← Magyarország

Mfv.11090/2009/4 – Kúria

Mfv.I.11.090/2009/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Viszló László ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Papp Katalin ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítása iránt - amely perbe a alperes pernyertessége érdekében a dr. Karl Csaba ügyvéd által képviselt beavatkozott - a Pest Munkaügyi Bíróságnál 10.M.1610/

  1. szám alatt megindított és másodfokon a Pest Megyei Bíróság 5.Mf.21.040/2009/
  2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
  3. október
  4. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei Bíróság 5.Mf.21.040/2009/
  5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg - tizenöt nap alatt- az alperesnek és a beavatkozónak egyenként 8.000 (nyolcezer) forint, és 2.500 (kettőezer-ötszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes
  6. augusztus 1-jétől állt jogviszonyban az alperesnél, utolsó munkaköre az alperesnél működő gyógyszertár vezető asszisztense volt. Az alperes és az alperesi beavatkozó
  7. október 24-én tájékoztatta a gyógyszertár munkavállalóit, hogy az alperesi beavatkozó 15 éven keresztül fogja a gyógyszertárat működtetni. Az átadás időpontjával a közalkalmazotti jogviszonyuk megszűnik, az átvevő munkáltató azonban változatlan munkakörrel, a
  8. évi bérezési szinten valamennyi munkavállalót tovább kívánja foglalkoztatni. Az alperesi beavatkozó
  9. november 6-án a felperesnek keltezés nélküli munkaszerződéstervezetet kézbesített azzal, hogy az alperesnél korábban munkajogviszonyban eltöltött idejét a munkáltatónál eltöltött munkaidőként ismeri el. A tervezet nem tartalmazta a felperes munkakörét, és a személyi alapbérét, a munkavégzés helyeként az intézeti gyógyszertárat jelölte meg.A felperes az alperes főigazgatójához címzett
  10. november 7-én kelt levelében közölte, hogy a továbbfoglalkoztatási ajánlatot, valamint az esetleg felajánlható képesítésének megfelelő alperesi más munkakört sem fogadja el. Kérte a Kjt.
  11. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel történő megszüntetését.Az alperes
  1. november 22-én értesítette a felperest, hogy a közalkalmazotti jogviszonya
  2. november 27-étől a Kjt. 25/A. §
(1)bekezdés alapján 8 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítés kifizetés mellett megszűnt.A felperes a keresetében a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítását, és jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 10.M.1610/2007/15. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította kötelezve 60.000 forint alperesi perköltség megfizetésére, megállapítva, hogy az illetéket az állam viseli.A munkaügyi bíróság az indokolásában kiemelte, hogy a felperes jogviszonya a törvény erejénél fogva a Kjt. 25/A. §
(1),
(6)bekezdés rendelkezései alapján szűnt meg, mivel a felperes a
  1. november 7-én kelt levelében úgy nyilatkozott, hogy nem kívánja a továbbfoglalkoztatását. Alaptalanul hivatkozott arra, hogy az alperes intézkedését jogellenessé teszi, hogy a közalkalmazotti tanáccsal és a szakszervezettel nem a Kjt. 25/A. §ának megfelelő érdemi konzultációt folytatott. Téves volt azon hivatkozása is, hogy a szükséges adatok hiányában nem volt lehetősége dönteni a továbbfoglalkoztatásáról, mert minden lényeges, szükséges adat birtokában hozta meg a döntését.A felperes fellebbezése folytán eljárt Pest Megyei Bíróság 5.Mf.21.040/2009/
  2. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest 30.000 - 30.000 forint alperesi, és alperesi beavatkozói másodfokú perköltség megfizetésére, megállapítva, hogy a fellebbezési illetéket az állam viseli.Álláspontja szerint a felperes munkavégzési helyeként szolgáló gyógyszertár Kjt. 25/A. §
(1)bekezdés szerinti átadása-átvétele a jogviszony alanyainak akaratától függetlenül előidézi a jogviszony megszűnését. E tényről az alperes tájékoztatta a szakszervezetet és a közalkalmazotti tanácsot. Az érdemi konzultáció elmaradásához azonban a Kjt. 25/A. § rendelkezése nem fűz szankciót.A felperesnek az alperes által
  1. október 24-én küldött tájékoztatója konkrétan tartalmazta a munkavégzés helyét, és azt is, hogy azonos munkakörben kívánják foglalkoztatni, a
  2. évi bérezési szinten biztosítva a személyi alapbérét. A munkaszerződés szükséges tartalmi elemeire vonatkozóan tehát a Kjt. 25/A. §
(3)bekezdése szerinti tájékoztatásban részesült. A jogszabály azonban nem írja elő, hogy a munkáltató névre szóló munkaszerződést adjon át. A felperes részére
  1. november 6-án átadott munkaszerződés-tervezet kiegészítésére egyeztetést vagy konzultációt kezdeményezhetett volna, a tervezetnek éppen ez a lényege. A felperes azonban a következő nappal már értesítette az alperest, hogy a továbbfoglalkoztatási ajánlatot nem fogadja el. Erre tekintettel további ajánlattételi kötelezettség az alperest nem terhelte. A Kjt.
  2. §
(1)bekezdés pedig nem ír elő a munkáltató számára olyan kötelezettséget, hogy az átvevő munkáltatóval jogviszonyt létesíteni nem kívánó munkavállalót felmentse.A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelmének megfelelő ítélet meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy az eljáró bíróságok nem tettek eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségüknek.A
  1. október 24-ei munkáltatói tájékoztató nem felelt meg a törvényi előírásoknak, mert nem tartalmazta a munkaszerződésre vonatkozó konkrét ajánlatot (munkabér, betöltendő munkakör, munkavégzés helye). A
  2. november 6-ai munkaszerződéstervezet pedig szintén hiányos volt, abban nem szerepelt a munkavállaló neve, és a személyi alapbére. A munkáltató a 30 napos tájékoztatásra előírt határidőt sem tartotta be, ezért a törvénysértő ajánlat el nem fogadása okán a Kjt. 25/A. §
(6)bekezdésére alapított munkáltatói intézkedés sem lehetett jogszerű.A munkáltató a közalkalmazotti tanács, illetve a szakszervezet konzultációs jogát is megsértette, amikor nem folytatott érdemi konzultációt a kiszervezés körében. Ez is megkérdőjelezi a munkáltatói intézkedés jogszerűségét. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes a keresetét arra alapította, hogy az alperes által a munkahelye átadásával kapcsolatosan adott tájékoztatás nem felelt meg a Kjt. 25/A. § rendelkezéseinek, így nem tudott megalapozott döntést hozni a továbbfoglalkoztatásáról, ezért a Kjt. 25/A. §
(6)bekezdésre alapított munkáltatói intézkedés jogellenes.A Kjt. 25/A. §
(3)bekezdés szerint a
(2)bekezdésben meghatározott tájékoztatással egyidejűleg az átadó és átvevő munkáltató köteles írásban tájékoztatni a közalkalmazottat arról, hogy az átvevő biztosítja az átadást követően a közalkalmazott továbbfoglalkoztatását. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell a további foglalkoztatást biztosító munkaszerződés, illetve kinevezés tartalmi elemeire vonatkozó ajánlatot, amelyet a Kjt. 25/B. § rendelkezéseire figyelemmel kell megtenni. A felperes alaptalanul állította, hogy az átadó és a átvevő munkáltató e fenti rendelkezéseket megszegte. A
  1. október 24-ei mindkét munkáltató által aláírt tájékoztató nemcsak azt tartalmazza, hogy a munkahely átadása következtében a közalkalmazotti jogviszonya megszűnik, hanem azt is, hogy ez változatlan munkakörben, és ez a
  2. évi bérezési szintnek megfelelő személyi alapbérrel a gyógyszertár valamennyi munkavállalója továbbfoglalkoztatásával fog megtörténni (keresetlevél F/
  3. melléklet). A tájékoztatóban az is szerepelt, hogy a kézhezvételétől számított tizenöt napon belül kell nyilatkozni a továbbfoglalkoztatáshoz történő hozzájárulásról. Ez a tájékoztató tehát megfelelt a Kjt. 25/A. §
(3)bekezdésben előírt ajánlatnak, mivel abban az a munkaszerződés kötelező tartalmi elemei szerepeltek [Mt. 76. §
(5)bekezdés].A felperesnek
  1. november 6-án az átvevő munkáltató részéről adott munkaszerződéstervezet valóban nem tartalmazta a felperes személyi adatait, a konkrét munkakört, és a személyi alapbért, de ez az ajánlat az előző, október 24-ei tájékoztatással együtt értelmezendő. Ennek során figyelemmel kell lenni arra is, hogy a felperes személyi adatai neki felróható módon nem kerülhettek az átvevő munkáltató által készített munkaszerződési ajánlatba, mivel annak közlését az átvevő munkáltató részére maga a felperes tiltotta meg. A felperes a jegyzőkönyv
  2. oldalán nyilatkozta: „az valóban megfelel a valóságnak, hogy a P. Kft-nek nem adtam ki az adószámomat, a bankszámla-számomat, és a TAJ-számomat. Ez lett volna a feltétele annak, hogy munkaszerződést küldjenek a részemre, azonban azt gondolom, hogy ettől függetlenül engem tájékoztathattak volna a munkaszerződésem elemeiről". A felperes eljárása nem felelt meg az Mt.
  3. §
(1)bekezdésében foglalt jóhiszeműség és tisztesség követelményének. Amennyiben a felperes a részére
  1. október 24én és november 6-án adott tájékoztató alapján nem volt tisztában a továbbfoglalkoztatás feltételeiről, nem volt elzárva attól, hogy egyeztetést kezdeményezzen a leendő munkáltatójával figyelemmel arra is, hogy a továbbfoglalkoztatásról
  2. november 12-éig kellett választ adnia: „
  3. november 12-én mire már választ kellett adni a továbbfoglalkoztatásról, I.P. lejött a patikába, és személyesen mindenkinek tett egy ajánlatot a foglalkoztatásra, de addigra én már eldöntöttem, hogy az ajánlatot nem fogadom el" (jegyzőkönyv,
  4. oldal
  5. bekezdés).A felperes alaptalanul hivatkozott jogellenességre a Kjt. 25/A. §
(2)bekezdésben foglalt 30 napos tájékoztatási határidő elmulasztása, és a szakszervezettel, illetve az üzemi tanáccsal folytatandó érdemi konzultáció elmulasztása miatt.Az MD.II/
  1. számon közzétett eseti döntés szerint a munkavállaló irányában fennálló tájékoztatási kötelezettség késedelme a közalkalmazotti jogviszonynak az átadással egyidejű megszűnését nem érinti. A szakszervezettel, illetve az üzem tanáccsal folytatott konzultációra vonatkozó előírások megsértésére pedig a következetes bírói gyakorlat szerint a közalkalmazott nem, csak ezen szervek hivatkozhatnak, kifogásolva e jogosultságuk megsértését. A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
  2. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta.A Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes és az alperesi beavatkozó oldalán felmerült felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.Az ügyben még irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés f) pontja, és a
  1. § alapján a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Budapest,
  2. október
  3. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Hajdu Edit s.k. előadó bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.