← Magyarország

Gf.30214/2008/5 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.214/2008/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Velencei György ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) alatti székhelyű felperesnek - a Dr. Szász Attila ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen 15.263.982,- Ft és járulékai megfizetése iránt indított perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság

  1. március
  2. napján kelt 7.G.40.111/2007/
  3. számú ítéletével szemben az alperes részéről
  4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja és az alperes marasztalását 7.868.463,(Hétmillió-nyolcszázhatvannyolcezer-négyszázhatvanhárom) Ft-ra és ennek
  5. november 30-tól december 31-ig évi 11 %,
  6. január 1-től a kifizetésig minden naptári félév teljes idejére a megelőző félév utolsó napján érvényes mindenkori jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt összegű kamatára leszállítja. Az alperest terhelő elsőfokú eljárási költség összegét 918.000,- (Kilencszáztizennyolcezer) Ft-ra leszállítja. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a felperest, fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 40.000,- (Negyvenezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Az állam javára a felperes 110.500,- (Egyszáztízezer-ötszáz) Ft, az alperes 27.630,(Huszonhétezer-hatszázharminc) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket köteles megfizetni külön felhívásra. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az alperes a felperessel szemben fennálló tartozásának rendezése érdekében
  7. szeptember
  8. napján megállapodott a felperessel abban, hogy eladja részére a -2- 400 ha bérelt területen lévő, lábon álló takarmánykukorica termést, és a tartozása a betakarítás eredményeként jelentkező haszon összegével csökken. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság
  9. november
  10. napján kelt 7.G.40.212/2005/
  11. számú ítéletével 1.014.838,- Ft és ennek
  12. május
  13. napjától járó kamatai megfizetésére kötelezte az alperest, az ezt meghaladó keresetet elutasította. Ezen ítélettel szemben az alperes nem élt fellebbezéssel. A Szegedi Ítélőtábla a
  14. április
  15. napján kelt Gf.I.30.561/2006/
  16. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, megfellebbezett rendelkezését hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot a per újabb tárgyalására és új határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy a felperes szerződésszegést követett el, amikor késlekedett a kukorica betakarításával, szakértői bizonyítással kell tisztázni a megismételt eljárásban, hogy a költségeket is értékelve milyen hasznot ért volna el szakszerű betakarítás esetén. A megismételt eljárásban a felperes leszállított keresetében 12.297.688,- Ft és ennek
  17. november 30-tól járó törvényes mértékű kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kimunkálta, hogy az alperes fennálló tőketartozása 14.671.988,- Ft, a lejárt késedelmi kamat összege 1.081.197,- Ft, illetve 1.712.994,- Ft. Az alperes 2.302.197,- Ft összegű teljesítését a késedelmi kamatra számolta el, így fennmaradt még 491.994,- Ft lejárt kamattartozás. Ilyen számítás mellett 14.671.988,- Ft illetné meg, ebből azonban levonta azt a 2.374.300,- Ft-ot, amely álláspontja szerint szakszerű betakarítás esetén nála haszonként jelentkezik. Az alperes a megismételt eljárás során nem tett újabb érdemi nyilatkozatot, továbbra is kérte a kereset elutasítását. Az elsőfokú bíróság ítéletével 9.704.513,- Ft és ennek
  18. november 30-tól a kifizetésig minden naptári félév teljes idejére a megelőző naptári félév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt mértékű kamata, valamint 2 millió Ft perköltség megfizetésére kötelezte az alperest, az ezt meghaladó keresetet elutasította. A perbeli szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperesnél szakszerű betakarítás esetén 4.967.471,- Ft tiszta nyereség keletkezett volna. Ezzel csökkentve az alperes
  19. november
  20. napján fennálló tartozását, a fennmaradt kötelezettség 9.704.513,- Ft megfizetésére vonatkozik. Utalt a bíróság arra is, nem volt beszámítható az a 2.302.197,Ft alperesi teljesítésként számla nélkül nyilvántartott összeg, amely a teljes learatott területen 578 to morzsolt májusi kukorica költségekkel csökkentett vételára volt. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes élt fellebbezéssel, kérte annak részbeni megváltoztatását, marasztalása 7.402.316,- Ft-ra történő leszállítását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság számítási módja nem helytálló, mert nem számolta el a javára a 2.302.197,- Ft-ot, ezt az összeget ugyanis a felperes maga is alperesi teljesítésként kezelte a
  21. szeptember
  22. napján kelt F/
  23. szám alatti beadványában. Támadta az elsőfokú ítélet késedelmi kamat mértékét megállapító rendelkezését is, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő összeg fizetéséről rendelkezett, miközben a felperes csak a mindenkori alapkamat mértékének megfelelő kamat fizetésére tartott igényt. -3- Gf.I.30.214/2008/5.szám A perköltség viselésére vonatkozó rendelkezés megváltoztatását is kérte oly módon, hogy mindkét fél viselje a felmerült költségeit. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Vitatta azt a fellebbezési állítást, hogy a 2.302.197,- Ft a 35 ha területen learatott 92,34 to nedves kukorica bruttó értéke lenne, miután ez a szerződésben megjelölt összeg kétszerese. Jelezte, hogy ezen mennyiségű kukorica vonatkozásában 272.495,- Ft nyereség képződött. Tévesnek tartotta a fellebbezés azon megállapítását is, hogy az elsőfokú bíróság a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamat fizetéséről rendelkezett volna, egyben állította, hogy keresetében a törvényes mértékű kamat fizetésére tartott igényt. Az alperes fellebbezése részben megalapozott. A felperes a megismételt eljárásban a
  24. sz. előkészítő iratában keresetét leszállította és az alperes által
  25. november-december hónapban szállított takarmánykukorica 2.302.197,- Ft ellenértékét is figyelembe véve
  26. május
  27. napjáig elvégezve az elszámolást 14.671.988,- Ft és ennek
  28. június
  29. napjától járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Levezette, hogy a Ptk.
  30. §-a értelmében az alperes 2.302.197,- Ft összegű teljesítését a késedelmi kamatra számolta el, így mutatkozott
  31. május
  32. napján a megjelölt 14.671.988,- Ft összegű tartozás. Később, az utolsó tárgyaláson a keresetét ismételten leszállította és elismerve, hogy a betakarítás 2.374.300,- Ft nyereséget jelentett számára, 12.297.688,- Ft és ennek
  33. november
  34. napjától járó, a Ptk. 301/A §-a szerint számított kamatai megfizetésére tartott igényt. Az előbbiek egyfelől igazolják, hogy a felperes a számítása során figyelembe vette az alperes teljesítéseként a fellebbezésben megjelölt 2.302.197,- Ft ellenértéket, másfelől alátámasztják azt is, hogy
  35. november
  36. napjától a törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére tartott igényt (
  37. sz. jegyzőkönyv
  38. oldal
  39. bekezdés,
  40. oldal
  41. bekezdés). Ezért alaptalanul állítja az alperes fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság nem számolta el javára a 2.302.197,- Ft összegű teljesítést, és ugyancsak téves az a fellebbezési hivatkozás, mely szerint a bíróság az alperest a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamat fizetésére kötelezte volna. A bíróság a Ptk. 301/A §

(2)bekezdésében foglaltaknak megfelelően határozta meg a késedelmi kamat mértékét. Miután a felperes módosított keresetében maga is a törvényes mértékű kamatra tartott igényt, alaptalan az alperes fellebbezése abban a részben is, hogy az elsőfokú bíróság a késedelmi kamat mértéke tekintetében a kereseti kérelmen túlterjeszkedett volna. Az alperes fellebbezése részben mégis a következő miatt megalapozott. A felperes a
  1. számú előkészítő iratában
  2. május
  3. napjáig kiszámította az őt megillető késedelmi kamat - valójában a Ptk.
  4. §-ának megfelelő elszámolást alapul véve fennmaradt tőketartozás - összegét, és a késedelmi kamat fizetésének kezdő időpontját
  5. június
  6. napjában határozta meg. Az utolsó tárgyaláson már -4-
  7. november
  8. napjától kezdődően tartott igényt késedelmi kamatra, a két elszámolás között azonban lényeges különbség van. Az 1.081.197,- Ft összegű lejárt késedelmi kamat összegét az alperes nem vitatta, a 15/F/
  9. szám alatti kimutatás egyértelmű a tekintetben, hogy ez a kamat a késedelmesen kiegyenlített számlák után jár. Más megítélés alá esik azonban az 1.712.994,- Ft lejárt késedelmi kamat, ennek összege ugyanis úgy mutatkozik, hogy a felperes az eredeti esedékességi határidőtől számítva
  10. május
  11. napjáig terjedő időszakra számította a jegybanki alapkamat + 5 % mértékű kamatot a teljes követelése után. Nem értékelte, nem vonta le a számítás során az általa elért haszon összegét (ezután kamatra sem jogosult), másrészt arra sem volt figyelemmel, hogy a tőke után a
  12. december 1-től
  13. május 31-ig terjedő időszakra az ítélet eredményeként a kamat kétszeresen került felszámításra. A
  14. november
  15. napjára elvégzett elszámolás azért sem helytálló, mert a felperes a jegybanki alapkamat + 5 % mértékű kamattal számolt, miközben
  16. november
  17. napjáig a törvényes mértékű kamat a mindenkori költségvetési törvényben írt mértékű kamat volt, ami ebben az időszakban évi 11 %-ot jelentett. Az 1.245.743,- Ft
  18. július
  19. napjától november
  20. napjáig számított kamata így 54.375,- Ft, a 3.356.058,- Ft
  21. augusztus
  22. napjától november 30-ig számított kamata 117.276,- Ft, az 1.447.276,- Ft
  23. június
  24. napjától november 30-ig figyelembe vett kamata 66.708,- Ft, a 3.509.911,- Ft
  25. július 23-tól november 30-ig számolt kamata 137.410,- Ft, végül az 5.313.000,- Ft
  26. november 15-től november 30-ig számított kamata 24.015,- Ft. Az utóbb említett összegek lejárt késedelmi kamata mindösszesen
  27. november
  28. napján 399.784,- Ft. A keresetben megjelölt
  29. november
  30. napjára végzett elszámolás eredményeként a felperes jogszerű követelése a fentiek után a következő: 14.671.988,- Ft tőke 1.081.197,- Ft lejárt kamat
  31. november 30-ig 399.784,- Ft lejárt kamat
  32. november 30-ig 16.152.969,- Ft. Ebből le kell vonni a már megítélt 1.011.838,- Ft-ot, az alperes által teljesített 2.302.197,Ft-ot, valamint a 4.967.471,- Ft-ot, mindösszesen 8.284.506,- Ft-ot, és marad 7.868.463,Ft. A fentiek alapján az alperesnek 7.868.463,- Ft-ot kell megfizetnie a felperes részére és ennek
  33. november
  34. napjától december
  35. napjáig évi 11 %,
  36. január
  37. napjától kezdődően pedig minden naptári félév teljes idejére a megelőző naptári félév utolsó napján érvényes mindenkori jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt mértékű kamatát. A perköltség viselésére vonatkozó rendelkezés megváltoztatása a következők folytán indokolt. A felperes eredeti keresetében 15.263.982,- Ft megfizetésére tartott igényt, ehhez képest 51 %-ban bizonyult pernyertesnek. A pernyertesség, pervesztesség aránya, az előlegezett és viselt költségek összege közel azonos, erre tekintettel az -5Gf.I.30.214/2008/5.szám ítélőtábla úgy határozott, hogy a felperest megilleti a kereseti és a korábban lerótt fellebbezési eljárási illeték 51 %-a, összesen 918.000,- Ft, az ezt meghaladó költségeiket azonban a felek maguk viselik. A kifejtettek értelmében az ítélőtábla a Pp.
  38. §
(2)bekezdése szerint az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta és az alperes marasztalását 7.868.463,- Ft-ra és ennek
  1. november 30-tól járó törvényes mértékű kamatára leszállította. Az alperest terhelő elsőfokú eljárási költség összegét leszállította, egyebekben pedig az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az alperes fellebbezése nagyobb részben eredményre vezetett, ezért a Pp.
  2. §
(1)bekezdése értelmében a felperes köteles megfizetni az alperesnél felmerült ügyvédi munkadíj összegét (32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdés a) pont és
(5)bekezdés). A le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viseléséről szóló rendelkezés a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdés, 15. §
(1)és
(3)bekezdés rendelkezésén alapszik. Szeged,
  1. június hó
  2. napján Szűts Károlyné dr.sk. a tanács elnöke . Mányoki Zsolt sk. előadó bíró Dr. Hámori Attila sk. táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.