Bfv.550/2010/16 – Kúria

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pont,

(6)bekezdés b) pont), 11 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében (Btk. 274. §

(1)bekezdés a) pontja), bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében (Btk. 274. §

(1)bekezdés a) pontja) és 13 rendbeli bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk.

1. §) állapította meg, amiért őt, mint különös visszaesőt, halmazati büntetésül 4 évi börtönbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelt egy korábbi ügyében engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette, a börtönbüntetése tekintetében kizárta a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, továbbá a terhelt hat korábbi ügyében elrendelte az eredetileg végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett formában kiszabott börtönbüntetések végrehajtását. A II. rendű terhelt bűnösségét 6 rendbeli csalás bűntettének kísérletében (Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pont,

(6)bekezdés b) pont), 11 rendbeli bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében (Btk. 274. §

(1)bekezdés a) pontja), közokirat-hamisítás bűntettében (Btk. 274. §

(1)bekezdés a) pontja) és 14 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében (Btk.

1. §) állapította meg, amiért a terheltet, mint többszörös visszaesőt, halmazati büntetésül 3 év 10 hónapi fegyházbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett ezen túlmenően a kerületi bíróság az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. A Pest Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság, a
2. március 2-án megtartott nyilvános ülésen kihirdetett 1.Bf.650/2009/
3. számú ítéletében a kerületi bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Az I. rendű terhelt börtönbüntetése tartamát 4 év 10 hónapra, a II. rendű terhelt fegyházbüntetésének tartamát 4 év 8 hónapra súlyosította. Az I. rendű terhelt tekintetében egy korábbi börtönbüntetése végrehajtásának elrendelését mellőzte. Részben módosította a lefoglalt bűnjelekre vonatkozó rendelkezést, míg az elsőfokú bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezések felülbírálatát mellőzte, e tekintetben a rendelkezést hatályon kívül helyezte és felhívta az elsőfokú bíróságot, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségre vonatkozóan különleges eljárás keretében rendelkezzen. Egyéb vonatkozásban az elsőfokú ítéletet néhány elírás helyesbítése mellett - mindkét terhelt tekintetében helybenhagyta. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű és s II. rendű terheltek éltek felülvizsgálati indítvánnyal. A terheltek külön-külön benyújtott indítványaikat egyaránt eljárásjogi okra alapították. Arra hivatkoztak, hogy ügyükben a törvényben kizárt bíróság járt el. Ezzel kapcsolatosan hivatkoztak arra, hogy az ügyben a feljelentést a Fővárosi Bíróság elnöke is tette, emiatt az ügyükben a Fővárosi Bíróság és a Pesti Központi Kerületi Bíróság nem járhatott volna el. A Fővárosi Bíróságot a másodfokú eljárásból ugyan kizárták, azonban korábban az előzetes letartóztatás tárgyában hozott határozatoknál e bíróság másodfokú bíróságként eljárt. A terheltek álláspontja szerint első fokon a Pesti Központi Kerületi Bíróság sem járhatott volna el, mivel egyrészről a Pesti Központi Kerületi Bíróság a Fővárosi Bíróság "alárendelt" bírósága és így a Fővárosi Bíróság elnökének kizáró szerepe a Pesti Központi Kerületi Bíróságra is kiterjed. Hivatkoztak arra is, hogy kizárást kellett volna eredményezzen a Fővárosi Bíróság elnökének feljelentői szerepe mellett az is, hogy az ügyben mind a Pesti Központi Kerületi Bíróság, mind a Fővárosi Bíróság érintett, a cselekmények sértettjének tekinthető, mivel e bíróságok hamis ítéletei kerültek felhasználásra a terheltek cselekményének elkövetése során. Erre tekintettel az érintett bíróságok bíráitól az ügy elfogulatlan megítélése nem várható el. A II. rendű terhelt emellett sérelmezte azt, hogy nem került kellő figyelembevételre az a körülmény, hogy ő a bűncselekmény elkövetésétől részben elállt és kifogásolta az ítéletben alkalmazott büntetések belső arányát, álláspontja szerint nem kaphatott volna közel ugyanolyan büntetést, mint az I. rendű terhelt. A Legfőbb Ügyészség BF.1779/
4. számú átirataiban mindkét terhelt felülvizsgálati indítványát részben törvényben kizártnak, részben pedig alaptalannak jelölte meg. Észrevételezte, hogy felülvizsgálati indítvánnyal kizárólag az ügyben hozott jogerős ügydöntő határozat támadható. A kizárt bíró eljárásával kapcsolatban pedig arra utalt, hogy a Be.
5. §-a értelmében az ügyben az a hatóság nem járhat el, amelynek elnökével, illetve elnökhelyettesével szemben a Be.
6. §

(1)bekezdés a)-c) pontja szerinti kizárási okok merülnek fel. A jelen ügyben a feljelentést a Fővárosi Bíróság elnöke tette, ez pedig a helyi bíróság bíráinak kizárását nem alapozza meg. A Be. 21. §

(1)bekezdés e) pontja szerinti elfogultsággal kapcsolatban arra utalt, hogy az ezen alapuló kizárást jogerős bírói határozat nem állapította meg. A II. rendű terhelt esetében a törvényben kizártnak jelölte meg a bűnösségi körülmények értékelésével a büntetés kiszabásával kapcsolatos indítványt is. A legfőbb ügyészi átirat kézbesítését és irattanulmányozás engedélyezését követően a II. rendű terhelt a Pesti Központi Kerületi Bíróság vonatkozásában hivatkozott arra, hogy a nyomozás során a Pesti Központi Kerületi Bíróság elnökhelyettese kapcsolatban állt a nyomozó hatósággal, annak részére tájékoztatást adott. Kérte annak tisztázását, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság sértettnek, tanúnak, szaktanácsadónak tekinthető-e. Nyomatékkal hangsúlyozta, hogy az iratok áttanulmányozását követően a Pesti Központi Kerületi Bíróságot semmiképp sem tudja elfogulatlannak tekinteni. Felvetette azt is, hogy az alapul szolgáló ítéletek hamis voltát a bíróságok szakértő bevonása nélkül nem dönthették volna el. A Legfelsőbb Bíróság nyilvános ülésén mindkét terhelt védője fenntartotta a terheltek felülvizsgálati indítványában foglaltakat és indokolták álláspontjukat. A Be. 416. §

(1)bekezdésének c) pontjára figyelemmel a Be. 373. §

(1)bekezdés II/b) pontjában foglaltak megsértése alapján a jogerős határozat hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérték azzal, hogy a megismételt eljárást az ügyben nem érintett, elfogulatlan bíróság folytassa le. A Legfőbb Ügyészség képviselője a nyilvános ülésen a legfőbb ügyészi átiratban foglaltakkal egyező tartalommal szólalt fel és a jogerős határozat hatályában fenntartását indítványozta. Az I. rendű és a II. rendű terheltek felülvizsgálati indítványa részben a törvényben kizárt, részben pedig alaptalan. A terheltek nagyrészt egyező tartalmú felülvizsgálati indítványukat elsődlegesen eljárási szabálysértésre alapították és arra hivatkoztak, hogy ügyükben a törvényben kizárt bíróság járt el. E körben kifogásolták az első fokon eljárt Pesti Központi Kerületi Bíróság részvételét ügyük elbírálásában, továbbá kifogásolták azt is, hogy a Fővárosi Bíróság - bár az elsőfokú ítélet elbírálásában nem, de - az előzetes fogvatartásuk tárgyában hozott elsőfokú határozatok másodfokú felülbírálatában részt vett. A Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontja értelmében a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. §

(1)bekezdésének I/

1. b)vagy
2. c)pontjában, illetve II-IV. pontjában meghatározott valamely eljárási szabálysértéssel került sor. A Be. 373. §

(1)bekezdés II/

1. b)pontja értelmében hatályon kívül helyezési ok, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt. Mivel a Be. 416. §-a értelmében felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye, a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálhatta - a törvényben kizárt voltára tekintettel - a terhelteknek azt a hivatkozását, mely az előzetes fogvatartásuk tárgyában hozott elsőfokú határozat Fővárosi Bíróság által történt felülbírálását sérelmezte, lévén az előzetes fogvatartás tárgyában hozott határozat nem ügydöntő határozat. A terheltek további, az eljárt bíróságok kizárását érintő kifogásai a Be. 21. §-ában foglaltak alapul vételével voltak vizsgálandók. A Be. 21. §-ában írtak alapján bíróként nem járhat el a
2. b)pont értelmében aki feljelentett vagy sértett, a
3. c)pont értelmében aki tanú, szakértő vagy szaktanácsadó, illetve az
4. e)pont értelmében akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható. Ugyancsak vizsgálandók a Be. 22. §-ában foglaltak, melynek értelmében nem járhat el az ügyben - a Legfelsőbb Bíróság kivételével - az a bíróság, amelynek elnökével, illetve elnökhelyettesével szemben a 21. §

(1)bekezdés a)-c) pontjában meghatározott kizárási ok merült fel. Mivel az ügy tárgyát képező cselekmény elkövetése miatt a Fővárosi Bíróság elnöke feljelentést tett, ezért a Be. 21. §

(1)bekezdés b) pontjában meghatározott kizárási ok a Fővárosi Bíróság elnöke, továbbá a

1. §-ban foglaltak értelmében a Fővárosi Bíróság valamennyi bírája tekintetében fennáll. Nem érinti viszont ez a kizárási ok - a terheltek és védőik hivatkozásával szemben - a Pesti Központi Kerületi Bíróság bíráit. E kérdést a Legfelsőbb Bíróság 1/
2. számú büntető-közigazgatási-polgári jogegységi határozata kötelező erővel eldöntötte, amikor az
3. évi I. törvény rendelkezéseit elemezve, de a jelenleg hatályos Be. szabályai mellett is irányadóan rögzítette, hogy a helyi bíróság nincs kizárva az ügy intézéséből, ha a szóba jövő kizárási okok annak a megyei bíróságnak az elnökével vagy elnökhelyettesével szemben állnak fenn, amelynek a területén a helyi bíróság működik. Ebből követően az a felülvizsgálati hivatkozás, amely a Pesti Központi Kerületi Bíróság eljárását a Fővárosi Bíróság elnökének feljelentésére tekintettel kifogásolta, alaptalan. Ugyancsak alaptalan az elfogultsági hivatkozás a Pesti Központi Kerületi Bíróság elnök-helyettesének személyére tekintettel is. Az ügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság elnökhelyettesét semmilyen minőségben nem hallgatták meg, a terhelt által hivatkozott, a Nemzeti Nyomozó Irodának küldött tájékoztatásban pedig nem a konkrét ügyről, hanem egy bélyegző kimutatásaik szerinti használójáról és a gazdasági ügyek ügyszámképzéséről nyilatkozott. Erre tekintettel a Pesti Központi Kerületi Bíróság elnök-helyettese az ügyben sem tanúnak, sem szakértőnek, sem szaktanácsadónak nem tekinthető. Az ügyben sem a Fővárosi Bíróság, sem a Pesti Központi Kerületi Bíróság valamely vezetője vagy maga a bíróság sem tekinthető az ügy sértettjének. A sértett fogalmát a Be.
4. §-a határozza meg. Az

(1)bekezdés értelmében sértett az, akinek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. A jelen esetben a terheltek csalási - tehát vagyon elleni - cselekményeinek sértettjei azok, akiknek a terheltek cselekménye befejezettsége esetén kárt okozott volna, míg az okirat-hamisítási cselekmények a Btk. XVI. Fejezetében szabályozott közrend elleni bűncselekmények között a III. Cím alatti olyan közbizalom elleni bűncselekmények, amelyek esetében - jellegükre tekintettel - sértettről nem beszélhetünk. (Miként azt a Legfelsőbb Bíróság például a magánokirat-hamisítás tekintetében az EBH 2009.1941. számon közzétett eseti döntésében is kifejtette.) Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a Be. 21. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. c)pontjában meghatározottak szerinti kizárt bíró a terheltek ügye elbírálásában nem vett részt. Amikor a terheltek arra hivatkoztak, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság és a Fővárosi Bíróság az ügyben érintett, hiszen a hamisított ítéletek e bíróságok nevében készültek, és ezért e bíráktól az ügy elfogulatlan megítélése nem várható el, tartalmában a Be. 21. §

(1)bekezdés e) pontjában foglaltakra hivatkoztak, mely szerint bíróként nem járhat el az ügyben, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható el. A Be. 21. §

(1)bekezdés e) pontjában meghatározott elfogultságra azonban csak az alapügy jogerős befejezéséig lehet hivatkozni, és ehhez kapcsolódóan felülvizsgálati okot csak az képez, ha a határozat meghozatalában olyan bíró vett részt, akinek a kizárása az ügyből erre az okra alapítottan megtörtént. Nem vizsgálta érdemben a Legfelsőbb Bíróság a II. rendű terheltnek azokat a hivatkozását sem, amely szerint ő a cselekménye elkövetésétől elállt, mivel erre vonatkozó adatot a tényállás nem tartalmaz, márpedig a felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. §

(1)bekezdésében foglaltak értelmében a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. Nem vizsgálta továbbá a kiszabott büntetések belső arányával kapcsolatos kifogásait sem, mivel a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontjában foglaltakból következően a büntetés mértékének törvénysértő volta csak egyéb anyagi jogi jogszabálysértéssel összefüggésben kifogásolható. A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján állapította meg, hogy az I. rendű és a II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa részben a törvényben kizárt, részben pedig alaptalan, ezért a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a Be. 426. § értelmében hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban a kirendelt védők közreműködésével felmerült bűnügyi költségről a Legfelsőbb Bíróság a Be. 429. §

(1)bekezdése alapján határozott. A végzés elleni fellebbezést a Be. 3. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 416. §

(4)bekezdés b) pontja zárja ki. A Be. 418. §

(3)bekezdése alapján minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt. A Be. 421. §-ának

(3)bekezdése rögzíti, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására határozat hozatalát a Legfelsőbb Bíróság mellőzheti. vonatkozó Budapest,

1. november
2. Dr. Schäfer Annamária s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Csere Katalin s.k. bíró Dr. Kiss Sándor s.k. A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző Kné