SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.537/2007/4.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Darvai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Darvai Sándor ügyvéd) által képviselt (felperes neve, címe) alatti székhelyű felperesnek - a Dr. Lukovics Éva ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen áruhitel megfizetése iránt indított perében a Békés Megyei Bíróság
- október
- napján kelt 15.G.40.051/2007/
- számú ítéletével szemben az alperes részéről
- és
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az alperest, 15 nap alatt fizessen (Ötszázhetvenezer) Ft másodfokú eljárási költséget. meg a felperesnek 570.000,- Kötelezi az alperest, fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 900.000,(Kilencszázezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. INDOKOLÁS: A peres felek
- február
- napján szerződést kötöttek, amelyben a felperes vállalta, hogy az alperes részére 25 millió Ft erejéig forgóeszközök megvásárlásához áruhitelt biztosít, egyúttal az alperes is kötelezettséget vállalt arra, hogy ebben a konstrukcióban 84 hektáron dinnyetermesztéshez szükséges forgóeszközeit a felperestől veszi meg. Az igénybe vett hitel törlesztési ütemezését akként határozták meg, hogy az alperesnek
- július 12-
- napja között 6.250.000,- Ft-ot, augusztus 9-
- napja között 10.000.000,- Ftot, augusztus 17-
- között pedig 8.750.000,- Ft-ot és az addig felmerült kamatokat kell megfizetnie. A szerződés V. pontja szerint a forgóeszköz finanszírozási áruhitel
- február
- napjától megállapított kamata 12, 5 %, amely napon a jegybanki alapkamat ugyanezen -2- összeg. Egyszeri bank- és kezelési költség az igénybe vett áruhitel összegének 1 %-a. Késedelmes teljesítés esetén a késedelmi kamat mértéke a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzata. A peres felek között
- április
- napján adásvételi szerződés is létrejött, az alperes a felperestől 640.000 db Susy F1 megjelölésű görögdinnye vetőmagot vásárolt 8.352.864,Ft vételárért. Az alperes a megvásárolt vetőmagból palántákat nevelt és azok kiültetését
- májusában kezdte meg. A termesztéshez 25 millió Ft-ot meghaladó értékű árut, ezen belül főként növényvédőszereket, kertészeti termékeket vásárolt a felperestől, amelyeknek ellenértékét csak részben fizette meg. Az alperes a görögdinnye vetőmag hibájára hivatkozással - kártérítés címén - pert indított a felperessel szemben a Hajdú Bihar Megyei Bíróság előtt 107.755.039,- Ft és járulékai megfizetése iránt. A Hajdú Bihar Megyei Bíróság az 5.G.40.007/2005/
- számú ítéletével a keresetét elutasította. A fellebbezés folytán eljárt Debreceni Ítélőtábla a Gf.IV.30.023/2007/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes keresetében 29.443.372,- Ft és ennek
- november
- napjától a kifizetésig számított 11 % kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy a felperessel kötött megállapodása semmis, mert az jogszabályba, jóerkölcsbe ütközik és színlelt is, mert ténylegesen integrátori szerződést kötöttek. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 28.038.768,- Ft-ot és ennek
- november
- napjától a kifizetésig számított, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzata szerint járó, de legfeljebb évi 11 % kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolásában a 127/
- (XII.17.) FVM rendelettel hatályon kívül helyezett, az integrátori tevékenységről, az ahhoz kapcsolódó értelmezési kérdésekről szóló 3/
- (I.24.) FVM rendeletet idézve kifejtette, hogy az integráció a termelők és a feldolgozók között sajátos kapcsolati rendszert teremt. Lényegét illetően az a felek kölcsönös gazdasági érdekein alapuló, minimum egy évre szóló, de általában közép- vagy hosszútávú szerződéssel szabályozott olyan együttműködés, amelyben az egyik szerződő fél az integrátor, aki piaci és/vagy termelési biztonságot nyújt az integráltnak, valamint különböző szolgáltatásokkal és/vagy finanszírozással segíti a mezőgazdasági tevékenységet végző magántermelőt vagy gazdálkodó szervezetet. Az integráció résztvevői egyfajta közös kockázatviselésben működnek együtt, amelynek a kereteit a megállapodásban határozzák meg. Ez a kötelezettségvállalás az integrátori oldalról is kifejezetten a termelési kockázat egy részének átvállalását jelentheti, szemben a halasztott fizetési adásvétellel, amely csak egyfajta gazdasági kockázatot eredményez azzal, hogy a partner termeléséhez szükséges forgóeszközöket a termelésből befolyt eredmény „megjelenéséig" finanszírozza. Álláspontja szerint a perbeli esetben a felek szerződése nem terjedt ki a közös (termelési) kockázatviselésre, ezzel szemben maga az alperes ismerte el, hogy megfelelő anyagi fedezettel nem rendelkezett a termelés beindításához, amelyre ugyanakkor nagy szüksége volt (
- számú jegyzőkönyv
- oldal utolsó előtti bekezdés). A megállapodás minősítésének elbírálása tekintetében lényegesnek tekintette azt is, hogy a felperes a dinnye felvásárlását nem vállalta fel, és az alperes részére egyéb szolgáltatásokat sem nyújtott (az öntözési berendezés kivitelezési -3Gf.I.30.537/2007/4.szám munkái kivételével, amelyek azonban magához az öntözési berendezéshez kapcsolódtak). Így összességében álláspontja szerint a felek közötti szerződés - bár az hordoz magában integrátori szerződésre jellemző elemeket is - alapvetően az elnevezésének megfelelően forgóeszköz finanszírozási megállapodás volt, amely az áruk vételárának későbbi időpontban történő kifizetését tette lehetővé. A jogvita elbírálásánál nem tulajdonított jelentőséget annak sem, ha a felperes esetlegesen a per tárgyát képező szerződést integrátori jogügyletként az illetékes hatóságnál bejelentette volna és ezáltal kamattámogatásban részesült volna, a kamattámogatás részbeni „átadása" nem lehetséges, mert a felperes javára ügyleti kamatot nem ítélt meg. Álláspontja szerint nincs jelentősége annak sem, ha a felperes jogtalanul vett fel állami támogatást, mert annak szankcionálása a rendelet
- §
(2)bekezdése alapján adóhatósági eljárás keretében történhetne meg. Az alperes elismerte, hogy a felperestől átvett áruk ellenértékéből 28.038.768,- Ft-ot nem fizetett meg, ezért ezen összegben marasztalta. Az alperesnek a szerződés semmisségére és színleltségére vonatkozó hivatkozásait alaptalannak ítélte. Az ítélettel szemben az alperes élt fellebbezéssel, amelyben annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásakor a Ptk. általános szabályait vette figyelembe, szemben a speciális, a hatályát vesztett 3/
- (I.24.) FVM rendelet megfelelő rendelkezéseivel, amelyek azonban a folyamatban lévő jogvitákban irányadóak. Hangsúlyozta, hogy a megkötött szerződés a felperes integrátori tevékenységének kifejtése során használt és általa készített blanketta-szerződés, amelyet részéről az integrátor jegyzett és a szerződéskötéshez a felperes vitte magával. Álláspontja szerint a közös kockázatviselés jogszabályon alapul és nem attól függ, hogy erről a felek megállapodnak avagy sem. A közös kockázatviselést érvényesen kizárni akkor sem volna jogszerű, ha a felek akarata kifejezetten erre irányulna. Nem bír jelentőséggel, hogy a megkötött szerződés nem rendelkezik ezekről a kérdésekről és jogszabályi hivatkozások sincsenek benne, mert a jogszabály rendelkezése pótolja a szerződés közös kockázatviselésre vonatkozó tartalmát. Tisztázni kellett volna, hogy a felperes állami támogatásokat és kedvezményeket igénybe vett-e, mert azt át kellett volna adnia az alperesnek és el kellett volna számolnia. Fenntartotta azt az álláspontját, amely szerint jóerkölcsbe ütközik és a felperes számára indokolatlan és jogszerűtlen előny, ha állami támogatáshoz jutott az alperessel létrehozott szerződés kapcsán, kockázata pedig nem volt. A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezés alaptalan. A peres felek között
- február
- napján létrejött szerződés tartalma szerint - amit azt az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg - vetőmag (dinnye) adásvételi szerződéshez kapcsolódó, a termesztéséhez szükséges költségeket biztosító kölcsön (forgóeszköz finanszírozási) szerződés. A vevő alperes ugyanis a felperestől vásárolt vetőmag és a termesztés „input anyagainak" vételárát a felperes által - külön szerződés alapján nyújtott - hitelből (kölcsön) fizette meg, amely kölcsönt a -4- felperes maga is bankkölcsön felvételével biztosította. Az alperesnek a kölcsönt - a szerződésben meghatározott ütemezés szerint - a termés eredményének más megrendelők részére történő értékesítésével, az így befolyó vételárból kellett megfizetnie. A felperes a termés átvételére, az alperes pedig annak a felperes részére történő átadására nem vállalt kötelezettséget, vagyis köztük nem mezőgazdasági termékértékesítési szerződés jött létre, de az alperes a Ptk.
- §
(2)bekezdése szerint még e szerződés létrejötte esetén sem tagadhatta volna meg a szolgáltatások ellenértéke (a kölcsön) visszafizetését arra hivatkozva, hogy azok a termés eredményéből nem fedezhetők. A szerződés nem minősül a 3/
- (I.24.) FVM rendelet
- számú melléklete szerinti „integrációs szerződésnek". Az alperesi állásponttól eltérően e rendelet a szerződés
- február 27-i megkötésekor már nem volt hatályos, a 127/
- (XII.27.) FVM rendelet
- december
- napjával hatályon kívül helyezte. A folyamatban lévő ügyekben ugyan alkalmazni kellett, a peres felek azonban szerződésüket a hatályon kívül helyezés után kötötték, ezért alkalmazhatósága fel sem merülhetett. Az új jogszabály - a 25/
- (III.3.) FVM rendelet - pedig a kihirdetésével lépett hatályba, visszaható hatálya nincs. Egyébként is azt, hogy a peres felek szerződése megfelelt (volna) az FVM rendelet szerinti „integrációs szerződésnek", a szerződés tartalma - az abban foglalt jogok és kötelezettségek - alapján (lett volna) eldönthető. Ha abban rendezik a közös kockázatviselés kérdését, továbbá a szerződési tartalom megfelelt volna az FVM rendelet mellékletében írtaknak, szerződésük akkor minősült volna „integrációs szerződésnek". A perbeli jogvitán kívül esik, hogy a felperes a jogszabályi feltételekhez képest a nem integrációs szerződés után is vett-e igénybe állami támogatást, amely tényt határozottan tagadott. Amennyiben mégis megtörtént volna, a jogszerűtlenül felvett támogatásra az alperes nem tarthatna igényt, hanem a jogellenes eljárás szankcionálása adóhatósági hatáskörbe tartozna. Téves az az alperesi álláspont, amely szerint ha a szerződés nem felelt meg az „integrációs szerződés" tartalmi követelményeinek, az a szerződés semmisségét eredményezi. A felek között nem volt szerződési típuskényszer, a közös kockázatviselés nem kogens jogszabályi előírás. Integrációs szerződés azáltal jön létre, hogy a szerződő felek - önként - közös kockázatot vállalnak, és nem fordítva: a szerződést „integrációsként" minősítve kötelezően közös kockázatot kellett volna vállalniuk, amelynek hiányában a szerződés semmis lenne. A szerződés „színlelt" volta és ennek semmisségi következménye csak akkor megállapítható, ha mindkét fél akarata a jogviszonyukban egy másik szerződés rendelkezéseinek érvényesülésére vonatkozott volna. Erre azonban semmiféle bizonyíték, adat nem áll rendelkezésre. Az ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, megfellebbezett rendelkezéseit a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján - lényegében helyes indokai szerint - helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező alperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján másodfokú eljárási költség megfizetésére kötelezte, ennek összegét a 41/
- (XII.19.) IM rendelettel módosított 32/
- (VIII.22.) IM rendelet
- §
(2)bekezdés b) pontja és
(5)bekezdése szerint határozta meg. -5Gf.I.30.537/2007/4.szám A le nem rótt fellebbezési eljárási illetékről a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján döntött. Szeged,
- február hó
- napján Dr. Kemenes István sk. a tanács elnöke Szűts Károlyné dr.sk. előadó bíró Dr. Mányoki Zsolt sk. táblabíró