Bf.34/2010/3 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.34/2010/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Győrött,
2. november
3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: A hivatali visszaélés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Zala Megyei Bíróság
4. január
5. napján kihirdetett 3.B.5/2009/
6. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott neve helyesen: vádlott neve . Indokolás: A Zala Megyei Bíróság pótmagánvádas eljárás során, a
7. január
8. napján kelt 3.B.5/2009/
9. számú ítéletében vádlottat bűnösnek mondta ki hivatali visszaélés bűntettében (Btk. 225.§), és ezért őt 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egy napi tétel összegét 3.000 Ft-ban állapította meg. Rendelkezett továbbá a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Az ítéletet a pótmagánvádló tudomásul vette, míg a vádlott és védője fellebbezést jelentett be elsődlegesen bűncselekmény hiányában történő felmentés, másodlagosan pedig enyhítés céljából. A nyilvános ülésen a vádlott védője fellebbezését felmentésre irányulóan tartotta fenn. Előadta - fellebbezésének részletes indokolását írásban is előterjesztve -, hogy álláspontja szerint a vádlott cselekményét annak fényében kellett volna vizsgálni, hogy a végrehajtónak a törvényi keretek között mindent meg kell tennie a végrehajtást kérő követelésének teljesítése érdekében. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott terhére rótta, hogy eljárása során megsértette a fokozatosság és arányosság elvét. E körben többek között rámutatott arra, hogy a Sárvári Városi Bírósághoz
10. május
11. napján érkezett végrehajtási lap tanúsága szerint a végrehajtást kérő az adós bármely munkabérét, járandóságát, követelését, ingóságát, értékpapírját, ingatlanát kérte végrehajtás alá vonni, így a vádlott - álláspontja szerint - jogszerűen járt el. Véleménye szerint a végrehajtás fokozatosságának elve csak a tényleges végrehajtási cselekményeknél érvényesül, a foglalásra ilyen előírás nincsen. Kifejtett, hogy az első fokú bíróság az ítélet
12. oldalán helytállóan mutat rá arra, hogy a végrehajtási eljárás felfüggesztését követően a végrehajtó már nem volt jogosult végrehajtási cselekmény foganatosítására, azonban annak kezdő időpontját tévesen és jogellenesen állapította meg. A végrehajtási törvény rendelkezéseit idézve kifejtette, hogy - álláspontja szerint-
13. augusztus
14. napjától, azaz a Sárvári Bíróság 1804.Vh.315/2007/3.számú végzésének meghozatalát követően a végrehajtói iroda minden további intézkedése hatálytalan lett volna. Kétségtelen, hogy az első fokú bíróság által hivatkozott banki nyilatkozat
15. augusztus
16. napján megérkezett a végrehajtóhoz, azonban az idő rövidsége miatt már semmilyen intézkedés nem volt foganatosítható. Kifogásolta, hogy az ezres nagyságrendű ügymennyiséggel dolgozó végrehajtói iroda ügyintézési idejét az első fokú bíróság nem vette figyelembe. Véleménye szerint a végrehajtás felfüggesztésének jogerős megszüntetését követően a végrehajtó a járműveket feloldotta a foglalás alól, ezt megelőzően azonban erre jogszabályi lehetőség hiányában nem volt módja. Álláspontja szerint az első fokú bíróság ítélete ellentétben áll az iratok tartalmával, hiszen nem értékelte a Sárvári Polgármesteri Hivatal Okmányirodájának
17. július
18. napján kelt adatszolgáltatását, mely szerint az adós nevén lévő valamennyi járművet záloghitel terhelt, amelyet a pénzintézet javára szóló vételi jog biztosított. Ez alapján a végrehajtó csak annyit láthatott, hogy az esetleges árverés esetén befolyó vételár vélhetően még a járművet terhelő jelzálogteherre sem lenne elegendő és a végrehajtó nem lehetett biztos abban, hogy a pénzintézet mikor kíván élni, illetőleg esetleg élt-e a vételi jogával. Nem tartotta megalapozottnak az első fokú bíróság azon megállapítását, mely szerint a végrehajtó nagyságrendekkel nagyobb vagyont foglalt le, mint ami szükséges volt, mely megállapítást a védő többek között a végrehajtási eljárások során szerzett tapasztalatokkal indokolta. Álláspontja szerint az adott ügyben okmányirodai nyilvántartás alapján történő foglalás esetén a végrehajtó nem volt abban a helyzetben, hogy előre lássa az eljárás kimenetelét, így kötelessége volt a foglalás foganatosítása valamennyi jármű tekintetében. Iratellenesnek tartotta továbbá az első fokú bíróság azon megállapítását, hogy
19. augusztus 15-én a végrehajtó már tudomással bírt arról, hogy a sértett a tőketartozást megfizette, ugyanis véleménye szerint a végrehajtást kérő
20. augusztus
21. napján kelt bejelentése csak
22. augusztus
23. napján, már a felfüggesztő végzés írásos iktatását követően érkezett meg a végrehajtóhoz. Nem értett továbbá azzal egyet, hogy az elsőfokú bíróság szerint a foglalás módja a gépjárművek tekintetében nem felelt meg a végrehajtási törvény rendelkezéseinek, mely álláspontját a jogszabály rendelkezéseinek idézésével kívánt alátámasztani. Véleménye szerint az első fokú bíróság az eljárás során semmilyen célzatot, illetve motívumot nem tudott a vádlott terhére megállapítani és károkozás sem állapítható meg, ugyanis a végrehajtó csak foglalást foganatosított, árverés, azaz tulajdonelvonás az eljárás során nem is történt. Véleménye szerint az első fokú bíróság a pótmagánvádat tulajdonképpen végrehajtási kifogásként bírálta el. Álláspontja szerint a végrehajtó nem sértette meg a végrehajtási törvény rendelkezéseit, azonban még ha meg is sértette volna, úgy annak nyilvánvalóan csak polgári jogi következményei lehetnek, a hivatali visszaélés bűncselekményének megállapításához azonban a polgári jogi jogszabálysértés önmagában nem elegendő. Mindezek alapján indítványozta az ítélet megváltoztatását, a vádlott felmentését és költségeinek megállapítását. A pótmagánvádló képviselője a nyilvános ülésen előadta, hogy álláspontja szerint az első fokú bíróság ítélete megalapozott, a tényállás helytálló. Kifejtette, hogy a vádlott az eljárás során nem tett vallomást, lett volna lehetősége arra, hogy azzal védekezzen, hogy őt a bíróság rövid úton értesítette az eljárás felfüggesztéséről. Véleménye szerint a végrehajtás felfüggesztése nem érinti azt, hogy az okmányiroda arra hívta fel a végrehajtót
24. augusztus 7-én, hogy kívánja-e a foglalást fenntartani. Az erre adott válasz -álláspontja szerint- ugyanis nem végrehajtási cselekmény. Amennyiben a bíróság rövid úton értesítette volna a végrehajtót, akkor erről feljegyzést készített volna. Véleménye szerint az első fokú bíróság megfelelő ítéletet hozott. A vádlott védője viszontválaszában többek között előadta, hogy nincs olyan kötelessége a végrehajtónak, hogy feljegyzést készítsen a rövid úton történő értesítésről és kifejtette, hogy
25. augusztus
26. napját követően bármit tett volna a végrehajtó, az törvényellenes lett volna. A pótmagánvádló jogi képviselője a védő észrevételére tett viszontválaszában többek között úgy nyilatkozott, hogy nem a végrehajtónak, hanem a bírósági titkárnak kellett volna feljegyzést készítenie az értesítésről és a végrehajtás felfüggesztése nem érinti az okmányirodának történő jelzést. A vádlott nem kívánt nyilatkozni a másodfokú nyilvános ülésen. A pótmagánvádló a nyilvános ülésen többek között előadta, hogy banki átutalással rendezte a 30.000 Ft-os tartozását. A másodfokú bíróság a fellebbezést alaptalannak találta. Az ítélőtábla a Zala Megyei Bíróság ítéletét a Be. 348.§