SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.141/2008/6.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a (felszámoló neve) (felszámolóbiztos: (felszámolóbiztos neve, címe)) részéről meghatalmazott Boráné Dr. Matkó Mária ügyvéd által képviselt (felperes neve "f.a.", címe) alatti székhelyű felperesnek - a Dr. Fónagy Sándor ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alatti lakos alperes ellen tagi kölcsön visszafizetése iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság
- február hó
- napján kelt 7.G.40.225/2007/
- számú ítéletével szemben a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 90.000,- (Kilencvenezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Kötelezi a felperest, fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 180.000,(Egyszáznyolcvanezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. INDOKOLÁS: Az alperes - aki a felperes tagja és ügyvezetője volt -
- február 1-jén 3.000.000,- Ft kölcsönt adott a felperesnek. Megállapodtak abban, hogy „a felvett kölcsön visszafizetése a vállalkozás eredményességének függvénye". A felperes
- november 30-án a kölcsönt visszafizette az alperesnek. A felperes ellen
- január 22-én felszámolási eljárás iránti kérelmet terjesztettek elő. A Csongrád Megyei Bíróság a
- április
- napján jogerőre emelkedett 9.Fpk.06-07-000057/
- számú végzésével megállapította a felperes fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolási eljárás lefolytatását. A felperes felszámolója
- szeptember 18-án felszólította az alperest a kölcsön visszafizetésére. Az alperes a felszámolási eljárás -2- során 4.115.000,- Ft összegű hitelezői igényt jelentett be, melyet a felszámoló határidőn túl bejelentett követelésként nyilvántartásba vett és akként igazolt vissza, hogy abból 702.000,- Ft tagi kölcsön követelés, 413.000,- Ft osztalék, 41.150,- Ft regisztrációs díj és 3.000.000,- Ft a társaság veszteségének finanszírozására nyújtott kölcsön. Ez utóbbi nem azonos a felperes által visszakövetelt összeggel. A felperes keresetében kérte a bíróságot, hogy kötelezze az alperest 3.000.000,- Ft megfizetésére. Álláspontja szerint a kölcsön
- november 30-i visszafizetése jogszerűtlen volt, a jognyilatkozatot az
- évi IL. törvény (Cstv.)
- §
(1)bekezdésének
- a)és
- c)pontja, valamint
(3)bekezdése alapján megtámadta. Véleménye szerint az alperes a fizetésképtelenséggel fenyegetett helyzetben nem volt jogosult a tagi kölcsön visszavételére, mivel azzal a többi hitelező elől vonta el a fedezetet. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a Cstv. 40. §
(1)bekezdésének a) pontja alapján csak az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződések megtámadására van lehetőség, míg jelen ügyben a kölcsönösszeg visszafizetésével a hitelszerződés teljesítése megtörtént, ezzel a kötelem megszűnt. Valójában nem csökkent az adós vagyona, mivel csak az általa biztosított tőkeösszeget kapta vissza. A kölcsönszerződés teljesítése, azaz a kölcsön visszafizetése nem szerződéskötés, hanem teljesítés, ezért az a Cstv. 40. §
(3)bekezdése alapján nem támadható. Másodlagosan a keresettel szemben annak teljes összege erejéig beszámítási kifogást terjesztett elő a felszámoló által elismerten nyilvántartásba vett hitelezői igényére alapítottan. A felperes nem vitatta a beszámítás jogszerűségét. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy mind a kereset, mind az alperesi beszámítási kifogás alapos. Utalt arra, hogy a polgári perben nincs jogcímhez kötöttség, a Cstv. 40. §
(2)bekezdésére figyelemmel a felperes jogosan követelte vissza az adós által a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző 60 napon belül nyújtott szolgáltatást, mivel annak eredménye az alperes (hitelező) előnyben részesítése. A visszafizetés nem minősült a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak, és arra az esedékesség előtt került sor. A kölcsönszerződésben nem határozták meg a visszafizetés esedékességét, azt az alperes nem tette lejárttá sem a szerződés felmondásával, sem pedig a teljesítés követelésével. Az alperes visszafizetési kötelezettsége fennállt, azonban a beszámítása a kereset erejéig megalapozott volt, annak jogszerűségét a felperes sem vitatta, ezért az egymással szemben kölcsönösen fennálló követelések 3.000.000,- Ft erejéig megszűntek (Ptk. 296. §
(2)bekezdés). Az ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, kérte annak megváltoztatását, a beszámítási kifogás elutasítását, és az alperes kereset szerinti marasztalását. Előadta, hogy az ítélet meghozatalát követően könyvvizsgálóval átvizsgálta az adós könyvelési anyagát; ekkor jutott tudomására, hogy az alperes nem a hitelezői igénybejelentésben hivatkozott, „a társaság veszteségeinek finanszírozására nyújtott kölcsönként" fizetett be 3.000.000,- Ft-ot, hanem a befizetés -3Gf.I.30.141/2008/6.szám valójában „a tagok részéről a veszteség rendezése céljából történt tőke-pótbefizetés" volt, melyre
- június 29-én került sor. Mivel a befizetés jogcíme eltér az alperes által megjelölttől, ugyanakkor az ilyen jogcímen történt befizetés visszaigénylésére nem jogosult, ezért az alperes bejelentett hitelezői igényét 3.000.000,- Ft erejéig vitássá tette, a nyilvántartásba vételt visszaigazoló okiratot módosította. Álláspontja szerint a módosult nyilvántartásba vett hitelezői igényre figyelemmel nincs lehetőség az alperes beszámítására a felperesi követeléssel szemben. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Előadta, hogy a társaság a tagokat csak abban az esetben kötelezhette pótbefizetésre a jelen ügyben hatályos Gt.
- §-ában foglalt rendelkezések alapján, ha ezt a társasági szerződés tartalmazza és erről a felperes taggyűlése határozatot hoz. Ilyen rendelkezést azonban a felperes társasági szerződése nem tartalmazott, ilyen tartalmú társasági határozat nem született. A nem jogászok által készített igazolás valójában pontatlanul jelölte meg a befizetés jogcímét, arra ténylegesen a társaság veszteségének pótlása miatt került sor, de tagi kölcsön formájában. A felszámoló hitelezői igényt módosító intézkedését a felszámoló bíróság előtt kifogással megtámadta. Utalt arra, hogy a felperes csak a fellebbezésében jelölte meg az általa hivatkozott tényt, amelyre a Pp.
- §
(1)bekezdés rendelkezésére figyelemmel már nem volt lehetősége, mivel kellően gondos eljárással már az elsőfokú eljárásban hivatkozhatott volna rá. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helytálló az abból levont jogi következtetése, az érdemi döntés is. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalát követően elvégzett vizsgálat eredményére hivatkozással előadta, hogy az alperes felszámolási eljárásban bejelentett és nyilvántartásba vett hitelezői igényéből 3.000.000,- Ft összegű követelést vitatottá tett, erre figyelemmel az alperes beszámítási kifogása - az alapjául szolgáló hitelezői igény nyilvántartásba vételének hiányára figyelemmel - alaptalan. A Cstv. kizáró rendelkezései hiányában nincs akadálya annak, hogy a felszámoló a már elismertként nyilvántartásba vett hitelezői igényt utóbb a zárómérleg elkészítéséig vitássá tegye, és a vitatott hitelezői igényt a Cstv. 46. §
(6)bekezdése szerint a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldje. A bejelentett hitelezői igénnyel kapcsolatosan a felszámoló által tett elismerő nyilatkozat következménye azonban az, hogy az utóbb vitássá tett tények bizonyítása - a vitatott hitelezői igény elbírálására irányuló eljárásban az adóst terheli (Győri Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2/
- (XI.11.) kollégiumi véleménye II. pont, megjelent Ítélőtáblai Határozatok 2006/1/
- szám alatt). A már nyilvántartásba vett hitelezői igény vitatása időbelileg a zárómérleg elkészítéséig lehetséges. Nem tehető vitássá a felszámolásban az az igény, amelyet a hitelező a felszámoló által indított peres eljárásban beszámítási kifogásként már érvényesített. Utóbbi esetben a vitatás nem -4a felszámolási eljárásban történhet, hanem a felszámoló a perben vitathatja a beszámítás jogszerűségét, amit nem akadályoz az sem, hogy a felszámolási eljárás során a követelést visszaigazolta, nyilvántartásba vette. Az alperesi ellenkérelemben előterjesztett beszámítási kifogásról az elsőfokú eljárásban a felperes
- január 23-án értesült. Sem ezt követően, sem a
- február
- napján megtartott tárgyaláson a felperes nem tette vitássá a beszámítás jogszerűségét, hanem a beszámítási kifogással kapcsolatban kijelentette, hogy az annak alapjául szolgáló hitelezői követelést a felszámoló elismerte, az az alperest valóban megilleti (
- sz. jegyzőkönyv,
- oldal). A Cstv.
