← Magyarország

Gf.30349/2007/3 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.349/2007/3.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Pencz Kamilló ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) alatti székhelyű felperesnek - a Dr. Koczka Ákos György ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen vállalkozói díj és egyéb követelés iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság

  1. május
  2. napján kelt 1.G.40.002/2006/
  3. számú ítéletével szemben az alperes részéről
  4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja és az alperes marasztalásának összegét 7.319.108,- (Hétmillió-háromszáztizenkilencezer-száznyolc) Ft-ra és ennek az elsőfokú ítéletben írt mértékű és tartamú kamatára leszállítja. Az alperes által fizetendő perköltség összegét 370.000,- (Háromszázhetvenezer) Ft-ra leszállítja. A felperes által fizetendő le nem rótt elsőfokú eljárási illeték összegét 149.100,(Egyszáznegyvenkilencezer-száz) Ft-ra felemeli, az alperest terhelő illeték összegét 439.100,- (Négyszázharminckilencezer-száz) Ft-ra leszállítja. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az alperest, fizessen meg a felperesnek (Egyszázötvenezer) Ft másodfokú eljárási költséget. 15 nap alatt 150.000,- A felperes 149.100,- (Egyszáznegyvenkilencezer-száz) Ft, míg az alperes 439.100,(Négyszázharminckilencezer-száz) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket köteles megfizetni - külön felhívásra - az állam javára. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. -2- INDOKOLÁS: A felperes és az alperes között
  5. augusztus
  6. napján létrejött szerződésben a felperes vállalta, hogy az általa adott árajánlatnak megfelelően 7.680,- Ft/m² + ÁFA egységáron 13.770.240,- Ft + ÁFA vételár fejében 1.793 m² padlólapot szállít az alperesnek, valamint elvégzi 2.590.950,- Ft díj ellenében
  7. augusztus 8-tól augusztus
  8. napjáig a (település 1., létesítmény) a meghatározott burkolási munkákat. A szerződés II/
  9. pontja szerint az árajánlat egységárai tartalmazzák a burkolólap árát, a segédanyag árát és a munkadíjat. Az alperesnek 10 millió Ft előleget kellett fizetnie, ezen kötelezettségét több részletben teljesítette, augusztus 3-án és augusztus 16-án 4-4 millió Ft-ot, míg további 2 millió Ft-ot
  10. szeptember 7-én utalt át a felperesnek. A szerződés
  11. pontjában késedelem esetére a felperes kötbérfizetési kötelezettséget vállalt, a napi kötbér 30 napig a díj 1 %-a, ezután a díj 2 %-a. A felperes a szerződést
  12. október 4-én 37 napos késedelemmel teljesítette. A burkolólapot az alperes részére
  13. augusztus 30-án leszállította, a tényleges mennyiség 1.815 m² volt. A felperes keresetében 9.803.750,- Ft és ennek
  14. augusztus
  15. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A ki nem egyenlített vételárat, illetve vállalkozói díjat követelte. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes nem szállította le az 1.815 m² padlólaphoz a segédanyagokat, melyek ellenértéke 1.950,- Ft/ m² egységárral számolva 3.539.250,- Ft. Emellett a munkák felmérése után a burkolatok tekintetében a felperesre kedvezőbb mennyiségi eltérés mutatkozik. A felperest megillető díjból 4 millió Ft-ot már kifizetett, a
  16. szeptember 6-án teljesített 5 millió Ft-ból 1 millió Ft-ot egy másik munka vállalkozói díja volt (település 2.)
  17. számú részszámla), a többi azonban a (település 1.) kivitelezésé. A 37 napos késedelem miatt 8.365.104,- Ft kötbérigényt érvényesített. A felperes késedelme kapcsán 300.000,- Ft kártérítést is követelt. A felperes a beszámítási kifogás elutasítását kérte. Álláspontja szerint a padlólap vételára segédanyagok nélkül került meghatározásra. Jelezte, 2 millió Ft-ot az alperes anélkül fizetett, hogy megjelölte volna, milyen számlára teljesít, ezért azt a korábban lejárt (település 2.) számlára számolta el. Felsorolta azokat a körülményeket, amelyekre figyelemmel - véleménye szerint - a felróható késedelem alól mentesül. Vitatta a kárigény jogalapját. Az elsőfokú bíróság ítéletével 9.011.600,- Ft és ennek
  18. augusztus
  19. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kötelezte az alperest, az ezt meghaladó keresetet elutasította. A felperes árajánlatának
  20. pontjában megjelölt padlólap szállítása tekintetében úgy foglalt állást, hogy a felek a szerződésben a 2-
  21. pontban felsorolt további munkáktól eltérően külön nem rendelkeztek arról, hogy segédanyaggal együtt kell érteni ezt az árat, ezért elfogadta azt a felperesi hivatkozást, hogy a szerződés nem terjedt ki segédanyagok szállítására. Utalt arra is, hogy a szállított padlólapokat nem a felperesnek kellett leraknia, hanem az más cég feladatát képezte. Elfogadta a felperes azzal kapcsolatos álláspontját is, hogy az alperes teljesítései közül 2 millió Ft úgy került átutalásra, hogy a kötelezett nem rendelkezett arról, azt mely tartozásra kéri elszámolni, így a Ptk.
  22. §

(1)bekezdés, -3Gf.I.30.349/2007/3.szám
(2)bekezdés a) pontja szerint a régebben lejárt követelés fedezésére kellett fordítani. Az alperes késedelmi kötbérigényét 4 nap késedelem tekintetében találta megalapozottnak, és 198.037,- Ft/nap kötbérrel számolva 792.150,- Ft beszámítását elfogadta. Kifejtette: a perbeli szakértői vélemény szerint a felperes 19 nap késedelem alól magát kimentette, 14 nap késedelem pedig azért nem vehető figyelembe, mert az alperes a 10 millió Ft előleg fizetésével késedelembe esett, a jogosult késedelme pedig a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja. A 300.000,- Ft-os kárigényt azért találta megalapozatlannak, mert a kötbér kárátalány jellegű, és a jogosult csak a kötbért meghaladó kárát érvényesítheti. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes élt fellebbezéssel, kérte annak részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását. Fenntartotta álláspontját az el nem végzett munkák, a további 4 millió Ft elszámolása, valamint a késedelmi kötbér tekintetében is. A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az ítélőtábla a következők szerint kiegészíti. A felperes
  1. augusztus 2-án vibrokerámia burkolási munkák végzésére tett ajánlatot az alperesnek, 3.501.875,- Ft + ÁFA díj fejében vállalta volna az általa szállított TOP GRESS vásárlótéri padlólap lerakását. Ezt a munkát a T... Kft. végezte el 6.426.617,Ft + ÁFA, mindösszesen 8.033.271,- Ft díj ellenében. Az alperes fellebbezése a kiegészített tényállás mellett is csak részben alapos. A peres felek között
  2. augusztus 2-án két jogviszony jött létre, mindkét megállapodásukat egy okiratba foglalták. A felperes
  3. július 28-án adott árajánlata alapján egyrészt vállalkozási szerződést kötöttek, a felperes 2.590.950,- Ft átalánydíj ellenében a felsorolt burkolási munkák végzésére vállalkozott. Emellett - ugyanazon beruházást érintően - szállítási szerződés is létrejött, a felperes az árajánlatban feltüntetett egységáron 1.793 m² padlólap helyszínre szállítására vállalt kötelezettséget. Az alperes a vállalkozói díj utólagos csökkentését arra figyelemmel tartotta indokoltnak, hogy az egyes munkarészek utólagos, tételes felmérése mennyiségi eltérést mutat, a felperes egyes helyeken a vállalkozói díj kalkulálásakor figyelembe vett mennyiséget el nem érő munkát végzett. Az alperesi kifogás figyelmen kívül hagyta a vállalkozói díj megállapításának módját, nevezetesen azt, hogy a díjat nem utólagos tételes felmérésre utalással, hanem végleges jelleggel, egy összegben átalányáron határozták meg. Ilyen esetben a számlázott díj - a szerződés módosítását jelentő pótmunkáktól eltekintve - a szerződésben kikötött díjjal egyezik meg. Ezt az összeget az esetleg alacsonyabb költségekre hivatkozással a megrendelő nem csökkentheti (a számlát nem „kollaudálhatja"), a vállalkozó pedig a szerződött díjhoz nem számíthatja hozzá utólag az esetleges többletmunkák költségét (Legfelsőbb Bíróság 2000/1/201.számú Elvi Bírósági Határozat II. rész). Emiatt a felperes a kikötött átalánydíjra a kifogásolt mennyiségi eltérések fennállta esetén is igényt tarthatott. -4Abban a kérdésben, hogy a szállítási szerződés megkötésekor a felek a felperesi szolgáltatást miként határozták meg, a 7.680,- Ft/ m² + ÁFA egységár (vételár) kizárólag a padlólap ellenértéke volt, vagy a szolgáltatás a segédanyagok szállítására is kiterjedt, a felek ellentétes nyilatkozatot tettek. Önmagában a felperes árajánlata és az írásba foglalt megállapodás egybevetése alapján a vita nem dönthető el. A felperes árajánlata nem tartalmazott rendelkezést arra vonatkozóan, hogy az
  4. pontban megjelölt padlólaphoz segédanyagot is szállít, míg a 2-
  5. pontban felsorolt munkák esetében ez a tény kiemelésre került. Ez a különbség perdöntő jelentőséggel azonban nem bír, figyelemmel arra, hogy kifejezett törvényi rendelkezés folytán főszabály szerint a díj mindig magában foglalja az anyagok ellenértékét is, ennek megfelelően ez az elv érvényesül akkor is, ha erre a felek külön nem térnek ki. A vállalkozói díj ugyanis a vállalkozó által létrehozott szolgáltatás ellenértéke, mely szolgáltatás magában foglalja nem csak a vállalkozó szorosabb értelemben vett munkavégzésének díját, hanem az annak során felhasznált anyagok, alkatrészek értékét is, mindazt, amit az eredmény elérése érdekében ráfordítani szükséges. A Ptk.
  6. §
(1)bekezdésének azon rendelkezése tehát, amely szerint a vállalkozó a munkát saját költségén végzi el, azt jelenti, hogy a tevékenysége során felmerült kiadásokat neki kell előlegeznie. A Ptk. 277. §
(1)bekezdése szerint a szerződéseket tartalmuknak megfelelően a megszabott helyen és időben a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. A szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában rendelkezni kell azzal a minőséggel, nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat (Ptk. 277. §
(1)bekezdés b) pont). A jogosult szerződéses érdekeinek kielégítésénél tehát a törvény azt tartja irányadónak, hogy a szerződéskötéskor a felek mivel számolhattak. A bírói gyakorlat szerint - külön kikötés nélkül, hallgatólagosan is - a szerződés tartalmává válnak mindazok a kötelezettségek, amelyek az adott szerződés természetéből és céljából, a felek közötti korábbi gyakorlatból, valamint a kialakított szakmai szokásokból szükségszerűen következnek. A szakmai szokások alatt azt a szakmai gyakorlatot, szakismeretet kell érteni, amelyet a felekkel azonos helyzetben lévő személyek általánosan alkalmazandónak, irányadónak tartanak (Bírósági Döntések Tára 2005/12/16. sz. jogeset, A Ptk. Magyarázata 1. kötet 1008. oldal KJK-KERSZÖV Kft. Budapest 2004.). A 2005. augusztus 2-án kötött „vállalkozási" szerződésben a felek visszautaltak a felperesi árajánlatra, ugyanakkor a II/2. pontban - különbségtétel nélkül - úgy rendelkeztek, hogy „az egységárak" a burkolólap mellett a segédanyag árát is tartalmazzák. Ilyen adatok birtokában helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a Pp. 177. §
(1)bekezdése alapján a különleges szakértelmet igénylő kérdés - a felperesi szolgáltatás tartalmának szakmai megítélése - vizsgálata érdekében szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértői vélemény megállapításait azonban az elsőfokú bíróság tévesen értékelte. A szakértő a segédanyagok körébe a meglévő betonfelület és az új beton kapcsolatát biztosító „tapadóhíd", valamint a szükség szerinti dilatációs elemek és fugázó anyag mennyiségét sorolta (
  1. sz. szakvélemény
  2. oldal), és a rendelkezésre álló összes adatot értékelve meghatározta, hogy ezen anyagok ellenértékét tartalmazta-e a vételár. A szakértő véleménye szerint a felek jogviszonyában egységesen az építőipari árképzés az irányadó, melynek során a kialakult szakmai szokások szerint a teljes anyagárat a -5Gf.I.30.349/2007/3.szám tételes kiírásban (árajánlatban) úgy kalkulálják, hogy az ún. építési segédanyagokat is értékelik, de azokat külön nem szerepeltetik (szakvélemény
  3. oldal). Azt, hogy ez a perbeli esetben is így történt, alátámasztja az a körülmény, hogy a felperes a szerződéskötés napján az általa szállított padlólap burkolási munkáira tett árajánlatában 4.531.396,- Ft-tal alacsonyabb összeget jelölt meg, mint a később a munkát elvégző T... Kft., melynek vállalkozói díja az összes segédanyag értékét is tartalmazta (szakvélemény
  4. oldal). Végül megerősíti a szakértői következtetés helyességét az is, hogy a felperes a szakértő felhívása ellenére nem csatolta be a „ténylegesen beépített burkolólap beszerzési számláját", vagyis nem cáfolta meg a szakértő azon megállapítását, amely szerint a padlólap segédanyag nélkül számított reális piaci ára legfeljebb 6.790,- Ft/ m² (+ÁFA), ilyen áron ez a termék más szállítóktól is beszerezhető volt (szakvélemény 12-
  5. oldal). A szakértői vélemény alapján az ítélőtábla megállapította, hogy a felek a padlólap vételárát úgy kalkulálták, hogy az tartalmazta a szakértő által megjelölt segédanyagokat is, ezen anyagok értékét a szakértői becslés alapján 890,- Ft + ÁFA, vagyis 1.112,- Ft/ m² összegben elfogadta. A felperes a ténylegesen szállított 1.815 m² padlólaphoz segédanyagot nem adott, ezért annak 2.018.270,- Ft ellenértékére nem tarthat igényt. Az alperes késedelmi kötbérigényének elbírálásakor az elsőfokú bíróság számítása során a kötbéralapot túlzott összegben határozta meg. Mivel a felperest megillető vállalkozói díj teljes összege 2.590.950,- Ft volt, ezt kellett a kötbéralapnak tekinteni. Ennek 1 %-a 2.590,- Ft, az első 30 napban ez volt a napi kötbér összege. A másodfokú eljárás során már nem volt vitás, hogy a szubjektív, felperesnek felróható késedelem 18 nap volt, az alperes erre az időszakra tarthat csak igényt kötbérre, 2.590,- Ft napi kötbér mellett erre az időszakra a teljes kötbér összege 466.362,- Ft. Kétségtelen tény, hogy az alperes a vételár előleg fizetésével késedelembe esett, nincs azonban bizonyítva, hogy ez vezetett a vállalkozói szolgáltatás teljesítésének késedelméhez, az okozati összefüggés hiánya folytán az ítélőtábla a további 14 nap késedelem alóli kimentést sem fogadta el, így a felperest terhelő kötbér összegét 466.362,- Ft-ban határozta meg. Az alperes teljesítéseinek elszámolásával, valamint az alperesi kárigénnyel kapcsolatos elsőfokú indokok minden tekintetben helytállóak, ebben a részben az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helyes indokai szerint hagyta helyben. A fent kifejtett indokok alapján a 9.803.750,- Ft-ból levonásba helyezve 2.018.280,- Ft-ot és a 466.362,- Ft-ot, az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta és az alperes marasztalásának összegét 7.319.108,- Ft-ra és ennek az elsőfokú ítéletben írt mértékű és tartamú kamatára leszállította. A pervesztesség és pernyertesség aránya megváltozott, ennek megfelelően az alperest terhelő elsőfokú eljárási költség összegét leszállította. Ugyancsak a pervesztesség és pernyertesség arányának módosulása miatt változott a peres feleket terhelő le nem rótt elsőfokú eljárási illeték összege. Az alperes fellebbezése túlnyomó részben -6alaptalannak bizonyult, a Pp.
  6. §
(2)bekezdése értelmében az ítélőtábla egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A nagyobb részben pervesztes alperes a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes másodfokú eljárási költségét, az ügyvédi munkadíj összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pont, illetve
(5)bekezdés alapján állapította meg. A fellebbezett értéket alapul véve kötelezte pervesztességük arányában a peres feleket az alperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték állam javára történő megfizetésére (6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdés, 15. §
(1)és
(3)bekezdés. Szeged,
  1. november hó
  2. napján Szűts Károlyné dr.sk. a tanács elnöke Dr. Mányoki Zsolt sk. előadó bíró Dr. Hámori Attila sk. táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.