Pf.21114/2010/6 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.21.114/2010/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Fülöp Tamás Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Fülöp Tamás ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - dr. Ruttner György ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű és III.rendű alperes neve ( III.rendű alperes címe) III. rendű alperesek ellen személyhez fűződő jogsértés megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
2. február
3. napján kelt 19.P.20.056/2008/
4. számú ítélete ellen az I. és III. rendű alperesek részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi egyetemlegesen az I. és III. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg - 15 napon belül - a felperesnek 10.000 (Tízezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárás költséget, míg az államnak - felhívásra - 34.500 (Harmincnégyezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperest 2006-ban választották a ... Szövetségének elnökévé. Személyét a szövetségen belül különféleképpen fogadták, voltak akik összeférhetetlennek, intézkedéseit önkényesnek találták, ezzel szemben a felperes a szövetségen belüli rendcsinálás és a hatáskörök tisztázásának fontosságát hangsúlyozta. Ugyanezt a törekvést a felperes ellenzéke úgy értékelte, hogy a felperes a bevált struktúrákat, kipróbált személyeket hozza lehetetlen helyzetbe. Többen kétségbe vonták kinevezésének legitimitását, a felperes viszont a vele szemben állók legitimitását kérdőjelezte meg. A III. rendű alperesi ... - melynek az I. rendű alperes a vezetője a II. rendű alperes a mesteredzője - honlapján
6. szeptember 29-én „Bajnoki évadnyitó jegyzet" címmel az I. és II. rendű alperesek által jegyzett, a felperes személyére vonatkozó kritikai álláspontot is tükröző írást jelentetett meg, abban a II. rendű alperes kizárólag az egyesület csapatainak célkitűzésére vonatkozó részt írta. A felperes a személyére vonatkozó megjegyzések némelyikét sértőnek ítélte meg és emiatt büntetőeljárást kezdeményezett. A büntető ügyben eljárt Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság széleskörű bizonyítás lefolytatása után hozott elsőfokú ítéletet, melyben az I. rendű alperest nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségében bűnösnek mondta ki és megrovásban részesítette, míg a II. rendű alperest az ellene nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége alól felmentette. Az elsőfokú ítéletet a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság helybenhagyta. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek a III. rendű alperesi honlapon közzétett írásban annak valótlan állításával, hogy a perifériára került egyesületek körében a felperes úgy erősítené legitimációját, hogy segítséget, támaszt ígér vesztett helyzetekre, illetve, hogy a megvalósíthatóság reménye nélkül többmilliós utánpótlás támogatást helyez kilátásba, melynek egyetlen feltétele a felperes személyének támogatása, továbbá, hogy a felperes a ... Szövetség szétverésére törekedett volna, illetve, hogy köztiszteletben álló, a kosárlabda sport érdekeit mindenek elé helyező makulátlan embereket fenyegetett volna meg, megsértették a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát. Kérte az alperesek eltiltását a további jogsértéstől és az általa megfogalmazott elégtételt adó közlemény megjelentetését, valamint kártérítés megfizetését összesen 1.408.837 forint összegben, ebből 1.000.000 forintot nem vagyoni kártérítésként, a fennmaradó összeget, pedig vagyoni kárigényként érvényesítette. Vagyoni kárként a büntetőeljárás során felmerült utazási költségeket és ügyvédi munkadíjat, valamint a jelen peres eljárásban való megjelenésével felmerült költségeit érvényesítette. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. A II. rendű alperes előadta, hogy a közleményben csupán a csapatok célkitűzésére vonatkozó részt írta, míg az I. és III. rendű alperesek arra hivatkoztak, hogy a sérelmezett kijelentések a véleménynyilvánítás törvényes keretei között maradó, a felperes tevékenységére vonatkozó, kritikai észrevételek. Hangsúlyozták: sportvezetői feladatkörében a felperes közszereplő. A valóság bizonyítása tekintetében bizonyítást ajánlottak föl. Érvelésük szerint a felmerült költségek kárként nem érvényesíthetők, egyebekben a felperes kárát nem igazolta, a III. rendű alperes kis létszámú egyesület, így közleménye sem kapott széleskörű ismertséget. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította: az I. és III. rendű alperesek azzal, hogy a III. rendű alperes honlapján
7. szeptember 29-én az I. rendű alperes a felperes személyéről valótlanul azt állította a „bajnoki évadnyitó jegyzet" című közleményben, hogy többmilliós utánpótlás támogatást helyez kilátásba a megvalósíthatóság reménye nélkül, aminek egyetlen feltétele az ő személyének támogatása, illetve, hogy köztiszteletben álló, a „ ... Szövetség" érdekeit mindenek fölé helyező makulátlan embereket fenyegetett volna meg, megsértették a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait. Az elsőfokú bíróság az I. és III. rendű alpereseket a további jogsértéstől eltiltotta, és kötelezte őket, hogy elégtétel adásaként a III. rendű alperes honlapján az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül 1 hónapra közleményt tegyenek közzé, továbbá egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 575.563 forint tőkét és 36.055 forint perköltséget. Az I. és III. rendű alperesekkel szemben előterjesztett keresetet ezt meghaladóan, míg a II. rendű alperessel szemben a keresetet teljes egészében elutasította. Úgy rendelkezett, hogy a peres felek a képviselettel járó költségeiket maguk viselik. A le nem rótt 84.480 forint illetékből a felperes 49.780 forintot, míg az I. és III. rendű alperesek egyetemlegesen 34.500 forintot kötelesek külön felhívásra megfizetni a Magyar Államnak. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában hangsúlyozta, hogy a felperes által indított büntetőeljárásban ugyanazon kitételek tekintetében folyt az eljárás, mint amelyek a jelen peres eljárás tárgyát képezték. A büntetőeljárásban eljárt bíróság részletesen meghallgatta az érintetteket, részletes bizonyítási eljárást folytatott le, ezért az ott meghallgatott tanúk ismételt meghallgatására a polgári eljárásban, a jelentős időmúlásra is figyelemmel nem volt szükség. Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárásban beszerzett bizonyítékokat a polgári peres eljárás anyagává tette, és azt az ítélethozatalnál figyelembe vette. A II. rendű alperes tekintetében kiemelte, hogy az alperesi tagadással szemben a II. rendű alperes szerzőségét a felperes nem tudta igazolni, ezért vele szemben a keresetet jogalap hiányában teljes egészében elutasította. A felperes által sérelmezett kijelentések sorrendjében haladva, a „szövetség szétverésére" vonatkozó alperesi közlés tekintetében az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy e kijelentés vélemény, amely kétségkívül erőteljes kritikai tartalommal bír, de nem lépi túl az adott területen közszereplőnek minősülő felperessel szemben kifejthető kritika határát, így az ezzel kapcsolatos kereseti kérelmet elutasította. Azon kijelentéssel kapcsolatban, amely szerint a felperes köztiszteletben álló, a kosárlabda és a sport érdekeit mindenek elé helyező, makulátlan embereket fenyegetett meg, az elsőfokú bíróság alaposnak találta a keresetet. Kifejtette: a kijelentés tényállítás, melynek valóságtartalmát az alperesek nem bizonyították, ezért az elsőfokú bíróság a jogsértést - kosárlabda helyett tévesen kézilabda szövetséget feltüntetve - megállapította. Arra a közlésre vonatkozóan, hogy a felperes bizonytalan legitimációját perifériára szorult egyesületek részére, totálisan vesztett helyzetekre ígért segítséggel erősítené, az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az I. és III. rendű alperesek nem lépték túl a véleménynyilvánítás kereteit, ezért az ezzel kapcsolatos kereseti kérelmet elutasította. A felperes személyének támogatását feltételül szabó utánpótlás támogatási ígéretekre vonatkozó tényállításuk valóságtartalmát ugyanakkor az I. és III. rendű alperesek nem bizonyították, ezért az elsőfokú bíróság e tekintetben a jogsértést megállapította. Az objektív jogkövetkezményeket alkalmazva az elsőfokú bíróság a jogsértést megállapította és a további jogsértéstől eltiltotta az I. és III. rendű alpereseket, továbbá elégtétel adására kötelezte őket. A kártérítés tekintetében úgy foglalt állást, hogy a jelen eljárásban felmerült költség perköltség, az vagyoni kárként nem értékelhető. Tekintve, hogy a becsatolt bizonyítékokból megállapíthatóan a tárgyalások időtartamát meghaladó budapesti tartózkodás költségeit számolta el a felperes, az elsőfokú bíróság a büntetőeljárásban felmerült utazási költségeket mérlegeléssel, 50%-os arányban, 75.563 forint összegben fogadta el, míg az ezt meghaladó vagyoni kárigényt elutasította. Nem fogadta el a büntetőeljárással kapcsolatos ügyvédi költségeket sem, álláspontja szerint azt a büntetőeljárás keretében kellett volna érvényesíteni, egyebekben az összeg felmerülése és maga az összegszerűség sem nyert bizonyítást. A jelen perben felmerült utazási költségeket ugyancsak 50%-os mértékben, a perköltségben ítélte meg a felperes javára, míg az ezt meghaladó vagyoni kárigényt elutasította. A nem vagyoni kárigény mérlegelése során arra volt figyelemmel, hogy komoly állítások maradtak bizonyíték nélkül, ugyanakkor nincs szó arról, hogy ezek a kijelentések rendkívüli nyilvánosságot kaptak volna, a sajtóban és más fórumokon sokkal több emberhez jutottak el a felperes személyét kritizáló írások, ezenkívül a felperes a jogalap tekintetében csak részlegesen lett pernyertes. A tényleges károk tekintetében a felperes érdemi bizonyítást nem ajánlott fel, csupán a saját nyilatkozata állt rendelkezésre. Mindezek alapján a nem vagyoni kártérítés összegét az elsőfokú bíróság 500.000 forintban látta megállapíthatónak, az ezt meghaladó nem vagyoni kárigényt elutasította. A jogi képviselettel felmerült költségek viseléséről a pervesztesség-pernyertesség arányának megfelelően rendelkezett. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. és III. rendű alperesek éltek fellebbezéssel elsődlegesen annak megváltoztatása, és a kereset teljes egészében történő elutasítása, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság újabb tárgyalásra és újabb határozathozatalára utasítását kérve. Hivatkozásuk szerint az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az I. és III. rendű alperesek a véleménynyilvánítás határain belül fogalmazták meg kritikai észrevételeiket, emiatt a személyiségi jog megsértése nem állapítható meg. Azzal érveltek, hogy az általuk kihallgatni javasolt tanúk újbóli meghallgatása nélkül megalapozott ítélet nem volt hozható, mivel az elsőfokú bíróság nem volt kötve a büntetőeljárásban megállapított tényálláshoz, így viszont a tényállás több lényeges eleme felderítetlen maradt. Az elsőfokú bíróságnak azt is vizsgálnia kellett volna, hogy milyen széles vagy éppen milyen korlátozott körben vált ismertté a per tárgyává tett közlemény, mivel a III. rendű alperesi honlap olyan szűk nyilvánosság számára teszi hozzáférhetővé az ott közzétett tartalmakat, hogy az jelentéktelen. A mai technikával vizsgálható, hogy az adott honlapon elhelyezett cikket kik, mikor, honnan, hányszor olvassák, így konkrétan megállapítható, hogy hányan olvasták a cikket; ezen körülmények vizsgálata nélkül az ügy tényállása nem felderíthető. Sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta kellőképpen a fenyegetés tényállásának megvalósulását. Az ítélet úgy fogalmaz, hogy nem nyert bizonyítást, mikor, milyen körülmények között hangzott el és pontosan mire vonatkozott az egyes személyek vagy szervezetek „legéppuskázására" vonatkozó kijelentés, holott ennek körülményeit személyiségi jogi perben vizsgálni kell. Amennyiben a rendelkezésre álló adatok alapján ez nem megállapítható, az elsőfokú bíróságnak újabb bizonyítás elrendelésével kellett volna felderíteni ezt a körülményt. Az elsőfokú bíróság a tényállás számos részletét nem derítette fel kellőképpen, ezzel szemben az ítéletben azt állapította meg, hogy komoly állítások maradtak bizonyíték nélkül. Hangsúlyozták: a mindenre kiterjedő bizonyítás lefolytatásával lett volna arra mód, hogy ezekre az állításokra az alperesek bizonyítékot szolgáltassanak, ennek alapján az is megállapítható lett volna, hogy ha történt is jogsértés, annak tárgyi súlya annyira jelentéktelen, hogy az a felperesnek sem vagyoni, sem nem vagyoni kárt nem okozott. A felperes ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányult. Vitatta, hogy az alperesi közlések a véleménynyilvánítás körébe tartoznának. A III. rendű alperesi honlap látogatottságát illetően arra utalt, hogy a tényleges olvasottság a jogsértés ténye szempontjából nem bír jelentőséggel, míg a kártérítés mértékét illetően azt az alperesek bizonyíthatták volna, ám ilyen bizonyítékot az elsőfokú eljárásban nem szolgáltattak, mulasztásuk a másodfokú eljárásban nem pótolható. Az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárás tekintetében arra hivatkozott, hogy az alperesek az általuk korábban tett tanúbizonyítási indítványt a büntetőeljárás iratainak beszerzésével maguk is teljesíthetőnek tartották, és a továbbiakban - az elsőfokú bíróság bizonyítási teherről való tájékoztatása ellenére a tanúk kihallgatását nem kérték. Mindezek alapján megalapozatlanul hivatkoztak arra a fellebbező alperesek, hogy az elsőfokú bíróság az ítélet megalapozatlanságát eredményező eljárási szabályt sértett volna. Az I. és III. rendű alperesek fellebbezése alaptalan. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást teljes körűen lefolytatta, a tényállást annak megfelelően állapította meg, a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság arra alapított érdemi döntésével is egyetértett. Kifejezetten az I. és III. rendű alperesek fellebbezésben kifejtett álláspontjára figyelemmel emeli ki a Fővárosi Ítélőtábla a következőket: A Ptk.
8. §