Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.401/2010/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kelemen Judit ügyvéd (10501 Budapest, Roosevelt tér
- szám) által képviselt felperesnek, a Bánáti Ügyvédi Iroda (1137 Budapest, Katona József u.
- III/
- szám, ügyintéző: dr. Bánáti János ügyvéd) által képviselt alperes ellen készfizető kezességvállalás teljesítése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- június
- napján kelt 15.G.41.040/2008/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 2.176.000 (Kettőmillió-százhetvenhatezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes és a perben nem álló E. Á. Kft. (a továbbiakban: adós) által
- augusztus 18-án megkötött, és több alkalommal módosított szerződés szerint a felperes
- május 9-én napjáig vállalta, hogy az adós rendelkezésére tart 1.070.000.000 forint hitelkeretet. A felperes az adóssal megkötendő kölcsönszerződés biztosítéka céljából
- október 9-én készfizető kezesi szerződésre vonatkozó írásbeli ajánlatot nyújtott be az alpereshez, amelyben a felperes tudomásul vette, hogy amennyiben a felperes nyilatkozata, valamint a benyújtott biztosítéki táblázat valótlan adatokat tartalmaz és a biztosítéki táblázatban meghatározott biztosítékok érvényesíthetősége érdekében a szükséges intézkedések megtételét elmulasztotta, az alperes a készfizető kezességvállalási szerződést azonnali hatállyal felmondhatja, és a teljesítést megtagadhatja (kérelem
- pontja). A felperes és az adós között a
- augusztus 18-án megkötött és többször módosított szerződésben foglalt hitelkeret terhére
- október 9-én szerződés jött létre, amelyben a felperes az adós likviditásának fenntartása és áruk finanszírozása céljából 400.000.000 forint rulirozó hitelt nyújtott az adós részére. Ennek biztosítékául szolgált a felek által
- október 17-én megkötött szerződés, amelyben az alperes az adóst terhelő kötelezettségek 80%-ának megfizetéséért vállalt készfizető kezességet. A megállapodás
- pontja alapján az üzletszabályzatban meghatározott esetekben, valamint ha a felperes a kölcsönszerződést a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(1)bekezdésének a)-d) pontjában meghatározott körön kívüli, illetve nem az adós fizetési késedelmével összefüggő okból a készfizető kezes előzetes hozzájárulása nélkül felmondja, vagy ha a biztosítékokat a felperes nem kötötte le, illetve ha a lekötött biztosítékokból a hitelintézetnek felróható ok miatt a követelés nem elégíthető ki, az alperes a fizetési kötelezettségének nem köteles eleget tenni. A felperes és az adós által megkötött szerződés további biztosítékául készfizető kezességvállalási megállapodások, 3 óvadéki szerződés, az adós vagyonát terhelő és a közjegyzői kamaránál bejegyzett jelzálogjog, valamint több ingatlan keretbiztosítéki jelzálogszerződésen alapuló jelzálogjoga szolgált, és az adós az őt megillető visszaigényelhető áfa összegét a felperesre engedményezte. Az adóhatóság 2006 első félévében mindösszesen 1.608.517.000 forint általános forgalmi adót utalt vissza az adós részére, és
- szeptember 8-án igazolta, hogy az adósnak nyilvántartott adótartozása nem volt. Az adóhatóság a 2006 április, május és a június havi általános forgalmi adó kiutalása előtt ellenőrzést tartott, amelynek határidejét kilencven nappal meghosszabbította. Az adóhatóság a fenti határidőt 2006 decemberében további 60 napra meghosszabbította, majd úgy döntött, hogy a 2006 szeptemberi időszakra vonatkozó általános forgalmi adó kiutalás előtti ellenőrzés folytatására központosított ellenőrzés keretében kerül sor. Az áfa visszautalások elmaradása miatt az adós az export tevékenységét megszüntette, árbevételei, készletei csökkentek. A felperes az adóhatóság által lefolytatott eljárásról az alperest folyamatosan tájékoztatta. Az adós a fentiek következtében a felperessel megkötött szerződésben vállalt visszafizetési kötelezettségét nem tudta teljesíteni, és a
- október 12-én lejárt rulirozó hitelszerződésből eredő visszafizetési kötelezettségének a felperessel szemben nem tett eleget. A felperes a keresetében kérte, hogy az elsőfokú bíróság a készfizető kezesi szerződés alapján kötelezze az alperest 324.223.874 forint és járulékainak megfizetésére. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy az alperes jogosulttá vált a teljesítés megtagadására, mert a biztosítéki táblázat valótlan adatokat tartalmazott. Az alperes az elsőfokú eljárásban a fentiektől eltérő jogcímen előadott érdemi ellenkérelmét nem tartotta fenn, érdemi védekezését kizárólag a hitelgarancia igényléshez benyújtott nyomtatvány
- pontjában foglaltakra alapította. Állította, hogy a biztosítéki táblázat nem tartalmazott valós adatokat, amelynek előzetes kontrollja nem történt meg. A felperes a vagyont terhelő zálogjog elfogadásakor a mögöttes vagyont kellő részletességgel nem ellenőrizte. Hangsúlyozta, hogy az alperes védekezése azon az objektív tényen alapul, hogy a teljesítés időpontjában a szerződésben megjelölt fedezet valótlan volt, mert a fedezetként felajánlott áfa összege nem valós gazdasági eseményen alapult. Az alperes indítványozta, hogy az elsőfokú bíróság szerezze be az adós vezetői ellen indított büntetőeljárás iratait, és függessze fel a per tárgyalását a büntetőeljárás jogerős befejezéséig. Álláspontja szerint az a tény, hogy a fedezetként felajánlott áfa visszaigénylésének mennyiben volt valós alapja, a jogerős büntetőeljárás eredményével támasztható alá. Az elsőfokú bíróság a
- június 2-án kelt 15.G.41.040/2008/
- számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 324.223.874 forint főkövetelést és annak
- február
- napjától a kifizetés napjáig terjedő időszakra az adott naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt összegének megfelelő mértékű késedelmi kamatát, valamint 6.342.000 forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a tárgyalás felfüggesztésnek a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdésében meghatározott feltételei nem állnak fenn, ezért az alperesek kérelmét mellőzte. Kifejtette, hogy az adós társaság ügyvezetőinek bűnössége kérdésében hozható büntetőbírói ítélet nem tekinthető olyan előzetes kérdésnek, amelytől a jelen per eldöntése függ, és a kezesi helytállás szempontjából annak sincs érdemi jelentősége, hogy az adós megtévesztette-e a felperest. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes nem tudta bizonyítani azt az állítását, hogy az adós által felajánlott áfa visszaigénylés nem valós gazdasági eseményeken alapul, és a biztosítéki táblázatban foglalt adatok valótlanok voltak. Ennek ellentmond a szerződés megkötésekor beszerzett okiratok tartalma. Az adóhatóság 2006 októberében arról adott ki igazolást, hogy az adósnak nyilvántartott adótartozása nincs és a felperes igazolta, hogy a szerződéskötés időpontjában az adóssal szemben nem álltak fenn az üzletszabályzatban (2.4. pont) felsorolt, az alperes készfizető kezességvállalását kizáró okok. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek közötti kezesi szerződés a Ptk. 272. §-ában foglaltaknak megfelelően, érvényesen létrejött, és arra vonatkozó adat sem merült fel, hogy a felperes a szerződés bármelyik biztosítékáról lemondott, vagy az alperes kötelezettségvállalása terhesebbé vált, mint amilyen a kezesség elvállalásakor volt. A fentiek alapján az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta, míg a perköltségről a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján döntött. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú eljárás során előadott érdemi védekezéssel egyezően arra hivatkozott, hogy az alperes a hitelgarancia igényléshez benyújtott kérelem 7. pontja alapján jogosulttá vált a teljesítés megtagadására. Állítása szerint a kölcsönszerződés a Ptk. 200. §
(2)bekezdése és 234. §
(1)bekezdése alapján jóerkölcsbe ütközik és emiatt semmis, amely maga után vonja a kölcsönszerződés biztosítékaként kötött, és a per tárgyát képező garanciaszerződés semmisségét is. A semmisségi okot az eljáró bíróságnak hivatalból kell észlelnie, ezért a per tárgyalásának felfüggesztése iránti kérelem a Pp. 152. §
(1)bekezdése értelmében indokolt volt, mert a büntetőeljárás jogerős befejezéséig a perben megalapozott döntés nem hozható. A jogerős büntetőítélet szolgálhat bizonyítékul az alperes azon állításának alátámasztására, hogy a fedezetként felajánlott általános forgalmi adó nem valós gazdasági eseményeken alapult, így az a tény, hogy a szerződés jóerkölcsbe ütközik-e, kizárólag az adós volt ügyvezetője ellen lefolytatott büntetőeljárás eredményétől függően állapítható meg. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási kötelezettséget az alperes terhére értékelte, azonban azzal, hogy a jogerős büntetőítéletet nem várta be, az alperest elzárta a bizonyítás lehetőségétől. Az alperes állítása szerint azt a tényt, hogy az adós által fedezetként felajánlott áfa nem valós gazdasági eseményeken alapul, kizárólag a jogerős büntetőítélettel bizonyítható. Az alperes a fellebbezésében kifejtette, hogy a
- évi végleges beszámoló alapján a biztosítéki táblázatban a vagyont terhelő zálogjog bruttó értékeként 1.111.518.000 forintot állapítottak meg, és ehhez képest a beszámolóban az egyéb követelést 1.027.526.000 forintban tűntették fel, amely a
- évi éves beszámolótervezet ugyanezen pontjában 1.152.400.000 forint volt. A fentiekből az a következtetés vonta le, hogy a beszámolók és az alperes részére megküldött biztosítéki táblázat között jelentős eltérés mutatkozik. A felperes a készfizető kezességen túl a legfontosabb biztosítékként a jelzálogjogot vette figyelembe, és ez nem egyezik az adós mérlegadataival. A
- évi beszámoló adatai a hitel kielégítésének fedezetéül felhasználható vagyon rendelkezésre állását nem igazolják. Az adós társaság a
- évi mérleg szerint 359.511.000 forint saját tőkével rendelkezett, amelyhez képest a mérleg főösszeg (1.331.770.000 forint) a társaság vagyonának csaknem háromszorosát éri el, és ennek oka a 967.295.000 forint összegben kimutatott rövid lejáratú kötelezettség. A társaság vagyonából 10.231.000 forint volt a tárgyi eszköz, 151.022.000 forint a forgatási célú hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, valamint 2.512.000 forint a pénzeszköz. Az adós eszközeinek legjelentősebb tétele éppen az általános forgalmi adó visszaigénylésből származó 1.065.898.000 forint összegű követelés, ezért nem volt megalapozott az 1.111.518.000 forint összegű hitelbiztosítéki érték elfogadása. A biztosítéki táblázat a fentiek alapján valótlan adatot tartalmazott, amelyet az adóhatóság vizsgálata is alátámaszt. Megállapítást nyert, hogy a forgalmazott termékek nem voltak az adós tulajdonában és birtokában, a bizonylatok mögött nem voltak valós események, így a mérlegekben és a biztosítéki táblázatban nyilvánvalóan valótlan a fiktív vagyon feltüntetése. Az alperes a fentiek miatt a hitelgarancia igényléshez benyújtott nyomtatvány
- pontja alapján jogosulttá vált a felperessel szemben a készfizető kezesi szerződés teljesítésének megtagadására. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Állította, hogy az alperes sem a pert megelőzően, sem a perben nem tudott megjelölni a kezes szabadulását alátámasztó, a Ptk.
- §
(2)bekezdésében szereplő törvényes, vagy az alperes üzletszabályzatában, illetőleg a kezesi szerződésben meghatározott indokot. Az alperes a teljesítés megtagadásának indokaként a formanyomtatvány
- pontjára kísérelt meg hivatkozni. Előadta, hogy a vagyont terhelő jelzálogjog bruttó értékeként meghatározott 1.111.518.000 forint a szerződésben rögzített elzálogosított vagyon értékének 90 %-a. A felperes az óvatosság elvét követve járt el, amikor a szerződésben szereplő 1.235.020.000 forintnak csak a 90 %-át szerepeltette bruttó értékként. A vagyont terhelő jelzálogjog értéke egy számított összeg, ezért téves az alperesnek az a kiindulása, hogy a zálogjog értékét a
- és
- évi mérlegbeszámolóban feltüntetett adatokkal felelteti meg. A jelzálogjog értékét a ténylegesen meglévő vagyon határolja be, és nem helytálló az alperesnek az a következtetése sem, hogy az adós vagyonát a beszámolókban szereplő egyéb követelésekkel azonosítja. A keretbiztosítéki vagyont terhelő jelzálogjog igénybevételénél a zálogjog egyediesítése a mérleg eszközoldalán található valamennyi vagyonelem tekintetében megtörténhet, ezért az egyéb követeléseken kívül a tárgyi eszközök is az adós vagyonát képezik. A
- évi auditált beszámoló kifejezetten a jelzálogjog bruttó értékeként megjelölt és nyilvántartott értéknél nagyobb értékű vagyont tartalmazott. A felperes a beszámoló alapján ellenőrizte az adós vagyonának értékét, amely meghaladta a biztosítékként megjelölt vagyont terhelő jelzálogjog bruttó értékét, így teljes mértékben megfelelően szerepeltette a biztosítéki táblázatban a közjegyzői kamara nyilvántartásában szereplő vagyont terhelő jelzálogjogot. A felperes csak 10 %-os értéket fogadott el (111.150.000 forint) fedezeti értékként, és jelezte, hogy ennek mobilizálhatósága közepes minőségű. Nem értelmezhető az alperesnek az a hivatkozása, hogy a
- évi beszámolóban szereplő egyéb követelés összege nem egyezik a
- évi beszámoló soraival. A két különböző időszakra vonatkozó mérlegsorokban szereplő összegek értelemszerűen eltérhetnek egymástól. Az pedig teljesen természetes, hogy a biztosítéki táblázatban szereplő összeg és a beszámolók között jelentős eltérés mutatkozik, hiszen három különböző adattartalmú iratról van szó. A két mérlegadat két különböző időszakra vonatkozik, míg a biztosítéki táblázatban szereplő összeg a szerződésben rögzített vagyont terhelő jelzálogjog 10 %-os csökkentéssel figyelembe vett értéke. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes nem tudta bizonyítani a biztosítéki táblázatban szereplő adatok valótlanságát, mert ennek ellentmondanak a szerződés megkötésekor rendelkezésre állt okiratok. A
- évi mérlegben szereplő követelés összege valós, amelyet alátámasztanak az adóhatóság bankszámlakivonatai, az adóhatóság ezeket az összegeket az adósnak hiánytalanul kiutalta. A felperes hivatkozott a
- szeptember 8-ai adóigazolásra, továbbá arra is, hogy a vagyont terhelő jelzálogjog megléte, érvényesíthetősége és valódi értéke a benyújtott, többségében közhiteles nyilvántartásokban vagy közokirati formában, okiratok alapján igazolható. A felperes állítása szerint a büntetőeljárás megindítása nem azt jelenti, hogy a kérelem időpontjában a biztosítéki táblázat valótlan adatot tartalmazott. A
- évi mérlegben szereplő követelés mértéke valós volt, és az a körülmény, hogy az adóhatóság később újabb vizsgálat keretében a kiutalás jogszerűségét és saját eljárását megkérdőjelezte, nem befolyásolja, hogy a
- évi beszámolóban ez a követelés az adóhatóság által is elismerten létezett. Kétség sem férhet ahhoz, hogy a felperes jóhiszeműen, a jogszabályoknak és a banki szabályzatoknak megfelelően vette figyelembe a biztosíték értékét. A semmisségi okkal kapcsolatosan előadta, hogy az alperes nem alapíthatja a fellebbezését az általa már visszavont tartalmú korábbi védekezésére. Az alperes ezt az eljárásjogi problémát azzal kísérli meg kiküszöbölni, hogy a bíróságnak mindezt hivatalból kellett volna észlelnie. Nincs lehetőség arra, hogy a bíróság egy perben nem álló személy által kötött szerződés semmisségét akár kérelemre, akár hivatalból vizsgálja. Fel sem merülhet a jóerkölcsbe ütközés azon az alapon, hogy az adós bűncselekményből befolyó vagyoni előnyre kötött kölcsönszerződést. Az egyik fél erkölcsileg meg nem engedett célja a szerződés érvényessége szempontjából a Ptk.
- §
(4)bekezdése értelmében közömbös. Az alperes sohasem hivatkozott arra, hogy a felperes tudott az adós állítólagos jóerkölcsbe ütköző hitelezési céljáról. A felperes állítása szerint a tárgyalás felfüggesztése iránti kérelem elkésett, míg a felfüggesztés mellőzésének indokait az elsőfokú ítélet tartalmazza. A felfüggesztés elrendelésének indítványozására a Pp. 234. §
(1)bekezdése alapján az elsőfokú ítélet kézbesítésétől számított tizenöt napon belül lett volna lehetőség. A kérelem egyébként nemcsak elkésett, hanem alaptalan is, mert a büntetőeljárás eredménye és a büntetőbírói ítélet nem tekinthető előzetes kérdésnek. A fellebbezés megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a per eldöntéséhez szükséges mértékben lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg és az irányadó jogszabályok megfelelő alkalmazásával helytálló érdemi döntést hozott. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásával is egyetért, azt csak a fellebbezésben foglaltakra tekintettel egészíti ki. A felek között a Ptk. 272. §
(1)bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő tartalmú polgári jogi szerződés jött létre. Az alperes a Ptk. 274. §
(2)bekezdése szerint megkötött készfizető kezesi megállapodás teljesítését a felperessel szemben megtagadta, ezért a felperes a Ptk. 313. §-a alapján választott 300. §
(1)bekezdése értelmében a szerződésszegés jogkövetkezményeként kérte, hogy az elsőfokú bíróság kötelezze az alperest a kezesi szerződés teljesítésére. A teljesítési kötelezettség megtagadásának jogos indokaként megjelölt tényeket a kezesi szerződésben vállalt szolgáltatási kötelezettségek és jogosultságok figyelembe vételével, a készfizető kezesi megállapodás és az abban nem szabályozott kérdések tekintetében irányadó Ptk. rendelkezéseinek feltételrendszere alapján kell elbírálni. A büntetőeljárás alá vont személyeknek a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvényben szabályozott tényállást megvalósító magatartását és annak jogkövetkezményeit tartalmazó határozat a bizonyítási eszközök körében az eljárás alá vont személyek közokirattal igazolt büntetőjogi felelősségét támaszthatja alá, amelytől nem függ a felek polgári jogi jogviszonyából fakadó követelés eldöntése. A folyamatban lévő büntetőeljárásban és a polgári eljárásban bizonyításra szoruló egyes tények között részben fennálló tartalmi azonosság sem ad alapot a polgári peres eljárás tárgyalásának felfüggesztésére. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes által érvényesített polgári jogvita érdemi elbírálását megelőzően a Pp.
- §
(1)bekezdésének alkalmazása nem indokolt. A perben az nem volt vitás, hogy az alperes kezesi helytállásának feltételét megvalósító tény - az adós visszafizetési kötelezettségének nem teljesítése megvalósult. Az alperes a felperessel szemben a kezesi szerződés teljesítést megtagadta, ezért az elsőfokú bíróság a Pp. 164. §
(1)bekezdésének alkalmazásával helytállóan állapította meg azt is, hogy az alperes kötelezettsége annak a tényállításnak a bizonyítása, hogy a teljesítés megtagadása jogos okból történt, ezért a szerződésszegés Ptk.
- §-ában szabályozott jogkövetkezménye a felek jogviszonyában nem alkalmazható, és a felperest nem illeti meg a jogosultság a kezesi szerződésben foglalt teljesítési kötelezettség követelésére. Az alperes a teljesítés jogos okból történő megtagadásának ténybeli alapját a
- október 9-én kelt nyilatkozat
- pontjában jelölte meg, ezért az alperesnek a reá háruló bizonyítási kötelezettség körében azt a tényelőadását kellett bizonyítékokkal alátámasztani, hogy a biztosítéki táblázat a szerződéskötés időpontjában valótlan adatokat tartalmazott. Az elsőfokú bíróság a
- november 4-én megtartott folytatólagos tárgyalási határnapon kihirdetett végzésében a Pp.
- §
(3)bekezdésben foglalt eljárási kötelezettségének eleget tett, a bizonyításra szoruló tényekről az alperest teljes körűen tájékoztatta, és az alperes az elsőfokú eljárás során nem volt elzárva attól, hogy a felek között létrejött polgári jogi megállapodás alapján érvényesített követeléssel szemben a védekezésének alapjául szolgáló tények bizonyítékait megjelölje. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes által szolgáltatott bizonyítékok nem támasztották alá azt az állítást, hogy a biztosítéki táblázatban szereplő adatok a szerződéskötés időpontjában valótlanok voltak, amelynek tényét a
- szeptember 8-án kiállított adóigazolás is kétségessé tette. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében helytállóan utalt arra, hogy a zálogjog értéke és az adós mérlegadatai nem azonos ténybeli adatokon alapulnak, és a különböző időszakok mérlegadatai nem bizonyítják, hogy a szerződéskötés időpontjában a biztosítéki táblázatban szereplő adatok valótlanok voltak. A szolgáltatott okirati bizonyítékokból az is megállapítható, hogy az adós vagyonának fedezetét érintő adatok a készfizető kezesi szerződés megkötésekor is az alperes rendelkezésére álltak, míg a vagyonelemekben bekövetkezett változásokról a felperes az alperest folyamatosan tájékoztatta. A kifejtett indokok alapján az elsőfokú bíróság a Pp.
- §
(3)bekezdésének és a 164. §
(1)bekezdésének együttes alkalmazásával a bizonyítás sikertelenségének következményeit megfelelően értékelte az alperes, mint bizonyításra kötelezett fél terhére. Az alperes a tárgyalás berekesztése előtt fenntartott érdemi ellenkérelmében a hitelszerződés és a kezesi szerződés érvénytelenségére már nem hivatkozott, ezért a másodfokú eljárás alatt, az alperes fellebbezésében megjelölt semmisségi ok az elsőfokú eljárásban előadottakhoz képest új ténynek minősül. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felek között érvényes kezesi szerződés állt fenn, és a készfizető kezesi megállapodás semmisségi okkal történő érintettségére utaló tényt a szolgáltatott bizonyítékok alapján a Fővárosi Ítélőtábla sem észlelt. Az alperes a fellebbezésében állította, hogy az adós és a felperes által megkötött hitelszerződés egy előre megtervezett bűncselekmény-sorozat meghitelezését szolgálta, ezért jóerkölcsbe ütközött. A szerződést kötő fél büntetőjogi felelősséget eredményező magatartásából, különösen annak egyoldalú célzatosságából nem következik szükségszerűen a polgári jog szabályai szerint létrejött megállapodás érvénytelensége. Az alperes a fellebbezésében a semmisségi ok alapjául szolgáló olyan további tényeket nem jelölt meg, amelyek értékelésével az általa állított érvénytelenségi ok a már meglévő bizonyítékok alapján kétséget kizáróan megállapítható lenne, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a felperes keresetével szemben az alperes fellebbezésében foglalt védekezést ebben a vonatkozásban sem találta megalapozottnak. A kifejtett indokokra tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése értelmében - a Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján, utalással annak helyes indokaira - helybenhagyta. Az alperes fellebbezése sikertelen maradt, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 239. §-a értelmében alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperest a felperes részére járó, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdése alapján számításba vett ügyvédi munkadíjban felmerülő perköltség megfizetésére. Budapest,
- december
- . Koday Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke Dr. Bleier Judit s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő . Molnár József s.k. bíró