A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.II.190/2010/7.szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi november hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság az emberrablás bűntette és más bűncselekmény miatt I.rendű vádlottés 3 társa ellen indult büntetőügyben a Baranya Megyei Bíróság 12.B.337/2009/
- számú ítéletének I.rendűés II.rendű vádlottakra vonatkozó részét megváltoztatja és I.rendű vádlottbüntetését 400.000 (négyszázezer) forint pénzmellékbüntetés kiszabásával súlyosbítja. A pénzmellékbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni akként, hogy 10.000 (tízezer) forintonként egy-egy napi szabadságvesztést kell számítani. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy annak meghozatalára helyesen a
- évi június hó
- napján került sor. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész I.rendű vádlottterhére, végrehajtandó börtönbüntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést. Az I.rendűés II.rendű vádlottvédője részben eltérő minősítésért, részben a büntetés enyhítéséért fellebbezett. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést fenntartotta, és a I.rendű vádlottal szemben kiszabott büntetés súlyosítására tett indítványt. A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be.348.§
(1)bekezdése alapján - a Be.348.§
(2)és 349.§
(1)bekezdésében írt korlátok között az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A felülbírált tehát nem terjedt ki I.rendű vádlottvonatkozásában az 5 rb. közokirattal visszaélés vétsége tekintetében hozott felmentő rendelkezésre, valamint III.r., IV.r. és V.r.vádlottra, akikkel szemben az ítélet első fokon jogerőre emelkedett. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mentes a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a vádlottak védekezésével szemben álló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le. A rendkívül széles körben lefolytatott bizonyítási eljárás során a tényállást részletesen, minden mozzanatra kiterjedően feltárta. Színvonalas indokolásában számot adott a feltárt adatok bizonyító erejéről, az egyes bizonyítékok elfogadásának és elvetésének okairól. Érvelése logikus, minden tekintetben meggyőző és helytálló volt. Az elsőfokú bíróság a sértett I.rendű vádlottáltali bántalmazásával kapcsolatosan feltárt bizonyítékokat rendkívül igényesen elemezte, a vádlottak és a sértett vallomását egybevetette az egyéb bizonyítékokkal, mindenekelőtt az orvosszakértői véleménnyel. Kellő jelentőséget tulajdonított a külsérelmi nyomok hiányának is. Így megnyugtatóan tudott állást foglalni a bántalmazás módja és mértéke tekintetében is. Megalapozott az elsőfokú bíróság tényállása arra nézve is, hogy I.rendű vádlottsemmit nem hozott el a sértett és lakótársai által közösen használt lakásból. Ebből következik, hogy sértett1 bankkártyáját kizárólag a sértett szerezhette meg korábban. A bank
- augusztus 7-én küldte meg a kártyát (nyomozati iratok
- oldal). sértett1 pedig augusztus
- napján érkezett haza Magyarországra és a következő napon már el is utazott. A sértett
- augusztus 28-án a reggeli óráktól I.rendűés II.rendű vádlottlakásán tartózkodott, I.rendű vádlottpedig 28-án délelőtt sértett1 távozása után érkezett a lakásba. Ezekből az adatokból következik, hogy sértett2 még
- augusztus 27-e előtt megszerezte sértett1 bankkártyáját. ------------------------Az irányadó tényállásból - melyet sem a vád, sem a védelem nem támadott - az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett I.rendűés II.rendű vádlottak büntetőjogi felelősségére és cselekményeik minősítése is mindenben megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. Az emberrablás bűntettének elkövetési magatartása kettős, egyrészt másnak a személyi szabadságtól való megfosztásából; másrészt a személyi szabadságától megfosztott személy szabadon bocsátásának a követelés teljesítésétől függővé tételéből áll. Az irányadó tényállás alapján megállapítható, hogy a fenti követelményeknek a jelen eljárásban elbírált cselekmény maradéktalanul megfelel, az emberrablás valamennyi tényállási eleme megvalósult. A sértettet személyi szabadságától erőszakkal, fenyegetéssel fosztották meg - sértett2-t I.rendű vádlottbántalmazta is -, illetve azt követően engedték csak el, hogy 150.000 forintot átadott nekik. A fogvatartás és követelés összefüggése nyilvánvaló, így nem helytálló az a védelmi érvelés, hogy a cselekmény minősítése során a két részmagatartást önállóan kellett volna értékelni. Az a védelmi érvelés pedig, hogy I.rendűés II.rendű vádlottak magatartása az önkéntes elállás miatt korlátlan enyhítésre ad lehetőséget, megfontolást sem igényelt. I.rendű vádlott követelése kielégítést nyert, csak akkor engedte el a sértettet, amikor - ugyancsak bűncselekményt megvalósító magatartással - egy bankkártyáról pénzhez jutott, és azt I.rendű vádlottnak átadta. Ilyen körülmények között szóba sem kerülhet az önkéntes elállás, hiszen a sértett szabadon bocsátására a követelés teljesítését követően, vagyis a bűncselekmény befejezése után került sor. A büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság maradéktalanul feltárta, az csupán annyiban szorul pontosításra, hogy I.rendű vádlottesetében a visszaesőnek nem minősülő bűnismétlő mivoltát kellett az előélet tekintetében súlyosító körülményként értékelni. A büntetés kiszabása során az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel, hogy a cselekmény indítékaira, az elkövetés körülményeire és módjára figyelemmel I.rendű vádlottal szemben nem indokolt végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés kiszabása. Nem tévedett akkor sem, amikor a kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamát a törvényi minimumban állapította meg. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban a közvetlen joghátrány nélküli felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés kiszabása nem elegendő a Btk.37.§ában megfogalmazott büntetési célok eléréséhez, ezért I.rendű vádlottat mellékbüntetésül a Btk.64.§
(1)és
(2)bekezdése alapján pénzmellékbüntetésre ítélte, miután megfelelő vagyonnal és jövedelemmel rendelkezik. A másodfokú bíróság az ügyész súlyosítást célzó fellebbezését csak ennyiben találta megalapozottnak, következésképpen nem volt alapos I.rendű vádlottvédőjének enyhítést célzó fellebbezése. A helyesen feltárt és megfelelően értékelt bűnösségi körülményekre figyelemmel nem látott lehetőséget II.rendű vádlottbüntetésének enyhítésére sem. A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.372.§
(1)bekezdése alapján a büntetőjogi joghátrányok tekintetében megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság ítéletében tévesen tüntette fel a
- oldalon a határozat keltét, ténylegesen az ítélet
- június
- napján került kihirdetésre. Ezt az elírást a másodfokú bíróság kijavította. P é c s,
- november
- Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr.Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr.Túri Tamás s.k. bíró A Baranya Megyei Bíróság 12.B.337/2009/
- számú ítéletének I.r. és II.r. vádlottakra vonatkozó része a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.190/2010/
- számú ítélete folytán - az abban írt változtatásokkal - a
- évi november hó
- napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. .Krémer László s.k. a tanács elnöke