- §
(3)bekezdése értelmében a hitelező - a gazdálkodó szervezet által indított perben - a gazdálkodó szervezettel szemben a felszámolás kezdő időpontjában fennálló követelését beszámítási kifogásként érvényesítheti, feltéve, hogy a követelés jogosultja a felszámolás kezdő időpontjában is a hitelező volt. A jogszabályi rendelkezés értelmében a felszámolási eljáráson kívüli követelés miatt beszámítási kifogás csak három konjunktív feltétel fennállása esetén érvényesíthető: a beszámítás jogával csak a felszámolási eljárásban hitelezőnek minősülő személy élhet; a követelésnek a felszámolás kezdő időpontjában fennállónak kell lennie; a követelés jogosultjának a felszámolás kezdő időpontjában is a hitelezőnek kell lennie, azaz a követelés engedményezésére nem kerülhet sor a felszámolás alatt (BDT 2008/2/32. számú jogeset). Az azonban már nem feltétele a beszámítási kifogásnak, hogy a felszámoló a felszámolási eljárásban elismerje a követelést (Bírósági Határozatok 2007/10/349. számú jogeset). A Cstv. 3. §
(1)bekezdésének c) pontja értelmében a felszámolás kezdő időpontja után hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben pénz vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van és azt a felszámoló nyilvántartásba vette. A Cstv. 46. §
(5)bekezdésének c) pontja értelmében a felszámoló külön nyilvántartásba veszi a közzétételtől számított 40 napon túl, de egy éven belül bejelentett követeléseket. A
(7)bekezdés szerint a követelések nyilvántartásba vételének feltétele, hogy a hitelező követelése 1 %-át, de legalább 1.000,- Ft és legfeljebb 100.000,- Ft-ot a bíróság gazdasági hivatala által kezelt elkülönített számlára befizessen és ezt a felszámolónak igazolja. A jelen ügyben a felperes által nem vitatottan a beszámítási kifogás előterjesztésekor az alperes a felperes ellen folyó felszámolási eljárásban 4.115.000,- Ft összegű elismert és nyilvántartásba vett hitelezői igénnyel rendelkezett. Követelése a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, engedményezésre nem került sor. Az alperes tehát a beszámítási kifogás előterjesztésekor minden, a Cstv. 38. §
(3)bekezdésében meghatározott feltétellel rendelkezett. A Ptk. tartalmazza a beszámításra vonatkozó általános szabályokat, ezek azonban csak annyiban alkalmazhatók a felszámolás alatt álló adóssal szemben érvényesített beszámítás esetén, amennyiben a Cstv. eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz. A Cstv. speciális rendelkezése hiányában helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság a Ptk. 296. §
(2)bekezdésére figyelemmel, hogy az alperes jogszerű beszámítási kifogása folytán a perbeli kötelezettség megszűnt. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a felperes fellebbezésben előadott, az alperesi pótbefizetéssel kapcsolatos álláspont a becsatolt mérleg és igazolás tartalmára figyelemmel a felszámoló számára valóban megalapozottnak tűnhetett. -5Gf.I.30.141/2008/6.szám Figyelemmel azonban arra, hogy az alperesi ellenkérelemhez csatolt társasági szerződés a Gt. 132. §
(1)bekezdésének előírását tekintve nem tartalmazta a tagok pótbefizetésre kötelezésének lehetőségét, illetőleg ilyen tartalmú társasági határozatra a felperes sem hivatkozott, a befizetés tényleges célját, formáját és rendeltetését csak az alperes és a felperes másik tagja igazolhatná. Az alperes határozottan tagadta, hogy a 3.000.000,- Ft befizetésére a felperes által megjelölt célból került volna sor. Ebben a kérdésben további bizonyításnak nincs helye, miután a beszámítás jogszerűségét a felperes csak a fellebbezési eljárás során tette vitássá, a másodfokú eljárásban azonban nem hozhatja fel azokat a tényállításait és bizonyítékait, amelyeket az elsőfokú eljárásban meg sem kísérelt előadni; tényállításai és bizonyítékai előterjesztésével alapos ok nélkül késlekedett (Pp. 141. §
(2)és
(6)bekezdés, Pp. 235. §
(1)bekezdés). Az eredménytelenül fellebbező felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes másodfokú eljárási költségének viselésére. A jogi képviselővel eljárt alperes ügyvédjének munkadíját az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdésének a) pontja és
(5)bekezdése alapján állapította meg. A le nem rótt másodfokú eljárási illeték viselésére az ítélőtábla az
- évi XCIII. törvény
- §-a alapján alkalmazott 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése, 15. §
(1)és
(3)bekezdése alapján a felperest kötelezte. Szeged,
- május hó
- napján Dr. Mányoki Zsolt sk. a tanács elnöke Dr. Hámori Attila sk. előadó bíró Szűts Károlyné dr.sk. táblabíró