Gf.30205/2007/3 – Szegedi Ítélőtábla

(2)és

(6)bekezdésének rendelkezéseit kiemelve rámutatott, hogy a peres felek egyike sem teheti meg, hogy a nyilatkozatainak, bizonyítási indítványainak előterjesztésével alapos ok nélkül lényegében a per elhúzásában bízva - késedelmeskedjen. Az I. rendű alperes ellentmondása semmilyen konkrét érdemi védekezést nem tartalmazott, nem adta elő, hogy a felperesi igényt milyen okból és mennyiben vitatja, a felperestől milyen nyilatkozatokat és bizonyítékok benyújtását várja. A kitűzött első tárgyaláson a II. rendű alperes az I. rendű alperes képviselőjeként nem jelent meg „egészségügyi okból", ezt azonban nem részletezte és a betegség tényét sem igazolta. A tárgyalás elhalasztásával egyidejűleg a bíróság kifejezetten felhívta az alpereseket, hogy részletes ellenkérelmüket 8 nap alatt terjesszék elő, mert ennek hiányát a bíróság úgy tekinti, hogy a keresetben megjelölt tényeket, a kereset jogalapját és összegszerűségét nem vitatják, a csatolt okirati bizonyítékokkal szemben ellenbizonyítani nem kívánnak. Jogi képviselőjük egy nappal a kitűzött tárgyalási határnap előtt faxon értesítette a bíróságot, hogy meghatalmazást ezen a napon kapott, ezért a kitűzött tárgyaláson megjelenni nem tudnak és az ellenkérelem benyújtására további 8 napos határidő engedélyezését kérik. Mindezeket értékelve és mérlegelve megállapította, hogy az alperesek magatartása egyértelműen a per elhúzását célozta és a hivatkozott törvényi rendelkezésekbe ütközik. Az alperesek semmivel nem indokolták, hogy a részletes ellenkérelem előterjesztésére nyitva álló határidőt miért késték el, holott a bíróság felhívása és tájékoztatása a jogkövetkezményekre egyértelmű és konkrét volt. Mindezekre figyelemmel a mulasztó I. rendű alperest a kereset szerint marasztalta a tőkeösszeget illetően. -3Gf.I.30.205/2007/3.szám A felperesi kamatigénnyel kapcsolatosan álláspontja szerint - a felperes keresetében foglaltaktól eltérően - nem félévente kell a késedelmi kamat összegét meghatározni, hanem az mindvégig a fizetési késedelem alatt a felperes által helyesen megjelölt középarányos időpontot megelőző naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes azonos - kamatmérték. Ezért a keresetet a kamat összegszerűsége vonatkozásában részben elutasította. Az ítélet ellen az I. rendű alperes és a felperes éltek fellebbezéssel. Az I. rendű alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kérte. Azt nem vitatta, hogy a felperessel üzleti kapcsolatban állt, és ennek során több alkalommal a felperes által forgalmazott oltóanyagokat vásárolt. Tagadta viszont, hogy a követelés alapjául szolgáló árukat átvette volna. A kereseti követelést összegszerűségében is vitatta tekintettel arra, hogy azt a felperes sem szállítólevelekkel, sem pedig számlákkal nem igazolta kellőképpen. Hangsúlyozta, a felperes nem munkálta ki pontosan és nem támasztotta alá bizonyítékokkal keresetének összegszerűségét. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a kamat mértékét a keresete szerint kérte meghatározni. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Ptk. 301. és 301/A §-ai szövegét tévesen értelmezte, ezért a késedelmi kamat tekintetében jogszabálysértő rendelkezést hozott. Kiemelte, mindkét jogszabályhely a késedelemmel érintett naptári félév fogalmat használja a késedelmi kamat mértéke meghatározásakor, a késedelemmel érintett kifejezés nem azonos jelentésű a késedelem kezdő napjával. Az I. rendű alperes fellebbezése alaptalan, a felperesi fellebbezés alapos. A Pp. 141. §

(6)bekezdése arra az esetre, ha a felek bármelyike a tényállításainak, nyilatkozatainak előterjesztésével indokolatlanul késedelmeskedik, és azt a bíróság felhívására sem pótolja, szankciót helyez kilátásba, nevezetesen a perelhúzás elkerülése érdekében lehetővé teszi, hogy a bíróság a fél előadásának, előterjesztésének bevárása nélkül döntsön a jogvitában. Jelen esetben az alperesek a felperesi követelés alapjául szolgáló számlákat már a fizetési meghagyás mellékleteként

1. december
2. napján átvették,
3. január 24-én pedig részükre a részletes keresetlevél kézbesítése is megtörtént. Ennek ellenére érdemi kifogásaikat tételesen (számlánként) kimunkált nyilatkozatot a bíróság felhívására, de még a fellebbezésükben sem terjesztettek elő. Késedelmük indokoltságát méltánylást érdemlő módon még csak nem is valószínűsítették. Az elsőfokú bíróság ezért a jogszabályok helyes alkalmazásával hozott mulasztásos ítéletet. A késedelmi kamat tekintetében viszont tévesen értelmezte a Ptk.
4. §

(1)és a 30/A §

(1)és

(2)bekezdésének rendelkezéseit. A Polgári Törvénykönyv, valamint egyes törvények fogyasztóvédelemmel összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2002. évi XXXVI. törvény 1. és 5. §-a módosította a Ptk-nak a kamat mértékéről rendelkező 232. §

(2)és a 301. §

(1)és

(2)bekezdését, és iktatta be a 301/A §-át. Az új szabályok a Magyar Köztársaságnak -4az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napjától,

1. május 1-től hatályosak és összhangban állnak a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó fizetési késedelem leküzdéséről szóló 2000/35/EK Európai Parlamenti és Tanácsi Irányelvben foglaltakkal. A Ptk.
2. §-ának

(1)bekezdéséből ugyan kimaradt a Ptk. 232. §

(2)bekezdésében megtalálható azon rendelkezés, miszerint a jegybanki alapkamat az adott naptári félév idejére irányadó, a törvény általános indokolása értelmében azonban: „a törvény célja többek között az volt, hogy az ügyleti kamat mértékét meghatározó rendelkezést összhangba hozza a késedelmi kamat szabályozásával. A kamatszámítás bázisát az ügyleti és a késedelmi kamatnál egyaránt a jegybanki alapkamat fogja képezni". Tekintettel arra is, hogy a késedelmi kamat a tőke kifizetéséig, tehát a késedelem teljes tartama alatt folyamatosan esedékes, így több naptári félévet is érinthet a késedelem, ezért a Ptk. 232. §-ának

(2)bekezdését és 301. §-ának

(1)bekezdését egységesen kell értelmezni, azaz a kamat mértéke mind a két esetben naptári félévenként a jegybanki alapkamatnak megfelelően változik. Ugyanez vonatkozik a Ptk. 301/A §

(2)bekezdésében írtakra is (Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának a Ptk. kamatszabályait módosító törvény értelmezéséről és alkalmazásáról szóló III. számú véleménye, fellelhető: Bírósági Határozatok 2005/3. szám). Az ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta és az I. rendű alperest 8.792.012,- Ft tőke után

1. február
2. napjától a kifizetésig számítottan a késedelemmel érintett minden naptári félévet megelőző naptári félév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt mértékű kamata megfizetésére kötelezte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az I. rendű alperes eredménytelenül fellebbezett, a felperes fellebbezése alapos volt, ezért az I. rendű alperest a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján másodfokú eljárási költség fizetésére kötelezte. Szeged,

1. szeptember hó
2. napján Dr. Kemenes István sk. a tanács elnöke Szűts Károlyné dr.sk. előadó bíró Dr. Mányoki Zsolt sk. táblabíró