Mfv.11026/2009/6 – Kúria

(4)bekezdése alapján 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg, valamint elmaradt munkabér és egyéb járandóságok megtérítését kérte az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.A Veszprémi Munkaügyi Bíróság 1.M.454/2008/

1. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Kötelezte a munkáltatót elmaradt munkabér, étkezési hozzájárulás, valamint 3 havi átlagkeresetnek megfelelő átalánytérítés és perköltség megfizetésére. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
2. november 12-étől állt az alperes alkalmazásában határozott idejű munkaszerződéssel betanított munkás munkakörben. A megállapodás szerint a munkaviszonya
3. december 20-áig állt fenn. Ezt követően azonban az alperes továbbfoglalkoztatta, a munkaszerződésére rávezették, hogy az
4. január 31-éig, majd március 31-éig meghosszabbításra került. A felek
5. február 29-én újabb munkaszerződést kötöttek, amelyben megállapodtak arról, hogy a munkáltató
6. március 1-jétől
7. május 31-éig határozott időtartamú munkajogviszony keretében foglalkoztatja a felperest. Ezt követően a munkaszerződést
8. június 30-áig meghosszabbították, ezt a munkáltató és a munkavállaló is aláírásával igazolta. Ezután a munkáltató a munkaszerződésre feljegyezte, hogy a szerződés meghosszabbítva
9. július 25-éig, majd
10. augusztus 31-éig, továbbá
11. szeptember 30-áig. Az alperes ügyvezetője
12. szeptember 29-én megbeszélésre hívta a munkavállalókat, arról tájékozódva, hogy vane közöttük olyan személy, aki a munkaviszonyának megszüntetését fontolgatja. Mivel ilyen személy nem volt, az ügyvezető a felperes munkaviszonyának megszüntetéséről döntött, közölve, hogy amikor munka adódik az alperesnél, akkor őt visszaveszi. Ezt követően a felperes a munkaviszony megszüntetésére tekintettel orvosi vizsgálaton vett részt, majd a munkaviszony megszüntetéséhez kapcsolódó iratokat átvette. Ezen a megszüntetés jogcímeként közös megegyezést tüntettek fel. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az Mt.
13. §

(6)bekezdése szerint a határozott idejű munkaviszony határozatlan idejűvé alakult, mivel a felperes

1. június 30-a után is folyamatosan munkát végzett a munkáltatói jogkör gyakorlója tudtával. Az elsőfokú bíróság az Mt.
2. §-ára történő utalással kifejtette, hogy a közös megegyezés írásba történő foglalása a munkáltató kötelezettsége akkor is, ha a jogviszony megszüntetésére irányuló ajánlat tőle származik. A jelen ügyben az alperes, mint munkáltató ezt elmulasztotta, a felperes pedig a munkaviszony közös megegyezéses megszüntetéséhez nem járult hozzá. A munkavállaló a munkáltató felhívásának eleget téve vett részt az orvosi vizsgálaton, és vette át az iratait, ebből azonban nem következik, hogy a felek közötti megállapodás a munkaviszony megszüntetésére létrejött. Az elsőfokú bíróság az Mt.
3. §-ának alkalmazásával kötelezte az alperest a jogsértés jogkövetkezményének viselésére az átalánytérítés mértékét 3 havi átlagkeresetben meghatározva. A Veszprémi Munkaügyi Bíróság 1.M.454/2008/
4. számon kiegészítő ítéletet hozott, amelyben kötelezte az alperest
5. december 6ától az ítélet jogerőre emelkedésének napjáig járó díj megfizetésére.Az alperes fellebbezése folytán eljárt Veszprém Megyei Bíróság 3.Mf.20.520/2009/
6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél
7. július 2-án szűnik meg. Az alperes által fizetendő elmaradt munkabér és étkezési hozzájárulás összegét felemelte, míg a jogellenesség miatti alperesi marasztalást leszállította, a kiegészítő ítéletben foglalt rendelkezéseket mellőzte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Kötelezte az alperest 25.000 forint másodfokú perköltség, és 53.114 forint fellebbezési illeték viselésére.A másodfokú bíróság nem látta bizonyítottnak azon alperesi hivatkozást, hogy a felek között határozott időre létrejött munkaviszony többszöri meghosszabbítása a felek közös szándékával történt. Az Mt.
8. §-ának

(4)bekezdése szerint a határozott idejű munkaviszony határozatlan idejűvé alakul át, ha a munkavállaló az időtartam lejártát követően legalább egy munkanapot a közvetlen vezetője tudtával továbbdolgozik. Azt pedig az alperes sem vitatta, hogy a felperes június 30-át követően szeptember 29-éig a munkáltatói jogkör gyakorlójának tudomásával végzett munkát.A jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozóan sem jött létre a felek között akarategység, az a tény, hogy a felperes az orvosi vizsgálaton megjelent, a munkaviszony megszüntetésekor kiadandó iratokat átvette és aláírta, nem jelenti, hogy a munkaviszonya megszüntetésével egyetértett.A másodfokú bíróság szerint sem volt szükség Sz.Z. ügyvezető-helyettes és V.A. titkárnő tanúkénti meghallgatására, mivel a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó körülmények tisztázására az alperesi ügyvezető és a felperes nyilatkozata elegendő volt. Erre tekintettel az alperes fellebbezésében megismételt bizonyítási indítványát a másodfokú bíróság elutasította. A megyei bíróság álláspontja szerint a felperes személyes, és családi körülményei a jogellenesség következményei megállapításánál nem értékelhetők, figyelemmel arra, hogy a munkaviszonnyal sem a felperes férjének munkanélküliként történő ellátása, sem pedig a családot terhelő hiteltörlesztések nem hozhatók összefüggésbe. Figyelemmel a felperes rövid ideig fennálló jogviszonyára, és az alperesi jogsértésre, a bíróság két havi átlagkereset megtérítésére kötelezte az alperest.A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség mértékét sem találta eltúlzottnak, figyelemmel a felperes egy évi, 885.245 forintos átlagkeresetére [Pp. 24. §

(2)bekezdés b) pontja].Az alperes fellebbezése kapcsán a másodfokú bíróság kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévesen járt el a kiegészítő ítélet vonatkozásában, amikor az elmaradt munkabérről az ítélet meghozatalát követő időszakra is rendelkezett.Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte a kereset elutasítása mellett, míg másodlagosan az első-, illetve a másodfokon eljáró bíróság új eljárásra, és új határozat hozatalára utasítását indítványozta.A felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint a felperes munkaviszonya nem alakult át határozatlan idejűvé, ugyanis a

1. február 29-én kelt határozott idejű munkaszerződése többszöri módosításával
2. szeptember 30-áig tartott, a hosszabbítások pedig minden esetben a felperessel szándékegységben történtek. Ezt az alperes tanúbizonyítással tudta volna igazolni, amit a bíróságok a számára nem tettek lehetővé.A felülvizsgálati érvelés szerint a felperes pontosan tudta, hogy az alperes működési sajátosságai, az előre nem látható volumenű megrendelések miatt határozatlan idejű munkaviszonyt nem áll módjában létesíteni egyik fizikai állományú munkavállalóval sem, a jogviszony létesítésére határozott időre került sor, mindig a munkavállalókkal történt megegyezés alapján.A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése érvényességéhez mindkét fél hozzájárulására szükség van. Érvényességének egyetlen kritériumaként csupán az került meghatározásra, hogy a felek szándéka - mely kényszertől és fenyegetéstől mentesen alakult ki - egyaránt a munkaviszony megszüntetésére irányuljon. Ebben a körben utalt a BH.
3. évi
4. számú eseti döntésre. Az ítélkezési gyakorlat szerint elegendő a felek között létrejövő akarategység, az a körülmény azonban irreleváns, hogy a munkaviszony megszüntetésének igényével melyik fél lép fel kezdeményezőleg.A felperes a közös megegyezést nemcsak tudomásul vette, hanem a későbbi munkalehetőségben bízva félreérthetetlen és valódi szándékkal - maga is szorgalmazta azt. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy az első-, és a másodfokú bíróság által megállapított perköltség összege is eltúlzott a pertárgy értékéhez, és a kifejtett ügyvédi tevékenységhez képest is. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
5. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §ának

(1)bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, nincs helye a bizonyítékok újra értékelésének, azaz felülmérlegelésének. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg [Pp. 206. §

(1)bekezdés, 221. §

(1)bekezdés, BH 2001/197., BH 2002/29.].Az Mt. 76. §-ának

(2)bekezdése szerint a munkaszerződést írásba kell foglalni, és erről a munkáltatónak kell gondoskodnia. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felek a törvény rendelkezéseinek megfelelő munkaszerződést írásban egy alkalommal,

1. június 30-áig terjedő időre módosították közös megegyezéssel. Ezt követően csak a munkáltató aláírása szerepel a
2. szeptember 30-áig szóló munkaviszony meghosszabbításon, amely alapján nem állapítható meg, hogy a felperes akarata is a munkaviszony határozott ideig tartó létesítésére irányult.Az Mt.
3. §-ának

(4)bekezdése alapján a határozott idejű munkaviszony határozatlan idejűvé alakul át, ha a munkavállaló az időtartam lejártát követően legalább egy munkanapot a közvetlen vezetője tudtával továbbdolgozik. Az alperes maga sem vitatta, hogy

1. június 30-át követően a felperes a munkáltatói jogkör gyakorlójának tudtával tovább dolgozott, így a bíróságok helytállóan fejtették ki, hogy a jogviszonya határozatlan idejűvé alakult. Amennyiben a munkáltató a felperes munkaviszonyát
2. szeptember 30-áig határozott időre fennállónak tekintette, szükségtelen volt a megszüntetés körében intézkednie, mivel az a határozott idő lejártával a törvény erejénél fogva amúgyis megszűnt volna. Ugyancsak helytállóan állapították meg az eljáró bíróságok, hogy a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése körében sem jött létre a felek közös akaratát tükröző megállapodás. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes az orvosi vizsgálaton megjelent, és a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó iratait átvette, nem jelenti azt, hogy a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez hozzájárult, különösen nem, hogy ezt maga is „szorgalmazta" (BH.1999.331.). A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó megállapodás létrejötte a felek olyan határozott nyilatkozatai és magatartása alapján állapítható meg, amelyből félreérthetetlenül kitűnik az a szándék, hogy a munkaviszonyt közösen, meghatározott időpontban minden egyéb körülménytől függetlenül meg akarják szüntetni (BH.2002.202.). A jelen perben ez nem volt megállapítható, és az sem, hogy a felperes ráutaló magatartással elfogadta volna a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését.Az alperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul sérelmezte a perköltség összegének téves megállapítását. A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a Pp.
3. §-ának

(2)bekezdés b) pontja alapján a pertárgy értéke munkaügyi perben az egy évi átlagkereset, amely a felperes esetében 885.240 forint volt. Ehhez képest az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség eltúlzottnak nem tekinthető. A másodfokú bíróság a perköltség megállapítása során a Pp. 81. §ának

(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest annak megfizetésére, rögzítve, hogy figyelemmel volt az ügy egyszerű ténybeli, és jogi megítélésére, a beadványok számára, az ügyben tartott egyetlen tárgyalásra, és az alperes részbeni, eredményes fellebbezésére. Erre tekintettel a felperes által csatolt megbízási szerződésben meghatározottnál alacsonyabb mértékben határozta meg a 32/2003. (VIII.28.) IM rendelet 2. §

(2)bekezdés alapján az alperest terhelő perköltség mértékét, amely a jogszabályi előírásoknak megfelelt. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának

(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az alperest a Pp. 78. §

(1)bekezdés alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. Az alperes a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 3. §

(3)bekezdése és

1. §-a alapján viseli. Budapest,
2. október
3. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő