Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.361/2010/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Portörő Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek, dr. Valkovits Ágnes ügyvéd által képviselt alperes ellen bíztatási kár megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- május
- napján kelt 24.G.41.166/2009/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja; kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 (százezer) forint másodfokú perköltséget, megállapítja, hogy a le nem rótt 480.000 (négyszáznyolcvanezer) forint jogorvoslati illetéket a Magyar Állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes a keresetében 8.000.000 forint és annak
- október 16-tól a kifizetésig járó, a Ptk. 301/A. §-a szerinti késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Ptk.
- §-a alapján. A keresetében előadta, hogy az alperes a felperesi épületben 2008 decemberében antik kiállítást és vásárt kívánt szervezni; a rendezvény
- december 1-től december 3-ig tartó előkészítést követően,
- december 3-tól december 7-ig tartott volna. Az alperes a fenti időpont lefoglalására
- március 31-ig,
- április 25-ig és
- július 21-ig opciót,
- május 21-én személyes konzultációt kért, és az utolsó opcionális határidő lejártának napján a rendezvény megtartása mellett döntött. Ennek alapján került sor
- július 31-én a részére szerződéstervezet megküldésére, melyet többször kölcsönösen módosítottak, mindaddig, amíg az alperes
- október 13-án telefonon lemondást nem közölt, melyet
- október 15-én írásban megerősített. Álláspontja szerint a Ptk.
- §-a szerinti jogszabályi feltételek teljesülése okán az alperest kárfelelősség terheli; azzal, hogy folyamatos opciót kért a válaszadásra, a rendezvény megszervezéséről döntött, szerződés-tervezetet kért és azt többször módosíttatta, szándékos magatartást tanúsított. Ugyanakkor a felperes jóhiszeműen végezte érdemi tevékenységét, alapos okkal hitt a szerződés létrejöttében, önhibáján kívül érte azzal összefüggésben kár, hogy az alperes a rendezvényt olyan időpontban mondta le, amikor már kevesebb, mint két hónap állt az értékesítésre rendelkezésre. Előadta, hogy szerződéses partnere, a ... Kft.
- december 1-je és 7-e között három rendezvényt kívánt megszervezni, melyet a felperes - alapos okkal bízva az alperessel történő szerződéskötésben - lemondott, az alperesi visszalépést követően pedig már eredménnyel nem ajánlhatta fel a helyszínt a ... Kft. részére. Arra hivatkozott, hogy a teljes kártérítés elve alapján kell megtéríteni a ténylegesen felmerült kárt, az elmaradt hasznot és a kár elhárítása, enyhítése körében esetlegesen felmerült költségeket; az elmaradt haszon az a bérleti szerződéstervezetben kikötött 8.000.000 forintos összeg, amelyet a felperes a rendezvény megtartása esetén kereshetett volna, és amelytől - tekintve, hogy a bevételkiesést más rendezvénnyel nem tudta pótolni - elesett. A felperes 15/F/9 sorszám alatt táblázati formában kárszámítást készített annak feltételezésével, hogy a ... Kft.-vel fennálló keretmegállapodás alapján a
- december 5., 6.,
- napjára tervezett rendezvények megtartásra kerülnek; a
- sorszámú előkészítő iratában részletezettek szerint a három rendezvényből 6.200.000 forint + ÁFA összegű bevételre - nettó 4.640.000 forint bérleti díjra és 1.560.000 forint jutalékra - tehetett volna szert, továbbá 16/F/1 sorszám alatt ugyancsak táblázati formában elkészített - költségkimutatást is csatolt. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját és összegét egyaránt vitássá tette. Álláspontja szerint a Ptk.
- §-a szerinti jogszabályi feltételek teljesülését a felperes nem bizonyította; esetleges károsodását nem az alperes szándékos magatartása okozta és bekövetkeztében maga közrehatott, tekintve, hogy bár
- július 25-ét követően nem biztosított opciót az alperes részére, nem érvényesített ajánlati kötöttséget a tárgyalások során annak érdekében, hogy azok hosszabb ideig ne húzódjanak el. A szerződés lényeges elemében, a szolgáltatás ellenértékében nem jutottak megállapodásra, a szerződés biztos létrejöttében alappal nem bízhatott, emellett időben nem gondoskodott arról, hogy az esetlegesen bekövetkező kárt elhárítsa vagy csökkentse. Utalt arra, a felperes azt sem bizonyította, hogy a ... Kft.-vel az épület hasznosítására keretszerződése állt volna fenn, továbbá a kár összege - ezen belül a bevétel- és költségszámítás - számszakilag sem alátámasztott. Az elsőfokú bíróság
- május 6-án kelt 24.G.41.166/2009/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte, hogy 15 napon fizessen meg az alperesnek 500.000 forint perköltséget, valamint megállapította, hogy a személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 480.000 forint kereseti illetéket a Magyar Állam viseli. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló okiratok és a lefolytatott tanúbizonyítás eredménye alapján a kereseti kérelem jogalapjának bizonyítottságára, a Ptk.
- §-a szerinti jogszabályi feltételek teljesülése igazolására vont következtetést. Álláspontja szerint a felperes bizonyította az alperesi szándék komolyságát a rendezvény megtartására, saját jóhiszemű eljárását, azt, hogy alappal bízhatott a szerződés létrejöttében, ugyanakkor önhiba megállapítására alapot adó körülményt az alperes nem bizonyított. Kifejtette az elsőfokú bíróság, a felperes sikeresen bizonyította, hogy károsodott az alperesi magatartással okozati összefüggésben, ugyanakkor a Pp.
- §
(1)bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségének az alperes által vitatott kár mértéke tekintetében - figyelemmel a Ptk. 355. §
(1)és
(4)bekezdésében foglaltakra is - nem tett eleget. Kiemelte az elsőfokú bíróság, hogy a Ptk.
- §-a alapján nincs jogi lehetőség a meghiúsult szerződés teljesítése esetén elérhető nyereség megtérítésére, a teljes kártérítés elve nem érvényesül; kizárólag azoknak a károknak az áthárítására van mód, amelyek a másik személy szándékos magatartása által kiváltott károsulti magatartás nélkül nem következtek volna be. A károsultat tehát abba a helyzetbe kell hozni, mintha a kárhoz vezető magatartásra nem került volna sor, ezzel szemben a felperes a kárigényét a bérleti szerződéstervezetben meghatározott 8.000.000 forintos bérleti díj összegében határozta meg. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes kizárólag a ... Étterem megrendelésének lemondásával kapcsolatos kárigénnyel léphetett volna fel jogszerűen, a rendezvény megszervezésével kapcsolatos költség- és kárigény vonatkozásában azonban releváns elszámolást nem terjesztett elő. Táblázati kimutatásai egyoldalú előadásnak minősülnek, annak kimunkálása, hogy a ... Étteremmel kapcsolatos rendezvény megvalósulása esetén - figyelembe véve a bérleti díjat, a jutalékokat és felszámolva a felmerült költségeket is - pontosan milyen bevételre tehetett volna szert, szakkérdésnek minősül, a felperes azonban a szakértői bizonyítás szükségességére vonatkozó, kifejezett tájékoztatás ellenére szakértő kirendelését nem kérte. Ebből következően a Pp.
- §
(1)bekezdése és 3. §
(3)bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségének eleget tenni nem tudott, a bizonyítás elmaradása a terhére értékelendő, mely a kereset elutasítására vezetett. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatását, elsődlegesen alperes keresete szerinti, másodlagosan 6.200.000 forintban történő marasztalását, harmadlagosan - mérlegelési jogkörben eljárva általános kártérítés megfizetésére kötelezését kérte. A fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan vont következtetést a kereset jogalapjának a bizonyítottságára, azonban téves jogértelmezés alapján döntött a követelés elutasításáról, tekintve, hogy nem vitás, az alperes szándékos magatartása nélkül károsodás nem érte volna. Téves az elsőfokú bíróság azon okfejtése, hogy kizárólag a ... Étterem megrendelésének lemondásával kapcsolatos kárigénnyel léphetett volna fel, és mivel 8.000.000 forintban határozta meg a követelését, ez a kereset elutasítására kellett, hogy vezessen. Álláspontja szerint teljes bizonyító erejű magánokirattal, a ... Étteremtől származó érvényes megrendeléssel igazolta, hogy
- december 5-én, 6-án és 7- én milyen rendezvényt tarthattak volna. Ennek következtében nettó 4.640.000 forint bérleti díjra tett volna szert, figyelemmel az együttműködési megállapodás
- számú mellékletének
- pontjában foglaltakra; az aula, a középső galéria és az első emeleti oldalgalériák bérleti díja az együttműködési megállapodásban rögzítést nyert, így a bérleti díj nettó összege egyértelműen kiszámítható. Utóbbi nem függ a résztvevők számától, a jutalék összege azonban igen, ugyanakkor a felperes az alperesre nézve egyértelműen kedvező jutalékszámítást végzett, ugyanis 150 fős rendezvény megtartásának adataiból indult ki, holott
- december 5-én 200 fővel,
- december 6-án 350 fővel,
- december 7-én 200 fővel számolhatott volna. Álláspontja szerint a Pp.
- §
(1)bekezdésébe foglalt feltételek nem álltak fenn; nincs olyan különleges szakértelmet igénylő szakkérdés, amely a jogvita elbírálásához szakértő kirendelését tette volna szükségessé, ezen bizonyítás csupán az eljárás költségeit növelte volna, illetve a per elhúzására vezetett volna. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a Ptk.
- §-a alapján széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a kárösszeg megállapítására, így amennyiben a 8.000.000 forintos követelését alaptalannak találta, úgy nem a kereset teljes elutasításának, hanem a rendelkezésre álló okiratok alapján az alperes részleges - a bevétel-kimutatás szerinti nettó -, 6.200.000 forintban történő marasztalásának, vagy ennek összegét el nem érő, általános kár megfizetésére kötelezésnek lett volna helye. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte, hivatkozva arra, hogy nem bizonyított a kárösszeg, emellett kifogásolta, hogy a felperes az elsőfokú eljárás során előterjesztett keresetétől eltérő marasztalását az alperesnek csak a fellebbezésében kérte. A felperes a fellebbezésében a kárigény összegének bizonyítatlanságára alapított keresetelutasítást sérelmezte, az alperes fellebbezést nem terjesztett elő, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp.
- §
(3)bekezdésében foglaltakból következően - a fellebbezés korlátaira tekintettel - a jogorvoslati eljárás során az elsőfokú bíróság követelés jogalapjának fennállására levont jogi következtetése helytállóságát nem vizsgálta. A felperes fellebbezése nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel érintett körben a tényállást a felek által előterjesztett nyilatkozatokra figyelemmel feltárta, és abból helytálló jogi következtetésre jutott. Az úgynevezett utaló magatartásokért való általános helytállási kötelezettséget szabályozó Ptk.
- §-a alapján történő igényérvényesítés körében a megítélhető vagyoni kár fajtája tekintetében elvileg nincs korlátozás, így az elmaradt haszon követelése nem kizárt. A felperes a keresetében elmaradt haszon megfizetésére támasztott igényt, melynek elbírálása során az elsőfokú bíróság helytállóan azon, a Ptk.
- §-ában foglaltak alkalmazásához fűződő egységes bírói gyakorlatból indult ki, hogy a kért reparáció nem irányulhat többre, mint olyan helyzet megteremtésére, mintha a kárért felelős személy károsodásra vezető magatartást nem tanúsított volna, így a meghiúsult szerződéssel elérhető nyereség jogszerűen nem követelhető, annak érvényesítése ugyanis - egyéb feltételek mellett - a szerződés létrejöttét feltételezné. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes az alperessel kötendő bérleti szerződés-tervezetében szereplő 8.000.000 forintos bérleti díj mint elmaradt bevétel megfizetésére kérte kötelezni az alperest; a fent kifejtettekre figyelemmel teljes körűen osztja a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontját, hogy a tervezett bérleti díj elmaradt haszonként nem érvényesíthető, így a felperes elsődleges fellebbezési kérelme nem foghat helyt. A felperes másodlagos és harmadlagos fellebbezési kérelmében előadottak kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiakra tér ki. A felperes másodlagos és harmadlagos fellebbezési kérelme a Pp.
- §
(1)bekezdés b) pontja szerinti megengedett keresetváltoztatásnak minősül, tekintve, hogy az érvényesített jog változatlan ténybeli alapon fennálló, a Ptk.
- §-ában meghatározott, leszállított kárigény, így érdemi elbírálását - az alperes fellebbezési ellenkérelmében előadottakkal szemben - nem akadályozza az, hogy az elsőfokú eljárás során nevesített kérelemként előterjesztésre nem került. A másodlagos fellebbezési kérelem szerint az alperes a ... Kft.
- december 5ére, 6-ára és 7-ére tervezett rendezvényeivel kapcsolatos, felperesi bevételkimutatásban szereplő kárösszeget tartozik megfizetni, melyet - felperes álláspontja szerint - az e körben csatolt teljes bizonyító erejű magánokiratokkal kellően igazolt, a szakértői bizonyítás szükségességére az elsőfokú bíróság tévesen vont következtetést; a Fővárosi Ítélőtábla ezen fellebbezési érvelést nem osztja. A felperes által csatolt, 2006 decemberében kelt bérleti szerződéssel vegyes együttműködési megállapodás a ... Kft. -
- április 24-i hatállyal cégjegyzékbe bejegyzett névváltozást követően ... Kft. -, valamint a felperes között jött létre
- január 1-től
- december 31-ig terjedő időszakra; a szerződés
- számú mellékletéből kitűnően a
- évre érvényes kedvezményes bérleti díjak 16 lekötött rendezvény alapulvételével kerültek meghatározásra. Ezen okirat a Pp.
- §
(1)bekezdés d) pontja szerint teljes bizonyító erejű magánokiratként a szerződő felek közötti keretjogviszony létrejöttének és tartalmának bizonyítására alkalmas, azonban sem önmagában, sem egybevetve a ... Kft.
- július 22-i - egyszerű magánokirati formában kiállított - nyilatkozatában foglaltakkal, nem alkalmas a felperes bevételkiesésre készített táblázati kimutatása helytállóságának az alátámasztására. A ... Kft. fenti nyilatkozatából csupán arra vonható következtetés, hogy
- december 5-én 200 fős,
- december 6-án 350 fős,
- december 7-én 200 fős rendezvényt tervezett a felperesnél megtartani, az okiratból azonban kétségmentesen nem tűnik ki, hogy egyfelől a három rendezvény a keretmegállapodásban szereplő 16 alkalom körébe tartozott volna, így a szerződéses bérleti díjak irányadók, másfelől, hogy az adott rendezvény során az épület mely részét (részeit) vették volna igénybe, így a felperes bérleti díj számítása - tekintve, hogy nem kétségmentesen igazolt adatokon alapul - nem ellenőrizhető. A fenti keretmegállapodás szerint a felperes a mellékletben meghatározott díjon felül a rendezvények étel és ital nettó árbevétele után 5 % + ÁFA jutalékra tarthat igényt, így a jutalék forgalomtól függő bevétel, ebből következően az elmaradt rendezvény becsült forgalmának adatain alapulhat. A becslés során az elmaradt rendezvényekhez hasonló jellegű, megtartásra került több rendezvény igazolt forgalma lett volna figyelembe vehető, a felperes azonban a jutalék számítását kizárólag a
- december 18-án megtartott 150 fős karácsonyi rendezvény után kapott jutalékából vezette le, anélkül, hogy a forgalmi adatok bármilyen módon igazolást nyertek volna, utóbbinak a ... Kft. felé a 2008 második félévi jutalékról kiállított számla nem felel meg. Ugyancsak nem ellenőrizhető a felperes táblázati formában elkészített költségkimutatása sem, az annak alapjául szolgáló okiratok hiányában, továbbá azt kétségessé teszi az, hogy a fenti keretmegállapodás
- számú mellékletéből kitűnően a bérleti árak a takarítás, a ruhatár és a múzeumi biztonsági ügyelet díját is tartalmazzák. Az alperes vitatásával szemben okiratokkal vagy egyéb módon alátámasztott bevétel- és költségadatok alapján kerülhetett volna sor könyvszakértő részéről az adatok ellenőrzésére és azok alapján a ... Kft. rendezvényeitől várt haszon kimunkálására, így nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felperest a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján a Pp. 177. §
(1)bekezdése szerinti szakértői bizonyítás szükségességéről tájékoztatta. A felperes, kioktatása ellenére a kár összegére további bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, az elsőfokú bíróság pedig a rendelkezésére álló bizonyítékok Pp. 206. §
(1)bekezdésének megfelelő, okszerű értékelésével vont következtetést arra, hogy a felperes a Pp. 164. §
(1)bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, mely a terhére értékelendő, ezért a másodlagos fellebbezési kérelme sem foghat helyt. A Ptk. 359. §
(1)bekezdése alapján, ha a kár mértéke - akár csak részben pontosan nem számítható ki, a bíróság a károkozásért felelős személyt olyan összegű általános kártérítés megfizetésére kötelezheti, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Ezen anyagi jogi szabály alkalmazására kizárólag akkor kerülhet sor, ha a kár bekövetkezte biztos, de mértéke bizonytalan, amikor a kárösszeg megállapítására nincs adat. Mindaddig, amíg van megfelelő mérce a kár kiszámítására, addig általános kártérítés megállapításának nincs helye. A másodlagos fellebbezési kérelem elutasítása körében kifejtettek szerint a kárösszeg arra alkalmas bizonyítási eszközökkel igazolható; a bizonyítás elmaradása, bizonyítási indítvány előterjesztésének elmulasztása általános kártérítés megállapítására nem adhat alapot, a Ptk. 359. §
(1)bekezdésébe foglalt jogszabályi feltételek teljesülése hiánya okán a felperes harmadlagos fellebbezési kérelme sem foghat helyt. Mindezekre figyelemmel a fellebbezésben előadottak eltérő tényállás megállapítására, illetőleg jogi következtetés levonására nem adtak alapot, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint pervesztesként kötelezte az alperes jogorvoslati perköltsége megfizetésére, mely a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdésében foglaltak figyelembevételével, mérlegeléssel megállapított bruttó 100.000 forint jogi képviseleti munkadíjból áll; a felperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 480.000 forint jogorvoslati illeték az 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 4. §
(1)bekezdése alapján a Magyar Állam terhén marad. Budapest,
- december
- . Bánki Horváth Mária s. k., a tanács elnöke Levek Istvánné dr. s. k., előadó bíró A kiadmány hiteléül: Dr. Rédei Anna s. k., bíró