Gf.40445/2010/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(5)bekezdés). Álláspontja szerint a

1. szeptember 28-án meghozott határozat a rádiózásról és televíziózásról szóló
2. évi I. törvény (Médiatörvény)
3. §

(2)bekezdésének

1. db)alpontja rendelkezéseibe, a 65. §-ának
2. d)és
3. f)pontjába, illetve az ezen rendelkezéseknek megfelelő alapító okirati rendelkezésekbe, továbbá a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 22. §

(6)bekezdésébe ütközik. Hivatkozott arra, hogy a Alperesi beavatkozó Kuratórium Ellenőrző Testülete is megállapította a hivatkozott határozat jogellenességét. A

1. október 7-én meghozott határozatnak a felperes azért kérte felülvizsgálatát, mert az Elnökség a Médiatörvény
2. §-ában meghatározott norma-hierarchia rendjét megsértve, hatáskörének túllépésével hozott, jogszabálysértő határozata végrehajtásának megtagadását kívánta a felperes, mint alelnök terhére szankcionálni. Perindítási jogosultságát vezető tisztségviselői minőségére alapította, ezt a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló
3. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.)
4. §

(1)bekezdése szerint, a közhitelesség elvére és az alperesi társaság cégjegyzékének 13/

1. rovata tartalmára hivatkozással, valamint ügyvezetői tevékenységére tekintettel, a Gt.
2. §

(1)bekezdése alapján is megállapíthatónak tartotta. Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a per megszüntetését kérte, a felperes vezető tisztségviselői minősége hiányában vitatta a felperes kereshetőségi jogát. Előadta, hogy az alperes vezető tisztségviselője az elnök, elnök azonban az alperesnél nincs, emiatt a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárásban az alperest pénzbírsággal sújtotta, így az alperesnél munkaviszonyban álló alelnök a Gt. 45. §-a szerint, mivel nem vezető tisztségviselő, perindításra nem jogosult. E kérelme körében azzal is érvelt, hogy a Médiatörvény - érdemi ellenkérelme benyújtásakor hatályos - 59. §

(1)bekezdésének a) pontja és

(2)bekezdése értelmében az Elnökség a támadott határozatok szempontjából nem minősül az alperesi társaság legfőbb szervének, így e határozatok csupán a társaság más szerve által hozott határozatok. Másodlagosan, érdemi védekezése alapján, a kereset elutasítását kérte. A felperes kereshetőségi jogának hiánya körében a Fővárosi Bíróság 26.G.41.907/2009/

1. számú, az alperesi társaság vezető tisztségviselője hiányára vonatkozóan a Fővárosi Bíróság mint Cégbíróság Cgt.0108/005641/
2. számú, illetve a Fővárosi Ítélőtábla 13.Cgtf.44.858/2009/
3. számú végzésére hivatkozott. Az elsőfokú bíróság a 11.G.41.799/2009/
4. számú végzésével a Alperesi beavatkozó alperes pernyertessége érdekében történő beavatkozását engedélyezte. Az alperesi beavatkozó érdemi ellenkérelmében az alperes érdemi ellenkérelméhez csatlakozott, kérte azt teljes egészében saját álláspontjaként is figyelembe venni. Az elsőfokú bíróság a 11.G.41.799/2009/
5. számú végzésével a támadott határozatok végrehajtását az eljárása jogerős befejezéséig felfüggesztette. Az elsőfokú bíróság a
6. június
7. napján, 11.G.41.799/2009/
8. sorszám alatt meghozott ítéletével a felperes keresetét elutasította, kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 21.875 forint perköltséget. Határozata indokolása szerint, a Gt.
9. §

(1)bekezdése alapján a felperest, mivel az alperesi társaságnak nem tagja, illetve részvényese, perindítási jogosultság nem illeti meg. A felperes vezető tisztségviselői minőségére, perindítási jogosultságának fennálltára való hivatkozása alapján - Gt. 45. §

(2)bekezdésére tekintettel - érdemben vizsgálta a felperes kereshetőségi jogát. Utalt arra, hogy e kérdés ítéleti döntést igényel, erre tekintettel a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására (a Pp. 130. §

(1)bekezdés

1. g)pontja), illetve a per megszüntetetésére (Pp. 157. §
2. a)pontja) nincs lehetőség. A Gt. 21. §

(1)és

(4)bekezdéseinek,

1. §-ának, valamint a Médiatörvény
2. §

(1)bekezdésének összevetése alapján megállapította, hogy az alperesnél kizárólag az elnök minősül vezető tisztségviselőnek, ebből következően a felperes a Gt. 45. §

(2)bekezdése alapján sem jogosult pert indítani az alperesi társaság legfőbb szerve által hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt. A felperes kereshetőségi jogának fennállását a Ctv.

1. §-ának rendelkezései alapján sem találta megállapíthatónak: a cégnyilvántartásba történő bejegyzés csupán regisztrálja, és nem keletkezteti a képviseleti jogot, mely jog önmagában egyébként sem keletkeztet a fentiek szerinti perindítási jogosultságot. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen tartalma szerint - annak megváltoztatását és a felperes kereseti kérelmének teljesítését, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének nem tett eleget a Pp.
2. §

(1)bekezdése szerint, mivel a felperes hivatkozásaival szemben a cégnyilvántartásban szereplő bejegyzés tényével kapcsolatban a képviseleti jog és a bejegyzés összefüggéseivel foglalkozott, miközben a felperes egyáltalán nem hivatkozott arra, hogy a képviseleti jog keletkeztetné a perindítási jogosultságot. Utalt arra: e körben az elsőfokú bíróság a cégnyilvántartás adataival ellentétes tényállást állapított meg. Az elsőfokú bíróság ezen érveit irrelevánsnak és a közhitelességet sértőnek minősítette. A Gt. 21. §

(1)bekezdésének és a Médiatörvény 67. §

(1)bekezdésének összevetése alapján vitatta az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes vezető tisztségviselői minőségével kapcsolatban kifejtett álláspontját, érvei szerint a vezető tisztségviselői minőséget az ügyvezetési feladatok ellátása alapozza meg, és sem a Gt., sem a Médiatörvény nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az alperesi részvénytársaság elnökén kívül egyéb elnevezésű vezető tisztségviselővel is rendelkezzék. Az elnök vezető tisztségviselői minőségét sem a Gt., avagy a Médiatörvény valamely taxatív felsorolása, kogens meghatározása alapozza meg, hanem - éppúgy, mint az alelnök felpereséét - az ügyvezetői feladatok tényleges ellátása és vezető tisztségviselői minőségének a cégnyilvántartásba történt bejegyzése. A felperes vitatta azt is, hogy a Fővárosi Ítélőtábla hivatkozott határozatában olyan megállapítást tett volna, miszerint az alperes ne minősülne vezető tisztségviselőnek. Ezzel kapcsolatban előadta, hogy az alperes képviselete körében kifejtett tevékenysége, valamint a Fővárosi Ítélőtábla hivatkozott határozata ellen az alperes által kezdeményezett felülvizsgálati eljárásban az alperes nyilatkozata szerint is, az alperes elnök hiányában is rendelkezik őt képviselni jogosult vezető tisztségviselővel. Utalt továbbá arra is, hogy a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság az érdemi döntése meghozataláig a Fővárosi Ítélőtábla hivatkozott határozatának végrehajtását felfüggesztette. A fellebbezésre az alperes és a beavatkozó észrevételt nem terjesztettek elő. A fellebbezés nem megalapozott. A Gt. és a Médiatörvény az első fokú végzés indokolásában felhívott rendelkezései alapján az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a Gt. 45. §-ának

(2)bekezdése szerinti perindítási jogosultság - vezető tisztségviselői státusz hiányában - a felperest nem illeti meg. A társasági határozatok bírósági felülvizsgálatát a Gt. 45-46. §-ai szabályozzák. A Gt. 45. §-ának

(1)bekezdése szerint a gazdasági társaság bármely tagja (részvényese) kérheti a társaság szervei által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatát arra hivatkozással, hogy a határozat e törvény vagy más jogszabály rendelkezéseibe, illetve a társasági szerződésbe ütközik. A

(2)bekezdés alapján a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozat bírósági felülvizsgálatát az

(1)bekezdés szerinti jogsértésre hivatkozással - a társaság bármely vezető tisztségviselője, illetve a felügyelőbizottság bármely tagja is kezdeményezheti. A Fővárosi Ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, amely szerint a felperes az alperes alelnökeként nem tartozik a keresetindításra jogosult vezető tisztségviselők körébe, a felperes fellebbezési érvelését - lényegében az elsőfokú bíróság határozata indokolásában kifejtettekkel egyezően az alábbiakra tekintettel nem fogadta el. Az alperes olyan, a Alperesi beavatkozó által alapított egyszemélyes részvénytársaság, amelyre - a Médiatörvény 64. §

(3)bekezdése alapján - a Gt.-nek a részvénytársaságokra vonatkozó általános és különös szabályait kell megfelelően alkalmazni és az alapítói (részvényesi) jogokat - a Médiatörvényben foglalt eltérésekkel - a Alperesi beavatkozó Kuratóriuma gyakorolja. A Gt. 21. §-ának

(1)bekezdése előírja; a gazdasági társaság ügyvezetését - a gazdasági társaságok egyes formáira vonatkozó rendelkezések szerint - a társaság vezető tisztségviselői vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület látja el. A

(4)bekezdés kimondja; a részvénytársaság ügyvezetését - kivéve, ha a zártkörűen működő részvénytársaság alapszabálya az igazgatóság hatáskörét egy vezető tisztségviselőre (vezérigazgató - 247. §) ruházta - az igazgatóság mint testület látja el. A Gt. 243. §-ának

(1)bekezdése úgy rendelkezik; ha e törvény kivételt nem tesz, az igazgatóság a részvénytársaság ügyvezető szerve, amely legalább három, legfeljebb tizenegy természetes személy tagból áll. A Gt.

1. §-a szerint az alapszabály úgy is rendelkezhet, hogy az igazgatóság választására nem kerül sor, és az igazgatóság e törvényben meghatározott jogait egy vezető tisztségviselő (vezérigazgató) gyakorolja. A Gt. idézett szabályaiból, illetve a részvénytársaság szervezetére és vezetési rendszerére vonatkozó szabályokból egyértelműen megállapítható, hogy a részvénytársaságnál a társasági ügyek intézését, az ügyvezetést - a többi társasági formától eltérő megnevezéssel - a vezető tisztségviselőkből álló testület, az igazgatóság vagy az igazgatóság helyett egy személy, a vezérigazgató látja el. A fenti szabályoktól speciális eltérő szabály a Médiatörvény - a keresetlevél benyújtásakor hatályos -
2. §-ának

(1)bekezdése, amelynek értelmében az alperesi részvénytársaságnál nincs igazgatóság (testület), hanem az igazgatóság hatáskörébe tartozó ügyvezetést egy személy látja el, aki nem vezérigazgató, hanem elnök. A felperes által az iratokhoz csatolt

1. június 30-án kelt módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt alapító okirat 10.
2. pontja szerint a Társaságnál igazgatóság nem működik, a társaság ügyvezetését az elnök látja el. Az elnök gyakorolja mindazon hatásköröket, amelyeket a Gt. a társaság igazgatóságának hatáskörébe utal. Az alapító okirat kétségtelenül lehetővé teszi elnök hiányában alelnök eljárását az elnök feladat- és jogkörében az elnök megválasztásáig. A Médiatörvény azonban nem tartalmaz rendelkezést az alelnöki tisztségre vonatkozóan. A felperes a fellebbezésében maga sem hivatkozott arra, hogy az alapító okiratban szabályozott alelnöki tisztség megfelelne a Médiatörvény
3. §-ának

(1)bekezdése szerinti elnöki tisztségnek, hanem azzal érvelt, hogy az elnöki státusz analógiájára az alelnök esetében is az ügyvezetői feladatok tényleges ellátása és vezető tisztségviselői minőségének a cégnyilvántartásba történt bejegyzése alapozza meg ekkénti jogállását. Ebből következően az alperes alapító okiratában létrehozott alelnöki tisztséget betöltő személy nem minősül a Médiatörvény 67. §-ának

(1)bekezdése, valamint a Gt. 21. §-ának

(1)bekezdése és 243. §-ának

(1)bekezdése, valamint a

1. §-a szerinti vezető tisztségviselőnek, nem választott tisztségviselő, hanem társasági alkalmazott, függetlenül attól, hogy a ... számú cégjegyzék 13/49 rovata szerint a felperes „egyéb (vezető tisztségviselő)". Az elsőfokú bíróság megfelelően eleget tett a Pp.
2. §

(1)bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségének is; a felperesnek a Ctv.

1. §-ához, a közhitelesség elvéhez kapcsolódó, vezető tisztségviselői minőségének pusztán a bejegyzés ténye általi fennállásra vonatkozó érvelésével szemben megalapozottan fejtette ki azt az álláspontját, miszerint magából a bejegyzés tényéből nem keletkezik képviseleti jog, és a fennálló, a cégjegyzékben regisztrált képviseleti jog sem keletkeztet önmagában a kizárólag a vezető tisztségviselői státuszhoz kapcsolható perindítási jogosultságot, tekintet nélkül arra, hogy a felperes névleg „egyéb (vezető tisztségviselő)" megjelöléssel szerepel a cégnyilvántartásban. A fentiekből következően az elsőfokú bíróság döntése helytálló, a felperes kereshetőségi jogáról az állandó bírói gyakorlatnak megfelelően érdemben, ítélettel döntött és ennek hiányára tekintettel utasította el a keresetet, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezéssel támadott ítéletet a Pp.
2. §-ának

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Budapest,

1. december
2. . Bánki Horváth Mária s.k., a tanács elnöke . Rédei Anna s.k., előadó bíró Levek Istvánné dr. s.k., bíró