfelelő értelmezése nem támasztja alá. Az okirat szerkesztéséből és a szavak általános jelentéséből kiindulva az alperes által időbeli korlátként megnevezett
- január 30-i dátum nem értékelhető másként, mint a feltétel nélkül vállalt fizetési kötelezettség határidejeként, a teljesítőképessége pedig csupán a részletfizetés kedvezménye körében bírhatott relevanciával, annyiban, hogy a részletfizetés összegét és gyakoriságát tették az anyagi helyzetétől függővé. Abból, hogy a részletfizetés kedvezményét a fentieken túlmenően nem szabályozták, az következik, hogy a vállalt határidőig az alperes - valóban az anyagi helyzetétől függően - jogosult volt bármikor és bármilyen részlet erejéig teljesíteni, a határidő lejárta azonban a tartozás egyösszegű, azonnali esedékességét eredményezte. A fentiekből következően nem értelmezhető az alperes tartozás átvállalására vonatkozó nyilatkozata akként, hogy amennyiben az anyagi helyzete nem teszi lehetővé a
- január 30-ig történő teljesítést, akkor a vállalt kötelezettség alól szabadul; az alperes a fellebbezésében hivatkozott szövegértelmezése megfelelőségét, azt, hogy akár a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti felfüggesztő, akár a Ptk. 228. §
(2)bekezdése szerinti bontó feltétel alkalmazásában megállapodtak volna, a felperes vitatásával szemben nem bizonyította. Ugyancsak a Ptk. 207. §
(1)bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazásával, helyesen értelmezte az elsőfokú bíróság a
- február 23-án kelt felperesi felszólításra adott
- március 9-i alperesi válaszlevélben foglaltakat a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti tartozás-elismerésnek; egyfelől mielőbbi teljesítésre vonatkozó ígéretet tartalmaz, másfelől teljesültek a Ptk. 242. §
(2)bekezdése szerinti feltételek, így a kötelező írásbeli alakiság és a nyilatkozat címzettsége, utóbbin nem változtat az, hogy a felszólítást a felperes meghatalmazott jogi képviselője útján intézte, és a válaszlevélben foglaltakról rajta keresztül értesült. A Ptk. 242. §
(1)bekezdéséből következő bizonyítási teher okán, de tartozáselismerés hiányában is a védekezésében előadottak bizonyítása az alperest terhelte a Pp. 164. §
(1)bekezdése szerint, azonban sem az elsőfokú eljárás során - érdemi ellenkérelemnek minősülő a fizetési meghagyás ellen előterjesztett ellentmondásában, sem a fellebbezésében előadottakat nem bizonyította, egyéb értékelhető védekezést pedig nem terjesztett elő. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság helytállóan döntött az alperes felperesi kereset szerinti, a Ptk. 488. §
(1)bekezdésében foglaltakon alapuló marasztalásáról; a fellebbezésben előadottak sem eltérő tényállás megállapítására, sem eltérő jogi következtetés levonására nem adtak alapot, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Fővárosi Ítélőtábla kötelezte a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint a felperes jogorvoslati perköltsége megfizetésére, mely a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdésében foglaltak alkalmazásával, mérlegeléssel megállapított bruttó 50.000 forint jogi képviseleti munkadíjból áll, valamint a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján kötelezte az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 373.165 forint jogorvoslati illeték megfizetésére. Budapest,
- november
- . Bánki Horváth Mária s. k., a tanács elnöke Levek Istvánné dr. s. k., Dr. Rédei Anna s. k., előadó bíró A kiadmány hiteléül: ... bíró