Mfv.I.10.843/2009/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Bodnár Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Bártfai Róbert ügyvéd által képviselt alperes ellen munkáltató egészségsértése miatti kárfelelősség megfizetése iránt a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróságnál 2.M.757/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fejér Megyei Bíróság 3.Mf.21.758/2008/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- október
- napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fejér Megyei Bíróság 3.Mf.21.758/2008/
- számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, egyebekben hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint és 2.500 (kettőezerötszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. I n d o k o l á s : A felperes
- július 2-ától állt az alperes alkalmazásában árufeltöltő munkakörben.
- szeptember 16-án munkabalesetet szenvedett oly módon, hogy a targoncatöltő helyiségben a munkatársa által vezetett targonca a felperes jobb karját az ajtófélfának szorította, amely több helyen eltörött, és azonnali műtéti beavatkozást igényelt. A felperesnél
- május 4-étől 67 %-os össz-szervezeti munkaképesség-csökkenés áll fenn, amelyből
- január 1-jétől kezdődően 36 %-os mértékű baleseti eredetű munkaképesség-csökkenés véleményezhető.A felperes a keresetében a balesettel összefüggésben vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítését igényelte. Ezek között szerepelt mellékállással összefüggésben elmaradt jövedelem címén
- szeptember 16-ától kezdődően havi 40.000 forint, illetőleg annak az ítélethozatalig lejárt összegei megfizetésére kötelezése az alperesnek.A Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság 2.M.757/2004/
- számú ítéletével kötelezte az alperest mezőgazdasági kár, egészségügyi kiadások, valamint azok kamatának megtérítésére, továbbá 3.000.000 forint nem vagyoni kár és annak kamata megfizetésére. Kötelezte továbbá az alperest
- július 1-jétől kezdődően havi 2.838 forint mezőgazdasági járadék, és 100.000 Ft + áfa perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az Mt.
- §-ának
(1)bekezdésére, valamint az Mt. 177. §
(1)és
(2)bekezdésében, és az Mt. 178. §ának
(2)bekezdésében foglaltakra. Többek között kifejtette, hogy a felperes a balesetet megelőzően a munkaviszonya mellett rendszeresen szert tett jövedelemre abból eredően, hogy építkezéseken szerelvényszerelői munkát végzett. A felperes nem vitatta, hogy ezen tevékenységéből származó jövedelme után nem tett eleget az adózási kötelezettségének. Saját felróható magatartására előnyök szerzése végett jogszerűen nem hivatkozhat, ebből következően a bíróság megalapozatlannak találta a mellékállásból származó jövedelem iránti igényt.A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt Fejér Megyei Bíróság 3.Mf.21.758/2008/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy az abban foglalt vagyoni kártérítésen felül elmaradt munkajövedelem címén fizessen meg a felperesnek egyösszegben, törvényes levonásokkal terhelten 1.560.000 forintot, és annak
- szeptember 1-jétől járó kamatát, valamint ugyanezen a címen
- március 1-jétől minden hónap
- napjáig esedékesen havi bruttó 30.000 forint jövedelempótló járadékot. A nem vagyoni kártérítés összegét a bíróság leszállította.A másodfokú bíróság ítélete szerint a felperes tanúkkal igazolta, miszerint hétvégeken rendszeresen különmunkákat végzett. Az orvosszakértői vélemény szerint ha baleset nem éri, e munkákat a mai napig el tudná végezni, keresetvesztesége tehát a balesettel van okozati összefüggésben, amelyért az alperes köteles helyt állni. A peres felek viszonyában annak nincs jelentősége, hogy a felperes vállalkozói igazolványt nem váltott ki, a bevételei után járulékot nem fizetett, mert ilyen mulasztást csak az adóhatóság, illetve a társadalombiztosítási szervek szankcionálhatnak. Ennek elmaradása, illetve későbbi teljesülése ellenére is az alperes köteles a „mellékfoglalkozás" meghiúsulása miatt kiesett munkajövedelmet és annak középarányos kamatát megtéríteni. Az erre irányuló igényt tehát az elsőfokú bíróság törvénysértően utasította el.A másodfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes hétvégeken egy-egy napot dolgozott, havi átlagban tehát négy munkanapot. Kezdetben egy-egy alkalomra 5.000 forintot vett számításba, tehát havi 20.000 forintot, a
- január 1-jétől
- december 31-éig terjedő időszakra havi 25.000 forint járadékot, míg
- január 1-jétől
- február 28-áig havi 30.000 forint járadékot állapított meg. A másodfokú bíróság döntése szerint az alperesnek folyamatos járadékként
- március 1-jétől havi 30.000 forintot kell megfizetnie. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és új határozat hozatalát kérte, mivel álláspontja szerint mind az első-, mind a másodfokú bíróság ítélete jogszabálysértő.A felülvizsgálati érvelés szerint a bíróságok által lefolytatott bizonyítási eljárás alapján minden kétséget kizáróan megállapítást nyert az a tény, hogy a felperes az általa végzett jövedelemkiegészítő tevékenységet szakképesítés nélkül, illegálisan, „fekete munkaként" végezte, és ezen tevékenysége után adó, járulék, és egyéb közteherviselési kötelezettségének nem tett eleget. Ezáltal megsértette az Mt.
- §-ában előírt bejelentési kötelezettségét, valamint az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. tv. jövedelembevallásra vonatkozó jogszabályt, továbbá kimerítette a Btk.
- §
(1)bekezdésének törvényi tényállását.A másodfokú bíróság ítéletével „legalizálta" a jogellenes „fekete" munkából származó jövedelmet, és ezzel szembehelyezkedett a Magyar Köztársaság egyik legfontosabb törekvésével, a fekete gazdaság visszaszorításának és az állampolgárok közteherviselési kötelezettségének maradéktalan teljesülése iránti célkitűzésével.A másodfokú bíróság a jövedelempótló kártérítés és járadék megítélésénél nem vette figyelembe azt a tényt sem, hogy a felperes baleseti járadékban és rokkantsági nyugellátásban részesül. Megállapítható, hogy saját felróható magatartása - tényleges jövedelmének hatóságok, és a munkáltatója előtti elhallgatása, és az utána járó járulékok meg nem fizetése - miatt lett a felperes baleseti járadékának és a rokkantsági nyugdíjának, tehát a balesetet követő jövedelmének összege lényegesen kevesebb, mint a balesetet megelőző jövedelme volt. Megállapítható, hogy a felperes felróható magatartása következtében kiesett jövedelme miatt nem lehet az alperest ezen jövedelmet pótló kártérítés és járulékai fizetésére kötelezni. Az alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen értékelte a Ptk. 4. §-ának
(4)bekezdésében foglaltakat is.A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.Álláspontja szerint az alperes nem követelheti magának az állam igényeit, az alperes által hivatkozottak kártérítési kötelezettségét nem befolyásolhatják. Helytálló a jogerős ítélet abban a körben is, hogy a felróhatósági tilalom [Ptk. 4. §
(4)bekezdés] csak a felek egymás közti jogviszonyában bírálható el, az ettől való eltérés a jog téves gyakorlását eredményezné.A jogerős ítélet jogértelmezése helyes, a mérlegeléssel megállapított marasztalási és járadékösszegek a bizonyítékokkal összhangban vannak, nem kirívóan törvénysértő mértékűek.A Pp. 275. §-ának
(2)bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, és a felülvizsgálati tárgyaláson nincs mód a kérelem kiegészítésére. Ebből következően a jelen perben kizárólag a felperes által igényelt elmaradt munkajövedelem volt a vizsgálat tárgyává tehető. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának
(1)bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, nincs helye a bizonyítékok újra értékelésének, azaz felülmérlegelésének. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg [Pp. 206. §
(1)bekezdés, 221. §
(1)bekezdés, BH 2001/197., BH 2002/29.].A munkáltató köteles megtéríteni az Mt. 174-
- §-on alapuló felelőssége alapján a munkavállalónak elmaradt jövedelmét, dologi kárát, a sérelemmel, illetve ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit [Mt.
- §
(1)bekezdés].A vagyoni kár vagy a meglevő vagyonban okozott kár, vagy pedig valamely jövőbeni vagyonszerzéstől, jövedelemtől való elesésben jelentkezik (elmaradt haszon, elmaradt jövedelem). A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkaviszonyon kívüli elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres keresetet kell megtéríteni. Az eljárás során K.L.,K.I.,M.Z.,K.A.,B.K. tanúk vallomásukkal a felperes által előadottakat támasztották alá, miszerint a munkaviszonya mellett hétvégenként rendszeres keresőtevékenységet folytatott, új építésű ingatlanok villanyszerelési munkálatait látta el, valamint épületgépészeti berendezéseket javított rendszeres jövedelem mellett. A jelen jogvita eldöntése körében közömbös azon alperesi hivatkozás, hogy a tevékenység ellátására a felperes rendelkezett-e szakképzettséggel. A másodfokú bíróság az orvosszakértői vélemény alapján helytállóan következtetett arra, hogy a felperes balesete bekövetkezése nélkül változatlanul elvégezhetné ezt a tevékenységét, amely után kiegészítő jövedelemre tehetne szert. Keresetvesztesége tehát a káreseménnyel összefügg, ezért a munkáltatót e körben is kártérítési kötelezettség terheli. Ugyancsak helyes azon jogerős ítéleti megállapítás, hogy a peres felek viszonylatában nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a felperes váltott-e ki vállalkozói igazolványt, illetve eleget tette az adó-, és a járulékfizetési kötelezettségének a külön munkából befolyt jövedelmek után. Erre hivatkozással az alperes nem mentesülhet fizetési kötelezettsége alól, és nem érvényesíthet szankciót az adó- és társadalombiztosítási szervek helyett. Az alperes ugyancsak nem hivatkozhat arra, hogy a jövedelem utáni járulék megfizetésének elmulasztása miatt lett a felperes baleseti járulékának és rokkantsági nyugdíjának összege lényegesen kevesebb, mint amit a balesetet megelőzően elért.Alaptalanul hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében a Ptk. 4. §-ának
(4)bekezdésében foglaltakra, mert - mint arra a másodfokú bíróság helytállóan utalt - a felróhatóságnak a peres felek egymás közötti viszonyában kell fennállnia, amely a jelen esetben nem volt megállapítható.A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, egyebekben hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján.Az alperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdésén alapul.A felülvizsgálati kérelmén az alperes az illetéket lerótta, ezért ebben a kérdésben határozni nem kellett. Budapest,
- október
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő