← Magyarország

Pf.20174/2007/7 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.174/2007/

  1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Szegedi Ítélőtábla ifj. dr. Hideg Ferenc ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos I. r. és II.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos II. r. felpereseknek - dr. ... pártfogó ügyvéd (címe) által képviselt I.r. alperes neve (címe) szám alatti lakos I. r., II.rendű alperes neve (címe) szám alatti lakos II. r. és dr. Nagy Géza ügyvéd által képviselt ... BANK RT. (cím) alatti székhelyű III. r. alperesek ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
  2. február
  3. napján kelt 11.P.20.800/2006/
  4. számú ítélete ellen a felperesek
  5. és az I. és II. r. alperes
  6. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET : Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezését helybenhagyja. A felek a fellebbezési eljárási költségeiket maguk viselik. Az I-II. r. alperesek pártfogó ügyvédjének díját 6.000.-(Hatezer) Ft-ban állapítja meg, amelyet az állam visel. Az ítélet megküldésével megkeresi az ítélőtábla gazdasági hivatalát, hogy a pártfogó ügyvéd díját a felperes költségmentessége folytán az ellátmányból fizesse ki. A fellebbezési eljárási illetéket és a pártfogó ügyvéd díját az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. - 2 - INDOKOLÁS : A /cím/ ingatlan ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonosai ½ - ½ arányban az I. és II. r. alperesek. Az ingatlant a
  7. október 1-jei bejegyzés alapján 1.000.000.-Ft tőke és járulékai erejéig a III. r. alperes javára bejegyzett jelzálogjog terheli. Az I. és II. r. alperesek házastársak. A felperesek az I. r. alperes szülei. Megállapodásuk szerint a felperesek a tulajdonukat képező tanyaingatlan értékesítéséből származó vételár felhasználásával 2004-
  8. években a fenti ingatlanon lakóházat építettek. Ekkor már állt az ingatlanon az I-II. r. alperesek lakóháza. Az építkezés befejezésekor az ingatlan 10.538.000.-Ft forgalmi értéket képviselt, melyből a felperesek által létesített felépítmény 6.381.000.-Ft, az I. és a II. r. alperesek tulajdonát képező, a már korábban meglévő épület 3.583.000.-Ft, míg a telek, a hozzátartozó szántó művelésű mezőgazdasági területtel együttesen 574.000.-Ft forgalmi értékű. A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a perbeli ingatlan ¼-¼ tulajdoni illetőségét ráépítéssel tehermentesen megszerezték, ezért a III. r. alperes javára bejegyzett jelzálogjogot az I. és a II. r. alperesek tulajdoni illetőségére kérték korlátozni. Az alpereseket tulajdonjoguk ily módon történő bejegyzésének tűrésére, valamint perköltség megfizetésére kérték kötelezni. Az alperesek módosított ellenkérelmükben nem vitatták, hogy a felépítmény a felperesek tulajdonát képezi, a földterület vonatkozásában azonban a tulajdonjog megállapítása iránti kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a felpereseket azon csak használati jog illeti meg. A felperesek perköltségigényével kapcsolatban arra hivatkoztak, hogy a perre okot nem adtak, a felépítmény kapcsán a felperesek tulajdonjogát mindvégig elismerték, peren kívüli megegyezésre törekedtek. A III. r. alperes a felperesek tulajdonjog megállapítása iránti keresetének teljesítését nem ellenezte azzal azonban, hogy a jelzálogjog változatlanul az egész ingatlant terheli. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperesek ráépítés jogcímén ¼ - ¼ arányban tulajdonjogot szereztek a per tárgyát képező ingatlanon, és az I. és a II. r. alperesek tulajdoni hányadát ¼ - ¼ részilletőségre módosította. Megkereste a földhivatalt a tulajdonváltozás bejegyzése iránt azzal, hogy az alperesek annak tűrésére kötelesek. Az I. és a II. r. alpereseket 120.000.-Ft felperesi perköltség megfizetésére kötelezte. Az ezt meghaladó keresetet elutasította. Megállapította, a perben nem volt vitatott, hogy a felperesek saját anyagi forrásaik felhasználásával az alperesek tulajdonát képező ingatlanra lakóházat építettek. Ezért a Ptk.
  9. §

(3)bekezdése alapján ráépítéssel közös tulajdon keletkezett. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem volt megállapítható olyan megállapodás, amely kizárólag a felépítményen történő tulajdonszerzésre vonatkozik. - 3 Pf.II.20.174/2007/
  1. szám A perben beszerzett igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény alapján a felépítmény értéke lényegesen meghaladja a földterület értékét, ezért a Ptk.
  2. §
(2)bekezdése alapján, utalással a Legfelsőbb Bíróság
  1. számú Polgári kollégiumi állásfoglalásának II. és III. pontjában írtakra, a felperesek mint jóhiszemű ráépítők, tulajdonjogot szereztek a földterületen, melyen építkeztek. A ráépítéssel keletkezett épület értéke a teljes ingatlan értékének 60,55 %-át teszi ki, ezért a tulajdonjog megállapítására irányuló keresetnek helytadott. Nincs azonban mód arra, hogy a felperesek korlátozástól mentes tulajdonjogot szerezzenek, mert a III. r. alperes javára az ingatlan egészére alapítottak szerződéssel jelzálogjogot, így annak korlátozására csak a III. r. alperes hozzájárulása esetén kerülhetne sor. A Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az I. és II. r. alpereseket a perköltség fizetésére, amelyet a 32/2003. (VIII. 22.) IM. rendelet 3. §
(2)bekezdés a/ pontja alapján, a
(6)bekezdés szerint mérsékelt összegben állapított meg. Megállapította, hogy az I. és a II. r. alperesek a keresetet elismerő nyilatkozatukat utóbb módosították, ezért alaptalanul hivatkoznak arra, hogy a perre okot nem adtak. Ugyanakkor a ráépítés tényét elismerték, erre tekintettel a jogszabály szerint megállapítható ügyvédi munkadíj összegét 120.000.-Ft mérsékelt összegben állapította meg. Az ítélet ellen a felperesek és az I. és a II. r. alperesek éltek fellebbezéssel. A felperesek fellebbezésükben az elsőfokú ítélet részbeni és akként történő megváltoztatását kérték, hogy a bíróság a megállapított tulajdoni illetőséget a III. r. alperes javára bejegyzett jelzálogjogtól mentesen adja tulajdonukba, a perköltség összegét pedig a perérték 5 %-a + ÁFA összegre emelje fel. Arra hivatkoztak, hogy a III. r. alperessel kötött hitelszerződésnek nem alanyai, így annak teljesítésére nincs ráhatásuk. A jelzálogjog fenntartása a ráépítéssel szerzett tulajdoni hányadon rendelkezési joguk korlátozását eredményezi. Utaltak arra, hogy a ráépítés eredeti tulajdonszerzési mód, amely azzal jár, hogy az e címen szerző fél tehermentes tulajdont szerez. A III. r. alperest a jelzálogjog korlátozása esetén hátrány nem éri, mert a jelzálogjog alapításakor az általuk épített felépítmény még nem állt, fedezetül kizárólag a jelenleg is az I. és II. r. alperes tulajdonában álló ingatlan szolgált, amelyet az I. és II. r. alperesek időközben korszerűsítettek, tehát az értéknövekedés folytán a fedezet is nagyobb lett. A ráépítés tényének elismerése önmagában nem adhat alapot a perköltség összegének mérséklésére. Az I. és a II. r. alperesek fellebbezésükben az elsőfokú ítélet megváltoztatásával annak megállapítását kérték, hogy a felperesek csupán az általuk emelt felépítményen szereztek tulajdonjogot, továbbá kérték perköltség fizetése alóli mentesítésüket. Sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság nem folytatott le bizonyítást a felperesekkel létrejött megállapodás tartalmára nézve, mely szerint a felperesek a felépülő házukhoz a földön csak használati jogot szereztek. Előadták, hogy ezt bizonyítani kívánják tanúvallomásokkal. - 4 A másodfokú tárgyaláson tett nyilatkozatuk szerint a fellebbezésük eredménytelensége esetére a földterület értékeként 287.000.-Ft megfizetésére kérték kötelezni a felpereseket. A III. r. alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Mindkét fellebbezés alaptalan. A perben nem volt vitatott, hogy a felperesek a saját anyagi forrásaik felhasználásával az I. és a II. r. alperesek ingatlanára történő építkezéssel ráépítés valósult meg, amelyre a Ptk. 137. §
(3)bekezdésében írtak az irányadók, mert az építkezés idején a telken már állt az I-II. r. alperesek lakóépülete. E szerint ha valaki a más tulajdonában lévő épületet bővíti, ahhoz hozzáépít vagy azt átépíti, vagy ha az idegen földön már épület áll, ráépítéssel - a felek eltérő megállapodása hiányában - közös tulajdon keletkezik. A ráépítő tulajdoni hányadát az egész ingatlan értékéből a ráépített részre eső érték aránya alapján kell megállapítani. Az épület és a földterület elváló tulajdonjogát a Ptk. 97. §
(2)bekezdésében írt törvényi tényállás megvalósulása esetén lehet megállapítani, nevezetesen ha a felek erre irányuló írásbeli megállapodást kötöttek. Ez esetben a ráépítés szabályainak alkalmazása fel sem merül. Az I. és a II. r. alperesek maguk sem állítják ilyen írásbeli megállapodás létét. A Ptk. 137. §
(2)bekezdése - amely ráépítés során a föld tulajdonjogának, illetőleg használati jogának megszerzésére vonatkozik - a perbeli esetben nem alkalmazható, ez a rendelkezés akkor irányadó, ha a földön a ráépítéskor épület nem áll. Ugyancsak nincs jogi lehetőség a Ptk. 138. §
(1)bekezdése alkalmazására sem, mert ez a ráépítéssel szerzett föld értékének megtérítésére vonatkozik. A Ptk. 137. §
(3)bekezdés, illetőleg a PK.
  1. számú állásfoglalás V. pontja szerint ha a hozzáépítéssel közös tulajdon keletkezik - mint a jelen esetben is - a tulajdoni hányadok értékének megállapításánál azt kell vizsgálni, hogy a ráépítéskor milyen összeget tett ki az egész ingatlan és a ráépített (hozzáépített) rész értéke. Ebből következik, hogy - mivel az egész ingatlan értékében a telek értéke is szerepel, ezért a hozzáépített rész egészhez viszonyított tulajdoni aránya a telek arányos részét is magában foglalja, vagyis nincs lehetőség arra, hogy a bíróság csak a felülépítmény tulajdonjogát állapítsa meg, ahogyan ezt az I-II. r. alperesek kérték. Nem foghat helyt a most írtak miatt az I-II. r. alperesek telek arányos része értékének megtérítésére kötelezése sem. Ugyancsak alaptalan a felperesek jelzálogjogtól mentes tulajdonszerzésre irányuló követelése az alábbiak miatt. - 5 Pf.II.20.174/2007/
  2. szám A Ptk.
  3. §
(3)bekezdése értelmében jelzálogjog alapítása lehetséges az ingatlannyilvántartásban önálló egységként nyilvántartott egész ingatlanra, de a kötelezett tulajdonában lévő egész tulajdoni illetőségre is. A zálogjog azonban dologi hatályú biztosíték, amely azt jelenti, hogy a zálogjoggal terhelt vagyontárgyon tulajdonjogot csak zálogjoggal terhelten lehet szerezni. A ráépítés folytán a felperesek közös tulajdont keletkeztető tulajdoni illetőséget csak az egész ingatlant terhelő jelzálogjog alapítását követően szereztek. A fentiekből következően a jelzálogjog az így szerzett tulajdoni illetőségen is fennáll. A felperesek fellebbezésében felhozott egyéb körülmények e tekintetben jelentőséggel nem bírnak. Az ítélőtábla nem látott módot az elsőfokú ítélet perköltséget megállapító rendelkezésének megváltoztatására sem. A felperesek az I. és a II. r. alperesekkel szemben előterjesztett keresetük tekintetében pernyertesek lettek ugyan, azonban, ahogyan azt az elsőfokú bíróság helytállóan megállapította, a felépítmény tekintetében a ráépítés tényét az I. és a II. r. alperesek elismerték, ezért e vonatkozásban a felpereseknek bizonyítást felajánlaniuk nem kellett és pernyertességük is ennek folytán a földterület értékéhez, mint pertárgy értékhez igazodik. A bíróságnak az ügyvédi munkadíj, mint perköltség összegének meghatározásakor figyelemmel kell lennie a pertárgy értékén túl az ügy jogi megítélésének nehézségi fokára, a kifejtett ügyvédi tevékenység munka- és időigényességére. E szempontok figyelembe vételével az elsőfokú bíróság által megállapított ügyvédi munkadíj arányosnak tekintendő. A fellebbezések eredményre nem vezettek, a felperesek és az I-II. r. alperesek pervesztessége között számottevő különbség nem állapítható meg, ezért a Pp.81. §
(1)bekezdése alapján úgy határozott, hogy a felek másodfokú költségeiket maguk viselik. A fellebbező felek személyes költségmentessége folytán a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket és a pártfogó ügyvéd 7/2002. (III.30.) IM. rendelet alapján megállapított díját a 6/1986. (VI.26.) IM. rendelet 14. §-a alapján, a 13. §
(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel, az állam viseli. S z e g e d,
  1. szeptember
  2. Dr. Sághy László sk. a tanács elnöke Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. Dr. Rakita Zsuzsanna sk. előadó bíró táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.