Pfv.I.20.321/2010/
- A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Dr. Mészáros Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Mészáros János József ügyvéd) által képviselt felperesnek a Miskolci
- számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Vanczer Erzsébet ügyvéd) által képviselt alperes ellen ingatlan kiürítése és egyéb iránt a Miskolci Városi Bíróság 18.P.20.704/
- szám alatt folytatott és másodfokon a BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Pf.22.472/2009/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30.000 (Harmincezer) forint felülvizsgálati költséget. A felperes személyes költségmentessége folytán felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. le nem rótt Indokolás Az alperes a felperes második házasságából született gyermeke. Az alperes
- november 2-án megkötött adásvétellel vegyes csereszerződéssel szerezte meg a perbeli házasingatlan tulajdonjogát. A szerződésben a felperes javára az ingatlan egészére haszonélvezeti jogot alapítottak. Az alperes tulajdonjogának és a felperes haszonélvezeti jogának ingatlannyilvántartási bejegyzése
- december 7-én megtörtént. Azt tervezték, hogy a perbeli ingatlanon az alperes és a felperes első házasságából származó gyermeke számára autószerelő műhelyt és két lakást magában foglaló házat építenek. A tervezett épület építési engedélyét
- évben adta ki az építési hatóság. Mivel az építkezés nem kezdődött meg, az építési engedély hatályát
- évben meghosszabbította. A tervezett építkezésből csak a műhely felépítése történt meg; a lakások felépítését a helyi rendezés terv már nem is teszi lehetővé. A műhely építése a felperes és Sz.J. életközösségének megszakadását követően fejeződött be. Az alperes és féltestvére az ingatlanon végzett beruházással kapcsolatos vitájukat perben kötött egyezséggel rendezték. A műhelyben az alperes folytat autószerelő tevékenységet. A felperes az alperes apjának Sz.J-vel kötött házasságát a bíróság felbontotta. A felperes arra hivatkozott, hogy a haszonélvezeti jog azért illeti meg csak őt, a volt házastársát pedig nem, mert az ingatlan megszerzése részben az ő különvagyonából történt s a különvagyona fejében szerezhetett haszonélvezeti jogot az ingatlanon. A volt házastárs Sz.J. keresete folytán a Miskolci Városi Bíróság P.21.515/2007/
- számú ítéletével megállapította, hogy a perbeli ingatlan egészén Sz.J-nek is haszonélvezeti joga van házassági vagyonközösség címén. A felperes keresetében az alperest az ingatlan kiürítésére és az ő birtokába adására, valamint
- szeptember
- napjától az ingatlan birtokbaadásáig havi 15.000 forint használati díj fizetésére kérte kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte és viszontkeresetet indított. A viszontkeresete arra irányult, hogy a bíróság állapítsa meg: a felperes haszonélvezeti joga a műhely épületére nem terjed ki. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, s a viszontkeresetnek helyt adva megállapította, hogy a műhely rendeltetésű építményen a felperes haszonélvezeti joga nem áll fenn. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Mivel az elsőfokú bíróság azt elmulasztotta, intézkedett a haszonélvezeti jog terjedelmében az ítélet folytán bekövetkezett változás ingatlan-nyilvántartásban történő átvezetése iránt. A jogerős ítélet indokolása szerint a haszonélvezettel terhelt dolgon a Ptk. 157.§-ának
(1)bekezdése értelmében a tulajdonost csak a rendelkezési jog illeti meg; a birtoklás, a használat és a hasznosítás joga a haszonélvezőé. Ha azonban a haszonélvező az őt megillető jogokat nem gyakorolja, a Ptk. 157.§-ának
(2)bekezdéséből következően a tulajdonos a tulajdonost megillető valamennyi joggal élhet. Jogerős ítélet alapján haszonélvezeti jog illeti meg az ingatlanon a felperessel egy sorban a felperes volt házastársát Sz.J-t is. Ingatlant azonos ranghelyen terhelő több haszonélvezeti jog esetén a haszonélvezők egymás közötti viszonyában a Ptk-nak a tulajdonostársak közös tulajdonú dologgal kapcsolatos jogait szabályozó 140-143.§-aiban foglalt rendelkezések irányadóak. A felperes nem egyedüli haszonélvezője a perbeli ingatlannak így annak csak részbeni birtoklására, használatára és hasznosítására tarthatna igényt. A felperes azonban az egész ingatlan birtokára, használatára és hasznosítására való feljogosítására tart igényt. Kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy az ingatlan megosztott használatának szabályozását nem kéri. Mindezért a felperes ingatlan kiürítésére irányuló keresete nem volt teljesíthető. A felperes használati díjat csak akkor követelhetne, ha bizonyította volna, hogy az ingatlant a másik haszonélvezeti jogán birtokban tartó alperes az őt megillető haszonélvezeti jog terjedelmének megfelelő jogok gyakorlásában megakadályozta. A Ptk. 157.§-ának
(1)bekezdéséből következik, hogy a haszonélvezeti jog a dolognak csak a szerződéskötéskor már meglévő alkotórészeire terjed ki. A műhely a haszonélvezeti jog alapítása után épült fel, ezért arra a felperes a haszonélvezeti joga csak ebben való külön megállapodás esetén terjedt volna ki. A felperes nem bizonyította: a feleknek már az ingatlan megszerzésekor az volt az akarata, hogy a haszonélvezeti jog az ingatlanon újonnan építendő építményekre is kiterjedjen; még kevésbé bizonyított ilyen megállapodás léte. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének helyt adó ítélet meghozatalát kérte. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a perbeli és az érte cserébe adott kisebb értékű ingatlan értékkülönbözetét az ő különvagyonából egyenlítették ki, ezért alapítottak az ő javára az ingatlanon haszonélvezeti jogot. Állította, hogy a műhely az ő „anyagi és személyes közreműködésével” épült, ezért a haszonélvezeti joga a műhelyre is kiterjed. Mivel a haszonélvezeti joga az ingatlan egészére kiterjed, az alperes az egész ingatlant, - a műhelyt is beleértve köteles a birtokába adni. Hangsúlyozta, hogy nem tett olyan nyilatkozatot, miszerint az alperes ingyenes használatához hozzájárul és használati díjra nem tart igényt. A Ptk. 155.§-ának
(1)és
(2)bekezdését, 201.§-ának
(1)bekezdését és 210.§-át jelölte meg, mint a jogerős ítélet által megsértett jogszabályokat. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokon alapult, így azokkal nem is lehetett ellentétes. Hangsúlyozta, hogy a műhelyt apja támogatásával ő építette. Az ingatlan megszerzése is kifejezetten abból a célból történt, hogy ő és féltestvére - akivel a közös építkezéssel kapcsolatos vitáját egyezséggel már rendezte ott autószerelő műhelyt építhessen. Előadta, hogy a felperest a műhely kivételével - ahol ő autójavító tevékenységet folytat - az ingatlan használatában semmilyen módon nem akadályozta. Azt pedig a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a haszonélvezeti jog nem terjed ki a műhelyre; erre nézve hivatkozott az EBH.2002/627. számú döntésre, miszerint „a haszonélvezeti jog terjedelme ellenkező megállapodás hiányában - az ingatlan szerződéskötéskori állapotához igazodik.” A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp. 270. §-ának
(2)bekezdése a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés esetén teszi lehetővé. A felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275.§-ának
(1)bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az abban megállapított tényállás alapján bírálja felül. Ettől a tényállástól csak az esetben térhet el, ha azt a jogerős ítéletet hozó bíróság a bizonyítékok nyilvánvalóan okszerűtlen mérlegelésével, ellentmondásos következtetéssel állapította meg, vagy ha az iratok tartalmával ellentétes. Az eljárt bíróságok a tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapították meg, s abból mindenben helytálló jogi következtetést is vontak le. Jogerős ítélet állapította meg, hogy a haszonélvezeti jog a felperessel egy sorban (közösen) az alperes apját, a felperes volt házastársát is megillette, így a felperes legfeljebb az ingatlan megosztott és nem kizárólagos használatára tarthatott volna igényt. A felperes volt házastársának haszonélvezeti jogát ebben a perben már nem tehette vitássá. Helyesen fejtették ki az eljárt bíróságok, hogy a haszonélvezeti jog csak az ingatlan haszonélvezeti jog alapításakori alkotórészeire terjedt ki. A telekkel utóbb alkotórészi kapcsolatba került építményekre a haszonélvezetet a felperes csak akkor szerezhetett volna, ha erről szerződésben kifejezetten így állapodnak meg. A felperes azonban az ingatlan tulajdonosával ilyen szerződést nem kötött. Ezért a bíróságnak kellett döntenie arról, hogy a haszonélvezeti jog mely ingatlanrészekre terjed ki. Az eljárt bíróságok helytálló jogi álláspontot elfoglalva döntésüknél az eset összes körülményeit mérlegelve helyesen jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes haszonélvezeti joga a haszonélvezeti jog alapítását követően felépített műhelyépületre nem terjed ki, s a felperes a műhely kivételével az ingatlan egyéb részeinek megosztott használatára tarthat csak igényt. Mivel a felperes nincs elzárva attól, hogy az ingatlant haszonélvezeti jogának megfelelő terjedelemben birtokba vegye, használja, vagy hasznosítsa nem csak az ingatlan kiürítésére, hanem a használati díj fizetésére irányuló keresete is alaptalan volt. A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§-ának
(1)bekezdése és 14.§-a alapján az állam viseli. A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp.270.§-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp.78. §-ának
(1)bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati költségét megfizetni. Budapest,
- november
- Dr. Kazay László s.k. a tanács elnöke, Dr. Szűcs József s.k. előadó bíró, Dr. Harter Mária s.k. bíró