A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.21.559/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Csárdásné dr. Szeleczky Ilona ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Turek Gábor ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Budai Központi Kerületi Bíróságnál 22.P.XI.22.271/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 52.Pf.637.808/2007/
- számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelei az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 50 000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak - az illetékes adóhatóság felhívására - 180 000 (egyszáznyolcvanezer) forint felülvizsgálati illetéket. I n d o k o l á s : A perbeli ingatlan 1/2 részben a felperes, 1/4 részben az alperes, és 1/4 részben a perben nem álló T. J. közös tulajdona volt. Az ingatlan az alperes és a perben nem álló társtulajdonos használatában állt, emiatt a felperes 1992-ben az ingatlan birtokba bocsátása, valamint a közös tulajdon megszüntetése iránt indított pert az alperessel és T. J.-vel szemben. A felperes keresetében használati díj megfizetésére is kérte a tulajdonostársak kötelezését, amellyel szemben az alperes az ingatlanra fordított értéknövelő beruházásai megtérítését kérte a felperestől. A tulajdonostársak a perbeli ingatlant
- február 2-án 24 000 000 forint vételárért értékesítették K.-né Sz. T., K.-né P. J., H. J., valamint K. L. részére. Ezt követően a per megszüntetését kérték. A bíróság a pert
- június 7-én jogerőre emelkedett végzésével megszüntette. Az alperes a szerződéses tárgyalások folyamán a vevőkkel abban állapodott meg a felperes tudta nélkül, hogy az ingatlan tényleges vételára a szerződésben foglaltakkal szemben 30 000 000 forint, amelyből 6 000 000 forint őt illeti meg. Az alperes ezt a 6 000 000 forintot a vevőktől részben átvette, illetve részben egy per folyamán és végrehajtási eljárásban érvényesítette. A felperes
- áprilisában szerzett tudomást arról, hogy az alperes a megkerülésével ténylegesen 30 000 000 forint összegű vételáron adta el az ingatlant. A felperes keresetében 3 000 000 forint és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Keresete vagylagos jogcímeként kártérítést, illetve vételárhátralék elszámolást jelölt meg. Az alperes ellenkérelme a kereset követelés elévülésére is hivatkozott. elutasítására irányult. A Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest a kereset szerint marasztalta. Megállapította, hogy az alperes a 6 000 000 forinthoz vételár jogcímén jutott hozzá, a vételár azonban az eladókat megegyezésük szerint illeti meg, vagyis a felperesnek a tulajdoni hányada szerint az őt megillető 1/2 vételárrész jár. Kifejtette, hogy az alperes azzal, hogy a 6 000 000 forintot kizárólag a maga részére tartotta meg, a felperesnek 3 000 000 forint összegű kárt okozott. Nem találta alaposnak az alperes elévülési kifogását sem, mert a felperes
- április 26-án kelt levelében felszólította az alperest a 3 000 000 forint és járulékai megfizetésére, amely a felperesi igény esetleges elévülését abban az esetben is megszakítaná, ha az adásvételi szerződés
- február 2-ai időpontjától lehetne számítani az elévülést. Nem találta alaposnak azt az alperesi hivatkozást sem, hogy a felperes azért nem követelheti tőle az említett összeget, mert az opciós szerződés
- pontjában minden követeléséről lemondott. Megállapította, hogy a felperesnek ezek a nyilatkozatai kizárólag a közös tulajdon megszüntetésére irányuló kereseti kérelemre vonatkoztak, valamint az ingatlan jogi helyzetére és sorsára, amely azt jelenti, hogy az ingatlan a korábbiakkal egyezően a tulajdonostársak közös tulajdona a bejegyzett tulajdoni hányadok szerint. A joglemondás egyebekben a felperes által ismert és aláírt szerződésre tekintettel történt. Az elsőfokú ítélet ellen, annak megváltoztatása elutasítása iránt, az alperes fellebbezett. és a kereset A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira utalással helybenhagyta. A fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban kifejtette, hogy az alperes az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott arra, hogy két külön adásvételi szerződést kötöttek volna, egyet 24 000 000 forintra és egyet 6 000 000 forintra, így ezt mint új tényelőadást a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján érdemben nem vehette figyelembe. Megjegyezte, hogy erre vonatkozóan az elsőfokú eljárásban semmilyen bizonyíték nem volt. Ellentmond ennek az alperesnek a korábbi perben tett tanúvallomása, amely szerint 30 000 000 forint volt a vételár és ő egyezett meg a vevőkkel, hogy a szerződésbe ne ezt az összeget írják és a fennmaradó vételárat neki adják át. Hivatkozott az egyik vevő tanúvallomására, aki előadta, hogy az alperes kérte: ne írják be a szerződésbe a valódi vételárat, mert így próbálta kijátszani a két tulajdonostársát. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével helyesen jutott arra a következtetésre, hogy legalább ráutaló magatartással létrejött az a megállapodás a felek között, hogy a korábbi perben egymással szembeni igényeikről kölcsönösen lemondanak, ezért szűnt meg közös kérelemre - a per és a vételár felosztásának aránya a bejegyzett tulajdoni hányadokhoz igazodott. Ezt támasztotta alá a felperes korábbi jogi képviselőjének a tanúvallomása, valamint részben az alperes korábbi jogi képviselőjének a tanúvallomása is. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a marasztalás alapjául szolgáló jogszabályhelyet helyesen jelölte meg a Ptk.
- §-ában. Nem osztotta azt az alperesi álláspontot, hogy a jelen per tulajdoni per lett volna, mert a felperes keresete egyértelműen pénzkövetelésre irányult. Egyetértett azzal is, hogy az elsőfokú bíróság mellőzte a per tárgyalásának felfüggesztését, mert az alperes által a tulajdonjog megállapítása iránt az elsőfokú tárgyalás berekesztése előtti napon benyújtott keresetlevél idézés kibocsátása nélkül elutasításra került, majd ismét idézés kibocsátása nélkül elutasította azt a bíróság és arra pedig nem volt adat, hogy az alperes a keresetlevelét újból benyújtotta volna. A jogerős ítélet ellen az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedő hatályon kívül helyezése és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatala érdekében az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtette, hogy a jogerős ítélet jogszabályt sért, mert az ügyben eljárt bíróságok nem tettek eleget a tényállás teljeskörű felderítésére vonatkozó kötelezettségüknek, illetve a feltárt tényállásból jogszabálysértő következtetéseket vontak le. Előadta, hogy a felperes a 24 000 000 forintra megkötött szerződéssel egyetértett, azt aláírta és a tulajdoni arányának megfelelő rá eső 12 000 000 forintos vételárrészt megkapta. Álláspontja szerint közte és a vevők között külön szerződéses jogviszony jött létre, amely alapján 6 000 000 forintra volt jogosult. Ez a jogviszony azonban csak köztük jött létre, a felperes nem volt alanya, így sem előnye, sem kára nem származhatott belőle. Kifogásolta, hogy a jogellenességet sem az első, sem a másodfokú bíróság nem határozta meg, nem fejtette ki miben áll az a magatartás jogellenessége, hogy ő vevőt keres önmaga részére megindokoltan és a vevők által elfogadott - a szerződésben szereplő vételárat meghaladó - vételárat köt ki. Hangsúlyozta, hogy nem áll fenn jogviszony közte és a felperes között a többletvételár tekintetében, ezért sem szerződéses, sem szerződésen kívül okozott kárról nem lehet szó. A felperes ellenkérelme fenntartására irányult. a jogerős ítélet hatályában való A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Jogerős ítéletében a bíróság a felperes keresetének elbírálása szempontjából irányadó tényállást helyesen állapította meg és az abból levont jogkövetkeztetések is helytállóak. A perbeli ingatlan tulajdonosai az ingatlan 24 000 000 forint vételáron történő értékesítésében állapodtak meg; ezt tartalmazza az opciós szerződés és a
- február 2-án kelt adásvételi szerződés. Az adásvételi szerződés alapján a jogviszony nemcsak az eladók és a vevők között jött létre, hanem az eladók egymás közötti viszonylatában is, ami abban nyilvánult meg, hogy szándékuk az ingatlan közös értékesítésére irányult 24 000 000 forint vételár ellenében. A felperes állította, hogy megállapodásuk szerint a vételáron a tulajdoni hányaduk szerint osztoznak. Ezt igazolta dr. P. E. és nagyobbrészt dr. B. T. tanú is. A felperes 6 000 000 forint vételárral kapcsolatos - külön megállapodás jogszerűségét azzal kívánta igazolni, hogy az ingatlanon végzett értéknövelő beruházások ilyen módon térültek volna meg. Az értéknövelő beruházások megtérítésére ilyen módon még akkor sem kerülhetett volna sor, ha erre a társtulajdonosok megállapodása nem terjed ki. A korábbi per per megszüntetésére ugyanis éppen azért került sor, mert a felek eltekintettek a használati díj iránti igény érvényesítésétől, illetve a beruházások megtérítésétől. A per megszüntetése iránti kérelem előterjesztésére szerződés megkötését követően került sor. az adásvételi A közös tulajdonban álló ingatlan közös értékesítés útján történő megszüntetése esetén a szerződő felek szándék- és akarategységére figyelemmel nem ismerhető el az egyik tulajdonostárs saját érdekét szolgáló külön megállapodása, ami egyértelműen a másik (többi) tulajdonostárs sérelmével jár. Ez az eljárás ellentmond a Ptk.
- §-aiban foglalt, a tulajdonostársak jogaira és kötelezettségeire vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek és a felek megállapodásának is. Ez alapozza meg az alperes kártérítési felelősségét a Ptk.
- §
(1)bekezdés és a Ptk. 339. §-ának
(1)bekezdése alapján. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 78. §ának
(1)bekezdése alapján köteles a felperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére, valamint illetékfeljegyzési joga folytán az állam által előlegezett felülvizsgálati illeték megtérítésére a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése szerint. Budapest,
- február
- . Kollár Márta sk. a tanács elnöke, dr. Rőth Pálné sk. előadó bíró, Tamáné dr. Nagy Erzsébet sk. bíró.