Mfv.10978/2009/5 – Kúria

(1)bekezdésében foglaltak szerint a munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik. A felperes munkaszerződésében foglaltak szerint a felperesi kártérítés felső határa a munkavállaló másfél havi átlagkeresete.Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az Mt. 166. §

(2)bekezdésében foglaltak szerint a felperes vétkessége bizonyított, a kár bekövetkezte és mértéke körében a kárfelvételi jegyzőkönyv a kár mértékét tartalmazta. A felperes átlagkeresete az alperesnél 77.980 forint volt, ezért - a munkaszerződésben foglalt másfél havi átlagkeresetéig történő helytállás miatt - a kártérítés összege 116.970 forint, amelynek megfizetésére a felperes köteles.A felperes fellebbezése folytán eljárt Tolna Megyei Bíróság 10.Mf.20.026/2009/

1. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta, a felperest 6.000 forint fellebbezési perköltség, és 7.000 forint fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte. A jogerős ítélet indokolása szerint a munkaügyi bíróság a tényállás helyes megállapítását követően okszerűen levont következtetéssel helyes döntésre jutott.A megyei bíróság a fellebbezés kapcsán kiemelte, hogy a tanúk meghallgatására irányuló felperesi bizonyítási indítvány előterjesztésének a Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján - jogszabályi feltételek hiányában - jogi indoka nem volt. A másodfokú bíróság érvelése szerint a munkavállaló munkajogi kárfelelősségének megállapításához nem szükséges a felelősség más eljárásban történő megállapítása. A jogalap körében a kár bekövetkezésének és annak van jelentősége, hogy a munkavállaló magatartása legalább a gondatlanság szintjén közrehatott-e annak bekövetkezésében. A megyei bíróság álláspontja szerint a rendelkezésre álló peradatokból nem lehetett olyan következtetést levonni, hogy a felperes a károkozásban vétlen lenne. E tekintetben a bizonyítási teher a munkáltatóra hárult, a felperes azonban azzal a magatartásával, hogy a káreseményben betöltött szerepe más adatokból, mint az alperes által beszerzett és becsatolt iratok, nem volt megállapítható, az Mt. 3. §

(1)bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettségét sértette meg azzal, hogy a balesettel kapcsolatos eljárásban nem működött közre, úgy tért haza a balesetet követően, hogy a munkáltatójánál nem igazolta az általa vezetett gépjárműben keletkezett kár okát, azt akadályozta meg, hogy a munkáltató a baleset körülményeinek megállapítása érdekében további hatósági eljárásokat folytathasson. A felperes vétkessége folytán a kárfelelősségének jogalapja helyesen került megállapításra az o.-i rendőrségi jelentés alapján. Az összegszerűség körében az alperes a meg nem térült kárát érvényesítette azzal, hogy a CASCO biztosítása önrésze erejéig kérte a felperes marasztalását, mely összeget azonban a felperes másfél havi átlagkeresete nem tett ki, ezért helytálló a munkaügyi bíróság döntése az összegszerűség körében is.A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet „megváltoztatását", és a keresetének helytadó döntés meghozatalát, másodlagosan hatályon kívül helyezését, és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte az alperes perköltségben való marasztalása mellett.A felperes felülvizsgálati álláspontja szerint az ítélet alapjául vett rendőrségi jegyzőkönyv bemutatásával a munkáltató nem bizonyította a kár bekövetkezése és a vétkessége közötti ok-, okozati összefüggést. Érvelése szerint az O.-ban készült rendőrségi jegyzőkönyv az ő hibájára vezette vissza a balesetet, azonban az o. hatóság nem folytatott le semmilyen eljárást, vele szemben intézkedés sem a helyszínen, sem azt követően nem volt, csak a rendőrjárőr hallgatta meg őt - amennyire a nyelvi különbözőségek lehetővé tették -, és nem alkalmazott szankciót, felelősségre nem vonták, a jogosítványát sem vonták be. Az o. autópálya rendőrség megerősítette, hogy az ügyet irattárba tették, annak következménye nincs.A felperes sérelmezte, hogy a bíróságok nem fogadták el azt a kifogását, hogy sem m., sem o. hatóság nem állapította meg jogerősen a balesetben való vétkességét. A felperes e körben hivatkozott az Alkotmányban rögzített ártatlanság vélelmére, valamint az Európai Bíróság C105/03. számú döntésére. A felperes kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság nem hallgatta meg az általa megjelölt tanúkat, akik a baleset bekövetkeztét közvetlenül látták, azt, hogy nem ő szabálytalankodott, hanem a másik gépkocsi vezetője. A bizonyítási indítványát a megyei bíróság elutasította, megfosztotta a lehetőségtől, hogy tisztázza magát, kizárva még a gondatlanság megállapításának lehetőségét is. Az általa megjelölt tanúk meghallgatását továbbra is kérte.A felperes hivatkozott arra, hogy a munkaügyi bíróság előtt az alperesi ügyvezető előadta, hogy az ügyben jelentkezett a biztosítónál és ott úgy nyilatkozott, hogy a balesetet nem az ő gépkocsivezetője okozta, a károkozás tényét nem ismerte el. A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogsértõen járt el, amikor az Mt. 3. §

(1)bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettség hiányára alapozta a gondatlanságát, mert ő a baleset okát, körülményeit feltárta, a munkáltatót nem akadályozta. A megyei bíróság az objektív felelősségét feltételezésekre alapítottan és az „EU-jogba" ütköző módon felvett, a felperes által nem ismert, és nem aláírt jegyzőkönyv alapján állapította meg és marasztalta el, megsértve ezzel az Mt. 166. §

(1)és

(2)bekezdésében foglaltakat. A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának

(1)bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, nincs helye a bizonyítékok újra értékelésének, azaz felülmérlegelésének. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg [Pp. 206. §

(1)bekezdés, 221. §

(1)bekezdés, BH 2001/197., BH 2002/29.]. A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozottak jogszabálysértés megállapítására nem alkalmasak. Az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy az alperes az O.-ban felvett, és hiteles fordítással becsatolt jegyzőkönyvvel bizonyította, hogy a balesetben a vétkes fél a felperes volt. Helytállóan következtettek arra, hogy a felperes károkozását támasztotta alá az A.H.B. alpereshez intézett levele, amely a baleset ideje és helye -

1. július 1-je, O. - jelölte meg, az okozói forgalmi rendszám pedig az alperes gépjárművének a rendszáma (alperes előkészítő iratának melléklete). Az eljárt bíróságok megalapozottan állapították meg, hogy az alperes az o. rendőrhatóság által, a baleset helyszínén felvett jegyzőkönyv tartalmával bizonyította a felperes károkozó magatartását. Helytálló az a jogerős ítéleti következtetés, amely szerint a perbeli esetben a felperes kártérítési felelősségének megállapításához nem szükséges, hogy más hatóság a vétkességét megállapítsa, vagy őt szankcióval sújtsa.A munkaügyi bíróság a jegyzőkönyv becsatolását követően tájékoztatta a felperest és a jogi képviselőjét, hogy amennyiben a T.M.F.I. hivatalos fordítását az o. jegyzőkönyvben foglaltakat vitatja, akkor annak bizonyítása a felperes terhére esik (jegyzőkönyv,
2. oldal
3. bekezdés). A felperes a kioktatást követően az általa meghallgatni kért tanúkat kizárólag a fellebbezésében jelentette be, mely bizonyítási indítványát a másodfokú bíróság a Pp.
4. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján helytállóan utasította el.A peres felek jogi képviselőinek a pert megelőző levelezéséből megállapítható, hogy a felperes jogi képviselője az alperes jogi képviselőjéhez intézett,

1. október 20-án kelt levelében közölte, hogy felperes „nem volt a hibás a baleset bekövetkeztében, erre vonatkozólag olyan - ügyvéd - tanúi is vannak, akik mögötte jöttek, látták az esetet, és már akkor felajánlották, hogy hajlandók tanúvallomást tenni, ha erre szükség lesz" (keresetlevél melléklete). Alaptalanul sérelmezte a felperes a két általa megjelölt tanú meghallgatásának elmaradását, miután a bíróságnak a bizonyítási teherre történő kioktatását követően az elsőfokú eljárásban nem terjesztette elő erre vonatkozó bizonyítási indítványát.Alaptalanul érvelt a felperes a felülvizsgálati kérelmében azzal, hogy az alperes jogi képviselője a biztosító felé úgy nyilatkozott, hogy a balesetet nem az alperes gépkocsivezetője okozta. Az alperes ügyvezetője a tárgyaláson előadta, hogy „a kárbejelentőn én leírtam azt, hogy a balesetnél én nem voltam jelen, a gépjárművezető tájékoztatása alapján mi nem vagyunk vétkesek, ezt követően kértem be az o. hatóságoktól a jegyzőkönyvet, és a jegyzőkönyv cáfolta az általam, a N.G.K. szekciója felé tett nyilatkozatomat." (jegyzőkönyv,
2. oldal
3. bekezdés). Az alperes ügyvezetője a felperes által hivatkozott nyilatkozatot tehát azt megelőzően tette, hogy az O.-ban felvett jegyzőkönyv tartalmát megismerte volna.Az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló peradatok helyes, okszerű, életszerű értékelésével és a logika szabályainak megfelelően a Pp.
4. §

(1)bekezdése megsértése nélkül hozták meg az ítéletüket, azt a szükséges tartalommal és terjedelemmel indokolták [Pp. 221. §

(1)bekezdés], ezért a felperes felülvizsgálati kérelemében hivatkozottak jogszabálysértés megállapítására nem adtak módot. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles az alperes perköltségének megfizetésére. A felülvizsgálati eljárás illetékét a felperes a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 3. §

(3)bekezdése alapján köteles viselni. Budapest,

1. október
2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, előadó bíró dr.Mészárosné dr.Szabó Zsuzsanna s.k. bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül. Nné tisztviselő