SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.III.30.003/2009/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla dr. Markovics Ferenc ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) alatti székhelyű felperesnek, - dr. Jakab Károly ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (címe) alatti lakos I. rendű és II.rendű alperes neve (címe) alatti lakos III. rendű alperesek ellen 19.579.993,-Ft vételár megfizetése és egyebek iránt indított perében a Békés Megyei Bíróság
- november hó
- napján kelt 3.G.40.021/2008/
- sorszámú ítélete ellen a felperes
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az I. és III. rendű alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 250.000,-(Kettőszázötvenezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 900.000,(Kilencszázezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperesi gazdasági társaság és az cég1 között létrejött megállapodás alapján a felperes rendszeresen értékesített építőanyagot a cég1 részére, amely
- szeptember
- napjáig a vételárat kiegyenlítette. Ezt követően
- május
- napjáig összesen 19.579.993,-Ft számlatartozása keletkezett. Az I. rendű alperes az cég1 ügyvezetője volt
- május
- napjától
- március
- napjáig, a III. rendű alperes az I. rendű alperes gyermeke. Az I. és III. rendű alperesek között
- december
- napján ajándékozási szerződés jött létre, amely szerint az I. rendű alperes a tulajdonát képező /1.sz. ingatlan címe/ alatti lakóházat a III. -2- rendű alperesnek ajándékozta 8.000.000,-Ft forgalmi érték megjelölése mellett. Ugyanezen a napon a cég2 mint eladó és a III. rendű alperes mint vevő adásvételi szerződéseket kötöttek, amelynek során a III. rendű alperes 6.000.000,-Ft-ért megvásárolta az eladó tulajdonát képező /2.sz. ingatlan címe/ alatti öröklakást, valamint 650.000,-Ft-ért a /3.sz. ingatlan címe/ alatti garázst. A vételárat mindkét esetben az I. rendű alperes egyenlítette ki és az ajándékozás, illetve vétel tárgyát képező ingatlanokra a III. rendű alperes tulajdonjoga és az I. rendű alperes haszonélvezeti joga az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre került. A ki nem egyenlített számlákról a felperes és az cég1 képviseletében eljáró I. rendű alperes tárgyalásokat folytattak, amelynek során az I. rendű alperes ígéretet tett a tartozás rendezésére
- június
- napjáig bezárólag. Ennek elmaradása miatt a felperes
- augusztus
- napján büntető eljárást kezdeményezett.
- október
- napján a felperes, az cég1 és az I. rendű alperes között olyan tartalmú megállapodás jött létre, amelyben rögzítették, hogy a cég1 19.579.993,-Ft-tal tartozik, és a szerződés
- pontja értelmében az I. rendű alperes egyetemleges kötelezettséget vállalt a cég1-t terhelő tartozás megfizetéséért. A
- november
- napjával megjelölt teljesítési határidő eredménytelenül telt el. A felperes módosított keresetében 19.579.993,-Ft számlatartozás és ezen összeg után
- december
- napjától a kifizetésig járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az I. rendű alperest. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy a /1.sz. ingatlan címe/ alatti lakóház, a /
- sz. ingatlan címe/ alatti öröklakás és a /3.sz. ingatlan címe/ alatti garázs ingatlanokra a III. rendű alperes tulajdonszerzése és az I. rendű alperes haszonélvezeti jogának megszerzése vele szemben hatálytalan, kötelesek legyenek tűrni ezen ingatlanok tekintetében a követelésének kielégítését. Előadása szerint a számlakövetelés adásvételi szerződésekhez kapcsolódik, és a vételár megfizetéséért az I. rendű alperes egyetemleges fizetési kötelezettséget vállalt, azonban ennek teljesítése helyett fedezetelvonó célzattal fia, a III. rendű alperes részére ingatlanokat vásárolt, illetve ingatlant ajándékozott. Az I. rendű alperes a vételár tartozást elismerte, ezt meghaladóan az I. és III. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a relatív hatálytalanság vonatkozásában a perlés idő előtti, mert a követelésről nem született jogerős határozat, és a végrehajtás eredménytelenségét sem állapították meg. Vitatták a rosszhiszeműség tényét, mivel az I. rendű alperes mint magánszemély önként vállalta a peresített tartozás megfizetését, olyan időpontban, amikor az ingatlanvásárlás és ajándékozás már megtörtént. Ezen ügyletekre azért került sor, mert az I. rendű alperes élettársi kapcsolata megszakadt és ezt követően úgy állapodott meg volt élettársával, hogy az őt megillető vagyonrész helyett közös gyermeküknek juttat ingatlanvagyont, és így az I. rendű alperes mentesül a -3Gf.III.30.003/2009/
- szám gyermektartásdíj fizetési kötelezettség alól. Tagadták, hogy a jogügyletek mögött fedezetelvonó cél lett volna, amelyet álláspontjuk szerint az a körülmény is kizár, hogy a szerződéskötések időpontjában az cég1-nek mintegy 100.000.000,-Ft nagyságrendű vagyona volt. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. rendű alperest, fizessen meg a felperesnek 19.579.993,-Ft-ot és ezen összeg után
- december
- napjától a kifizetésig járó késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolása szerint a felperes és az cég1 között a Ptk.
- §-a alapján adásvételi szerződések jöttek létre, amelynek során a felperes keresetében jelölt összegű vételár fizetési kötelezettség keletkezett. A tartozásért
- október
- napján az I. rendű alperes egyetemleges fizetési kötelezettséget vállalt és ezt a perben sem vitatta. Ezért őt a megyei bíróság a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján kötelezte az elismert követelés megfizetésére. Az ingatlan ajándék és adásvételi szerződések kapcsán nem osztotta az alpereseknek az igényérvényesítés idő előttiségére vonatkozó álláspontját, ugyanis fedezetelvonó jogügyletnek minősülhet a jogerős ítélettel még el nem bírált követelés kielégítésének meghiúsulására vezető szerződés is. Az elismerő nyilatkozatra figyelemmel tényként állapította meg, hogy a felperesnek létezik az I. rendű alperessel szemben olyan alapos és megítélhető követelése, amelynek behajtási fedezete adott esetben elvonható. Ahhoz azonban, hogy valamely követelés fedezetének elvonása megtörténhessen, értelemszerűen szükséges, hogy a fedezetelvonás időpontjában e követelés fennálljon. Rámutatott arra, hogy
- december
- napján az I. rendű alperesnek nem állt fenn tartozása a felperessel szemben, ekkor a vételárhátralék csupán az cég1-t terhelte, ezenkívül ez a tartozás a perben érvényesített számlaköveteléshez képest ebben az időpontban korlátozott volt, a
- október
- napján esedékes 3.956.703,-Ft, illetve a
- december
- napjáig fizetendő 5.654.055,-Ft részösszegű számlához kapcsolódott. A további 12.926.921,-Ft összegű követelésrész nem képezheti fedezetelvonás tárgyát, miután ez a követelés a jogügyletek időpontjában még nem létezett, és a felperes teljesítése is később,
- május
- napján történt meg. A megyei bíróság kiemelten hivatkozott arra, hogy a fedezetelvonásnak tekintett jogügyletek időpontjában az I. rendű alperesnek nem állt fenn tartozása a felperessel szemben. Kizárólag a gazdasági társaságot terhelte a vételárhátralék, és az I. rendű alperes ezen tartozás megfizetéséért az ajándékozás és adásvételi szerződések létrejöttének
- december
- napi időpontjához képest mintegy 10 hónap elteltével
- október
- napján vállalt kötelezettséget, mégpedig úgy, hogy e kötelezettségvállalás saját elhatározásán alapult, így fel sem merülhetett olyan szándék, amely a fedezetelvonást motiválta. A felperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében elsődlegesen annak részbeni megváltoztatását és a keresetének elutasított részében helyt adást kért. Másodlagos kérelme az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra kötelezésére irányult. Érvelése szerint az eljárt bíróság figyelmen kívül -4hagyta azt a lényeges körülményt, hogy a felek között folyamatos gazdasági kapcsolat állt fenn, amelynek következtében előfordult, hogy a számla kiállítása több hónappal később történt meg. Az abban feltüntetett fizetési határidő azt jelentette, hogy a vevőnek legkésőbb akkor kellett fizetnie, de a felperes követelése nem ekkor keletkezett, hanem az építőanyag kiszállításakor. Így a
- október 10-én esedékes számlában szereplő anyagok
- augusztus és szeptember hónapban, a
- december 19-én kiegyenlítendő számla alapján a teljesítés október és november hónapban, a 12.926.921,Ft értékű építőanyag pedig
- november -
- január hónapban került kiszállításra. Az ingatlanokra vonatkozó jogügylet létrejöttének időpontjában az I. rendű alperes már tudta, hogy a cég1-nek jelentős, 10.000.000,-Ft-ot meghaladó tartozása áll fenn a felperes felé. Az I. rendű alperes utóbb tett nyilatkozatát a büntető eljárás motiválta. Az ezen eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő véleményéből megállapíthatóan a cég1
- és
- év folyamán megfelelő bevételekkel rendelkezett és a pénztárban is nagy összegű készpénz állt rendelkezésére, vagyis a tartozást ki tudta volna fizetni. Az I. és III. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A fellebbezés megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás alapján a tényállást helyesen állapította meg, abból a jogszabályoknak megfelelő következtetésre jutott, érdemi döntése és annak indokolása is helytálló. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet annak indokai alapján hagyta helyben a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján, utalva a Pp. 253. §
(2)bekezdésében foglaltakra is. A fellebbezés kapcsán kiemeli az alábbiakat: A felperes az elkülönült jogalanyiságú gazdasági társasággal szemben fennálló számlakövetelésből eredő igényét érvényesítette jelen perben arra is figyelemmel, hogy az I. rendű alperes 2004. október 13. napján egyetemleges fizetési kötelezettséget vállaló nyilatkozatot tett (Ptk. 337. §
(1)bekezdés) a cég1 tartozásai vonatkozásában. Helyes az elsőfokú bíróság álláspontja, hogy a felperesi kötelezettségvállalás előtt több hónappal,
- december
- napján létrejött ajándékozási és adásvételi jogügyletek viszonylagos hatálytalanságát, a felperes kielégítési alapjának elvonását nem lehet megállapítani. A perbeni ingatlanokra vonatkozó tulajdonjog és haszonélvezeti jog megszerzésekor a felperes követelése csupán a jogi személy gazdasági társasággal szemben állt fenn. Mindezek alapján nem állapítható meg, hogy az I. rendű alperes azért juttatott ingatlanvagyont a III. rendű alperes részére, hogy ezzel a felperes kielégítési alapját elvonja, és erre a tényre a számlák kiállításának, illetve esedékességének időpontjából sem lehet eltérő következtetést levonni (Pp.
- §
(1)bekezdés). A felperes a másodfokú eljárásban nem hozhatja fel azokat a tényállításait és bizonyítékait, amelyeket az elsőfokú eljárásban meg sem kísérelt előadni (Pp.
- §). A büntető eljárásban kirendelt szakértő által
- évben készített igazságügyi -5Gf.III.30.003/2009/
- szám szakértői vélemény már az elsőfokú eljárásban a felperes rendelkezésére állt, ugyanakkor a per mikénti elbírálása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az cég1 könyvelési adatai
- és
- évben miként alakultak. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a felperes keresetében nem a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének esetlegesen fennálló kártérítési felelőssége alapján kért marasztalást a Gt. alapján, hanem a Ptk.
- §
(1)és
(2)bekezdésére alapította igényét. A felperesi fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért köteles az I. és III. rendű alperesek másodfokú eljárási költségét megfizetni a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján a 32/
- (VIII.22.) IM. rendelet
- §
(2)bekezdés, az
(5)és
(6)bekezdésében foglaltakra figyelemmel. A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a felperes köteles megtéríteni a 6/1986. (VI.26.) IM. rendelet 13. §
(2)és
- §-a szerint. S z e g e d,
- április hó
- napján Dr. Kissné dr. Koch Ágnes sk. Dr. Rakita Zsuzsanna sk. Dr. Simonné dr. Gombos Katalin sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró