Bfv.1023/2010/8 – Kúria

(2)bekezdés b) pont) mondta ki bűnösnek, ezért őt megrovásban részesítette, és 5.000 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte a magánvádló részére. A jogerős történeti tényállás a következőket tartalmazza: A sértett magánvádló és a vádlott politikai közélet szereplői. A cselekmény elkövetése idején, de az ítélethozatalkor is a terhelt községi polgármester volt, a sértett pedig az akkor feloszlatott önkormányzat képviselője; egymással ellentétes politikai oldal tagjai. Az időközi önkormányzati választások előtti napokban, a

1. november 30-án kelt, a községben megjelenő, és a postaládákba bedobott kiadványban a terhelt egy cikket jelentetett meg "Lopva elutalták a választások előtt" címmel. Ebben az önkormányzat korábbi képviselőtestülete által álláspontja szerint jogellenesen értékesített helyi ingatlanok, illetve az ezekben részt vevők - közöttük a sértett - jogszabályba ütköző cselekményeire kívánta a lakosság figyelmét felhívni. A cikk a sértettre vonatkozóan - többek között - az alábbiakat tartalmazta:
2. ". . .2003-ban a telek ismét gazdát cserélt, új tulajdonosa 13 millió forintot adott érte, és a telek egyik 50 %-os tulajdonosa mint eladó a magánvádló volt, aki időközben megszerezte a tulajdonjog 50 %-át. Ebben az adás-vételi szerződésben a magánvádló saját magát bízta meg az ügylet lebonyolításával. Mellékelem azt a rendőrségi határozatot, amely a büntetőeljárás tényét rögzíti: (A mellékletek a jobb oldali hasábon láthatók.) Szeretném leszögezni, engem nem az érdekel, hogy ki milyen bűnt követett el és milyen büntetést kap. . ."
3. "Az a képviselő, aki azért akar képviselő lenni, hogy ebből a pozícióból ingatlanjai jövőjét egyengesse, tisztességtelen. . .""
4. "Ha tanulmányozzuk az alább mellékelt tulajdoni lapokat és térképet (
5. oldal) azt tapasztaljuk, hogy az ingatlanok tulajdonosai tudatosan szereztek együtt tulajdonjogot ezen a helyen, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy ebből nagy haszonra tegyenek szert." Tényként rögzítette még az ítélet, hogy a sértett a cikkben hivatkozottakkal összefüggésben soha, semmilyen büntetőeljárásban nem volt terhelt. Annak megjelenése után több esetben került kellemetlen helyzetbe, mert többen megkérdezték tőle, valóban állt-e büntetőeljárás hatálya alatt; végül, hogy az inkriminált írásról
6. december 3án értesült és
7. január 2-án tett feljelentést a terhelt ellen. A cselekmény jogi értékelése során a városi bíróság részletesen kifejtette, hogy a magánvádló a községi képviselőtestület feloszlatása ellenére miért volt közszereplőnek tekinthető. Úgy ítélte meg, hogy írásának
8. és
9. pontokkal jelzett részeiben a terhelt nem tényt állított, hanem véleményt nyilvánított, ami nem volt indokolatlanul bántó, megalázó, ezért bűncselekményt nem valósított meg. Ellenben a tényállás
10. pontjában a telekeladással kapcsolatban azt a látszatot keltette, hogy a sértettel szemben büntetőeljárás van folyamatban. Még egy büntető feljelentést is tartalmazó rendőrségi iratot is mellékelt. A mellékelt irat indokolása tartalmazza, milyen bűncselekmény miatt, kikkel szemben került feljelentésre sor, ami egy laikus számára azt a látszatot kelti, hogy a sértett gyanúsítottja a bűncselekménynek. A terhelt maga is elismerte: nem tudott arról, a sértett volt-e valaha gyanúsított a kérdéses büntetőügyben. Minthogy pedig ily negatív tartalmat hordozó tényt "híresztelt", ilyen látszatot keltett, az 1./ pont vonatkozásában a rágalmazást megvalósította. A két irányú - a magánvádló részéről a terhelt terhére, súlyosításért, a védelmi oldal részéről pedig felmentésért benyújtott - fellebbezést elbírálva elírási pontatlanságoktól eltekintve a másodfokú bíróság a tényállást megalapozottnak találta és a fellebbezési eljárásban is irányadónak tekintette. A jogi értékelés során maga is úgy ítélte meg, hogy a tényállás
11. és
12. pontjában szereplő kijelentések véleménynyilvánításnak minősülnek, amit a magánvádló, mint közéleti szereplő köteles volt elviselni. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége az 1./ pont alatti tényállítás kapcsán valósult meg, hiszen a cikk mellékleteként megjelentetett határozat egyértelműen azt támasztotta alá, hogy a magánvádló ellen közokirat-hamisítás bűntette miatt büntetőeljárás van folyamatban. "A valóság bizonyítása során pedig bizonyítást nyert, hogy az eljárás ismeretlen tettes ellen indult, és a nyomozást a Rendőrkapitányság a Be.
13. §

(1)bekezdés e) pontja alapján megszüntette." * * * A jogerős ügydöntő határozatok ellen a terhelt felmentése érdekében nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terheltnek az alapügyben eljárt meghatalmazott védője, felülvizsgálati okként a Be. 416. §

(1)bekezdésének

1. a)és
2. c)pontját jelölte meg. A
3. c)pont kapcsán a védő lényegében arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróság a Be. 373. §

(1)bekezdésének III.

1. a)pontjában írt eljárási szabályt megsértette, mert nem adta indokát, mire alapozta a tényállás azon részét, hogy a sértett kellemetlen helyzetbe került az írást követően. A sértetti nyilatkozaton túl ugyanis erre más adat a perben nem volt; bizonyítás etekintetben nem folyt. A
2. b)pontot, tehát az anyagi jog megsértését illetően az indítvány arra utalt, hogy a terhelti írás, de az ítéleti tényállás sem tartalmaz olyan állítást, miszerint a sértett bűncselekményt követett el. A cikkben az szerepel: "mellékelem azt a rendőrségi határozatot, amely a büntetőeljárás tényét rögzíti. (A mellékletek a jobb oldali hasábon láthatók.)" A továbbiakban a védő azt fejtette ki, hogy az elsőfokú eljárásban becsatolt okiratokból az is kitűnik, hogy az írás állításai a valóságnak mindenben megfeleltek. 2003-ben valóban 13 millió forintért értékesítettek egy olyan ingatlant, amely 1999-ben még önkormányzati tulajdonban volt, amikor is a sértett, mint a településfejlesztési bizottság akkori elnöke okirat-szerkesztő ügyvédként működött közre. Az is megfelel a valóságnak, hogy 2003ban már 50 %-ban ő volt ennek az ingatlannak a tulajdonosa, és saját magát hatalmazta meg eladóként az ügylet lebonyolítására. Szintén valós tény, hogy 1999-ben az ingatlan eladására képviselő testületi hozzájárulás nélkül került sor, s emiatt a szerződés érvénytelenítése érdekében polgári per is folyamatban van, amelyre az alapeljárásban ugyancsak hivatkozás történt. Végül a terhelt a valóságnak megfelelően közölte a büntetőeljárás tényét igazoló határozatot is. Abból ugyanis az olvasó számára egyértelműen kitűnik, kivel szemben van folyamatban eljárás. Ekként pedig a terhelt becsület csorbítására alkalmas tényt nem állított; e tényállási elem hiányában a rágalmazást sem valósíthatta meg, így a felmentése indokolt. Kiegészítő beadványában az új meghatalmazott indokait maradéktalanul fenntartotta. védő az indítvány Álláspontja szerint anyagi jogszabályt sértettek az eljárt bíróságok azzal is, hogy az ügyben a valóság bizonyítását az erre irányuló védelmi indítványok ellenére nem rendelték el, holott annak a Btk. 182. §-ában írt törvényi előfeltételei fennállottak. E speciális büntethetőséget kizáró ok megállapítása nélkül pedig érdemben sem hozhattak helyes ügydöntő határozatot. A Legfelsőbb Bíróság nyilvános ülésén a védő a felülvizsgálati indítványban foglaltakat fenntartotta, annak megfelelő tartalommal szólalt fel. A magánvádló azt hangsúlyozta: a valóság bizonyítás megtörtént, ennek során okirattal igazolta, hogy ellene soha büntetőeljárás nem indult, ezt a tényt a támadott határozatok is tartalmazzák. Erre is figyelemmel azok hatályukban történő fenntartását kérte. * * * A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt az eljárási okra alapozott részében a törvényben kizártnak, anyagi jogsértést sérelmező részében pedig alaptalannak találta. Előre bocsátja, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat; e jellegéből következően a felülvizsgálati eljárásra külön eljárási szabályok vonatkoznak. Felülvizsgálatnak csak a Be. 416. §-ának

(1)bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okokból és a jogerős határozatban megállapított tényállás alapján van helye. A Be. 423. §-ának

(1)bekezdése kötelező erővel írja elő, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozat által megállapított tényállás az irányadó, a tényállás felülvizsgálati indítványban nem támadható. Értelemszerűen nem kifogásolható a tényállás alapjául elfogadott bizonyítékok bírói mérlegelése sem. Mindez azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak azokat az indítványokat, illetve az indítványok azon részeit, amelyekben nem felülvizsgálati okra hivatkoznak vagy a tényállást támadják, érdemi vizsgálat nélkül - mint a törvényben kizártat - el kell utasítania. Azt pedig, hogy valamely ügyben történt-e olyan büntető anyagi jogi jogsértés, amelyet a törvény felülvizsgálati okként határoz meg, az érdemi felülvizsgálat során kizárólag az ítéletben rögzített tények alapul vételével döntheti el. Az idézett eljárási szabályok alapján a felülvizsgálati indítvány a Be. 416. §

(1)bekezdésének c) pontjára, vagyis az eljárásjogi szabálysértésre alapozott részében a törvényben kizártnak bizonyult. A védő ezen belül konkrétan a Be. 373.§

(1)bekezdés III. a) pontjában írt eljárási szabály megsértését állította, éspedig amiatt, - mert érvei szerint - sem az első, sem a másodfokú bíróság nem adta indokát, milyen bizonyítékok alapján állapította meg a tényállás azon részét, hogy a cikk kapcsán a sértettet kellemetlenségek érték. Erre nézve ugyanis a sértett nyilatkozatán kívül más bizonyíték az ügyben nem volt. Ez a hivatkozás annak helyes eljárásjogi tartalmát tekintve a tényállás megalapozatlanságát jelenti. Nevezetesen azt, hogy a bíróság evonatkozásban az ügyet nem derítette fel kellően, mert a sértett meghallgatásán kívül ebben a körben más bizonyítást nem folytatott. Minthogy a beadványokat a tartalmuk szerint kell elbírálni, és az ítélet megalapozatlanságát eredményező, a Be. 351. §-ának

(2)bekezdése szerinti esetleges eljárási szabálysértések felülvizsgálati okot nem képeznek, ezért ezzel az eljárásjogi kifogással a Legfelsőbb Bíróság nem foglalkozott. ebben a részében a törvényben kizárt volt. Az indítvány Mindemellett megjegyzendő: a Be. 373. §

(1)bekezdésének III. a) pontja szerinti eljárási szabálysértés - egyebek mellett - csak akkor valósul meg, ha az elsőfokú bíróság a bűnösség megállapítása, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Ilyen jellegű indokolásbeli hiányosságot viszont még maga a felülvizsgálati indítvány sem állított. Az anyagi jogi jogsértésekre alapozott részében a Bíróság az indítvány jogi okfejtését az alábbiak osztotta: Legfelsőbb miatt nem A rágalmazás vétségét a Btk. 179. §-ának

(1)bekezdése értelmében az követi el, aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. Büntethetőséget kizáró okot jelent, ha a közérdekből vagy méltányolható magánérdekből tett tényállítás valónak bizonyul, mely abban az esetben is megállapítható, ha a társadalom egyes közösségeinek a szűkebb körét érinti. A valóság bizonyítása elrendelésének az elmulasztása, olyan anyagi jogi jogsértés, amely alapot ad a felülvizsgálatra, és a meghozott határozat hatályon kívül helyezését eredményezheti. (BH.2000/285.) Az irányadó tényállás szerint a terhelt, mint a község polgármestere, a "Lopva elutalták a választások előtt" címet viselő írásában arra kívánta felhívni a választó polgárok figyelmét, hogy a feloszlatott képviselő testület egyes tagjai - köztük a magánvádló - az önkormányzat tulajdonát képező egyes ingatlanokat jogszabálysértő módon, visszaélésszerűen, a saját hasznukra értékesítettek. Mellékelt egy rendőrségi határozatot is, ami - az írás címével és azon kitételével is egybevetve, hogy ..."nem érdekel, ki milyen bűnt követett el, és milyen büntetést kap.." a cikkben név szerint megjelölt személyekkel szemben indult büntetőeljárás tényét volt hivatva igazolni. A terhelt - hivatkozása szerint - a cikket közérdekből írta, mert mint polgármesternek, hivatali kötelessége a közösséget érintő visszásságok felderítése és megszüntetése. Az eljárás ilyen adatai mellett nem kétséges, hogy az ügyben a valóság bizonyításának a Btk.

1. §-ában meghatározott törvényi előfeltételei fennállottak. Annak elrendeléséről hivatalból határozat nélkül is lehet dönteni. vagy indítványra alakszerű A támadott ügydöntő határozatok indokolásából kitűnik, hogy a jelen esetben az elsőfokú bíróság a valóság bizonyítást lefolytatta. Az ennek során a védelem részéről becsatolt, telekeladással kapcsolatos, felülvizsgálati indítványban is hivatkozott, de a sértett által csatolt ügyészségi okirati bizonyítékokat is értékelési körébe vonta. (elsőfokú ítélet
2. oldal) Lényegében a valóság bizonyítása eredményeként rögzítette tényként azt, hogy a sértett a cikk állításával (híresztelésével) szemben soha semmilyen büntetőeljárásban nem volt terhelt. A másodfokú bíróság a jogi indokolásában kifejezetten kiemelte: "a valóság bizonyítása" során nyert igazolást, hogy a közokirathamisítás miatti büntetőeljárás nem a magánvádló, hanem ismeretlen tettes ellen indult, és volt folyamatban. A rágalmazás fentebb már idézett törvényi tényállásának szempontjából azt, hogy valamely tényállítás, híresztelés, tényre közvetlenül utaló kifejezés használata becsület csorbítására alkalmas-e, nem az elkövető vagy a sértett szubjektív értékelése szerint, hanem objektíve, a társadalomban uralkodó erkölcsi felfogás alapján kell megítélni. Az általános erkölcsi felfogás szerint ha valaki büntetőeljárás hatálya alatt áll, egyértelműen negatív tartalmú, becsület csorbítására alkalmas állítás. A "híresztelés" fogalma alá esik valamely becsület csorbítására alkalmas tény továbbadása, közvetítése, függetlenül attól, hogy a közvetítő a tényállítás való vagy valótlan volta kérdésében állást foglalt-e. (BH 1992/226) Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a terhelt az írásához mellékelt rendőrségi határozattal a laikus olvasó számára azt a tényt "közvetítette", azt a látszatot keltette, hogy a sértettel szemben a telekeladással kapcsolatban büntetőeljárás van folyamatban. A sajtóközleménynek ez a része azonban valótlannak bizonyult, hiszen ellene az irányadó tényállás szerint büntetőeljárás az írás megjelenésekor, de azután sem folyt. Kiegészítő indítványában helytállóan utalt a védő arra, hogy a valóság bizonyítása során a bizonyítás terhét az viseli, aki ellen az eljárás folyik és csak a bizonyított valóság zárja ki a cselekmény jogellenességét. Ha a bizonyítás bármely okból sikertelen marad, annak terhét az elkövető viseli. Minthogy a jelen esetben ebben a körben a valóság bizonyítása eredményre nem vezetett, a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására az anyagi jogi szabályok megsértése nélkül került sor. A Legfelsőbb Bíróság erre figyelemmel a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt; a megtámadott határozatokat a Be.
3. §-a alapján a hatályukban fenntartotta. E végzés elleni fellebbezést a Be.
4. §-ának

(4)bekezdése, felülvizsgálatát a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. A jogerős ügydöntő határozatokkal szembeni ismételt felülvizsgálati indítvány tilalmáról a Be. 418. §-ának

(3)és 421. §-ának

(3)bekezdése rendelkezik. Budapest,

1. december
2. Dr. Édes Tamás s. k. a tanács elnöke, Dr. Horváth Ibolya s. k. előadó bíró, Dr. Mészár Róza s. k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő MTné