Bf.269/2010/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő testi sértés bűntette miatt 2 évi börtönbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte és egyben elrendelte a Pesti Központi Kerületi Bíróság 18.Fk.30371/2003/

1. számú ítéletével kiszabott 2 évi és 5 évi próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetés végrehajtását. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a
2. év augusztus hó
3. napján kelt BF.576/2010/
4. számú átiratával az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. A fellebbezések alapján a Fővárosi Ítélőtábla a Be.
5. §

(1)bekezdésében írt felülbírálati jogkörén belül megvizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást és megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság eljárási szabályt nem sértett, a rendelkezésére álló bizonyítékokat beszerezte és értékelési körébe vonta és a mérlegelő tevékenységéről az indokolásában megfelelően számot adott. A nyilvános ülésen vádlott védője a tényállást nem támadta, csupán a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését tartotta fenn és arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem tulajdonított kellő súlyt annak, hogy a vádlott nem hagyta magára a sértettet és kérte annak figyelembe vételét, hogy az életveszélyes állapot csak az orrcsonttörés következményeként jött létre a fejnek a járdához csapódása következtében. Vádlott kifejezte, hogy nagyon sajnálja a történteket és kérte a bíróságot, hogy vegye figyelembe azt is, hogy már az egész családtól bocsánatot kért, hiszen a sértett gyerekkori barátja. Utólagosan is megbánta azt, hogy az egész eseménynek a súlyos ittassága volt az eredendő oka. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség átiratában a tényállás részbeni módosítását kérte. Nevezetesen hivatkozott arra hogy igazságügyi orvosszakértő csak egy ütésről tudott számot adni, mely szerint ez közepes-nagy erejű ütés volt. Ennek ellenére kérte annak pontosítását, hogy a vádlott elmondása szerint két alkalommal ütötte meg a sértettet, melyek közül az egyik legalább közepes-nagy erejű volt és ez érte az orrtájékot, ezen túlmenően a földhöz csapódás volt nagy erejű. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezések elbírálása során tényként állapította meg, hogy a Fővárosi Bíróság tényállása megalapozott, az egyetlen tény tekintetében szorul pontosításra a Be. 352. §

(1)bekezdésének b./ pontja, az iratok tartalma alapján, mely szerint az orrcsonttörést 1 rb. közepes-nagy erejű tompa mechanikai behatás érte, a nyakszirtcsont törést pedig a koponya boltozatának hátsó részénél, a bal oldalon nagy erejű tompa mechanikai behatás okozta (igazságügyi orvosszakértő szakértői véleménye, nyomozati iratok

1. oldal) . A tényállás kisebb módosításával az teljes egészében megalapozottá és a felülbírálatra alkalmassá vált (Be.
2. §). Az elsőfokú bíróság a tényállás alapján a vádlott bűnösségét helyesen állapította meg és a cselekmény jogi minősítése is törvényes. Nem tévedett, amikor a testi sértés okozására irányuló bántalmazásnál körültekintően vizsgálta a vádlottnak a cselekmény véghezvitele időpontjában fennálló konkrét tudattartamát. Az adott esetben kétséget kizáró módon bizonyított volt, hogy a vádlott súlyos alkoholos befolyásoltság állapotában okozta a sértett sérülését, így a Legfelsőbb Bíróság III. számú Büntető Elvi Döntése alapján csak a tárgyi oldal adatainak figyelembe vételével történhetett a vádlott szándékára való következtetés. Az ittas állapotából adódóan a vádlott a sértettet ököllel közepes-nagy erővel az orrán megütötte, amelynek következményeként elesett, a nyakszirtcsont törése és ennek következményeként agyzúzódás és agyvizenyő így alakult ki, ami a sértettnél közvetetten életveszélyes állapotot eredményezett. Az önhibából eredő ittas állapota miatt a cselekményét úgy kell vizsgálni, mintha józan állapotban követte volna el. A közepes-nagy erejű ökölütésből következően számolnia kellett azzal, hogy a sértett ennek következtében eleshet és az egyenes szándékkal kívánt 8 napon túl gyógyuló sérülésnél súlyosabb, akár életveszélyes sérülést is szenvedhet. Miután pedig a súlyosabb következményre a gondatlansága megállapítható, a Btk.
3. §-a alapján a cselekményt a Fővárosi Bíróság az elkövetéskori törvénynek megfelelően helyesen a Btk.
4. §

(1)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősítette. A büntetés kiszabására vonatkozó enyhítő és súlyosító körülményeket is helyesen sorolta fel és azokat a súlyuknak megfelelően értékelte. A büntetés kiszabása körében a Fővárosi Bíróság már kellő mértékbe figyelembe vette, hogy a vádlott bocsánatot kért a sértettől, így a büntetés megfelel a vádlott által elkövetett cselekmény tárgyi súlyának és a bűnösség fokának. A Fővárosi Ítélőtábla ezért jelentős mértékben figyelembe véve azt a tényt, hogy jelen bűncselekményt a vádlott a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el nem látott lehetőséget a büntetés enyhítésére. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Bíróság 5.B.1205/2009/20. számú ítéletét a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A Be. 91. §

(1)bekezdésének b./ pontja értelmében pedig helyesen rendelkezett arról, hogy a 2 évi fiatalkorúak fogházbüntetésének a végrehajtását elrendelte. A Be. 381. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről. A jogorvoslati jogosultság kizárása a Be. 386. §

(1)bekezdésén alapul. B u d a p e s t,

1. év december hó
2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Miszlayné dr. Lányi Éva s.k. Dr. Székely Ákos s.k. előadó bíró bíró A Fővárosi Bíróság 5.B.1205/2009/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.269/2010/
4. számú végzése folytán a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. B u d a p e s t,
5. év december hó
6. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: