Bf.106/2009/34 – Győri Ítélőtábla

(2)bekezdés a/ és

(3)bekezdés a/ pont). Ezért a bíróság a vádlottat 2 év 6 hónap börtönbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra és végleges hatályú kiutasításra ítélte. Beszámította az előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt dolgok sorsáról, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. Az első fokon eljáró ügyész a főbüntetés súlyosítása céljából jelentett be fellebbezést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség a Bf.261/2009/4-I. számú átiratában indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az első fokú ítélet tényállását egészítse ki tanú 9 életkorára és a lefoglalt kábítószer hatóanyagtartalmára vonatkozóan, továbbá a bűnösségi körülményeket, illetőleg a bűncselekmény megnevezését pontosítsa, valamint a vádlott bűnösségét további 1 rb jelentős mennyiségű kábítószer tartással elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében állapítsa meg (Btk. 282.§

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b/ pont). A cselekmény minősítéséhez fűzött jogi indokolást a forgalomba hozatallal történő elkövetés megnevezésével egészítse ki. A súlyosító körülményeket pontosítsa, az ítélet indokolásában a mellékbüntetésnél történő elírást korrigálja, valamint a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamát jelentős mértékben emelje fel és annak végrehajtási fokozatául fegyházat jelöljön meg. Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét hagyja helyben. Az ítélet kihirdetését követően a vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést. A

1. május
2. napján megtartott nyilvános ülésen vádlott meghatalmazott védője becsatolta szakértő 1 igazságügyi orvosszakértő által készített elmeorvos és pszichológus szakértői véleményt, mely szerint a vádlott mind a cselekmény elkövetési idején, mind pedig az elbíráláskor természetes megbetegedései, súlyos, magas vérnyomása, strock utáni állapota, szellemi hanyatlása, személyiség torzulása, organikus hangulat zavara miatt enyheközepes fokban volt korlátozott abban, hogy felismerje a terhére rótt cselekmény veszélyességét és abban is, hogy ennek megfelelő cselekvést tanúsítson. Erre a szakértői véleményre figyelemmel indítványozta az első fokú eljárás során készült szakértői vélemény kiegészítését mely szerint a vádlott beszámítási képessége a bűncselekmény elkövetésének idején nem volt korlátozott. Az ítélőtábla a bizonyítási indítványnak helyt adott és elrendelte a korábbi igazságügyi pszichiáter szakértői vélemény kiegészítését. A
3. október
4. napján tartott tárgyalásra megidézett szakértő 1, szakértő 2 és szakértő 3 igazságügyi szakértők fenntartották az írásban előterjesztett véleményüket, vagyis azt, hogy a vádlott mind a cselekmény idején, mind jelenleg enyhe-közepes fokban volt korlátozott abban, hogy cselekmény következményeit felismerje, és hogy ennek megfelelően cselekedjék. Kiegészítették a véleményüket azzal, hogy a vádlott jelenlegi egészségügyi állapota miatt börtöntűrő képessége súlyos fokban megnehezült. Rámutattak arra, hogy véleményük elkészítésekor a vádlott személyes vizsgálatára és a Tököli Büntetésvégrehajtási Kórház orvosi adataira, irataira támaszkodtak. Ez alapján állapították meg, hogy a cselekmény elkövetésének időpontját megelőzően sem volt egészséges szervezetű a vádlott, voltak természetes megbetegedései, mely alapján a véleményükben foglalt a következtetés vonható le. Korábban, így 2004-ben nem vizsgálták a vádlottat és az akkori vizsgálati eredmények sem álltak rendelkezésükre véleményük elkészítésekor. Az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézet Veszprémi Intézete képviseletében szakértő 4 és szakértő 5 igazságügyi szakértők ugyancsak fenntartották az írásban előterjesztett korábbi és a kiegészítő szakértői véleményükben foglalt azon megállapításaikat, mely szerint a vádlottnál elmebetegség, gyengeelméjűség, szellemi leépülés, tudatzavar nem volt megállapítható sem a 2004-ben lefolytatott, sem pedig a jelenlegi vizsgálatuk során. Nem volt megállapítható olyan kóros állapot, amely a beszámítási képességet érintette volna. A tárgyaláson kifejtették továbbá, hogy 2004-ben is megvizsgálták a vádlottat, mégpedig a bűncselekmény elkövetését követően,
5. május
6. napján. A testi vizsgálat alapján nem volt olyan jellegű klinikai tünet, amely durva elváltozásra utalt volna, magas vérnyomás akkor is észlelhető volt a vádlottnál. Rámutattak arra, hogy az akkori véleményük elkészítése során korábbi orvosi dokumentumokat is figyelembe vettek, így többek között a veszprémi kórház szemészeti ambulanciáján és belgyógyászati osztályán a
7. novemberében, a vádlott vizsgálata során keletkezett eredményeket. Kifejtették, hogy az első vizsgálatukat követően következtek be azok a testi elváltozások, amelyek jelenleg észlelhetőek. Kétségtelen, hogy a vádlott mostani állapota a korábbihoz képest jelentősen romlott, ez azonban a beszámítási képességét jelenleg nem korlátozza és a bűncselekmény elkövetésekor sem korlátozta. Kifejtették továbbá, hogy a vádlott állapota szokványos bvkörülmények közötti elhelyezését nem teszi lehetővé, azonban bv-kórházi elhelyezésre lehetőség van. A bizonyítási eljárás befejezését követően az ügyész perbeszédében az átiratban foglaltakat fenntartotta. Kifejtette azt, hogy az első fokú bíróság által megállapított tényállás több helyen kiegészítésre, illetőleg helyesbítésre szorul, így azzal, hogy tanú 9 a cselekmény elkövetése időpontjában a
8. életévét még nem töltötte be, hiszen ez a minősítés szempontjából lényeges. Ugyancsak kiegészítésre szorul a tényállás a lefoglalt kábítószerek hatóanyagtartalmát illetően, valamint a vádlott egészségügyi állapotára vonatkozó adatokkal. Rámutatott arra, hogy az első fokú bíróság a tényállás alapján helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére, a minősítés azonban kiegészítendő azzal, hogy a vádlott forgalomba kívánta hozni tanú 9 segítségével a kábítószert. Kifejtette, hogy a vádlott lakásán lefoglalt kábítószer vonatkozásában csupán a megszerzés, illetőleg a tartás önálló befejezett bűncselekményi alakzata állapítható meg, hiszen azt „csak birtokában tartotta" a vádlott, magatartása e tekintetben 1 rb, a Btk. 282.§

(1)és

(2)bekezdés b/ pontja szerint minősülő jelentős mennyiségű kábítószer tartásával elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének a megállapítására alkalmas. A büntetés kiszabási körülmények vonatkozásában kiemelte, hogy a tartással megvalósított cselekmény a jelentős mennyiség alsó határának a többszöröse és a meg nem lévő kábítószernél is hasonló mennyiségről beszélhetünk. Nyomatékos súlyosító körülményként kérte értékelni továbbá azt, hogy a cselekmény tanú 9 halálához vezetett. Indítványozta, hogy a meghallgatott szakértők közül a Veszprémi Szakértői Intézet véleményét fogadja el az ítélőtábla, arra figyelemmel, hogy ők két esetben vizsgálták meg a vádlottat és semmiféle beszámítási képességet korlátozó tényezőt nem találtak, míg a .szakértő 1 szakértő által adott vélemény tekintetében kételyek támadtak, ugyanis nem foglalt állást atekintetben, hogy mi alapján állapították meg a szakértői véleményben előadottakat. Indítványozta továbbá, hogy az ítélőtábla halmazati büntetés kiszabásával jelentős mértékben emelje meg a szabadságvesztés mértékét, melynek végrehajtási fokozatát fegyházban állapítsa meg a Btk. 42.§

(2)bekezdés b/3. pontja alapján. Egyebekben az első fokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. A vádlott meghatalmazott védője indítványozta, hogy az ítélőtábla a szakértő 1 szakértő által adott véleményt fogadja el és állapítsa meg, hogy a vádlott beszámítási képessége enyheközepes fokban volt korlátozott, tekintettel arra, hogy a vádlottra nézve kedvezőbb ez a szakértői vélemény. Rámutatott, hogy a vádlott 72 éves, a cselekmény elkövetésekor 7 évvel volt fiatalabb, büntetlen előéletű és a beszámítási képessége a korábban kifejtetteknek megfelelően enyhe-közepes fokban volt korlátozott. Indítványozta, hogy olyan büntetést szabjon ki az ítélőtábla, melynek értelmében a vádlottnak a szabadságvesztést nem kell letöltenie. A vádlott előadta, hogy nem vett részt semmiféle kábítószer kereskedelemben, Budapesten él élettársi kapcsolatban. A másodfokú bíróság a védelmi fellebbezést alaptalannak, míg a fellebbviteli főügyészség indítványában foglaltakat részben alaposnak találta. Az ítélőtábla a Veszprém Megyei Bíróság ítéletét a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az első fokú bíróság a büntetőeljárási törvény előírásainak megfelelően - figyelemmel a megismételt eljárás szabályaira is - folytatta le az eljárást. Az ítélőtábla álláspontja szerint a megyei bíróság a bizonyítékok felsorolása és értékelése során a jogszabályban írt kötelezettségének eleget tett. A vádlott tagadásával szemben értékelte tanú 10, tanú 8 tanúk vallomásait, a Veszprém Megyei Bíróság 5.B.681/

1. számú eljárása során hozott ítélet megállapítását, a vádlott feljegyzéseit, a bejelentést, a házkutatás adatait és az eljárás során rendelkezésre álló egyéb adatokat. Ezek egyenkénti és együttes értékelésével, összevetésével állapította meg a tényállást. A másodfokú eljárás során a becsatolt szakvélemények, valamint a meghallgatott szakértők vallomások közül az ítélőtábla a Veszprémi Szakértői Intézet véleményében foglaltakat fogadta el a tényállás részeként, mivel álláspontja szerint lehetőség volt az eltérő vélemények mérlegelésére, ugyanis a két szakértői vélemény nem ugyanazokra az adatokra épült. A vádlott jelenlegi egészségügyi állapotára vonatkozóan a két szakértői vélemény között nincs eltérés, azonban a vádlott beszámítási képességét illetően a Veszprémi Szakértői Intézet 2004-ben kelt szakértői véleménye megalapozott, hiszen elkészítése során lehetőség volt a vádlott vizsgálatára és ennek következtében olyan adatok álltak rendelkezésre, amelyek már jelenleg nincsenek meg, nem pótolhatóak, mivel a vádlott egészségi állapotában jelentős változás következett be. A fentiekben kifejtettek alapján az első fokú bíróság ítéleti tényállását az ítélőtábla nagyrészt, lényegét tekintve megalapozottnak tartotta, azonban a másodfokú eljárás során felvett bizonyítás eredményeképpen a tényállását a vádlott egészségügyi állapotára vonatkozóan kiegészíti azzal, hogy a vádlott jelenleg súlyos fokú magas vérnyomás megbetegedésben szenved. Nála a bal felső és alsó végtag agykárosodással magyarázható jelentős fokú gyengesége alakult ki, ez mozgását alapvetően korlátozza, bizonyos tevékenységek körében mások segítségére szorul. A magas vérnyomás betegség, az agyi keringészavar, a szemfenéki eltérés súlyos fokú általános érelmeszesedésre utal. A részére javasolt gyógykezelés, gyógyszerek szedése feltétlen indokolt. Jelenlegi állapota szokványos bv-körülmények közötti elhelyezését nem teszi lehetővé, azonban bv-kórházi körülmények közötti elhelyezésre alkalmas. Az ítélőtábla a tényállás pontosítására vonatkozóan osztotta a fellebbviteli főügyészség indítványában foglaltakat, és ennek megfelelően a tényállást kiegészítette azzal, hogy tanú 9 1987-ben született, tehát a cselekmény elkövetési időpontjában a
2. életévét még nem töltötte be. Ugyancsak pontosítandó a tényállás a lefoglalt kábítószer hatóanyagtartalmára vonatkozóan oly módon, hogy az 1415 db MDMA tartalmú tabletta hatóanyagtartalma 93,95 +- 1,81 gramm, mely a jelentős mennyiség alsó határának 4,67-szeresét teszi ki. A lefoglalt 27,86 gramm sárgásfehér por pszichotróp anyag, ami diapezámot tartalmaz. Ugyancsak kiegészítendő a tényállás azzal is, hogy II.r. vádlott által tanú 9-nek átadott kb. 5000 db ecstasy tabletta hatóanyagtartalma 150 gramm MDMA, mely a jelentős mennyiség alsó határának 750 %-a, míg a 350 gramm speed por 6 gramm amfetamint tartalmaz, amely a jelentős mennyiség alsó határának 60 %-a. A fenti kiegészítésekkel, illetőleg korrekciókkal az első fokú bíróság ítéletének tényállása teljes mértékben megalapozott, amely a másodfokú eljárásban a felülbírálat alapját képezte. A megállapított tényállás alapján az első fokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a bűncselekmény minősítése is törvényes. Az ítélőtábla egyetértett a fellebbviteli főügyészség azon álláspontjával, hogy kiegészítendő a jogi indokolás azzal, hogy a vádlott cselekményét forgalomba hozatallal követte el. Nem osztotta azonban a főügyészség véleményét az ítélőtábla atekintetben, hogy a vádlott a tőle lefoglalt jelentős mennyiségű kábítószer forgalomba hozatalát nem kezdte meg, arra kísérletet sem tett, hanem azt csupán birtokában tartotta, és ezért ezen magatartása a Btk. 282.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés b/ pontja szerint minősülő jelentős mennyiségű kábítószer tartásával elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének a megállapítására alkalmas. Az ítélőtábla véleménye szerint a vádlott cselekményét összességében kell értékelni. Nincs lehetőség a tartás kiemelésére, hiszen a forgalomba hozatalnak része volt a kábítószernek a beszerzése, az országba behozatala, annak a tartása, a forgalomba hozatala, illetőleg az előzetes letartóztatás ideje alatt II.r. vádlott részéről tanú 9-nek történő átadása is. A vádlott cselekménye így egységesen forgalomba hozatalnak minősül, melyet az időközben elhalálozott II.r. vádlottal társtettesként követett el. Az ítélőtábla a büntetés kiszabása során sem az enyhítésre, sem a súlyosításra irányuló indítvánnyal nem értett egyet. A büntetés kiszabása során az első fokú bíróság a súlyosító és enyhítő körülményeket megfelelően vizsgálta. A büntetés kiszabása során a bűncselekmény tárgyi oldala nem volt figyelmen kívül hagyható, hiszen a kábítószernek a mennyisége a jelentős mennyiség alsó határát többszörösen meghaladta. Figyelemmel kellett azonban lenni az alanyi oldalra is, vagyis a vádlott idős korára, valamint a jelentős időmúlásra, illetőleg a jelenlegi egészségügyi állapotára, mely összességében lehetővé tette a megyei bíróság által hivatkozott enyhítő rendelkezés alkalmazását. A szabadságvesztés végrehajtási fokozata vonatkozásában a megyei bíróság ítéletében elírás található, az helyesen 43.§ a/ pontja, mely szerint börtönben kell végrehajtani, ugyanis fegyházban a 42.§

(2)bekezdés b/3. pontja alapján, a 3 évi, vagy ennél hosszabb tartalmú szabadságvesztést kell végrehajtani, ha a büntetést visszaélés kábítószerrel súlyosabban minősülő esetei miatt szabták ki. Az ítélőtábla a megyei bíróság kiutasításra vonatkozó rendelkezését megváltoztatta és a végleges hatályú kiutasítást mellőzte, mivel álláspontja szerint annak feltételei nem állnak fenn. Az ítélőtábla utal arra, hogy az első- és a másodfokú bíróság a Btk.2.§-ának főszabályát alkalmazta akkor, amikor a bűncselekményt az elkövetéskor hatályos törvény szerint bírálta el. Ennek értelmében lehetőség volt annak a nem magyar állampolgár elkövetőnek a Magyar Köztársaság területéről történő kiutasítására, akinek az országban tartózkodása nem kívánatos. Az akkori szabályozás értelmében végleges hatállyal az volt kiutasítható, akinek az országban való tartózkodása - figyelemmel az elkövetés jellegére és az elkövető kapcsolataira - a közbiztonságot jelentősen veszélyezteti. (Btk.61.§

(1)és

(3)bekezdés) Az ítélőtábla felülvizsgálata során megállapította, hogy a kiutasítás mellékbüntetés alkalmazása a vádlott vonatkozásában nem indokolt. A vádlott életkorára, egészségügyi állapotára, valamint a bűncselekmény elkövetése óta eltelt hosszú időmúlásra tekintettel mely időtartam alatt, a rendelkezésre álló adatok szerint nem került összetűzésbe a törvényekkel - az ítélőtábla álláspontja szerint az országban való tartózkodása a közbiztonságot nem veszélyezteti. A vádlott hosszú idő óta élettársi kapcsolatban él Magyarországon, így kiutasításával sérülne családi életének tiszteletben tartásához való joga is. A fentiek miatt tehát nincs ok és indok a vádlott kiutasítására. Az Ítélőtábla utal továbbá arra is - hogy bár a felülbírálat során a korábban kifejtettekre tekintettel nem az elbíráláskor hatályos törvényt alkalmazta -, Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását követően a kiutasításra vonatkozó szabályok lényegesen módosultak, hiszen a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személlyel szemben csak nagyon szigorú feltételek fennállása esetén van helye végleges hatályú kiutasításnak. Jelen ügyben a végleges kiutasítás alkalmazása - figyelemmel a jogszabályváltozásokra - a végrehajtás során ütközne akadályba, hisz a jelenleg hatályos szabályozás miatt eleve végrehajthatatlan szankciót jelentene. Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek azzal, hogy a lefoglalt kábítószer elkobzásának a Btk. 77.§

(1)bekezdés d./ pontja alapján van helye, hiszen a bűncselekményt erre követték el. A fentiekben kifejtettek alapján a Győri Ítélőtábla a Veszprém Megyei Bíróság sérelmezett 5.B.529/2009/17. számú ítéletét a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helyben hagyta. Az ítélőtábla a Btk. 99.§

(3)bekezdése alapján rendelkezett a házi őrizetben töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról, valamint arról, hogy a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből a Be. 381.§

(1)bekezdése alapján 159.834 Ft-ot a vádlott, míg a további 338.438 Ft tolmácsolási és fordítási díjat az állam viseli. Győr,

1. október
2. napján Dr.Kovács Tamás sk. a tanács elnöke Dr. Zólyomi Csilla sk. Dr. Takácsné dr. Helyes Klára sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: A fenti ítélet, valamint a Veszprém Megyei Bíróság
3. szeptember
4. napján kelt ítéletének meg nem változtatott része
5. október
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
7. október
8. napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó