← Magyarország

Gf.30494/2008/3 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.II.30.494/2008/

  1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Szegedi Ítélőtábla dr. Vígh Attila ügyvédáltal képviselt felperes neve (címe) alatti székhelyű felperesnek - dr. Tímár Gyöngyi ügyvéd által képviselt BÉKÉSSZENTANDRÁS NAGYKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA 5561 Békésszentandrás, Hősök tere
  2. szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Békés Megyei Bíróság
  3. szeptember
  4. napján kelt 12.G.40.026/2008/
  5. számú ítélete ellen a felperes
  6. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET : Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek (Egyszázezer) Ft fellebbezési eljárási költséget. 100.000.- Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS : A felperes tulajdonát képezi a cím 1 alatt felvett gazdasági épület és udvar megnevezésű ingatlan, amely kereskedelmi és szolgáltató gazdasági területként van nyilvántartva a településrendezési terv szerint. A felperes az ingatlant lakótelekként kívánta értékesíteni, ezért
  7. év elején ügyvezetője felvette a kapcsolatot az alperesi önkormányzattal az ingatlan lakótelekké történő átminősítése érdekében. Személy 1 akkori polgármester tájékoztatta az ügyvezetőt arról, hogy a felmerülő költségek átvállalása ellenében nincs akadálya a rendezési terv módosításának, amely 9 hónapot vesz igénybe. A felperes
  8. április 4-én benyújtott kérelmét az alperes illetékes bizottsága
  9. április
  10. napján tárgyalta, határozatában támogatta a fejlesztési elképzelést. Ezek után a képviselőtestület 145/
  11. (IX. 13.) számú határozatával hozzájárult a Békésszentandrás Nagyközség rendezési tervének a perbeli ingatlant érintő módosításához. - 2 - A felperes
  12. október 21-én adásvételi előszerződést kötött személy 2 vevővel a fenti ingatlanra. A megállapodásban rögzítették, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerint gazdasági épület rendeltetésű ingatlan a helyi önkormányzat képviselő-testülete 145/
  13. (IX. 13.) határozata alapján a rendezési terv módosításával lakóterületként válik értékesíthetővé. Megállapodtak, hogy az ingatlanra - annak lakóház építésére alkalmas területté történő átminősítése esetén -
  14. április
  15. napjáig 20.000.000.-Ft + 25 % ÁFA vételár ellenében adásvételi szerződést kötnek. A szerződés
  16. pontja szerint a vevő az előszerződés aláírásával egyidejűleg átadott 4.000.000.-Ft foglalót az eladónak, amely a vételárban elszámolásra kerül. A felperes kötelezettséget vállalt, hogy a rendezési terv módosítását az önkormányzattal és a költségeket finanszírozó cég 1-vel
  17. április
  18. napjáig lebonyolítja. A szerződő felek rendelkeztek továbbá arról, hogy amennyiben a végleges szerződés aláírása a megállapított határnapig nem valósul meg, úgy a vevő mentesül a szerződés aláírásának kötelezettsége alól, az átadott foglaló pedig a Ptk. rendelkezései alapján részére kétszeres összegben jár vissza. Az alperes által a tervmódosítás elkészítésével megbízott személy 3 tervező arról tájékoztatta az alperest, hogy a tervet csak tömbméretű területre lehet módosítani, amely nemcsak a perbeli, hanem más ingatlanokat is érint. Az állami főépítész
  19. március
  20. napján érkezett észrevétele szerint a terv módosítása a településfejlesztési koncepció módosítását is szükségessé teszi, ezen kívül további, mintegy 20 más szerv véleményét is be kellett volna szerezni a rendezési terv módosításához. Mindez
  21. év nyarára vált világossá, ezért az alperes - a
  22. őszi önkormányzati választásokra tekintettel arra az álláspontra helyezkedett, hogy a perbeli ügyben az újonnan választott testület foglaljon állást. A felperes és személy 2 az előszerződésüket
  23. április
  24. napján módosították akként, hogy az adásvételi szerződés megkötésére meghatározott határidőt
  25. április 30-áig meghosszabbították. Az önkormányzati választásokat követően a Gazdasági, Pénzügyi, Településfejlesztési és Mezőgazdasági Bizottság
  26. január 29-én tartott ülést, amelyen a polgármester olyan tartalmú előterjesztést tett, miszerint a településfejlesztési koncepció módosítását nem javasolja. Ezt követően
  27. február 1-jén a képviselő-testület 38/
  28. (II. 1.) szám alatt hozott határozatot, amelyben úgy foglalt állást, hogy nem támogatja a település településfejlesztési koncepciójának módosítását, majd a 121/
  29. (V.17.) számú határozatával a 145/
  30. (IX. 13.) számú határozatát hatályon kívül helyezte. A
  31. április
  32. napján kelt jegyzőkönyv elnevezésű okiratban a felperes és személy 2 rögzítették, hogy az előszerződés teljesítése az alperesi döntés következtében nem lehetséges, s megállapodtak abban, hogy a felperes a 4.000.000.-Ft összegű foglaló kétszeresét fizeti vissza a vevőnek 30 napon belül. - 3 Gf.II.30.494/2008/
  33. szám A felperes keresetében bíztatási kár címén 4.000.000.-Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete indokolása szerint az alperes képviselő-testületének határozatában bízva kötött előszerződést az ingatlan eladására, tekintettel azonban arra, hogy az alperes nem hajtotta végre a településfejlesztési koncepció módosítására vonatkozó határozatát, az előszerződésben vállaltakat teljesíteni nem tudta, vagyis nem kerülhetett sor az adásvételi szerződés megkötésére. Ennek következtében az átadott foglaló kétszeresét kellett visszafizetnie. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperes az adásvételi előszerződést a kellő körültekintést elmulasztva kötötte meg olyan időpontban, amikor a rendezési tervvel kapcsolatos műszaki körülmények még nem voltak tisztázottak. Hangsúlyozta, hogy nem járt el rosszhiszeműen, mindössze az igazolható, hogy a 145/
  34. számú Kt. határozat felületes döntéselőkészítés eredményeként született. A képviselő-testület az időközben feltárt részletek ismeretében változtatta meg
  35. évben korábbi döntését. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Jogi okfejtése szerint a felperes a képviselő-testületi döntés ismeretében alappal feltételezhette a rendezési terv néhány hónapon belül történő módosítását, ennek következményeként pedig azt, hogy a terület lakótelekké történő nyilvánítása lehetővé teszi számára az ingatlan korábbiakhoz képest lényegesen magasabb vételáron történő értékesítését. Ugyanakkor számolnia kellett azzal, hogy amíg a tervmódosítás nem áll rendelkezésre, a részletek műszaki megoldása nincs kidolgozva, felmerülhetnek olyan körülmények, amelyek indokolják a képviselőtestület korábbi döntésének megváltoztatását. A foglaló kétszeres visszafizetésre vonatkozó kötelezettségvállalása körében erre figyelemmel kellett volna eljárnia. E mulasztása folytán a foglaló kétszeres összegének a visszafizetése, mint kár, nem az alperes magatartásával, hanem saját át nem gondolt kötelezettségvállalásával van okozati összefüggésben, ily módon nem állnak fenn a bíztatási kár megtérítésére vonatkozó Ptk.
  36. §-ában írt feltételek. Az ítélet ellen annak keresete szerinti megváltoztatása iránt a felperes élt fellebbezéssel. Hangsúlyozta, az elsőfokú eljárásban bizonyítást nyert, hogy az alperes
  37. szeptember 13-án elfogadott határozatát az azt
  38. május hónapban hatályon kívül helyező határozata meghozataláig nem hajtotta végre, időközben nem módosította. Bizonyított az is, hogy a határozat végrehajtásának akadálya nem volt, a településfejlesztési koncepció megváltoztatása illetve ezt követően a rendezési terv módosítása
  39. év nyarán megvalósulhatott volna. Álláspontja szerint a koncepciót érintően szakmai kifogás nem merült fel, a csatolt bizottsági jegyzőkönyvek tartalmából kitűnően kizárólag személyeskedések, korábbi problémák felvetése szolgált alapul ahhoz, hogy a szakbizottság nem támogatta a településfejlesztési koncepció módosítását. Mindebből következik, hogy a határozat végrehajtásának elmaradása az alperesi önkormányzat szándékos magatartására - 4 vezethető vissza. Érvelése szerint téves az elsőfokú ítéletnek a kellő körültekintés hiányával kapcsolatos álláspontja. A rendelkezésre álló adatok alapján ui. a felperes alappal bízhatott abban, hogy 6 hónapon belül realizálódik a rendezési terv módosításának elfogadása. Az hosszabb időtartamú előkészítést azért sem igényelt, mert a perbeli ingatlan lakóházak között helyezkedik el. Az ügyintézési határidő elhúzódása egyértelműen az alperes magatartására vezethető vissza, ez késztette a felperest az előszerződés módosítására is. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint a fellebbezési előadással szemben - annak tartalmából is kitűnően - a felperes tudott a felmerült problémákról, amelyek a rendezési terv módosítását késleltették, hiszen maga is azt adta elő, hogy személyes kapcsolatot tartott az alperes polgármesterével. Az elsőfokú eljárásban megállapítást nyert, hogy a rendezési terv módosítása 5 másik ingatlant is érintett. Kiemelte, hogy a felperes az előszerződésben olyan kötelezettséget vállalt, amelynek teljesítése nem az ő, hanem az önkormányzat kompetenciája. Ezért a felperes nem felelős az előszerződés teljesítésének a meghiúsulásáért, amelyből következően a foglaló kétszeres összegének a visszafizetésére sem lett volna köteles a jogszabályi előírások szerint. A fellebbezés nem alapos. A Pp.
  40. §

(2)bekezdése szerint a bíróság - a törvény eltérő rendelkezése hiányában a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. A bíróságnak a felek jognyilatkozataihoz való kötöttsége nem jelenti azt, hogy ha valamelyik fél a perbeli jogviszony jogi minősítését illetően tévesen rossz jogcímet jelöl meg, azt a bíróság a határozata meghozatalánál ne minősíthesse a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően, ha a helyes minősítéshez valamennyi bizonyíték, adat rendelkezésre áll (EBH. 2004/1143.). A jogcím téves megjelölése esetén tehát a bíróságot a kereseti kérelemben megjelölt jogcím nem köti (BDT. 2007/
  1. Komplex jogtár). A felperes keresete jogcímét a Ptk.
  2. §-ában jelölte meg. Előadása szerint kára abból származott, hogy az alperes nem hajtotta végre a városrendezési terv módosítására vonatkozó határozatát. Az államigazgatási szervnek a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező, intézkedő tevékenységével vagy ennek elmulasztásával okozott kárt államigazgatási jogkörben okozott kárnak kell tekinteni (PK.
  3. számú állásfoglalás). Az egységes bírói gyakorlat szerint az önkormányzat azon tevékenysége, amely a városrendezési terv megállapítására, módosítására irányul, a közhatalom gyakorlása körében kifejtett szervező, intézkedő tevékenység, és az ennek során bekövetkezett kár államigazgatási jogkörben okozott kárnak minősül. - 5 Gf.II.30.494/2008/
  4. szám Az elsőfokú bíróság nem e jogszabályhely alapján bírálta el a felperes keresetét. Tekintve azonban, hogy rendelkezésre állnak mindazok az adatok, amelyek szükségesek a jogvita Ptk.
  5. §-a szerinti elbírálásához, a kifejtettek alapján nem volt eljárásjogi akadálya annak, hogy az ítélőtábla a fellebbezést érdemben vizsgálja. A Ptk.
  6. §
(1)bekezdése szerint államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetve a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. A Ptk. 339. §
(1)bekezdése kimondja, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az államigazgatási jogkörben okozott kártérítési felelősség csak a fentiekben írt speciális és általános feltételek együttes megvalósulása esetén áll fenn. A jelen ügyben nem állapítható meg az alperes magatartásának felróhatósága, továbbá hiányzik az okozati összefüggés is az alperesi intézkedés és a felperes bekövetkezett kára között. Az alperes képviselő-testületének 145/
  1. (IX. 13.) számú határozata csupán az alperesi képviselő-testület szándéknyilatkozataként értékelendő a településrendezési terv felperes kérelme szerinti módosítását illetően. A területrendezési tervet elkészíteni, illetve módosítani csak az erre vonatkozó szakmai előírások és jogszabályban meghatározott rendelkezések alapján lehet (
  2. évi LXXVIII. törvény - továbbiakban Étv. -
  3. §
(1)bekezdés) az előkészítés során szakhatóságok véleményét kell beszerezni (Étv. 9. §
(2)bekezdés). Jelen esetben a tervezési szakban vált ismertté az, hogy a határozatban szereplő módon (kizárólag a perbeli ingatlant érintően) nem valósítható meg a településrendezési terv módosítása, továbbá, hogy az érintett területrész lakóövezetté nyilvánításához a településfejlesztési koncepció módosítása is szükséges. Nem róható az alperes terhére, hogy ezen körülmények ismeretében a továbbiakban nem támogatta a terv módosítását és a hozzájárulást tartalmazó korábbi határozatát hatályon kívül helyezte. Ezt meghaladóan hiányzik az okozati összefüggés is a felperes kára és az alperes intézkedése között. A felperes kárát abban jelölte meg, hogy az adásvételi szerződés megkötésének meghiúsulása folytán az átvett foglaló kétszeres összegét kellett visszafizetnie a vevőnek. A 2005. október 21. napján kelt adásvételi előszerződés 5. pontja az átadott foglaló sorsát illetően a Ptk. rendelkezéseinek alkalmazását rögzíti. A Ptk. 245. §
(1)bekezdése értelmében a foglaló kétszeres összege visszafizetésének kötelezettsége akkor terheli a foglalót kapó felet, ha felelőssége megállapítható a teljesítés meghiúsulásáért. A perbeli esetben a vevő előtt ismert - 6 volt, hogy a terület nem minősül lakóövezetnek, az átminősítés kapcsán a rendezési terv módosítása előkészületi szakaszban van. A felperes az ennek kapcsán őt terhelő kötelezettségnek eleget tett (a kérelmet benyújtotta, gondoskodott a költségviselésről). Az érdekkörén kívül eső körülmény az, hogy az alperes határozatát visszavonta és nem történt meg a rendezési terv módosítása, aminek következtében a vevőnek már nem állt érdekében az adásvételi szerződés megkötése. A felperest tehát a szerződés meghiúsulásáért felelősség nem terheli. Így nem állt fenn jogszabályi kötelezettsége a foglaló kétszeres összegének visszafizetésére, ezért ha azt megfizette, az független az alperes magatartásától. A fentieken túl megjegyzi az ítélőtábla, osztja az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, miszerint a felperes követelése a Ptk.
  1. §-a alapján sem megalapozott. E jogszabályhely szerint a bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte. A bíztatási kár bármelyik tényállás-elemének hiánya kizárja annak érvényesíthetőségét. A törvény szerint a kár megtérítésére csak az önhibáján kívül kárt szenvedő fél jogosult. A perbeli esetben az önhiba hiánya a felperes részéről nem állapítható meg, az a tény ugyanis, hogy - a fentiekben kifejtettek szerint - szükségtelenül fizette ki a követelt 4.000.000.-Ft-ot a vevőnek, kizárja az alperes kártérítési kötelezettségének megállapíthatóságát. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét - a kifejtettek szerinti eltérő jogi indokolással - a Pp.
  2. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperes a Pp.78. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes jogi képviseletével felmerült 32/
  1. (VIII. 22.) IM. rendelet szerint megállapított másodfokú perköltségének a megfizetésére. S z e g e d,
  2. január
  3. Dr. Szeghő Katalin sk. Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. Dr. Rakita Zsuzsanna sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.