Kf.27107/2010/9 – Fővárosi Ítélőtábla

(5)bekezdés) azzal, hogy a „..." című műsorszám előzetesének végén a műsorszolgáltatással illetve audiovizuális mű előállításával foglalkozó gazdasági társaság az Rttv. 2.§-ának

1. pontjába ütköző módon támogatóként jelenítette meg. Ezért a felperest felhívta a sérelmezett magatartás megszüntetésére. Megállapította továbbá, hogy a felperes
2. szeptember 28-án 45 másodperccel túllépte az egy műsor órában sugározható reklámidőt. Az Rttv. 24.§-ának

(1)bekezdése megsértése miatt a felperest az Rttv. 112.§-ának

(1)bekezdés e) pontja és 135.§-a alapján 120.000 forint bírság megfizetésére kötelezte azzal, hogy a műsorszolgáltató az elmúlt időszakban gyakran követte el ezt a jogsértést. A felperes keresetében állította, hogy a burkolt reklámozás nem valósult meg a gazdasági társaság támogatóként való megjelenítésével, mert a cégkivonatban szereplő felsorolásból nem következik az, hogy a gazdasági társaság az ott megjelölt tevékenységi köröket gyakorolja is. Ezzel összefüggésben hivatkozott a közigazgatási eljárás során benyújtott nyilatkozatra, amely alapján azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, miszerint nem sértette meg az Rttv. 10.§-ának

(5)bekezdését. A felperes az Rttv. 24.§-ának

(1)bekezdésébe ütköző jogsértés tényét elismerte, mert a reklámidő túllépés műsorszerkesztési hiba miatt következett be. Sérelmezte azonban, hogy a szankció kiválasztásakor a fokozatosság elve nem érvényesült, továbbá az alperes nem tárta fel, hogy milyen szempontok mérlegelésével állapította meg a bírság összegét. E körben enyhítő körülményként kérte figyelembe venni, hogy a reklámidő túllépés csekély mértékű volt, e magatartása nem volt szándékos és ebből előnye nem származott. Az alperes a határozatában foglaltak fenntartása mellett a felperesi kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletéve a burkolt reklámozás tekintetében az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte, egyebekben a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a felperes a gazdasági társaság támogatóként való megjelenítésével burkolt reklámozást nem valósított meg, mert többletinformációt (pontos cím, e-mail cím, igénybevétel feltételei) nem tüntetett fel. Ezt meghaladóan azt állapította meg, hogy a felperes által sem vitatott reklámidő túllépés miatti bírság kiszabásánál az alperes valamennyi releváns tényállási elemet feltárt. E körben utalva a korábbi hasonló tárgyú jogsértések miatti marasztalásokra - a döntését a szükséges mértékben indokolta, és az enyhítő és súlyosító körülmények megfelelő értékelésével állapította meg a bírság összegét. Az alperes fellebbezésében - a reklámidő túllépés miatti ítéleti rendelkezést nem támadva - az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes az Rttv. 10.§-ának

(5)bekezdésében foglaltakat azzal sértette meg, hogy az Rttv. 2.§-ának

1. pontja szerinti kizáró feltétel miatt a gazdasági társaságot támogatóként nem tüntethette volna fel. E tényt azonban az elsőfokú bíróság nem vonta értékelési körébe, mert csak a támogatói megjelenítés formai elemzését végezte el, ezért téves jogi következtetésre jutott, amikor a jogsértés hiányát állapította meg. A felperes fellebbezési ellenkérelmében a keresetében kifejtett jogi érveit ismételte meg és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Az alperes fellebbezése - az alábbiak szerint - alapos. A Fővárosi Ítélőtábla a Polgári perrendtartásról szóló
2. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 340.§-ának

(5)és

(6)bekezdése alapján tárgyaláson kívül, a Pp. 253.§-ának

(3)bekezdése szerint az alperesi fellebbezés és a felperesi ellenkérelem korlátai között felülbírálva az elsőfokú bíróság ítéletét megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen rögzítette, azonban téves következtetésre jutott, amikor a jogsértés hiányára utalással azt állapította meg, hogy a felperes a gazdasági társaság támogatóként való megjelenítésével nem követett el burkolt reklámozást. Az alperes a gazdasági társaság támogatóként való megjelenítését helytálló indokok alapján minősítette az Rttv. 10.§-ának

(5)bekezdése szerinti jogsértésnek, mert az Rttv. 2.§-ának

1. pontja szerint műsorszolgáltatással, illetve audiovizuális mű előállításával foglalkozó természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság támogatóként nem tüntethető fel. A jelen ügyben az alperes a beszerzett cégnyilvántartási adatok alapulvételével állapította meg, hogy a felperes által támogatóként megjelölt gazdasági társaság tevékenységi körei között szerepel a rádió műsorszolgáltatás, valamint a televízió műsor összeállítás és szolgáltatás. Ezért az elsőfokú bíróságnak elsődlegesen azt kellett volna vizsgálnia, hogy a gazdasági társaság támogatói tevékenységet az Rttv. 2.§-ának
2. pontja értelmében fejthet-e ki, figyelemmel arra, hogy amennyiben az Rttv. 2.§-ának
3. pontjában írt feltételek nem teljesülnek, akkor a gazdasági társaság támogatóként való feltüntetésével már önmagában megvalósul a burkolt reklámozás. Ezért a jogsértés megállapítása szempontjából - tekintettel a felperesi kereseti kérelemre - nem bír relevanciával a támogatói megjelenítés információ tartalma, így tévedett az elsőfokú bíróság amikor csak ezt vizsgálta és ekörben tett megállapításokat ítéletében. Az elsőfokú bíróságnak az Rttv. 2.§-ának
4. pontja szerinti követelmények teljesülését kellett volna vizsgálnia, e kötelezettségének azonban az elsőfokú bíróság nem tett eleget. Ez abból fakadt, hogy a felperes terhére megállapított jogsértés vonatkozásában nem tulajdonított jelentőséget az Rttv. 2.§-ának
5. pontja szerinti feltételek teljesülésének, és csak a formai és tartalmi megjelenítést vizsgálta, emiatt a jogsértés hiányára való hivatkozása nem volt megalapozott. Ezzel szemben a másodfokú bíróság az alperes jogi érvelésével értett egyet. A másodfokú bíróság Pp. 336/A.§-ának

(2)bekezdésére figyelemmel kiemeli, hogy csak az alappal, cáfoló jelleggel vitatott határozati tényállás esetében fordul meg a bizonyítási teher, és köteles az alperes a határozata alapjául szolgáló tényállás valóságának bizonyítására a perben. A Pp. 164.§-ának

(1)bekezdése alapján a felperesnek kell elsősorban a szükséges körben azt igazolnia, de legalább valószínűsítenie, hogy a határozati tényállás (vagy annak legalább egy része) nem valós. A felperes a perben - a Pp. 164.§-ának

(1)bekezdése folytán ráháruló bizonyítási teher ellenére - nem tudta igazolni, hogy az Rttv. 2.§-ának 44. pontja szerint a gazdasági társaság támogatóként megjeleníthető lett volna. E ténynek a bizonyítására nem alkalmas a közigazgatási eljárásban a gazdasági társaság vezetői által tett azon nyilatkozat, amely csak azt rögzíti, hogy a gazdasági társaság fő tevékenysége napilapkiadás, illetőleg, hogy tevékenységi körei között nem szerepel audiovizuális mű előállítása. A felperesnek azt kellett volna igazolnia, hogy a gazdasági társaság műsorszolgáltatással egyáltalán nem foglalkozik, azonban a nyilatkozat ilyen tartalmú állítást nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a jogsértés megítélése szempontjából e releváns körülményt nem értékelte, ezért helytelen következtetésre jutott, mert csak a támogatói megjelenítés formai és tartalmi megfelelőségét vizsgálta és erre alapítottan helyezte hatályon kívül a burkolt reklámozást érintően az alperesi határozatot. A felperesi érvek és a gazdasági társaság vezetőinek nyilatkozata nem cáfolják és nem igazolják megdöntő erővel a hatósági döntés alapjául szolgáló, a közigazgatási eljárásban beszerzett cégnyilvántartásban rögzítetteknek megfelelően feltárt és felhasznált adatok megalapozottságát. A közhiteles nyilvántartásban szereplő adatokkal szemben a felperesi felvetések nem alkalmasak arra, hogy a határozat meghozatalakor fennálló és igazoltnak elfogadott tények megalapozottságát kétségessé tegyék. Az alperes a bizonyítékok megfelelő értékelésével állapította meg, hogy a gazdasági társaság nem tartozhat a jogszabályban meghatározott támogatók köréhez, ezért a perbeli esetben a vizsgált műsorszám előzeteseinek végén annak támogatóként való feltüntetésével azt népszerűsítve a burkolt reklámozás fogalmi kritériumai megvalósultak, ezért a jogsértés miatti szankcionálása (amely a legenyhébb) jogszerű volt. Mindezek folytán a Fővárosi Ítélőtábla az alperes fellebbezésének helyt adva az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érintve, fellebbezett rendelkezését a Pp. 253.§-ának

(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság annak ellenére kötelezte a felperest 8.300 forint kereseti részilleték megfizetésére, hogy a Rttv. 30. §-ának

(1)bekezdése alapján közszolgálati műsorszolgáltatónak minősül, a Rttv. 141. §-ának

(5)bekezdése szerint pedig a közszolgálati műsorszolgáltatók személyes illetékmentességet élveznek. Ennél fogva a Fővárosi Ítélőtábla a felperes részilletékfizetési kötelezettségét az elsőfokú ítéletből mellőzte [Pp. 253.§

(3)bek.]. Az alperes fellebbezése sikerre vezetett, ezért az együttes első- és másodfokú perköltségének megfizetésére a másodfokú bíróság a Pp. 78.§-ának

(1)bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte. A kereseti és fellebbezési illetéket a bírósági eljárásban alkalmazandó költségmentességről szóló 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
3. évi november hó
4. napján Borsainé dr. Tóth Erzsébet sk. a tanács elnöke, bíró, dr. Vitál-Eigner Beáta sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő dr. Bacsa Andrea sk. előadó