Pfv.I.21.383/2009/
- A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Tóth Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Frank József ügyvéd által képviselt alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt a GyőrMoson-Sopron Megyei Bíróságnál P.20.386/
- számon folytatott és a Győri Ítélőtábla Pf.I.20.218/2008/
- számú ítéletével befejezett perében, az említett számú jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő ítéletet: A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Indokolás: A felperes
- decemberében kötött házasságot a perben nem álló Gy.J. adóssal. A házastársak - a közös kérelmükre kiadott építési engedély alapján -
- tavaszán családi ház építésébe fogtak az adós kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott perbeli ingatlanon, amelyet a szomszédos, az adós vállalkozásának telephelyéül szolgáló ingatlanon átjárással lehetett megközelíteni. Az adós ellen
- január
- napján kölcsön-, adóvalamint illetéktartozás behajtására végrehajtási eljárás indult. Az alperes a
- május
- napján megtartott árverésen megvásárolta az említett ingatlant - amely az árverési hirdetmény szerint 10.768 m2 telken 200 m2 alapterületű „épülő lakóház" -, tulajdonjogát
- december 9-én jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba. A felperes az árverést követően,
- augusztus
- napján végrehajtási igénypert indított arra hivatkozással, hogy megszerezte az ingatlan 4/10 illetőségének a tulajdonjogát. A Győri Városi Bíróság P.22.204/2002/
- számú ítéletével megállapította, hogy a felperest az árverési vételár 4/10 része illeti meg, ezt meghaladóan a keresetet elutasította; a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2.Pf.21.095/2003/
- számú határozatával az ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyta. A kereset elutasításával zárultak a felperesnek és házastársának további, a végrehajtói jogkörben okozott kár megtérítése, valamint az nyilvántartási bejegyzés törlése iránt indított perei. ingatlan- A felperes a jelen perben a Ptk.120.§
(1)bekezdésére alapított keresetében eredetileg annak megállapítását kérte, hogy az ingatlan 4/10 hányadán az alperes nem szerezhetett tulajdonjogot, mert az illetőségnek ő a tulajdonosa. Az elsőfokú bíróság P.21.102/2005/11. számú ítéletével a keresetet elutasította. A fellebbezést benyújtó felperes a másodfokú eljárásban pontosította a keresetét: a Ptk.120.§
(1)bekezdésére alapítottan az ingatlan tulajdoni helyzetének rendezését kérte, mégpedig annak megállapítását, hogy a 4/100 illetőség tulajdonosa; tulajdonjogának bejegyzését és az alperes tulajdonjogának törlését is igényelte. Érvelése szerint az alperes nem jóhiszemű, mert nem tekintette meg sem az építési eljárás iratait, sem az ingatlant, ezért nem láthatta a helyszínen kihelyezett táblát, amely az építtetők személyéről is tájékoztatást adott. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A másodfokon eljárt ítélőtábla Pf.III.20.180/2006/9. számú végzésével hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes igényt tarthatott házastársi vagyonközösség címén megszerzett tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére, azonban az árverési vevő tulajdonszerzését megelőzően erre nem került sor. A Ptk.120.§
(1)bekezdésének megfelelően az árverés nem eredeti szerzésmód, az árverési vevő csak az adós tulajdonában álló ingatlan tulajdonjogát szerezheti meg, azonban a Ptk. tulajdonszerzésre vonatkozó szabályait kiegészítik az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 5.§
(3)-
(4)bekezdései, amelyek - meghatározott feltételek fennállása esetén - lehetővé teszik a „nem tulajdonostól való tulajdonszerzést". Ezek a rendelkezések alaptalanná teszik az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző bejegyzési igényét, amennyiben az árverési vevő az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében és jóhiszeműen szerezte tulajdonjogát. Ennek megfelelően az elsőfokú bíróságot - a bizonyítási teherrel kapcsolatos, a Pp.3.§
(3)bekezdésének megfelelő tájékoztatást követően mindezek vizsgálatára utasította. Az elsőfokú bíróság újabb ítéletével ismét elutasította a keresetet. Döntését azzal indokolta, hogy az alperes az Inytv.5.§
(3)bekezdése szerint jóhiszemű jogszerzőnek minősül, így az Inytv.5.§
(4)bekezdése értelmében vele szemben a felperes nem hivatkozhat jogszerzésre. A felperes álláspontjával ellentétben az alperes az árverést megelőzően nem rendelkezett betekintési joggal sem a végrehajtási eljárás, sem az építésügyi hatósági eljárás irataiba, hiszen nem minősült ügyfélnek. Az építési jogosultság nem jelenti azt, hogy a felperes az építési engedély alapján „automatikusan" tulajdonjogot szerezne, az építésügyi eljárásban pedig nincsen lehetőség a tulajdonjogi viták rendezésére. Az árverési vevő nem köteles megtekinteni az ingatlant, s ha nem él ennek lehetőségével, nem válik rosszhiszeművé. Az alperes nem észlelhette a tájékoztató táblát (amelyet egyébként a bejárattól sem lehetett látni), az építkezés befejezését megelőzően pedig nincsen lehetőség a „művelési ág" megváltoztatására, hiszen a lakóépület még nem jött létre. A másodfokon eljárt ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, egyetértett annak indokaival és kihangsúlyozta: az alperes megfelel az Inytv.5.§
(3)bekezdésének utolsó fordulatába foglalt feltételeknek, a tőle elvárható gondosságot tanúsította, további vizsgálódást az ingatlan-nyilvántartás szerinti művelési ág és az építkezés „látszólagos ellentéte" sem tett indokolttá. Az árverési vevőtől nem feltétlenül várható el, hogy megtekintse az ingatlant, azonban az alperes a jelen esetben ezt megtette, így a felperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy „ahogyan a megtekintés történt, abból az alperesnek tudnia kellett, hogy … más ingatlan-nyilvántartási tulajdonos is felmerülhet", ezt viszont a felperes nem bizonyította. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Változatlan álláspontja szerint a Ptk.120.§
(1)bekezdésének megfelelően a dolog tulajdonjogát még árverésen sem lehet „nem tulajdonostól" megszerezni. Az alperesnek tudnia kellett az ingatlan-nyilvántartástól eltérő valós helyzetről, hiszen a bejegyzett „épület és udvar" nem szolgál lakóház nyilvántartására, ugyanakkor az árverési hirdetmény tartalmazta az „épülő lakóház" kitételt is és az alperesnek - amennyiben valóban megtekintette a helyszínt - látnia kellett a 70%-os készültségű lakóépületet és a tájékozató táblát. Az alperes meg sem kísérelte az építésügyi iratok megtekintését, holott ellenőriznie kellett volna, hogy a tényleges tulajdoni viszonyok megfelelnek-e az ingatlannyilvántartási állapotnak. Mindezeket nem lehet a felperes terhére mérlegelni. Az árverési vevőnek saját érdeke, hogy megtekintse az árverésre kerülő ingatlant, az ennek elmulasztásából eredő hátrányok őt terhelik. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Helytálló az ítélőtáblának a Pf.III.20.180/2006/9. számú hatályon kívül helyező végzésben kifejtett jogi álláspontja: az ingatlannyilvántartás közhitelessége folytán és a forgalom biztonsága érdekében az Inytv.5.§
(4)bekezdése védelemben részesíti az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében és jóhiszeműen tulajdonjogot szerzőt; így - amennyiben e feltételeknek megfelel az árverési vevőt is. E védelem következményeként az ingatlannyilvántartáson kívül jogot szerző személy nem érvényesítheti a jogát azzal szemben, akinek az előbbi feltételek fennállása mellett szerzett tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Az említett számú végzésnek megfelelően a megismételt eljárásban a bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy az alperes vonatkozásában teljesülnek-e az Inytv.5.§
(3)-
(4)bekezdésébe foglalt feltételek. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban eleget tett a hatályon kívül helyező végzés utasításainak: feltárta a döntéshez szükséges tényeket és a rendelkezésére álló bizonyítási anyag alapján - a Pp.206.§
(1)bekezdésében biztosított mérlegelési jogkörében - helyesen jutott arra a következtetésére, hogy az alperes jóhiszemű volt, nem tudott és - a tőle elvárható gondosság mellett - nem is kellett tudnia a felperes ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett tulajdoni igényéről. Az alperes az ingatlan-nyilvántartás alapján kiállított, az abba bejegyzett jogokat tartalmazó, közokiratnak minősülő árverési hirdetményből szerzett tudomást a tulajdonos személyéről és szintén az árverési hirdetményből értesült arról, hogy a telken lakóház épül. Abból a tényből, hogy építkezés folyik, nem kellett arra következtetnie, hogy az ingatlan valóságos jogi állapota esetleg eltérhet a bejegyzettől. Helytállóan mutattak rá a perben eljárt bíróságok, hogy az alperes - az árverési értékesítéskor még hatályos, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 3.§
(4)bekezdése értelmében - az építési hatósági eljárásban nem léphetett fel ügyfélként, nem illeték meg az ügyfél jogai, így az iratbetekintés joga sem, a végrehajtási eljárásba pedig az árverésen, ajánlatának megtételével kapcsolódott be, „egyéb érdekelt"-ként. A felülvizsgálati kérelem okfejtésével ellentétben az árverési vevőt nem terheli „ellenőrzési" kötelezettség: az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége miatt nem kell arról meggyőződnie, hogy az ingatlannyilvántartásba bejegyzett jogok megfelelnek-e a valóságnak. Valóban nem bizonyított kétséget kizáróan az, hogy ha az alperes megtekintette a helyszínt az árverésre kerülő ingatlan megközelítésének nehézségei ellenére - elolvashatta a kihelyezett táblát, s e bizonyítatlanság - a másodfokon eljárt ítélőtábla helytálló érvelése szerint - a felperes terhére esik. A Pp.270.§
(2)bekezdésének valamint a Pp.275.§
(3)bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati eljárás keretében akkor vizsgálható a bíróság mérlegelése körébe tartozó kérdés, ha az ügy érdemi elbírálására is kiható jogszabálysértés történt: a Pp.163.§
(1)bekezdésével ellentétesen - a per eldöntése szempontjából lényeges körülmények tisztázására azért nem került sor, mert a bíróság a bizonyításra kötelezett fél (Pp.164.§) részére a bizonyítási indítvány előterjesztését nem tette lehetővé, a bizonyítatlanság következményeit - a Pp.3.§
(3)bekezdésének megsértésével - a bizonyításra kötelezett fél ellenfelének terhére értékelte, vagy a felvett bizonyítás eredményéből - figyelmen kívül hagyva a Pp.206.§-ának rendelkezéseit - a logika szabályait megsértve következtetett a jogvita elbírálása szempontjából lényeges tényekre. Az adott esetben azonban mindezek nem állapíthatók meg. Mindezek szerint a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp.275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Pp.270.§
(1)bekezdése értelmében alkalmazott Pp.78.§
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárás költségeit az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet benyújtó felperes viseli azzal, hogy a felülvizsgálattal kapcsolatban az alperesnek költsége nem merült fel, ezért ennek megtérítéséről a Legfelsőbb Bíróságnak nem kellett rendelkeznie. Budapest, 2009. november 18. Dr. Kazay László s.k. a tanács elnöke, Dr. Harter Mária s.k. előadó bíró, Dr. Pilishegyi Mária s.k. bíró