Pf.20218/2007/6 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.218/2007/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla Dr. Rébeli Sz. Tamás ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) alatti lakos felperesnek - Dr. Stern Sándor ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alatti lakos alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság
2. március
3. napján kelt 13.P.21.247/2006/
4. számú ítélete ellen a felperes
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 200.000.(Kettőszázezer) Ft fellebbezési eljárási költséget, valamint az államnak az adóhivatal felhívására 600.000.- (Hatszázezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A peres felek
6. évben élettársi kapcsolatot létesítettek és ettől az időponttól a felperes tulajdonában állott /ingatlan 1/ alatti lakásingatlanban éltek. Közös gyermekük születése után ... évben a felperes 1.950.000.- Ft-ért értékesítette a lakását, majd beköltöztek az alperes tulajdonát képező /ingatlan 2/ szám alatti ingatlan melléképületébe. A főépület befejezéséhez a felperes átadta az alperesnek a különvagyoni lakás értékesítéséből befolyt vételárat.
7. december
8. napján kölcsönszerződésnek nevezett megállapodást kötöttek, amely szerint a felperes
9. január
10. napján 1.950.000.- Ft-ot juttatott az alperesnek, aki
11. január
12. napjáig köteles azt visszafizetni évi -2- 25 %-os ügyleti kamattal együtt. Az ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott szerződés biztosítására a felperes javára jelzálogjogot jegyeztek be. Az élettársi kapcsolat megszakítását követően a felperes 9.500.000.- Ft-ért lakásingatlant vásárolt. Felhívására az alperes
13. május hónapban 6.000.000.- Ft visszafizetését ajánlotta fel, de a felperes az új lakás vételárával azonos összeget igényelt. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a ... hrsz-ú, természetben /ingatlan 2/ szám alatti ingatlan 10/18 részilletősége a tulajdonát képezi. Az alperes a kereset elutasítása iránti ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy az
14. december
15. napján kelt kölcsönszerződésben rendezték a jogviszonyt, amely megállapodás alapján a felperes tulajdonjogot nem szerezhet. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Jogi okfejtése szerint a peres felek élettársi kapcsolatban éltek, azonban jogvitájukra nem alkalmazható az élettársi közös vagyon megosztására vonatkozó jogszabályi rendelkezés, miután az alperes különvagyonában lévő ingatlanon végzett beruházás nem az életközösség alatt szerzett jövedelemből történt. A ráépítés szabályai sem vehetők figyelembe, mert a felek a jogviszony rendezéséről külön megállapodást kötöttek. Az
16. december
17. napján kelt kölcsönszerződés ténylegesen nem hitelnyújtást tartalmaz, hanem a felperes különvagyonának az alperes részére történő átadása miatt kialakult helyzetet rendezi. Miután a felek külön megállapodást kötöttek a beruházási költségek megtérítéséről, az érvényes szerződés alapján a felperes az általa átadott tőkeösszegre és az ügyleti kamatra tarthat igényt. A perben a megállapodás létrejöttének körülményei nem vizsgálhatók, illetve tény, hogy a felperes az érvénytelenség megállapítása iránt az elmúlt 8 év során pert nem kezdeményezett. A keresetet nem módosította, nem hivatkozott az alperessel kötött szerződés bármilyen jogcímen történő megszűnésére, és marasztalásra irányuló kérelmet sem terjesztett elő. A felperes módosított fellebbezésében lényeges eljárási jogszabálysértésre hivatkozva az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és ugyanennek a bíróságnak az eljárás folytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. A fellebbezés indokaként előadta, hogy a felek közötti jogviszony minősítése az érvényesített jogcímtől függetlenül a bíróság feladata. Kérte figyelembe venni, hogy számára a 10.000.000.- Ft visszafizetése volt a fő cél, ezért a keresetét a másodfokú eljárásban így módosította, a tulajdonjog megállapítása helyett részbeni marasztalásra irányuló igényt terjesztett elő. Sérelmezte, hogy a bíróság előzetesen nem tájékoztatta eljárásjogi kérdésekről, arról hogy mely tények bizonyítására köteles. A keresetlevélhez mellékelte a kölcsönszerződést és a tulajdoni lapot, amelyek alapján rendelkezés történt a perfeljegyzésről. Sérelmezte, hogy a bíróság felhívására -3- Pf.II.20.218/2007/
18. szám tanúkat jelentett be, de a bíróság a bizonyítási indítványát indokolatlanul mellőzte, s a mellőzés okát az ítélet indokolása nem tartalmazza. Nem vizsgálta a szerződéskötés körülményeit sem. Az alperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felek között valójában nem kölcsönszerződés, hanem az alperes különvagyoni ingatlanába a felperes különvagyoni pénzének felhasználásával létrejött beruházás elszámolására vonatkozó megállapodás jött létre. Ezt az ítéleti megállapítást az alperes sem sérelmezte. Az ítélet ellen fellebbezést nem nyújtott be. Ezek után annak a vizsgálata - amit a felperes az elsőfokú eljárás során és a fellebbezésében is kért -, hogy az ún. kölcsönszerződés milyen feltételek között jött létre, semmilyen jelentősége nincs, hiszen a megállapodás nem minősül ilyen szerződésnek. Arra is alaptalanul hivatkozik a felperes, hogy az elsőfokú bíróság nem tett eleget a Pp.
19. §-ában, illetőleg a Pp.
20. §-ában foglalt tájékoztatási kötelezettségének, mert ilyen kötelezettség nem is terhelte az elfoglalt és helyesnek bizonyult jogi álláspontja folytán. Bár a felperes ráépítésre hivatkozással tulajdonjogának megállapítását kérte, ezt az álláspontját azonban utóbb megváltoztatta és az alperesnek pénzbeli marasztalására tartott igényt, ezért a ráépítés szabályainak alkalmazhatóságát vizsgálni nem kellett. Az az elsőfokú bírósági álláspont, hogy mivel a felperes eredendően tulajdonjogra tartott igényt, pénzbeli marasztalás nem alkalmazható, nem helytálló, mert a bíróság a felek nyilatkozatához az eljárás során kötve van ugyan, de ez a kötöttség nem jelenti azt, hogy a bíróság ugyanazon tények alapján eltérő jogi minősítést nem alkalmazhatna, vagyis, hogy tulajdonjog helyett a kevesebbet, a különvagyoni beruházás pénzbeli megtérítést válassza. Ma már ez a kérdés azonban jelentőséggel nem bír, hiszen a felperes keresetét ennek megfelelően módosította is. A pénzbeli marasztalásra viszont azért nem kerülhetett sor, mert a felek megállapodása szerint a teljesítési határidő még nem telt el. A bíróság a felek megállapodásának ettől a tartalmától nem térhet el, még akkor sem, hogy ha a per során nem a tulajdonjog megszerzésének szabályait alkalmazza, amit keresetmódosítás folytán a felperes már nem is kért. -4Az említett megállapodásban a felek úgy egyeztek meg, hogy az alperes 1.950.000.-Ft-ot és annak 25 %-os ügyleti kamatát fizeti meg. A felek a szerződés tartalmát szabadon állapítják meg (Ptk.
21. §