Bfv.637/2010/5 – Kúria

(2)bekezdésének II. fordulatába ütköző bűnsegédként elkövetett jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettében (tényállás I/a., III/a., IV/a. pontja), 2 rb., a Btk. 310. §-ának

(1)bekezdésében meghatározott, a

(2)bekezdés szerint minősülő és büntetendő az adóbevételt nagyobb mértékben csökkentő bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében (tényállás I/b. és IV/b. pontja), valamint 6 rb. a Btk.

1. §-ában meghatározott és aszerint büntetendő bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (tényállás I/a., b., III/a., b., és IV/a., b. pontja). Ezért őt halmazati büntetésül 400 napi tétel (600 forint egy napi tétel összegű), összesen 240.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Ellenben őt felmentette az ellene 1 rb. bűnsegédként elkövetett jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntette, 2 rb. bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntette és 2 rb. bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól. A megállapított tényállás lényege szerint az 1947-ben született V. r. terheltet 2007-ben az ügyészség csődbűntett miatt megrovásban részesítette, 2008-ban pedig a bíróság társtettesként elkövetett számvitel rendje megsértése miatt pénzbüntetésre ítélte. A vádbeli időszakban az I. Kft. cégjegyzésre jogosult ügyvezetője volt. Az I. r. és a III. r. terhelt egyéni vállalkozóként mezőgazdasági termeléssel foglalkozott. A I. terhelt egy gabonatárolót, a III. r. terhelt pedig egy gépszínhez tartozó acélszerkezetet kívánt megépíteni. A beruházás megvalósításához mindketten vissza nem térítendő állami támogatást kívántak igénybe venni. Az építmények acélszerkezetének elkészítésére mindkét terhelt az V. r. terhelt által képviselt I. Kft-vel kötött szerződést. Az I. r. terhelt által
2. március 18-án kötött szerződésben az V. r. terhelt a vasszerkezetek kivitelezésén felül a föld- és betonozási munkák elvégzését is vállalta. Az I. és III. r. terheltek a szállítási szerződések és az egyéb szükséges okiratok benyújtásával a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) Veszprém Megyei Földművelésügyi Hivatalánál igényeltek vissza nem térítendő támogatást, amelyet a hivatal meg is ítélt részükre, I. r. terhelt esetében 4.000.098 forint, a III. r. terhelt esetében 3.893.000 forint értékben. Az V. r. terhelt egyik megrendelőjének sem készítette el határidőre a szerződésben vállalt szerkezeteket, ennek ellenére kitöltötte a teljesítésről a számlákat, amelyeket az I. és III. r. terhelteknek átadott. Az I. r. terhelt esetében az V. r. terhelt a cége által el nem végzett földmunkákról építési naplót, az el nem készített vasszerkezetről pedig egy tárolási nyilatkozatot is rendelkezésre bocsátott. A tényleges teljesítés híján a 2 db számla valótlan tartalmúnak minősül. Az okiratokat az I. r. terhelt a vissza nem térítendő állami támogatás arányos részének lehívása érdekében benyújtotta az FVM hivatalához. A valótlan tartalmú okiratok alapján az I. r. terhelt 1.727.000 forint vissza nem térítendő állami támogatáshoz jutott jogosulatlanul, amelyhez az V. r. terhelt nyújtott segítséget. A III. r. terhelt az V. r. terhelt részére kiállított, hasonló okok miatt valótlan tartalmú számlának az FVM hivatalához történt benyújtásával 912.000 forint állami támogatást vett jogosulatlanul igénybe, amelyhez az V. r. terhelt a számla kibocsátásával segítséget nyújtott. Mindkét esetben a terheltek a könyvelésükben és az ÁFA bevallásukban szerepeltették a valótlan tartalmú számlákat, ezáltal az I. r. terhelt 2002 évben 1.466.000 forint ÁFÁ-t, a III. r. terhelt ugyanebben az évben 652.000 forint ÁFÁ-t helyezett jogosulatlanul levonásba, amelyhez az V. r. terhelt segítséget nyújtott (tényállás I/a-b. és III/a-b. pontja). V. r. terhelt az I. A. Kft. képviseletében
3. június 8-án a badacsonytomaji székhelyű E. M. B. Kft-vel egy trágyaszóró és egy pótkocsi felépítmény leszállítására kötött szerződést. E szerződés alapján a B. Kft. ezt követően az FVM Veszprém Megyei Földművelésügyi Hivatalához támogatási kérelmet nyújtott be a mezőgazdasági gép megvásárlásához. Az V. r. terhelt cége a szerződésben meghatározott időre nem teljesített, csupán a gépszerelvény egy részét, s azt is késedelmesen adta át a megrendelőnek. Ennek ellenére az V. r. terhelt a szerződésben foglalt teljes - tehát mindkét részt tartalmazó - számlát állított ki, amelyet az E. M. B. Kft. az FVM Veszprém Megyei Földművelésügyi Hivatalához benyújtotta, s ily módon 288.000 forint állami támogatást igényelt jogosulatlanul. Egyúttal 288.000 ÁFÁ-t helyezett levonásba jogosulatlanul az ÁFA bevallásában. Az V. r. terhelt mindehhez segítséget nyújtott (tényállás IV/a-b pontja). A bíróság a bizonyítékok értékelése körében (ítélet
4. o.
5. bek.) tényként állapította meg, hogy az V. r. terhelt volt az, aki a tényállásban megjelölt számlákat kiállította. Tisztában volt azzal, hogy a számlákat a megrendelők az állami támogatás lehívásához fogják igénybe venni, sőt ennek érdekében állította ki idő előtt a számlákat. Ezért kétséget kizáróan megállapítható, hogy szándékosan segítséget nyújtott az állami támogatásoknak, a tényállásban meghatározott összegek erejéig történő jogosulatlan igénybe vételéhez, illetve ebből következően az ÁFA jogosulatlan levonásához. Miután az elsőfokú bíróság a IV. r. terheltet felmentette valamennyi a terhére rótt bűncselekmény vádja alól, hasonlóan rendelkezett az e cselekményekhez kapcsolódó bűnsegéllyel vádolt V. r. terheltet érintően is (tényállás II/a. pontja). Az ügyész által az V. r. terhelt terhére a felmentéssel érintett bűncselekményekben bűnösségének megállapítása, egyebekben a büntetés súlyosítása végett, a terhelt által pedig felmentésért és enyhítésért bejelentett fellebbezések folytán másodfokon eljárt Veszprém Megyei Bíróság a
6. október
7. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott 2.Bf.102/2009/
8. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az V. r. terheltre vonatkozó részében megváltoztatta. A 3 rb. bűnsegédként elkövetett jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettéből 1 rb-t a Btk.
9. §-a

(1)bekezdésének a) pontja szerint minősített és őt 3 rb. bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetés helyett az V. r. terheltet 8 hónap - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - börtönre és 250.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés pontosítása mellett az V. r. terheltet illetően egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette a másodfokú bíróság, hogy a Btk. 288. §-a a jogosulatlan gazdasági előny megszerzése bűntettének két önálló alapesetét határozza meg. Az

(1)bekezdés szerinti bűncselekmény akkor tényállásszerű, ha az elkövető a támogatást úgy szerzi meg, hogy evégett valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy valótlan tartalmú hamis vagy hamisított okiratot használ fel. Az előny megszerzése a bűncselekmény eredménye, amely a támogatás elnyerésével bekövetkezik, függetlenül attól, hogy annak keretei között a támogatás lehívására még nem került sor. A Btk. 288. §-ának

(2)bekezdésében meghatározott második alapeset két elkövetési magatartást határoz meg: egyrészt a céljelleggel nyújtott támogatás jogcímtől eltérő felhasználását és az ebből eredő visszafizetési kötelezettség nem teljesítését, másrészt pedig a pénzügyi támogatás felhasználásával kapcsolatban előírt elszámolási, számadási kötelezettség teljesítésekor valótlan tartalmú nyilatkozat tételét, illetőleg valótlan tartalmú hamis vagy hamisított okirat felhasználását. Ez utóbbi, tehát a Btk. 288. §-a

(2)bekezdésének II. fordulata szerinti jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettével vádolta az ügyészség, s ugyanígy minősülő bűncselekményben mondta ki az elsőfokú bíróság a terheltek, így az V. r. terhelt bűnösségét. Az I. és a III. r. terheltek esetében ugyanis a pályázat pozitív elbírálásáig hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú okirat felhasználására nem került sor. A támogatás elnyerését követően került sor a valótlan tartalmú számlák benyújtására, illetve a korábban már elbírált és elnyert támogatás lehívására. Az I. r. terhelt maga is tudomással bírt arról, hogy az V. r. terhelt által kiállított számlák a beruházás megtörténtét illetően nem feleltek meg a valóságnak, hiszen a számlák tartalmától és az I.J. Kft-vel kötött szerződéstől eltérően a föld- és betonozási munkákat nem az IGJ Kft. végezte el, hanem az ténylegesen saját beruházásában, az I. r. terhelt és fia kivitelezésében valósult meg. Az I. r. terhelt tudta, hogy az I.J. Kft. által kibocsátott számláknak a Magyar Államkincstár felé történő felhasználásakor a szerződés szerinti teljesítés nem történt meg. E valótlan tartalmú számlákat mégis felhasználta, azokat a könyvelésében szerepeltette és ÁFA tartalmukat az adóbevallásában levonható adóként vallotta be. Miután a Btk. 288. §

(1)és

(2)bekezdésében foglalt bűncselekmény elkövetési magatartása magában foglalja a magánokirat-hamisítás tényállását, ezért ez utóbbi valóságos alaki halmazatban történő megállapítására nem kerülhet sor. Ezért a másodfokú bíróság a tettes I. r. terheltet és a bűnsegédként ahhoz kapcsolódó V. r. terheltet 1 rb., a Btk.

1. §-a szerinti bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Az V. r. terhelt azonban tudott arról, hogy az I. r. terhelt a részére átadott 2 db valótlan tartalmú számlát nem kizárólag az állami támogatás lehívásához használja fel, hanem szerepelteti azt a könyvelésében és az ÁFA bevallásában is. Ezért e körben - a felhasznált számlák fiktív tartalmára is figyelemmel - az 1 rb. bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének a megállapítására törvénysértés nélkül került sor. Az irányadó tényállás szerint az V. r. terhelt ajánlotta III. r. terheltnek, hogy amennyiben ő kifizeti a szerződés szerinti előleget, akkor kiadja számára a számlát a szerződés teljes összegéről úgy, hogy a fennmaradó ki nem fizetett részről kölcsönszerződést írt, s ebben meg is egyeztek. A III. r. terhelt ennek megfelelően a számlát annak tudatában nyújtotta be a Magyar Államkincstárhoz, hogy tudta, az azon feltüntetett teljesítés még nem történt meg. Mindezek alapján helyesen minősítette az elsőfokú bíróság a III. r. terhelt cselekményét 1 rb., a Btk.
2. §-a

(2)bekezdésének II. fordulata szerint minősülő jogosulatlan gazdasági előny megszerzése bűntettének, amelyhez az V. r. terhelt a valótlan tartalmú számla kibocsátásával szándékosan segítséget nyújtott. Nem fogadta el tehát a másodfokú bíróság az V. r. terhelt arra történő hivatkozását, hogy ő nem tudott a III. r. terhelt agrártámogatásának igényléséről. Miután a jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntette nem állapítható meg halmazatban a Btk.276.§-a szerinti magánokirathamisítás vétségével, másrészről pedig a korábban valótlan tartalommal benyújtott ÁFA bevallást a III. r. terhelt önellenőrzéssel helyesbítette, a másodfokú bíróság őt a terhére megállapított 2 rb. magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. Erre tekintettel az e bűncselekményhez kapcsolódó bűnsegély miatt elítélt V. r. terheltet is felmentette 2 rb. magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vádja alól. A másodfokú bíróság szerint az V. r. terheltnek tudomása volt arról is, hogy az E. M. B. Kft. a tőle megrendelt mezőgazdasági gép megvásárlásához agrártámogatást vesz igénybe, és a teljesítésről a számla kibocsátása neki is érdekében állt, hiszen ilyen módon részbeni teljesítés ellenére hozzájutott a számla teljes ellenértékéhez. Az agrárgazdasági célok

1. évi költségvetési támogatásáról szóló 15/
2. (III.3.) FVM rendelet ugyanis azt rögzíti, hogy részleges teljesítés esetén a meg nem valósított részhez tartozó támogatási hányad jogosulatlanul igénybe vett támogatásnak minősül. Az V. r. terhelt a szerződésben vállaltak maradéktalan teljesítéséről kibocsátott számla rendelkezésre bocsátásával szándékosan segítséget nyújtott ahhoz, hogy az E. M. B. Kft. a részteljesítés miatt jogosulatlanul vegye igénybe az új mezőgazdasági gép vásárlására igényelt támogatást, és az ÁFA bevallásában jogosulatlanul helyezze levonásba az el nem készült trágyaszóró felépítmény ÁFÁ-ját is. Ez esetben a számla idő előttiségéről sem lehet beszélni, hiszen a trágyaszóró felépítményt az I.A. Kft. később sem szállította le. Az E. M. B. Kft. azt végül más forrásból szerezte be. Az új mezőgazdasági gépek vásárlása és az ahhoz igényelt támogatás nem egy időben elhúzódó megvalósuló beruházás, amint azt I. r. és III. r. terheltek beruházásai esetében volt. Az ilyen célú támogatások igénybevételét az elkövetéskor hatályban volt 15/
3. (III.3.) FVM számú rendelet
4. számú melléklete akként szabályozta, hogy a kérelemmel igényelhető támogatások esetében az igénylőnek a vásárlást megelőzően támogatási kérelmet kell benyújtania a telephelye szerint illetékes földművelésügyi hivatalhoz. A már megvásárolt gépről kiállított számlát és az MVH által már ellenjegyzett kérelmet az adóhatóságnál történő támogatás igénylést megelőzően a beruházó köteles az ellenjegyzést végrehajtó földművelésügyi hivatalnak bemutatni. A földművelésügyi hivatal végzi el az összeg számszerűsítését, erről igazolást állít ki a beruházónak, aki ennek birtokában igényelheti a támogatást az adóhatóságtól. A támogatás igénybevételének feltétele tehát az új gép vásárlásának a kiegyenlített számlával történő igazolása. Az E. M. B. Kft. által igényelt ilyen célú támogatás esetében a részteljesítés miatt valótlan tartalmú - az V. r. terhelt cége által kibocsátott - számla felhasználása a támogatás megszerzése során történt, ezért az V. r. terhelt a valótlan tartalmú számla kibocsátásával a Btk.
5. §-a

(1)bekezdésének a) pontja szerinti jogosulatlan gazdasági előny megszerzése bűntettéhez nyújtott szándékosan segítséget az E. M. B. Kft. képviselőjének. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az V. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt védője útján a Be. 416. §-a

(1)bekezdésnek

1. a)és
2. b)pontjára hivatkozással. Aszerint a terheltet 2 rb. magánokirat-hamisítás vétségének vádja alól indokolt felmenteni. A részben törvénysértő marasztalásra figyelemmel törvénysértően súlyos büntetés kiszabására került sor. Az elsőfokú ítélet 6 rb. magánokirat-hamisítás vétségében állapította meg az V. r. terhelt bűnösségét, amelyből a másodfokú bíróság őt 3 rb. vétség vádja alól felmentette. A jogerős ítélet szerint kizárólag egy magánokirat-hamisítás vétségének van tettese, az I. r. terhelt személyében. A részesség megállapításának a feltétele a tettesi felelősség megállapítása, ezért az V. r. terhelt bűnösségét csak 1 rb. magánokirat-hamisítás vétségében lehet megállapítani. A megyei bíróság ítéletének indokolása szerint az V. r. terhelt büntetésének súlyosítását az indokolta, hogy az általa kibocsátott valótlan tartalmú számlák tették lehetővé a bűncselekmények elkövetését. A 2 rb. bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól történő felmentés esetén ennek megfelelően a büntetés lényeges enyhítése, az enyhítő rendelkezés alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított pénzbüntetés kiszabása indokolt. Ezért a védő a jogerős marasztaló döntés megváltoztatását és a terhelt felmentése mellett a büntetés enyhítését indítványozta. A Legfőbb Ügyészség a BF.1972/2010. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben alaposnak tartotta az alábbiak szerint. A másodfokú bíróságnak a 3 rb. magánokirat-hamisítás vétségére vonatkozó felmentő ítéleti rendelkezése - a másodfokú ítélet 9. oldalának utolsó előtt bekezdése szerint - kiterjed az V. r. terheltnek a III. r. terhelt pályázatához kapcsolódóan készített valótlan tartalmú magánokirat készítése miatti felelősségére is. E körben a Legfőbb Ügyészség szerint a felülvizsgálati indítvány nem alapos. Ugyanakkor az E. M. B. Kft. pályázatánál felhasznált magánokiratra vonatkozóan - amit a felülvizsgálati indítvány nem nevesít - a bűnösség megállapítását a Legfőbb Ügyészség törvénysértőnek tartja. Álláspontja szerint a megyei bíróság helytállóan fejtette ki (ítélet 8. oldal első bekezdésében), hogy a jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettével a magánokirat-hamisítás vétsége valóságos alaki halmazatot nem képez. Ennek ellenére az E. M. B. Kft. pályázatánál - az I. r. terhelt pályázatához kapcsolódó felmentő rendelkezéssel ellentétben - felmentő rendelkezést nem hozott. A jogosulatlan gazdasági előny megszerzésével halmazatban tévesen a magánokirat-hamisítás vétségét is megállapította. Az itt alkalmazott halmazati értékelés sérti a büntető anyagi jog szabályát. A B. Kft. jogosulatlan ÁFA visszaigényléssel megvalósult adócsalás bűncselekményéhez a valótlan számla készítésével segítséget nyújtó terhelti magatartás bűnsegédi bűnrészességként történt minősítése ugyanakkor törvényes. Miután egyebekben a bűnösség megállapítása, a cselekmények anyagi jogi minősítése és a kiszabott büntetés is törvényes a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot az V. r. terheltet érintően változtassa meg és őt 1 rb., a Btk.276.§ában meghatározott magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól mentse fel; egyebekben a megtámadott határozat reá vonatkozó részét hatályában tartsa fenn. A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának

(1)bekezdése és a Be. 424. §-ának

(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a védő a felülvizsgálati indítványát fenntartotta. A legfőbb ügyész képviselője az átiratában foglaltakkal egyező nyilatkozatott tett. A nyilvános ülésen jelen lévő terhelt csatlakozott a védőjéhez. III. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontjában meghatározott - okból, valamint - a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének c) pontjában írt eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. §

(4)-

(5)bek.] bírálta felül. Ennek során a felülvizsgálati indítványt részben Legfőbb Ügyészség indítványát alaposnak találta. alaposnak, a a) A Be. 416. §-a

(1)bekezdésének a) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére, illetve a terhelt bűnösségének megállapítására, továbbá kényszergyógykezelésének elrendelésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány elbírálása során abból indult ki, hogy a Be. 423. §-ának

(1)bekezdésében foglaltak értelmében, a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Ennél fogva a kötelezően irányadó jogerős ítéleti tényállás alapul vételével kell és lehet állást foglalni a rendkívüli jogorvoslat tárgyában. A másodfokon eljárt bíróság helyesen állapította meg, hogy a Btk. 288. §-ának

(1)és

(2)bekezdésében foglalt bűncselekmény elkövetési magatartása magában foglalja a magánokirat-hamisítás tényállását, ezért ez utóbbi valóságos alaki halmazatban történő megállapítására nem kerülhet sor. Ezért mentette fel a tettes I. r. terheltet és a bűnsegédként ahhoz kapcsolódó V. r. terheltet 1 rb., a Btk.

1. §-a szerinti bűnsegédként elkövetett magánokirathamisítás vétsége miatt emelt vád alól. Az V. r. terhelt azonban tudott arról, hogy az I. r. terhelt a részére átadott 2 db valótlan tartalmú számlát szerepelteti a könyvelésében és az ÁFA bevallásában is, ezért e körben - a felhasznált számlák fiktív tartalmára is figyelemmel - az 1 rb. bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének a megállapítására törvénysértés nélkül került sor. Miután a jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntette nem állapítható meg halmazatban a Btk. 276.§-a szerinti magánokirathamisítás vétségével, másrészről pedig a korábban valótlan tartalommal benyújtott ÁFA bevallást a III. r. terhelt önellenőrzéssel helyesbítette, a másodfokú bíróság őt a terhére megállapított további 2 rb. magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. Erre tekintettel az e bűncselekményhez kapcsolódó bűnsegély miatt elítélt V. r. terheltet is felmentette 2 rb. magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól. A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a felülvizsgálati indítványban foglalt érveléssel abban, hogy a jogerős ítélet szerint kizárólag egy magánokirat-hamisítás vétségének van tettese, az I. r. terhelt személyében és ezért csupán 1 rb. magánokirathamisítás vétségében állapítható meg az V. r. terhelt bűnössége. Az irányadó tényállás IV. pontja szerint az V. r. terhelt a szerződésben vállaltak maradéktalan teljesítéséről kibocsátott számla rendelkezésre bocsátásával szándékosan segítséget nyújtott ahhoz, hogy az E. M. B. Kft. a részteljesítés miatt jogosulatlanul vegye igénybe az új mezőgazdasági gép vásárlására igényelt támogatást, és az ÁFA bevallásában jogosulatlanul helyezze levonásba az el nem készült trágyaszóró felépítmény ÁFÁ-ját is. Az eljárt bíróságok ezt további 2 rb. magánokirat-hamisítás vétségének minősítették. Előre bocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy valójában ez utóbbi cselekményeknek is volt tettese. Az a körülmény, hogy ő utóbb meghalt, s ezért büntetőjogi marasztalására már nem kerülhetett sor, a részes büntetőjogi felelősségének a megállapítását nem akadályozza. Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a Legfőbb Ügyészség indítványával abban, hogy az E. M. B. Kft. pályázatához kapcsolódó valótlan tartalmú számla felhasználásával nem 2 rb., hanem csupán 1 rb. magánokirat-hamisítás vétsége valósult meg. A jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntette mellett, azzal valóságos alaki halmazatban a magánokirat-hamisítás vétsége - amint arra már a másodfokú bíróság is rámutatott - nem állapítható meg. Ennek ellenére mégsem hozott felmentő rendelkezést és a jogosulatlan gazdasági előny megszerzésével halmazatban tévesen a magánokirathamisítás vétségét is megállapította. Az V. r. terheltnek azt a magatartását azonban, hogy a B. Kft. jogosulatlan ÁFA visszaigénylésével megvalósított adócsalás bűncselekményéhez e kft. ügyvezetőjének a valótlan tartalmú számla elkészítésével és rendelkezésre bocsátásával segítséget nyújtott törvényesen minősítette bűnsegédi bűnrészesként elkövetett 1 rb. magánokirathamisítás vétségének. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak részben helyt adott. Megállapította, hogy az V. r. terhelt marasztalására 1 rb. a Btk.
2. §-ában meghatározott és aszerint büntetendő bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor. Ezért a Veszprémi Városi Bíróság 1.B.1821/2004/
3. számú ítéletét, valamint a Veszprém Megyei Bíróság 2.Bf.102/2009/
4. számú ítéletét - a Be.
5. §-a

(1)bekezdésének a) pontja alapján - megváltoztatta, és V. r. terheltet az ellene e bűncselekmény miatt emelt vád alól - a Be. 6. §-a

(3)bekezdése a) pontjának I. fordulatára figyelemmel, a 331. §-ának

(1)bekezdése alapján felmentette. b) A Be. 416. §-a

(1)bekezdésének b) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. A védő felülvizsgálati indítványa szerint a megyei bíróság az V. r. terhelt büntetésének súlyosítását azzal indokolta, hogy az általa kibocsátott valótlan tartalmú számlák tették lehetővé a bűncselekmények elkövetését, ezért az V. r. terhelt magánokirathamisítás vétsége miatt emelt vád alól történő felmentése esetén a büntetés lényeges enyhítése indokolt. A Legfelsőbb bíróság a védő érvelésével nem értett egyet. Az V. r. terhelttel szemben a halmazati büntetésül kiszabott főbüntetés és a mellékbüntetés meghatározására a törvényi keretek között került sor, s e törvényes keretek között már a jogalkalmazói egyéniesítés érvényesül. Ennek megfelelően a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés tartamát a másodfokú bíróság a hét év hat hónapig terjedő keretben a szabadságvesztés törvényi minimumához közeli tartamban határozta meg. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az a körülmény, hogy adott esetben a terhelt által ténylegesen megvalósított fizikai jellegű segítségnyújtás a tettesi cselekményhez kapcsolódó bűnsegély mellett azzal valóságos alaki (eszmei) halmazatban a további enyhébb súlyú bűncselekmény megállapítását már nem eredményezi, a büntetés mértékét lényegesen már nem befolyásolja. A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre figyelemmel a felmentő rendelkezés mellett a halmazati büntetésül a törvényi minimumhoz közeli tartamban kiszabott, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés enyhítésére nem látott törvényes lehetőséget. Ezért a felmentő rendelkezést meghaladóan egyebekben a felülvizsgálattal megtámadott jogerős ügydöntő határozatot - a Be. 426. §-a alapján - hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság határozata elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §-a

(4)bekezdésének a b) pontja zárja ki. A Be. 418. §-ának

(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §

(1)bekezdésének

1. e)vagy
2. g)pontján alapul. A Be. 421. §-ának

(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Legfelsőbb Bíróság mellőzheti. Budapest, 2010. december 2. Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Molnár Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Kiss Sándor s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Bné