Gf.20420/2009/3 – Győri Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés alkalmazása körében a bíróság kiemelte, hogy való tényállítás személyiségvédelmet nem alapoz meg. Vélemény, bírálat vagy értékítélet a jó hírnév megsértésére akkor sem alkalmas, ha téves. A bíróság azt állapította meg, hogy az alperes kizárólag tényeket közölt, a tények pedig a valóságnak megfeleltek. A szállodában jakuzzi és törökfürdő nem állt rendelkezésre, ténykérdés volt a GVH döntése is, a Versenyhivatal közleményét pedig az alperes szöveghűen, torzításmentesen vette át és közölte. E tekintetben csupán a címétől tért el részben, amikor nem a Versenyhivatal által használt megtévesztette, hanem az átvágta kifejezést használta. Ezen egyetlen szó tekintetében tér el az alperes cikke a GVH kommünikétől. Ezzel kapcsolatosan a bíróság kifejtette, hogy az átvágás kifejezés kevéssé igényes, azonban a szabadabb nyelvhasználatú internetes közegben a használata nem tekinthető feltétlenül jogsértőnek. A kifejezés az átlagosat meghaladó érzelmi tartalmat hordoz, a mai nyelvhasználatban az átvágás kifejezés már nem feltétlenül jelent szándékos magatartást, nem tekinthető nagy fokban személyeskedőnek és indokolatlanul sértőnek sem. Mindemellett a bíróság álláspontja szerint a felperes nagy fokban gondatlanul járt el, mégpedig oly mértékben, ami már a szándékosság határát súrolta, hiszen ellenőrzés nélkül valónak fogadta el a szállodai honlap tartalmát, mégpedig a tevékenységével kapcsolatos lényeges szempontok és adatok tekintetében. Amikor a felperes annak ellenére pontosítás, helyesbítés nélkül szerepeltette az adatokat, hogy tudomást szerzett az adatok nem tényszerű voltáról, a felperes kétséget nem hagyó módon már szándékos magatartást tanúsított. Így az átvágás kifejezés használatának indokoltsága tekintetében nem merülhet fel kifogás. A felperest esetlegesen ért érdeksérelem semmivel sem lett nagyobb, mint abban az esetben lett volna, ha a megtévesztés kifejezést vette volna át az alperes. Az alperes tehát jogszerűen járt el, valótlan, sértő tényt a felperesről nem állított, a tényeket hamis színben sem tüntette fel, így a felperesi kereset jogalapjában nem megalapozott. A felperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatását és az alperes 1.000.000,- forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését kérte. Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság iratellenesen és tévesen állapította meg, hogy a felperes az internetes oldalán nem helyesbítette a téves adatokat tartalmazó közleményét. Utalt arra, hogy a GVH határozata és közleménye is csak a katalógus vonatkozásában tett a helyesbítés elmaradásával kapcsolatos megállapítást. A katalógus nyilvánvalóan nem volt már visszarendelhető és helyesbíthető, ugyanakkor az internetes oldal módosításával a felperes megtette az elvárható intézkedéseket. Fenntartotta azon álláspontját, hogy az átvágás kifejezés szándékos, tudatos megtévesztést jelent, míg a versenyjogban használatos megtévesztés törvényben meghatározott fogalma ettől eltér, minden valótlan információ átadását megtévesztésre alkalmas magatartásnak tekint, függetlenül attól, hogy a tévedésbe ejtő tudatában van-e az információ valótlanságának. A nem szándékos tévedésbe ejtés esetére az átvágás kifejezés használata még akkor is a valóság hamis színben való feltüntetése lenne, ha az nem feltétlenül jelent szándékos magatartást. Kifogásolta, hogy a bíróság a GVH határozatával ellentétesen a szándékosság határát súroló gondatlanságnak minősítette a felperes magatartását, holott a szálloda honlapja alapján készültek a tájékoztatók. A felperes álláspontja szerint akaratlan megtévesztés létezik, ugyanakkor akaratlan átvágás fogalmilag kizárt. Nem nevezhető átvágásnak az, ha maga a tévedésbe ejtő is tévedésben van. Támadta a fellebbezés a perköltségre irányuló megállapításokat, utalva arra, hogy a bírói gyakorlat értelmében (EBH 1999.94.) a személyiségvédelmi perben több polgári jogi igény együttes érvényesítésekor a kártérítési követelés szolgál az eljárási illeték alapjául, a meg nem határozható perérték akkor vehető csak figyelembe, ha az így számított érték meghaladja a kártérítési követelést. Tévesen tekintette tehát a megállapítási és a kártérítési keresetet az elsőfokú bíróság egymástól független kereseti kérelemnek, így tévesen állapított meg 21.000,- forint illetéket. Emellett tévesen alkalmazta a 32/2003.(VIII.22.) IM. rendelet 3.§.

(2)bekezdés a./ pontjában foglaltakat, amikor a pertárgyérték 5 %-a helyett 6 %-ában, azaz 60.000,- forintban határozta meg a fizetendő ügyvédi munkadíj összegét. A felperes fellebbezése az alábbiak szerint érdemben nem megalapozott. A megyei bíróság a per eldöntéséhez szükséges körben lefolytatta a bizonyítást, ennek során maradéktalanul feltárta a releváns tényeket. Annak megállapítását, hogy a felperes az internetes honlapján a tévedés felismerését követően nem helyesbítette az adatokat - ahogy a fellebbezés rámutatott -a peradatok nem támasztják alá, így azt az ítélőtábla az elsőfokú ítélet indokolásából mellőzte, ugyanakkor megállapította, hogy a tényállás egyéb vonatkozásban a peranyag okszerű mérlegelésén alapul, helytálló, s az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntésével is - az alábbi kiegészítéssel - egyetértett. A felperes keresetét arra alapította, hogy az alperes a GVH közleményét a „Hogyan vágta át utasait az felperes neve?" címmel közölte, ezzel megsértette a felperes jó hírnevét. A perben tehát vizsgálni kellett, hogy a felperes által kifogásolt „átvágta" kifejezés használata a felperest sértő, valótlan tény állításának, vagy való tény hamis színben való feltűntetésének minősül-e. Ennek megítélése során a vitatott kifejezés és a GVH közlemény által használt „megtévesztette" kifejezés tartalmi-jelentésbeli azonossága, illetve különbözősége vizsgálatára, másrészt az alperes által közölt cikk teljességének - nem egy kiragadott részletének - értékelésére van szükség. A felperes álláspontjával szemben nem a versenyjogi értelmezés útján, hanem a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint (ahogy a honlap olvasója a közzétett cikket érthette) kell állást foglalni abban, hogy a két kifejezés, ebből adódóan a GVH közleménye és az alperes cikke mennyiben bír eltérő jelentéstartalommal. Ezen értelmezés mellett pedig megállapítható, hogy mindkét kifejezés önmagában szándékos magatartás útján megnyilvánuló tévedésbe ejtést fejez ki, legfeljebb stiláris eltérés van köztük. A teljes cikk szövege alapján ugyanakkor mindenki számára nyilvánvaló a közlemény tartalma, ez pedig egyezik a GVH közleményével: pontosan és részletesen meghatározza a GVH által kifogásolt magatartás mibenlétét, a Versenyhivatal ezzel kapcsolatos jogi álláspontját, az alkalmazott szankciót és ennek indokait. A fentiek alapján megállapítható, hogy az alperes a cikkében a GVH közleményével azonos tartalommal tájékoztatta az olvasókat, ennek során a felperesről sértő, valótlan tényt nem állított, való tényt hamis színben nem tűntetett fel. A kifejtettekre figyelemmel az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntése megalapozott. A fellebbezés a perköltségviselésre irányuló rendelkezéseket is alaptalanul támadta. A felperes keresetében mind a jogsértés megtörténtének megállapítása (Ptk. 84. §.

(1)bekezdés a.) pont), mind pedig az alperes kártérítésre kötelezése (Ptk. 84. §.

(1)bekezdés e.) pont) iránti igényét érvényesítette. Az ítélőtábla megítélése szerint ezen kereseti kérelmek valóságos tárgyi keresethalmazatot alkotnak, önállóan is érvényesíthetőek. Az Illetéktörvény 40. §.

(1)bekezdése értelmében, ha a fél egy eljárásban egy jogviszonyból eredő több igényét vagy több jogviszonyból eredő igényeit érvényesíti, az eljárás tárgya értékének megállapításakor az előterjesztett igények együttes értékét kell figyelembe venni. A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla nem osztja az EBH 1999.94. számú eseti döntésben közzétett, a fentiekkel ellentétes jogi álláspontot. A fentiek és az Illetéktörvény 39. §.

(1)bekezdése, valamint a 39. §.

(3)bekezdés c.) pontja alapján az elsőfokú bíróság helyesen határozta meg a felperes által viselendő kereseti illeték összegét 81.000,-Ft-ban. A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 4/A §.

(1)bekezdése szerint az ügyvédi díj

1. §-ában meghatározott összege a tevékenység ellenértékét terhelő általános forgalmi adó összegét nem tartalmazza; azt a díj összegén, mint adóalapon felül kell felszámítani. Ezen rendelkezés figyelembevételével megállapítható, hogy a megyei bíróság a fellebbezéssel ellentétben az elsőfokú ügyvédi munkadíjat nem a rendelet
2. §.

(2)bekezdés a.) pontjában meghatározott mértéket meghaladó összegben állapította meg, csupán figyelemmel volt a 4/A §.

(1)bekezdésének rendelkezésére. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a Pp. 253. §.

(2)bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét helybenhagyta, az eredménytelenül fellebbező felperest pedig a Pp. 78. §.

(1)bekezdése alapján kötelezte a 32/

1. (VIII.222.) IM rendelet
2. §.

(5)bekezdésében foglaltak szerint az elsőfokú ügyvédi munkadíj felét kitevő másodfokú perköltség alperes javára, továbbá a feljegyzett fellebbezési illeték állam javára való megfizetésére. Utóbbi összege tekintetében a másodfokú bíróság figyelemmel volt arra, hogy a felperes fellebbezésében - szemben a keresetében foglaltakkal - csupán a Ptk. 84. §.

(1)bekezdés e.) pontjában foglalt igényét érvényesítette. Győr,

1. október
2. napján Dr. Zámbó Tamás sk. Dr. Maurer Ádám sk. . Menyhárdné dr. Sarmon Hedvig sk a tanács elnöke előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó: