Bf.255/2010/5 – Debreceni Ítélőtábla

(1),

(5)bekezdés I. fordulata szerint jelöli meg. Megállapítja, hogy a vádlott kényszergyógyítása nem hajtható végre. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárásban 7.500 (Hétezer-ötszáz) Ft a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel. Indokolás: Az elsőfokú bíróság a vádlottat testi sértés bűntettének kísérlete (Btk.170.§

(6)bek. I. ford.) miatt, mint visszaesőt 5 évi börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte kényszergyógyítását. Rendelkezett a bűnjelek sorsáról és kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen a vádlott az indokok megjelölése nélkül, a védő enyhítés érdekében fellebbezett. Az ügyész az elsőfokú bíróság ítéletét tudomásul vette. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.125/2010/1-II. számú átiratában az ítéleti tényállás részbeni megalapozatlansága okán a másodfokú eljárásban bizonyítás felvételét indítványozta, ennek keretében ... tanúkénti kihallgatását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás néhai ... sértett támadó, illetve védekező tevékenységével kapcsolatban megalapozatlan, mert a terhelti vallomással és a tanúvallomásokkal kellően nem alátámasztott. A tényállás jelzett része a Be. 351.§

(2)bekezdés b/ és c/ pontjaira figyelemmel részben felderítetlen, részben ellentétes az iratok tartalmával. A cselekmény helyes jogi minősítése az elkövetéskor hatályos törvény szerint a Btk. 170.§

(1)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettének kísérlete. Az alkalmazott büntetés indokolatlanul enyhe, így annak további mérséklésére nem kerülhet sor. A védelmi jogorvoslatok során az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a meghozatalát megelőző eljárással együtt a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján a Be. 361.§

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen tejes terjedelmében felülbírálatának körébe vonta. A nyilvános ülésen a védő az elsőként felmentésre, másodlagosan enyhítésre irányuló jogorvoslatot fenntartotta. A fellebbviteli főügyészség nyilvános ülésen jelen lévő képviselője aggályát fejezte ki a tényállás megalapozottságát illetően ... sértett támadó, illetve védekező tevékenységével kapcsoltban, azonban a bizonyítás továbbfejlesztésére irányuló indítványát nem tartotta fenn arra tekintettel, hogy a meghallgatni indítványozott .... tanú esetében figyelembe vehető a nyomozás során két alkalommal tett vallomása, mely alapján a sértett a támadást viszonozta, de az védekező jellegű volt. A

1. május
2. napjától hatályos jogszabályi változásra tekintettel a kényszergyógyítás mellőzését kérte. Végül indítványozta a szabadságvesztés azonnali foganatba vételének elrendelését. Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította,hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok sérelme nélkül folytatta le az eljárást. Ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Az általa megállapított tényállás megalapozott, csupán annyiban egészítendő ki, hogy a vádlott legutolsó szabadságvesztés büntetéséből
3. március
4. napján szabadult. A néhai sértett támadó, illetve védekező tevékenységének felderítetlenségével kapcsolatos védői, illetve az ügyészi átiratban jelzett aggály az ítélőtábla álláspontja szerint - osztva a fellebbviteli főügyészség nyilvános ülésen kifejtett érvelését is - lényegét tekintve a tényállás alapvető megalapozottságát nem érintette, nem volt hatással a konkrét vádlotti cselekvőséget, illetve bűnösséget megalapozó megállapításokra. .... tanút a nyomozás során két alkalommal hallgatták ki (
5. március
6. és március
7. napjain). Mindkét alkalommal azt állította, hogy a sértett, akit ő ...-nak hívott, a vádlottat az ellene irányuló támadás után védekezésül egy fával a fején megdobta. Közel 2 év elteltével tartott tárgyaláson (
8. február 24.) ilyen nyilatkozatot nem tett. Figyelemmel azonban az eltelt időmúlásra, az emberi emlékezet természetére, nem kifogásolható, hogy az elsőfokú bíróság a nyomozás során - még friss emlékezet alapján tett vallomására figyelemmel rögzítette a tényállásban a néhai sértett már említett védekező tevékenységének mozzanatát, amely érdemi kihatással a vádlott büntetőjogi felelősségére levont következtetésre nem volt. Az ítélőtábla a megyei bíróság tényállását elfogadta és a másodfokú eljárásban irányadónak tekintette. Ezen irányadó tényállás alapján okszerű a vádlott bűnösségére levont következtetés. A védelem felmentést célzó fellebbezése az elsőbíróság mérlegelési tevékenységét támadja, amely a Be. 351.§

(1)bekezdésére figyelemmel a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethetett. Helyes a cselekmény jogi minősítése, annak indokolása, azonban az elkövetéskori hatályos törvény szerint annak jogszabályi megjelölése helyesen a Btk. 170.§

(1),

(5)bekezdés I. fordulata. A büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményeket a megyei bíróság teljes körűen feltárta és értékelte akként, hogy a megállapított bűncselekményre irányadó büntetési tétel középmértékét kitevő viszonylag hosszabb tartamú, 5 évi szabadságvesztés alkalmazásával érhetők el a büntetési célok. A kiszabott büntetés inkább enyhe, mintsem súlyosnak tekinthető, azonban annak súlyosítására a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezés hiányában nem volt lehetőség, míg enyhítése a már jelzettek miatt szóba sem kerülhetett. A határozat meghozatalakor az elsőfokú bíróság helyesen döntött az alkoholista vádlott kényszergyógyításának elrendeléséről. Azonban a Btk. 75.§-t a 2009. évi LXXX.tv. 56.§

(7)bekezdés b/ pontja

1. május
2. napjától hatályon kívül helyezte, ezért az ítélőtábla megállapította, hogy e rendelkezés nem hajtható végre. Mindezek alapján az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a jelzett körben a Be. 372.§

(1)bekezdésére figyelemmel megváltoztatta, míg egyéb helyes rendelkezései és indokai alapján a Be. 371.§

(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről a Be. 381.§

(1)bekezdése alapján történt rendelkezés. A szabályszerűen idézett, de a nyilvános ülésen meg nem jelenő vádlottal szemben a Be. 596.§

(1)bekezdése szerinti intézkedés alkalmazására nem volt lehetőség. Debrecen,

1. június
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Simonné dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja. Záradék: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 6.B.769/2009/
3. sz. ítélete a másodfokú határozatban írt változtatással
4. június
5. napján jogerős és végrehajtható. Debrecen,
6. június
7. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke