← Magyarország

Bf.285/2010/11 – Szegedi Ítélőtábla

Szegedi Ítélőtábla Bf.I.285/2010/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden,
  2. november
  3. napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő VÉGZÉST: Az emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Csongrád Megyei Bíróság
  4. május
  5. napján kihirdetett 2.B.640/2009/
  6. számú ítéletét helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámítja. Kötelezi a vádlottat a fellebbezési eljárás során felmerült 11.250.- (tizenegyezerkettőszázötven) forint bűnügyi költség megfizetésére külön felhívásra az állam javára. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlottat emberölés bűntette miatt 9 év börtönre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által
  7. január
  8. napjától
  9. május
  10. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendelte. A Csongrád Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalánál Bjk.234/
  11. szám alatt bevételezett és
  12. tételszám alatt nyilvántartott konyhakést elkobozta, a többi bűnjel lefoglalását megszüntette és a 2., 4-6., 11., 12., tételszám alattiakat megsemmisíteni, a 8-
  13. tételszám alattiakat a vádlottnak, a
  14. tételszám alattit (egyéb érdekelt neve) egyéb érdekeltnek kiadni rendelte. Kötelezte a vádlottat 915.112.- forint bűnügyi költség megfizetésére. Az első fokú ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést, egyezően elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében, melyet a fellebbezési szakban már csak felmentés érdekében tartottak fenn, elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiánya okából. A védő fellebbezését írásban indokolta, melyhez a fellebbezési tárgyaláson a vádlott is csatlakozott. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság téves következtetéssel állapította meg a vádlott büntetőjogi felelősségét, mert nem fogadta el a vádlottnak a sértett önkezűségére vonatkozó vallomását. Szerinte, a vádlott vallomásán kívül ezt bizonyítja a vádlott testvérének,
  15. sz. tanúnak a vallomása, (nyomszakértő neve) nyomszakértő azon véleménye, mely szerint nyomszakértői módszerrel sem az önsem pedig az idegenkezűség nem véleményezhető, továbbá a sérülés keletkezési mechanizmusa, a sértett életvezetése. Ugyanakkor a vádlott ez irányú védekezését nem cáfolja a kés markolatáról levett törlet DNS eredménye sem. A bizonyítottság hiányát pedig abban jelölte meg, hogy a bizonyítékok összességükben nem alkotnak olyan zárt logikai láncolatot, melyek a vádlott bűnösségét kétséget kizáró módon bizonyítanák. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.214/2010/1/II. számú átiratában eljárási szabálysértésre alapítottan részbeni felderítetlenség okából való részbeni megalapozatlanság miatt azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet tárgyaláson bírálja felül. Az eljárási szabálysértést abban jelölte meg, hogy az elsőfokú bíróság (nyomszakértő neve) igazságügyi nyomszakértő szakvéleményét, valamint (szakértő neve) DNS vizsgálatról készült szakvéleményét úgy értékelte bizonyítékként, hogy a szakvéleményeket nem olvasta fel a tárgyaláson. Ezért indítványozta, hogy az ítélőtábla az ügyben rendeljen el bizonyítást és a másodfokú tárgyaláson a szakvéleményeket felolvasással tegye a bizonyítás anyagává azzal, hogy érdemi indítványait a bizonyítás felvételét követően a másodfokú tárgyaláson terjeszti elő. A részbizonyítást követően érdemben, a tényállásnak az első fokú ítélet jogi indokolása
  16. oldal
  17. bekezdéséből a közvetlen okozati összefüggésre vonatkozó rész átemelésével való kiegészítése és az enyhítő körülmények köréből a büntetlen előélet mellőzése mellett az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Az ítélőtábla a fellebbezéseket alaptalannak találta, az ügyészi indítványt mindenben osztotta. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása részben megalapozatlan, mert eljárási szabálysértésre visszavezethetően részben felderítetlen [Be.
  18. §

(2)bekezdés a) pontja]. Az elsőfokú bíróság ugyanis bizonyítékként figyelembe vette és értékelte (nyomszakértő neve) igazságügyi nyomszakértőnek az eszközként használt kés méreteire és leírására, valamint a Bf.I.285/2010/
  1. sértetten volt pólón keletkezett sérülés és az ebből megállapítható elkövetési mechanizmusra vonatkozó szakvéleményét (nyomozati iratok 199-
  2. oldal), valamint (szakértő neve) igazságügyi szerológus szakértőnek a vádlott körömmintáiból és pulóveréről biztosított vérszennyeződés DNS vizsgálatáról készült szakvéleményét (nyomozati iratok 194-
  3. oldal) anélkül, hogy azok felolvasásra kerültek volna. Az elsőfokú bíróság a szakértőket a tárgyalásról nem értesítette. A Be.
  4. §
(1)bekezdése alapján viszont, ha a bíróság a szakértő értesítését a Be. 108. §
(6)bekezdése alapján mellőzi, az írásban előterjesztett szakvéleményt a tanács elnöke felolvassa, vagy a jegyzőkönyvvezetővel felolvastatja. E nélkül a szakvélemény bizonyítás anyagává tételére nem kerülhet sor. Az ítélőtábla az ügyben a Be. 353. §
(1)és
(2)bekezdése alapján bizonyítást rendelt el, tárgyalást tartott és a Be. 299. §
(1)bekezdése alapján a tanács elnöke a jegyzőkönyvvezetővel az említett két szakvéleményt felolvastatta. Ezáltal az eljárási szabálysértés kiküszöbölésre került és az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás e részében is megalapozottá vált. Az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. §
(1)bekezdése alapján felülbírálva, egyébként az ítélőtábla az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt, a lefolytatott részbizonyítás és az iratok egybehangzó adataira figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. §
(1)bekezdés a) pontja alapján az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette: A vádlott szúrása következtében a sértettnek a bal tüdő felső lebenye elülső szélén is, a szívburkon talált folytonosságmegszakadás magasságában a tüdőállományba legmélyebben 4 mm-re hatoló folytonosságmegszakadás keletkezett (nyomozati iratok
  1. oldal
  2. és
  3. bekezdése,
  4. oldalon lévő, a sérüléseket bemutató alsó fényképfelvétel és
  5. oldal véleményi része). A sértett bal mellüregében 750 g alvadt és 700 ml folyékony vért találtak a boncoláskor (nyomozati iratok
  6. oldal
  7. bekezdése és
  8. oldal
  9. bekezdése). Az ítélőtábla az első fokú ítélet jogi indokolásának
  10. oldal
  11. bekezdéséből azt, hogy a sértett szúrt szívsérülése és halála között közvetlen okozati összefüggés volt, valamint, hogy a boncoláskor rajta milyen további sérülések voltak, a tényállásba emeli azzal a kiegészítéssel, hogy rajta még a fejsisak alatt a jobb falcsont középső része magasságában újbegynyi bevérzést is találtak, mely 1 rb. kis-közepes direkt tompa erőbehatás következménye, ütéstől, ütődéstől jöhetett létre (nyomozati iratok
  12. oldal belvizsgálati rész és
  13. oldal
  14. bekezdése). A sértett az általa a vádlott fejére mért ökölütéstől a jobb kézhát bevérzéses sérülését szenvedte el. A vádlott által ezen ütéstől elszenvedett, az első fokú ítélet
  15. oldal utolsó bekezdésében leírt sérülést az ítélőtábla akként helyesbíti, hogy a vádlott a bal belső és felső szemhéj zúzódását szenvedte el (nyomozati iratok
  16. oldal sérülések
  17. pontja és
  18. oldalon lévő fényképfelvétel). Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, azt a fenti kiegészítésekkel és helyesbítésekkel az ítélőtábla ítélkezésének alapjául elfogadta. A felmentésre irányuló fellebbezések a bizonyítékok értékelését támadják. Azt sérelmezik, hogy az elsőfokú bíróság nem a sértett önkezűségére vonatkozó vádlotti vallomást fogadta el. Az elsőfokú bíróság kimerítően értékelte a bizonyítékokat. Részletesen foglalkozott a vádlott eltérő vallomásaival, melyek a részleteket illetően önmagukban is ellentmondóak, de a lényeget tekintve két csoportba oszthatók. Az egyik a sértett önkezűsége, a másik, hogy a vádlott szúrta meg a sértettet, de jogos védelmi helyzetben volt. Az elsőfokú bíróság részletesen megindokolta, hogy a vádlott egyes vallomásait a további bizonyítékok miért cáfolják. Az ítélőtábla álláspontja szerint is helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott, sértetti öngyilkosságra irányuló, védekezései csupán a büntetőjogi felelősség alóli mentesülését szolgálják és helyesen járt el, amikor a nyomozás során tett legelső beismerő jellegű vallomását fogadta el. E beismerő vallomásában ugyanis az elkövetési mechanizmust akként vallotta, ahogyan az orvosszakértők véleményezték és ahogyan az a szívsérülés elhelyezkedése és jellege alapján valójában volt. A ténybeli beismerését ezt követően is, egyes vallomásaiban megismételte. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság bizonyítékok értékelése körében kifejtett indokait mindenben osztotta. A fenti bizonyíték értékelés mellett megállapított tényállás megalapozott. A bizonyítékok értékelése az elsőfokú bíróság feladata. Az elsőfokú bíróság dönti el, hogy mely bizonyítékokat fogadja el, illetve veti el. Megalapozott tényállás esetén a bizonyítékok átértékelésére a másodfokú eljárásban nincs lehetőség. Ezért az eltérő tényállás megállapítására és a vádlott felmentésére irányuló fellebbezések eredményre nem vezethettek. A megalapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére. Bf.I.285/2010/
  19. A minősítést illetően az elsőfokú bíróság foglalkozott a védő által felvetett, illetve a vádlott védekezésén alapuló jogos védelmi helyzet, az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette és a halált okozó testi sértés büntette megállapíthatóságával. A jogos védelmi helyzetet döntően megállapíthatónak azért nem találta, mert a vádlottat a konyhakés magához vételekor a sértett részéről már nem érte bántalmazás, külön helyiségben voltak, az esetleges sértetti támadás elől a vádlott el tudott volna menekülni. A fentiekből kitűnően az elsőfokú bíróság a jogos védelmi helyzet megítélése szempontjából csak magát a konkrét cselekményt és azt vizsgálta, hogy szorosan azt megelőzően volt-e jogtalan támadás. Elmulasztotta a történések egész folyamatának figyelembe vételét, a cselekménysor összefüggő és a jogtalan támadás közvetlen veszélyének a vizsgálatát, holott a jogos védelmi helyzet fennállása szempontjából e körülmények is kiindulópontként vizsgálandók. A jelen esetben, az irányadó tényállás szerint, az ittas állapotban volt vádlott és sértett a nap folyamán veszekedtek és ennek során a sértett ököllel fejen ütötte a vádlottat. Ezt követően, 21 óra körüli időben ismételten szóváltás kezdődött közöttük, melynek során a vádlott magához vette a konyhakést, a szobába ment és ott azzal megszúrta a sértettet. Ebből megállapítható, hogy a tettlegesség után bizonyos idő eltelt, a sértett részéről megújuló tettlegesség nem volt, csak kölcsönös szóváltás kezdődött. Az eltelt időre, illetve a konkrét szituáció alapján megállapítható, hogy az elkövetéskor a sértett részéről sem jogtalan támadás sem közvetlen támadás veszélye nem állt fenn. Ezen kiegészítéssel helytálló az, hogy a vádlott javára a jogos védelem nem állapítható meg. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyes indokainál fogva nem találta megállapíthatónak az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettét, illetve a halált okozó testi sértés bűntettét sem. E körben az ítélőtábla az elsőfokú bíróság indokolását teljes mértékben osztotta. A kifejtettekből következik, hogy a vádlott cselekményének az emberölés bűntette alapesetének való minősítése törvényes. Tévedett viszont az elsőfokú bíróság a vádlott szándékának milyensége tekintetében. A cselekmény elkövetésekor italtól közepes fokban befolyásolt vádlott tudatára a Legfelsőbb Bíróság
  20. számú Irányelvében foglaltaknak megfelelően az objektív körülményekből kell következtetni. Kétségtelen, hogy a vádlott konyhakéssel, közepes erővel, köztudottan életfontosságú szerveket tartalmazó testtájékot vett célba. Azonban ölésre utaló kijelentést nem tett, rögtönösen kialakult szándékkal csak egy szúrást adott le, beismerő vallomása szerint az elkövetés után úgymond megbánva tettét nagyon megijedt, sírt, mondta a sértettnek, hogy nehogy meghaljon ott neki, a felső ruházatát levette, hogy a sérülést megnézze, majd mindent megtett annak érdekében, - széket vitt a kerítéshez, a kerítésen átmászott - hogy a sértett anyját áthívja. Vele visszament a helyszínre és jelenlétében több módon is próbálta a sértettet újraéleszteni. Mindezen körülményekre és figyelemmel a halálos eredménybe csupán a belenyugvása és ezáltal az elsőfokú bíróság által megállapított egyenes szándékkal szemben, csak az eshetőleges szándéka állapítható meg. A bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság túlnyomó részt helyesen vette számba. Az ítélőtábla az enyhítő körülmények köréből, a vádlott korábbi próbára bocsátása miatt, a büntetlen előéletet mellőzte. A büntetés kiszabás során értékelhető tényezőkről szóló BKv.
  21. II/
  22. pontja szerint a büntetlen előélet általában nem enyhítő azok javára, akikkel szemben korábban a bíróság próbára bocsátást alkalmazott. Ugyanakkor további enyhítő körülmény az eshetőleges szándék. A bűnösségi körülmények ekként való helyesbítése, illetve kiegészítése mellett is, az ítélőtábla a büntetési célok eléréséhez az elsőfokú bíróság által kiszabott fő- és mellékbüntetést arányosnak találta, enyhítésre nem látott lehetőséget. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
  23. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A kiszabott szabadságvesztésbe a Btk. 99. §
(1)és
(2)bekezdése alapján a vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámította. A kirendelt védő jelenléti és irattanulmányozásért járó díjával a fellebbezési eljárás során összesen 11.250.- forint bűnügyi költség merült fel, melynek megfizetésére a vádlottat a Be. 381. §
(1)bekezdésére figyelemmel a Be. 338. §
(1)bekezdése alapján kötelezte. Szeged,
  1. november
  2. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke Bf.I.285/2010/
  3. Dr. Nikula Valéria s.k. a tanács tagja, előadó Sefta Márta dr. s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.285/2010/
  4. számú végzése és a Csongrád Megyei Bíróság 2.B.640/2009/
  5. számú ítélete a jelen végzés folytán a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
  6. november
  7. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.