Kfv.V.35.336/2010/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága a dr. Szabó Róbert ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szabó Róbert ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Berky Éva jogtanácsos által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Közép-Dunántúli Regionális Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fejér Megyei Bíróság által
- március
- napján hozott 8.K.22.060/2009/
- számú ítélet ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Fejér Megyei Bíróság 8.K.22.060/2009/
- számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra 143.200 (száznegyvenháromezer-kettőszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az adóhatóság a felperesnél 2004-
- évekre valamennyi adónemre kiterjedő ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott határozatában a felperes javára 6.131.000 Ft, terhére 7.782.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 7.571.000 Ft-ot adóhiánynak minősített, kötelezte adóbírság megfizetésére, késedelmi pótlékot számított fel, és az adózással összefüggő kötelezettség elmulasztása miatt 516.000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2899391678 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozat 2.5., 2.7-2.8., 2.9., 2.10., 3.
- pontjaival kapcsolatos érdemi döntéseket vitatta, és e körben kérte az adóhatósági határozatok megváltoztatását, fizetési kötelezettségének törlését. A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét teljes körűen elutasította, kötelezte perköltség és kereseti illeték megfizetésére. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát a jogerős ítélet II. és III. pontját, azaz az elsőfokú adóhatósági határozat 2.9., és 2.
- pontjait érintő alperesi döntések tekintetében. A felülvizsgálati kérelem által vitatott körben az alperes határozata a következőket tartalmazza: A felperes
- október 15-én részvény adásvételi szerződést kötött egy magánszeméllyel. A megállapodás értelmében a felperes tulajdonát képezte az ........Rt. (továbbiakban: Rt.) által kibocsátott, összesen 18.400.000 Ft névértékű részvénycsomag, amit 12.880.000 Ft-ért értékesített a magánszemély részére, aki kötelezettséget vállalt arra, hogy a vételárat
- december
- napjáig megfizeti. A magánszemély a vételárat nem egyenlítette ki a szerződésben meghatározott időpontig, ezt a felperes könyveiben egyéb követelései között tartotta nyilván. A vételár megfizetésére
- májusában került sor. Az Rt. részvénykönyvébe a magánszemély az adásvételi szerződéssel egyidejűleg részvényesként bejegyzésre került. Az alperesnek az volt a jogi álláspontja, hogy a magánszemély a felperes vagyona terhére vált az Rt. részvényesévé, és a nélkül élt részvényesi jogaival, hogy az ellenértéket a felperesnek megfizette volna, a részvényvásárlást a szerződésben meghatározott teljesítési időn túl a felperes finanszírozta. A magánszemélyt a felperes az által juttatta jövedelemhez, hogy nem kellett kamatfizetéssel járó hitelt igénybe vennie, ezért esetében a kamatkedvezményből származó jövedelem állapítható meg a
- január 1-től fennálló követelés kamata tekintetében, ami után a felperes terhére
- 000 Ft személyi jövedelemadó (a továbbiakban: szja,) és
- 000 Ft egészségügyi hozzájárulás (a továbbiakban: eho.) fizetési kötelezettséget írt elő. Az alperes e körben érdemi döntését a személyi jövedelemadóról szóló
- évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja.tv.) 72.§
(1),
(4)és
(8)bekezdéseiben, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1.§
(7)bekezdésében, 178.§ 18.) pontjában foglaltakra alapította. (elsőfokú határozat 2.
- pontjához kapcsolódó alperesi érdemi döntés) A felperes
- évben 935.000 Ft,
- évben 1.796.000 Ft,
- évben 390.000 Ft összeget számolt el a ...... (továbbiakban: Pénztár) befizetések 5591 számú főkönyvi számláján költségként. Ennek alapja a Pénztárral
- február 22-én kötött megállapodás volt a pénztártag alkalmazottak tagdíjának, határozatlan időtartamú munkáltatói átvállalásáról. E megállapodás értelmében a munkáltató kötelezettséget vállalt arra, hogy a pénztártag alkalmazottai tagdíját rendszeresen, egységesen, határozatlan időtartamra átvállalja, amit havonta a tárgyhónapot követő hónap
- napjáig a Pénztár számlájára átutal. A munkáltatói tagdíj hozzájárulás összege a vizsgált években tagonként és havonta nem haladta meg a minimálbér összegét, ezt a felperes a munkavállalók jövedelmének kiszámításakor nem vette figyelembe, adó és járulékfizetési kötelezettséget a kifizetett összegek után nem teljesített. Az alperes a pénztártag alkalmazottaknak történt kifizetéseket munkabérnek minősítette és utána összesen 1.052.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely levonásának elmulasztása miatt mulasztási bírságot szabott ki, a költségként elszámolt összeget és a Pénztár által a tagok részére kifizetett összegek különbözetét pedig pénzeszköz átadásnak tekintette. Megállapította továbbá a magánszemélyeket terhelő adókülönbözeteket szja, eho, munkavállalói járulék és nyugdíjjárulék adónemben, mivel ezen adókülönbözetek a munkáltatónál képeznek bírság és késedelmi pótlék alapot. Az alperes e körben érdemi döntését az Art. 1.§
(7)bekezdésére, 2.§
(1)bekezdésére, 172.§
(14)bekezdésére, az Szja.tv. 1.§
(4)és
(5)bekezdéseire, 1.sz. melléklet
- pontjára, az Önkéntes Biztosító Pénztárakról szóló
- évi XCVI. törvény (továbbiakban: Öpt.) 2.§
(2)bekezdés a) pontjára alapította (elsőfokú határozat 2.
- pontjához kapcsolódó alperesi érdemi döntés) A megyei bíróság jogerős ítéletében azt állapította meg, hogy az alperes jogszerűen minősítette
- január 1-től fennálló követelés kamatát a vevő magánszemély kamatkedvezményből származó jövedelmének, és ez után az szja, eho hozzájárulás fizetési kötelezettséget törvényesen írta elő (jogerős ítélet II. pontja). A megyei bíróság arra mutatott rá, hogy a pénztártagok olyan szolgáltatásban részesültek, melyben mindegyikük kizárólag a saját maga által igénybe vett szolgáltatást finanszírozta, nem alkottak kockázat-közösséget, ezért a jogalkotó által preferált cél, az öngondoskodás, a kockázatviselés, a kölcsönösség és a szolidaritás elve szerinti szolgáltatás nem valósult meg. A felperes által a tagok helyett Pénztárba befizetett összeget a működési költséget levonva teljesítette a Pénztár, a tagdíj átutalást követő 90 nap elteltével azt a munkavállalók részére kifizette, és ez az összeg megegyezett a felperes által névre szólóan teljesített befizetések összegével. A pénztártag alkalmazottak néhány esetet kivéve folyamatosan havonta kérték a támogatás kifizetését. Ezek az ügyletek nem feleltek meg a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének, kockázatviselés nem volt, az szja kedvezmény törvényi céljának megvalósulását a felperes nem bizonyította. A felperes által a Pénztár közbeiktatásával alkalmazottak részére nyújtott kifizetések munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelemnek minősülnek, és az alperes e körben is jogszerű döntést hozott. (jogerős ítélet III. pontja). A felperes felülvizsgálati kérelmében azzal érvelt, hogy az alperes és a megyei bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül a felek szerződésbe foglalt valós szándékát, amely kizárólag a részvény átruházásra és nem kölcsönnyújtásra irányult. Hangsúlyozta, hogy nem tanúsított tevőleges magatartással kölcsönnyújtást, a kamat felszámításának hiánya nem lehet jövedelem forrása. Az általános forgalmi adóról szóló
- évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa.tv.)
- és 8.§-a, a Ptk. 94.§
(1),
(2)bekezdése értelmében értékesítése szolgáltatásnak minősül, amiből eredő ellenkövetelés a „követelések áruszállításból és szolgáltatásból" kategóriába tartozik, amit az Szja.tv. 72.§
(4)bekezdés a) pontja értelmében a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni. Előadta továbbá, hogy a Pénztár gyakorlata, és szolgáltatásai megfeleltek az Öpt. rendelkezéseinek és az abban lefektetett alapelveknek. Hangsúlyozta, hogy a Pénztár rendelkezett a PSZÁF működési engedélyével, amely nem tapasztalt jogsértést, és a Pénztár működésének esetleges szabálytalanságai rajta kívül álló okokból álltak elő. Az öngondoskodás jelent meg a Pénztár egyéni számla szolgáltatásaiban, amelyeket az Öpt. 2.§
(2)bekezdés d) pontja határozott meg. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes és a megyei bíróság téves jogértelmezéssel és jogalkalmazással hozta meg határozatát. Az alperes ellenkérelmében a határozatában foglaltakat fenntartva- a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részének hatályban tartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az Art. 1.§
(7)bekezdése értelmében a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek, vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben a gazdasági eredménye kimutatható. A Legfelsőbb Bíróság osztja a megyei bíróság és jogi álláspontját a tekintetben, hogy az alperes az Art. 1.§
(7)bekezdése alapján helytállóan minősítette a felperes és a magánszemély közötti jogviszonyt tekintettel annak gazdasági eredményére, azaz arra, hogy magánszemély a nélkül élt részvényesi jogaival, hogy az ellenértéket a felperesnek megfizette volna, és részvény vásárlását a szerződésben meghatározott teljesítési időn túl a felperes finanszírozta. A felperes az által juttatta a magánszemélyt jövedelemhez, hogy nem a magánszemélynek kellett kamatfizetéssel járó hitelt igénybe vennie, a magánszemély a felperes vagyona terhére vált részvényessé. A részvények árát a felperes nem vitásan külön erre irányuló kérelem nélkül hitelezte meg a magánszemély részére. A felperes és a magánszemély között azonban ténylegesen egy olyan jogviszony jött létre, amelyben a magánszemély kamatjövedelemhez jutott annak révén, hogy a vételárat nem a piaci kamatnak megfelelő hitel segítségével kellett megfizetnie. A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a magánszeméllyel szembeni követelést „áruszállításból és szolgáltatásból származó követelések között kell kimutatni, mivel azt maga is az egyéb követelések között tartotta nyilván a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény vizsgált időszakban hatályos 29.§
