Pf.20155/2007/4 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.155/2007/

1. szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a dr. Takács Gábor ügyvéd (2400 Dunaújváros, Dózsa György utca
2. I/3.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Ivók Yvette ügyvéd (7621 Pécs, Király utca 8.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság
3. február
4. napján kelt 8.P.20.011/2005/
5. számú ítélete ellen a felperes által
6. sorszám alatt előterjesztett és
7. sorszám alatt indokolt fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 113.400 (egyszáztizenháromezer-négyszáz) forint ÁFÁ-t is magában foglaló másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A xy 00/00., 00/
8. és 000/
9. helyrajzi számú, erdő művelési ágú ingatlanoknak az alperes 67, a felperes 33 %-ban volt a tulajdonosa. A peres felek
10. május 3-án megállapodást kötöttek az ingatlanok hasznosítása tárgyában, elhatározták, hogy a szükséges engedélyek alapján a közös tulajdonukban lévő erdőket kitermelik és a kitermelt faanyagot értékesítik. Megállapodtak abban is, hogy a kitermelés költségeit és az árbevételeit a tulajdoni hányaduk alapján osztják meg.
11. májusában a felperes megbízási szerződés keretében megbízta az alperest a fenti erdő ingatlanok hasznosításával és fenntartásával. Az alperes
12. október
13. és
14. február
15. között több adásvételi szerződéssel az összesen 22,6 hektár erdő állományból 14,7 hektáron lévő fát „lábon" értékesített a xy Kft. részére 600.000/hektár vételáron. Az alperes a felperes részére a 2000-
16. évek folyamán az értékesítésből befolyt összegekből a felperesre eső vételár részeket több tételben átadta, ezen kívül
17. június 6-án 2.250.000 forint kölcsönt is nyújtott a felperesnek,
18. november 30-i visszafizetési határidővel.
19. szeptember 11-én a felek végelszámolást tartottak, amely alkalommal megállapították, hogy a faértékesítés 28.400.000 forint tiszta nyereséggel járt, ebből a felperesre 9.450.000 forint jutott, ebbe az összegbe beszámították a felperes által az alperesnek addig vissza nem fizetett 2.250.000 forintos kölcsön követelést és megállapították, hogy az alperes a felperessel elszámolt.
20. november 8-án a felperes 2.500.000 forint vételáron értékesítette a fenti erdőrészletekben fennálló 1/3 tulajdoni hányadát az alperes részére. A felperes keresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság az alperest 6.883.000 forint és annak
21. szeptember
22. napjától járó 11 %-os kamata és perköltség megfizetésére. Előadta, hogy a közös tulajdonban volt erdőből eredő összes bevétel magasabb, a kitermelés költségei alacsonyabb összegű, mint amivel felé az alperes elszámolt, így számításai szerint összesen 49.000.000 forint a fa értékesítés tiszta nyeresége, amelyből a felperesre 16.333.000 forint jutna. Állította azt is, hogy a peres felek között létrejött megbízási szerződés megszegésével értékesítette az alperes a perbeli erdőből kitermelhető fa mennyiséget élőfaként, ezzel a felperesnek kárt okozott, amelyre tekintettel keresetét a Ptk. 310.§-ára alapítottan terjesztette elő. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította és marasztalta a felperest az alperes elsőfokú eljárással felmerült költségeiben. A perben beszerzett igazságügyi erdészeti szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a peres felek tulajdonszerzésüktől
23. január 29-ig bezárólag összesen 3843 m3 fát termeltek ki, amelynek bruttó forgalmi értéke 52.626.858 forint, a kitermelésé indokolt költsége 14.312.881 forint, a faanyag nettó forgalmi értéke így 38.313.977 forint, míg faállomány lábon, élőfaként történő értékesítése esetén annak értéke 27.600.000 forint volt. Az összesen kitermelt 3.843 m3 famennyiségből a 61 "B" jelű erdőrészlet 3,3 hektáros részéről 1.148 m3 kocsányos tölgy került kitermelésre, erre azonban az alperes csak
24. szeptember 7-én kapott engedélyt az Állami Erdészeti Szolgálat xy-i Igazgatóságától. Ez a kitermelés
25. január 29-én fejeződött be, ennek bruttó értéke 18.682.493 forint, indokolt kitermelési költsége 1.905.000 forint, a nettó faérték 16.777.493 forint volt. A fentiekre tekintettel megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a
26. szeptember 7-ig kitermelt fa költségekkel csökkentett piaci értéke 21.536.484 forint volt, ebből a felperesre 7.178.828 forint jut, amelynél a felperes a szeptember 11-ei végelszámolás alapján többet - 9.450.000 forintot - kapott, így a felperes a
27. szeptember
28. és
29. között esetlegesen kitermelt fa nettó értékének 1/3 részéhez is hozzájutott, nem bizonyított tehát, hogy a felperest kár érte. Az ítélet ellen, annak részbeni megváltoztatása és az alperesnek 3.779.039 forint és annak
30. szeptember
31. napjától a kifizetés napjáig járó kamata és első-, valamint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezése iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Arra hivatkozott, hogy életszerűtlen lenne, hogy az összes földterületét
32. november 8-án értékesítette volna az alperes részére, abban az esetben, ha a fakitermelés nem fejeződött volna be, hiszen a 2.500.000 forint eladási árhoz képest a szakértői vélemény megállapítása szerint szeptember 7-én még nettó 16.777.493 forint értékű kocsányos tölgy volt a 61 „B" jelű erdőrészleten. Álláspontja szerint, amennyiben az elsőfokú bíróság a
33. szeptember 11-i elszámolásnak döntő jelentőséget tulajdonított, úgy figyelembe kellett volna vennie annak adatait is. A végelszámolás szerinti 54.000.000 forintos bevétel, valamint a szakértő által megállapított 14.312.881 forint költség figyelembe vétele után kellett volna megállapítania a felperesre eső nyereség 13.229.039 forintos összegét, amelyből a felperes 3.779.039 forintot nem kapott meg. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg, és abból helyes jogi következtetés levonásával hozta meg ítéleti döntését is. Az elsőfokú bíróság a fellebbezésben nem vitatott igazságügyi erdészeti szakértői vélemény alapján azt állapította meg, hogy a
34. szeptember 7-ig (a „B" jelű erdőrészlet egy részének kivágására vonatkozó hatósági engedély kiadásáig) kitermelt fa költségekkel csökkentett forgalmi értéke 21.536.484 forint volt, amelyből a felperest a tulajdoni hányada szerint 7.178.828 forint illette meg, amellyel szemben 9.450.000 forintot kapott meg a
35. szeptember 11-i elszámolás alapján. Szeptember 7-e és 11-e között, ha volt kitermelés, az olyan csekély mértékű lehetett, hogy annak hasznából a felperesre eső hányad nem érhette el azt az összeget, amellyel a felperes az elszámolás eredményeként többet kapott a neki járónál. Mivel a felperes a
36. szeptember 11-i állapot szerint neki járó összeget követelte, nem volt tárgya a pernek a
37. szeptember 11-e és november 8-a (a közös tulajdon megszüntetése) közötti fakitermelés haszna, amelyet a felek a megváltási árban számolhattak el. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntésével érdemben egyetértett. A felperes jogcím megjelölése (amelyet az elsőfokú bíróság elfogadott) azonban téves. A Ptk. 310.§-a a hibás teljesítésből eredő szavatossági jogok mellett érvényesíthető kártérítési felelősséget szabályozza. A Ptk. 305.§-a értelmében hibás teljesítés csak dolog szolgáltatása esetén merülhet fel és dolog szolgáltatására a felek szerződése nem irányult. A felperes valójában a megállapodásuknak megfelelő helyes elszámolás szerinti többletet követelte, tehát teljesítést követelt, amelynek jogalapja a Ptk. 300.§-ának