(8)bekezdésének megfelelően. Amennyiben vevői követelésnek tekintette volna a magánszemély tartozását, késedelmi kamatot kellett volna felszámítania utána és intézkednie kellett volna a tartozás behajtása iránt is. Az alperes és a megyei bíróság kamatkedvezményből származó jövedelem minősítése megfelel az Szja.tv. 72.§
(1)bekezdésében foglaltaknak. E törvényhely értelmében ugyanis a kifizető által kamatmentesen, vagy a jegybanki alapkamatnál alacsonyabb kamat mellett nyújtott hitel, kölcsön kamatának a jegybanki alapkamathoz viszonyított különbözete (kamatkülönbözet) a magánszemély olyan bevétele, amelynek egésze jövedelem. A megyei bíróság törvényesen állapította meg azt is, hogy az Szja.tv. 72.§-hoz kapcsolódóan, figyelemmel az Art. 1.§
(7)bekezdéseire és a 178.§ 18.) pontjára is, a felperest kifizetőnek kell tekinteni. Az adóhatóságnak joga, egyben kötelessége az Art. 1.§
(7)bekezdésének, továbbá 2.§
(1)bekezdésének alkalmazása. Az adóhatóság ezért törvényesen végezte el a Pénztárral kötött ügyletek, szolgáltatások vizsgálatát annak eldöntése és tisztázása érdekében, hogy az adókedvezményt céljának, rendeltetésének, a törvényi szabályozásnak megfelelően vették-e igénybe vagy sem. Iratszerűen került megállapításra az, hogy a felperes által fizetett tagdíj-átutalást követő 90 nap elteltével a munkavállalók részére olyan összegű kifizetés történt a Pénztár részéről, amelynek megegyezett a felperes által névre szólóan teljesített befizetések összegével, levonva belőle a Pénztár működési költségeit, figyelembe véve az egyéni számlák hozamait. A felperesi alkalmazottak folyamatosan havonta kérték a támogatás folyósítását, amit a szolgáltatást igénylő lap nevű nyomtatvány kitöltésével szociális rászorultság vizsgálata nélkül kaptak meg, és ennek összege a munkáltatói hozzájárulás mértékétől függött. A rendelkezésre álló adatokból egyértelműen megállapítható, hogy a tagok olyan szolgáltatásban részesültek, amelyben mindegyikük kizárólag a saját maga által igénybe vehető szolgáltatást finanszírozta közösségi kockázatvállalás nélkül. A Pénztár az egyéni számlák finanszírozásával nyújtott szolgáltatások esetén, a szolgáltatásra igénybe vehető összeg befizetéstől, azon belül is az egyéni számla egyéni részre jutó összegtől függő maximálásával nem biztosította a szolidaritási elv érvényesülését. A felperes ismerte a támogatás és igénylés rendjét, azt, hogy a munkáltatói hozzájárulás összegéből a munkavállalók meghatározott összegű, rendszeres kifizetésben részesülnek. A megyei bíróság az iratszerűen megállapított tényállás alapján helytállóan vonta le azt a ténybeli és jogkövetkeztetést, hogy a jogszabály által preferált cél, az öngondoskodás illetve kockázatviselés éppúgy nem valósult meg, mint a kölcsönösség, szolidaritás elve szerinti szolgáltatás, nem lehet ugyanis ennek tekinteni azt, ha a pénztártag az általa befizetett, illetve munkáltató által átvállalt összeget azonnal és szinte teljes egészében igénybe veszi. A konkrét ügyletek és jogviszonyok minősítése és adójogi értékelése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a Pénztár rendelkezette vagy sem, működéséhez szükséges engedéllyel, mint ahogy annak sem, hogy a Pénztár mikor került törlésre a nyilvántartásból. A megyei bíróság az Öpt. 2.§
(2)bekezdés a) pontjában, az Szja.tv. 1.§
(4)és
(5)bekezdéseiben, az Art. 1.§
(7)bekezdésében, 2.§
(1)bekezdésében, az Szja.tv.
- számú melléklet
- pontjára figyelemmel e körben is megalapozott és törvényes döntést hozott. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perbelivel egyező tényállású és jogi megítélésű más ügyekben is ugyanilyen tartalmú döntéseket hozott (Kfv. I. 35.066/2005/5., Kfv.I.35.336/2005/6., Kfv. I.
- 224/2005/6., Kfv. I.
- 111/2004/5 ...stb.) A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati perköltség megfizetésére. A felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§
(1)bekezdésében és a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdésében foglaltakon alapul. Budapest,
- november
- Dr. Lomnici Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró